Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-28 / 121. szám, hétfő

2001. május 28., hétfő 11. oldal Új színfoltot vitt a férfi I. ligába a komáromi MBK Rieker csapata, megilletődöttség nélkül kosarazott Nem jutott ki a női válogatott a kézilabda vb-re Nézőcsalogató újoncszárnyalás _______________mmmm.------........... .............................................. m*™,, imi — ■■ — Ed zői indulatok, hallgató játékosok, telt lelátó (Somogyi Tibor felvételei) Tomáš Kuťka lemondott Váratlanul jól szerepelt a férfi I. kosárlabdaliga 2000/2001-es küzdelmeiben a komáromi MBK Rieker csa­pata. Újoncként a hatodik helyen zárt a tizenkét tagú mezőnyben. Ilyen előkelő helyezésre nemigen számí­tottak a klub illetékesei. Idényértékelő visszapillan­tásunk kalauzai Jasovský Béla elnök és Paulik József ügyvezető elnök, edző. J. MÉSZÁROS KÁROLY „Bennmaradni!” jelszóval vágott neki a pontvadászatnak a csapat. Ehhez képest remek eredmény a mezőny első felében végezni. És le­hetett volna még előkelőbb is a he­lyezés. Ugyanakkor az újonc nem játszott alárendelt szerepet, veresé­gei sem voltak kiábrándítóak, szám­talanszor csak szoros csatában ma­radt alul. Jasovský Béla ugyanígy látja: „Bennünket is meglepett a playoffban való jó szereplés. Valójá­ban azonban a bennmaradásban bíztunk, az volt a fő célunk. Ha vala­ki októberben azt mondja nekünk, hogy hatodik helyen végzünk a baj­nokságban, magam sem hittem vol­na benne, mert nem úgy indultak a dolgok. Eléggé összefogott a kosár­labda körül dolgozó társaság, átte­kinthető a szerepkörök leosztása, helyzetismeretünk naprakész, amit nagyon fontosnak tartok. A legna­gyobb meglepetést a közönség szol­gáltatta. AII. ligában 250-300 néző járt a mérkőzésekre - ingyen. Ebben az idényben rendre megtelt a sport- csarnok, ezren mindig voltak, még a lépcsőkön is ültek az emberek. Már félórával a bajnoki előtt zsúfolásig megtelt a lelátó. Gyakran a kezdés után már nem engedhettük be sen­kit, mert nem volt hova... Ha nem lenne Paulik Józsi, kosárlabda sem lenne Komáromban. Mert az edzősködés mellett felvállalja a mindenes szerepét is. Szerencsés volt az a pillanat, amikor eldöntöt­tük, hogy felmegyünk az I. ligába. Három évig ott kopogtattunk a ka­pujában, mondogattuk is, de nem igazán gondoltuk komolyan. Múlt évben a nem igenre változott, azzal a szándékkal, hogy egy évre meg­próbáljuk az élvonalban. Maga a sors hozta úgy, hogy olyan játéko­sok kerültek hozzánk, akik máshol nem kellettek. Tehát nem tudatos vásárlásokról volt szó. Edzőnk érde­me, hogy csapattá kovácsolta őket. A végefelé, két-három hónapos együttlét után a kosárlabda szépsé­gét is megmutatták a nézőknek. Kü­lön öröm számunkra a város kedve­ző hozzáállása. Eljöttek a képviselők is, és láthatták, átélhették, milyen körülmények között zajlik egy-egy mérkőzés, micsoda jó reklám ez a megannyi rossz miatt megpecsételt Komáromnak. Elértük azt, hogy az öregek már nem csak a fociról és bokszról, hanem a kosárlabdáról is beszélgetnek.” Jasovský Béla: „A legnagyobb meg­lepetést a közönség szolgáltatta." Náluk is a pénz körül forog minden. Év közben belépett a klubba névadó szponzorként a svájci Rieker cég, amely az anyagiakon túl erkölcsi tá­mogatást is nyújtott. De ott voltak, vannak a háttérben a megszólított helyi vállalkozók, akik mindig vala­mivel besegítenek. Enélkül ez nem menne, állítják mindketten. Paulik József még hozzáfűzi: „A Rieker cég képviselője más összefüggést is fel­vetett. Ha Szlovákiának női vonalon lehet egy rózsahegyi élcsapata, mi­ért ne követhetné ugyanezt Komá­rom férfi vonalon. Ugyanez a cég a magyarországi Körmend csapatát is felkarolta. Eredményességünk azt mutatta, nálunk is érdemes volt be­fektetni.” Az egyéves próbaszereplés sikeres­sége új távlatokat nyit a komáromi kosárlabda előtt. Ismét Jasovský Béla: „Keresni akarunk valakit, aki hajlandó az utánpótlással foglal­kozni, mert tehetségek biztosan vannak a városban. Komolyabb, átfogó kosárlabdaéletet akarunk folytatni. A kis lépések útján. Nagy ugrásokra nincs lehetőségünk, hét év munkáját azonban kár lenne abbahagyni. A közönség elvárja, hogy játszunk, jól játszunk. Min­den mérkőzésen megy a drukkolás - szlovákul, magyarul, majd a vé­gén mindenki feláll, s bárhogy vég­zett a csapat, ütemesen kiabálják magyarul: „Szép volt fiúk!” Ez kö­telez minket, vezetőket is. Az elvá­rások tehát nagyok, szeretnénk megtartani a mai állapotokat, s le­hetőségeinkhez mérten javítani is rajtuk. Szükséges elmondani, hogy profi módon folyik a klub­élet. A játékosok viszont nem ke­resnek ki tudja mennyit, de oda kell nekik adni, ami jár, mert ők abból élnek, abból éltetik a család­jukat. A menő klubokhoz képest csak aprópénzről van szó.” Komáromban elérték, hogy a ko­sárlabda a közönség szórakozóhe­lye legyen. „Ez egy színház, amely­ben az előadást a nézőknek talál­ták ki, nem a játékosoknak. A mi le­látónk látogatói sportszerűek, hozzáértőek, ami a kívülállók szá­mára is örömteli észrevétel. Van hova készülniük a komáromi em­bereknek. Várják a szombatot, a szerdát, a hat órát, s ez nagy plusz számunkra” - sorolja Paulik József. Lépésről lépésre alakult a játékoskeret. Szokatlan volt már az is, hogy év közben kosarasok érkez- tek-mentek. Újra az edző indokol: „A feljutást kiharcoló gárda alkotta az alapot. De tudtuk, hogy a tisztes helytálláshoz erősítésekre lesz szükségünk. A sors úgy hozta, hogy az Inter megszabadult két tapasz­talt emberétől, Gáltól és Lovíktól, akiket viszonylag olcsón megsze­reztünk. Közben két kosarasunk el­ment, helyettük kerestünk. Timkóra sérülés után nem volt szükségük a bajnok baziniaknak, hát elhoztuk Komáromba. Kulcs­emberré érett. Miki Riečky meg visszajött az Interból, mert nézetel­térése támadt az edzővel. Időbe ke­rült, míg beépültek a csapatba, de hasznot hoztak neki. Szeretnénk, ha mindketten maradnának.” Év közben megjöhetett volna az ét­vágy, hisz sokkal jobban szerepelt a csapat, mint egy bennmaradásért harcoló együttes. A komáromiak, s Paulik József: „Van hova készülni­ük a komáromi embereknek." maga az edző azonban egyszer sem akart(ak) magasabb célokról beszélni: „Mindig jobb teljesíthető elvárásokat magunk elé tűzni. Tisztában voltunk azzal, hogy a bajnokság nem lesz sétagalopp. Már eleve az fokozta a feszültséget, hogy három csapat esett ki. Maga a rendszer kínálta ezt. Ahogy folytak a mérkőzések, fokozódtak a fe­szültségek. A latolgatok bennünket nem soroltak egyértelműen a bennmaradok közé. Láttuk az erő­viszonyokat, s a realitások talaján maradtunk. Legalább a kilencedik hely már elég volt nekünk, erre összpontosítottunk. Volt egy idő­szak, amikor öt győzelemmel és tíz vereséggel álltunk a táblázaton, de tudtuk, hogy a nehéz ellenfelek után következnek a velünk egy faj- súlyúak, velük szemben kell bizo­nyítani. És bizonyítottunk. Hajszá­lon múlott, hogy nem kerültünk a rájátszásban a legjobb hat közé: a privigyeiekkel szembeni párharc rosszabb mérlege fosztott meg bennünket ettől a sikertől. Utána bejutottunk a playoffba, vagyis a legjobb nyolc közé, s akkor már el­dőlt, hogy ősztől újra az élvonal­ban folytathatjuk. Ami ezután kö­vetkezett, az már csak ráadás volt.” Komáromi körökben már közisert lett, hogy Timko remek, hajtós já­tékos, becsületes sportoló. „Totáli­san profi. Minden meccsen ott­hagyja a szívét. Óriási akarata van, bizonyítási vágya határtalan. Húzóemberünk a mérkőzéseken, de az edzésen is. Aki mellette fut, kénytelen felvenni vele az iramot, nehogy szégyenkeznie kelljen. Ugyancsak kulcsember Lövik, aki már sokat vesztett a tudásából, de harmincöt évesen higgadt, tapasz­talt kosaras. Döntő pillanatokban mindig ott van az esze, ahol kell lennie. Elég jó kezű játékos. Kablár szerb légiós, hozta mindig magát, alkalmazkodott a kemé­nyebb élvonalhoz is, ponterős volt. Kiemelném még Gált, aki ki­mondottan védőjátékos, bárkit le­fog. Gyengébb pont az irányítói poszt, ingadozó teljesítmények­kel. Nehéz ilyen tapasztalt né­gyest egybefogni.” Leggyakrabban az újoncok a pofo­zógép szerepét játsszák a bajnok­ságokban. A komáromiak egyen­rangú ellenfélként állták a sarat. Ezzel új színfoltot vittek az I. ligá­ba. Meg azzal is, hogy szemre tet­szetős, élvezetes kosárlabdát játsszottak. Mit tettek ezért a csapatban?. „Mindössze négyszer kaptunk ki húsz pont körül. A töb­bi vereség jóval szorosabb volt. Mi a védekezésre alapoztuk sikerein­ket. Pont ez a legnehezebb. Általá­ban egyik sportoló sem szereti, in­kább támad, kosarat dob, mert az érdekesebb, nagyobb az ünneplé­se. Játékosaim becsületessége és munkabíró-képessége miatt vá­lasztottam a védekezés előnyben részesítését. Voltaképpen folytat­tuk a komáromi játékfelfogást, nem titkolom, egyfajta Paulik- stílusban. Filozófiám szerint, ha nem kapunk kosarat, akkor ki sem kaphatunk. Ha ehhez vannak megfelelő játékosaink, akik képe­sek az ellenfelet felülmúlni, állan­dóan hajtják őket, nem engednek, szorítanak, akkor nincs gond. Tá­madásban azokra építettünk, akik tudják magukat hozni. Az alapsza­kaszban a hamadik legjobb védel­münk volt a mezőnyben. Ebben ki­tett a csapat magáért, hozta tudá­sát. Általában az agresszív véde­lem ellen nem bírnak az ellenfe­lek, előbb-utóbb széthullik a hadrendük. Közben igyekeztünk okulni a hibákból, s a bajnokság következő mérkőzését új erőpró­baként, javítási lehetőségként fel­fogni. Minden alkalommal nyerni akartunk, még Bazinban is. Én utálok veszteni, s ezt próbálom já­tékosaimba oltani.” TASR-JELENTÉS Stockerau. A vágsellyei 23:23 döntetlen után Stockerauban négy­gólos vereséget szenvedett a szlo­vák női kézilabda-válogatott, és ez azt jelenti, hogy Tomáš Kuťka együttese nélkül zajlik majd a de­cemberi olaszországi világbajnok­ság, ahová az osztrákok jutottak ki. AUSZTRIA-SZLOVÁKIA 27:23 (13:13). Óvatosan kezdte a mér­kőzést mindkét csapat. Először és utoljára az első percben Šimáková révén vezetést szereztek a szlová­kok, de az ellentámadás után Frid- rikas, majd Strasser góljai után rögtön megfordították az állást a hazaiak. Tomáš Kuťka védencei ezúttal többször jutottak lövési kí­sérlethez, azonban ezeket a pró­bálkozásokat néha hatalmas bra­vúrok árán is sikerült hárítania az osztrákok kapusának. Egyedül Šimákovának sikerült lépést tarta­nia a hazaiakkal és a félidő végéig a hetedik góljával sikerült kiegyen­lítenie az állást. Térfélcsere után belelendültek a hazaiak, gyakran csak szabálytalanságok árán sike­rült a szlovákoknak megállítaniuk az osztrákokat. Az 51. percben 25:21-es állásnál némi remény Hengerelt a ÖSSZEÁLLÍTÁS New York. Fölényes győzelmet ara­tott a Colorado Avalanche a cím­védő New Jersey Devils ellen az észak-amerikai profi jégkorongliga döntőjének első mérkőzésén. COLORADO-NEW JERSEY 5:0 (1:0, 2:0, 2:0). Gólütők: Sakic 2 (12., 36.), Drury (30.), Blake (46.), Reinprecht (58.); 18 000 néző. Álmosan kezdett a vendég­csapat, és egy gyors ellentámadás végén Joe Sakic, Martin Brodeur kapus lába között talált a hálóba. A második harmadban újabb védel­mi hibát követően Chris Drury nö­velte a denveri „Lavinák” előnyét, míg a 36. percben ismét Sakic ejtet­te át a teljes Devils-védelmet. A zá­rófelvonásban Rob Blake embe­relőnyös helyzetben hatalmas erejű lövést eresztett meg, a New Jersey kapusának esélye sem volt a védésre. Később az indulatok ját­szották a főszerepet, egyre gyak­rabban kellett a játékvezetőnek a magukról megfeledkezett játéko­sokat a büntetőpadra küldenie. Két perccel a befejezés előtt az újonc Steve Reinprecht állította be a vég­csillant fel azután, amikor Dubajo- vá két találatával két gólra felzár­kózott a vendégcsapat, azonban a hazaiak legnagyobb ásza, Fridri- kas góljaival biztosították helyüket az olaszországi vüágbajnokságon. A legeredményesebbek: Fridrikas 12/7, Ofenböck 4/1, ill. Šimáková 7/4, Dubajová 7/2, Uhráková 4. Kiállítások 3:3, büntetőlövések 9/8-7/6. Játékvezetők: Repensek, Požežnik (szlovének), 1000 néző. Az edzők mondták,- OLE ELIA- SEN: „Ellenfelünk nagyon jól ját­szott, ezért rendkívül nehéz dol­gunk volt. Nekünk nem ment a já­ték, de ezt óriási küzdeni akarással sikerült pótolnunk, és végül sike­rült nyernünk.” TOMÁŠ KUŤKA: „Az első félidőben a remekül védő hazai kapus, míg a második játékrészben a szlovén já­tékvezetői kettősnek köszönhetően nem sikerült kiharcolnunk a vb- részvételt. A lányok rendkívül fe­gyelmezetten, jól játszottak és na­gyon sajnálom őket.” Tomáš Kuťka bejelentette, a si­kertelen selejtező után feláll a vá­logatott kispadjáról, és nyártól Németországban fog edzősködni. Utódjáról a szövetség júniusi ülé­sén döntenek. Colorado eredményt. Patrick Roy a hazaiak kapusa ebben az idényben a har­madik, pályafutása során pedig a 18. rájátszásbeli mérkőzésén van túl kapott gól nélkül. A négy győzelemig tartó párharc következő felvonására kedden éj­jel kerül sor, újra Denverben. „Sa­kic már az idény első mérkőzé­sétől kezdve példát mutatva a többieknek játszik, és a döntő első felvonásában szintén ezt lát­tuk tőle. Joe egyszerűen a leg­jobb. A mérkőzés előtt óriási el­várások voltak a csapattal szem­ben, de úgy gondolom, remekül felkészültünk a címvédőből. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez volt a New Jersey talán leggyen­gébb meccse a rájátszás során” - mondta Hartley, a Colorado tré­nere. „A mai mérkőzés arról szólt, amit nem csináltunk. Csak az segíthet rajtunk, hogy ezt a meccset minél hamarabb kitöröl­jük az emlékezetünkből. Úgy néztünk ki a pályán, mint azok a karbantartók, akik a reklámszü­netek alatt tisztítják a jeget” - mondta a vesztes csapat cseh sztárja, Róbert Holík. (sr) Joe Sakic két góllal járult hozzá a Colorado fölényes győzelméhez (TASR/AP-felvétel) Elkezdődött a döntő az észak-amerikai hokibajnokságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents