Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-26 / 120. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 26. GYERMEKLEL.EK A hintázás serkenti a gyermek fejlődését ÖSSZEÁLLÍTÁS A hintáztatást, a ringatást és közben az enyhe csiklandozó érzést a gyomrukban nagyon él­vezik a gyermekek. Akár a hin­taszékben, akár a függőágyban vagy a libikókán gyönyörköd­nek a ritmikus ide-oda mozgás­ban, közben negatív érzések, szorongások, félelmek, belső fe­szültségek oldódhatnak ben­nük. A gyermekek fejlődésük­nek legkülönbözőbb szakaszá­ban a csecsemőkortól egészen az iskolás korig igénylik ezt az élvezetet, amit az ide-oda, föl-le lendülés szerez nekik, hogy megismerjék és megtanulják az egyensúlyozást, érezzék a saját testüket és közben a lelkűk is ki­egyensúlyozottságot találjon. Már a kis csecsemőt is ringatás- sal lehet legjobban megnyugtat­ni, akár a babakocsiban, akár az ágyacskájában fekszik. Az anyja karjai között különösen jól érzi magát, pláne, ha a ringatás köz­ben a mama dúdolását vagy énekét is hallja. A hintázásnak terápiás hatása is van. Amerikai gyermekgyógyászok megfigye­lése szerint a koraszülött babák jobban gyarapodnak, ha napon­ta háromszor fél órán át egy függőágyban hintáztatják őket. Egy ugyancsak amerikai pszi­chológusnő a terhes mamáknak azt javasolja, hogy naponta két­szer 5-10 percen át hintázzanak egy hintaszékben. A magzat egyensúlyérzéke ugyanis a ter­hesség 10. hetétől kezd kifejlőd­ni, amit a hintázás elősegíthet. Véleménye szerint a terhesség alatti hintázás akár azt is ered­ményezheti, hogy a gyermek­nek később a testtartása kedve­zőbben fejlődik. A hintáztatás terápiás hatásának megrázó példájára talán emlékeznek még idősebb olvasóink: Évtize­dekkel ezelőtt, amikor a járvá­nyos gyermekbénulás ellen még nem volt védőoltás és elegendő vastüdó sem állt rendelkezésre, egy nagy járvány idején a buda­pesti Szent László kórházban önfeláldozó orvosok és ápoló­nők éjjel-nappal szünet nélkül hintáztatták azokat a betegeket, akik légzőizmaik bénulása miatt nem tudtak lélegezni, és így akadályozták meg, hogy megfulladjanak. Amikor a gyer­mekek már ülni tudnak, elősze­retettel hintáznak egy biztonsá­gos hintában. Ilyent otthon az ajtófélfára is fel lehet erősíteni. Ha az időjárás engedi, termé­szetesen kint a szabad levegőn jobban esik a hintázás. Nagyon fontos, hogy sem otthon, sem a játszótéren vagy a kertben soha­se engedjük, hogy a kisgyermek egyedül, felügyelet nélkül hin­tázzon. Előfordulhat, hogya ki­csik hirtelen félni kezdenek a hintázás közben. Az ide-oda mozgás, különösen kezdetben, a bizonytalanság érzését vált­hatja ki bennük. Az ismert, sze­retett személy, a hozzátartozó puszta jelenléte oldhatja a szo­rongásukat, és biztosabban ér­zik magukat. Ha a kisgyermek ennek ellenére fél a hintázás közben, többféleképpen lehet őt ehhez a kellemes időtöltéshez hozzászoktatni. Pl. a kerti füg­gőágyban az anya vagy az apa a hasára fektetve együtt hintázhat a csemetéjével. így elterelheti a gyermek figyelmét a félelméről, és megnyugszik. Mindenképpen vegyük komolyan, ha a kisgyer­mek fél hintázás közben. Ha is­mételt próbálkozással sem sike­rül a félelmét eloszlatni, ajánla­tos gyermekorvoshoz fordulni, mert lehet, hogy a gyermek egyensúlyérzékével van baj. Egyes elméletek szerint a görcs­rohamokra hajlamos gyerme­kek ne hintázzanak, mert az ide-oda lengő mozgás görcsro­hamot válthat ki. A kisgyerme­kek között oly népszerű játék, amikor a hintát „becsavarják”, majd azt elengedve ellentétes irányú forgó mozgást végeznek a hintával, a görcsre hajlamos gyermekeknél a légzés meglas- sulásához és a vérnyomás csök­kenéséhez vezethet. A legtöbb gyermek nagyon szereti, ha a mama vagy a papa feldobja a le­vegőbe, majd ismét elkapja. Ugyanilyen kedvelt szórakozás, ha séta közben a két felnőtt köz­refogja a gyermeket és a levegő­be lendíti. Mindkét esetben a lengő ingamozgás, a hintázás szerez örömet a gyermeknek. Pszichológusok és pedagógusok különböző megfigyelésekből arra következtetnek, hogy azok az iskolás gyermekek, akiket csecsemő- és kisgyermekkoruk­ban sokat hintáztattak, könnyebben tanulnak meg írni és olvasni, az írásnál jobban tudják a sor irányát tartani és ritkábban cserélik föl a b, d és p betűket. Idővel a gyermekek a hintán különféle játékokat ta­lálnak ki. Már nem érdekes, ha ülnek a hintán, hanem kipró­bálják azt, milyen hason fekve vagy állva, egyedül vagy kette­sével hintázni. Ilyenkor a krea­tivitás nem ismer határt, (e-a) A hintázásnak terápiás hatása is van (Illusztrációs felvétel) Az óvodáskorúak többségénél megfigyelhető a hirtelen érzelmi kitörés. Az agresszió ebben a korban nagyon is jellemző Mi lesz ebből a gyerekből? Amikor a gyerek nem tudja, meddig mehet el, bizonytalanná válik, s ag­resszióval igyekszik visszaszerezni magabiztosságát. FELDOLGOZÁS gyerekkori agresszivitás megbotránkoztatja a felnőttet. „Nem lehet rá­ismerni, az utóbbi idő­ben nagyon durva” - panaszkodik sok szülő. Az erőszakos, verekedés, üvöltöző gyerekből nem lesz feltétlenül bű­nöző felnőtt. Néhány évtizede még hódított az a nevelési elv, miszerint a gyermek­nek mindent meg kell engedni. Pszi­chológusok megfigyelték, hogy leg­inkább azok a gyermekek mutatnak hajlamot az agresszivitásra, akiknek szülei sokat vagy szinte mindent megengednek. Az agressziót a kis­gyermekben éppen az váltja ki, ha viselkedésének nem szabnak határt. Amikor a gyerek nem tudja, meddig mehet el, bizonytalanná válik, s ag­resszióval igyekszik visszaszerezni magabiztosságát. Ha a szülő elnéző és keveset foglalkozik a gyerekkel, akkor a dühkitörés egyben afféle se­gélykiáltás is. Hiszen a gyerek a csa­ládtagok figyelmét akarja felkelteni önmaga iránt. A korlátozás, a túlzásba vitt tiltás és büntetés szintén okozhatja a gyerek erőszakosságát. Ha korábban nem viselkedett így, akkor feltételezhető, hogy az óvodában ért hatás miatt adja ki a haragját otthon. Érdemes megtudakolni az óvónőktől, tör- tént-e vele valami, barátkozik-e a többiekkel. Ha ott valakitől napköz­ben nagyon fél, érzelmeit este a csa­ládban verekedéssel jeleníti meg. „Ne hagyd magad, kisfiam!' A fiúk sokkal inkább verekedősek, mint a lányok. Helytelen azzal biz­tatni a kisfiút az óvodába indulás­kor: , Aztán ne légy gyáva, ha valaki megüt, add neki vissza!” így mint­egy engedélyt, felhatalmazást kap a szülőtől az agresszivitásra. Az erő alkalmazása legyen a legutolsó érv, és csak önvédelemből kerülhet rá sor. Mutasson példát a felnőtt, ho­gyan lehet kifejezni a haragot, a má­sokkal szemben érzett indulatot. Já­tékos formában, pontosabban a já­tékban is kifejezheti a fiú (természe­tesen a lány is) az agresszióját: rúg­ja a labdát, birkózzon az apával, dőljön le a vár... A legfontosabb, hogy a szülő kezdeményezzen, ad­jon tanácsot, de semmiképpen se parancsolja meg a gyereknek, ho­gyan fejezze ki a érzelmeit. Valami baj van Figyelmeztető jel, ha az addig szé­pen és tisztán beszélő gyerek hirte­len kezdi lenyelni a szavak végét és indulatosan szakad ki belőle a mon­danivaló. Ideges és zaklatott. Ma­kacs, szódán vagy felesel, mert így vezeti le a feszültségét, érzelmi túl­terhelését. Sírás helyett inkább ag­resszív. Ha nem elégítheti ki moz­gásigényét, komoly nevelési gondot okoz a szülőnek. A hintázás, ugrán- dozás, futkosás csodát tehet. A felnőtt ne szidja dühösen a gyer­meket, ha rosszalkodik, mert erre megint csúnya viselkedéssel vála­szol, amit a szülő további negatív hozzáállása követ: például jól elfe- nekeli a kölyköt. Ördögi kör kezdő­dik: ki kit győz le? Ha a kicsi elveszíti önuralmát, bi­zony kárt tehet önmagában vagy másokban is. Gyakori, hogy ordít, toporzékol, veri a falat, dobálja a holmiját, netán éppen a szülőre vagy gondozóra emel kezet. Nincs két egyforma gyerek, ezért nem is lehet általánosan használható taná­csot adni. Az sem jó, ha a szülő is ki­abál vagy verekszik. De az sem, ha megadja magát és azt teszi, amit a gyerek kíván, aminek megtagadása kiváltotta ezt a „rohamod’. Megol­dás lehet, ha ilyenkor békén hagy­ják egy ideig. Ha lecsitul, talán ő is eltöpreng a viselkedésén. Ha pedig befejezte végre, aznap már semmi kellemes ne várjon rá, el lehet tiltani a tévétől, játéktól, kedvenc barátjá­tól. Meg kell ugyanis értenie, hogy az őrjöngés nem vezet sehová, nem éri meg. És ha sokszor egymás után nem fizetődik ki, ha csak kárt okoz neki és nem éri el a célját, akkor vál­toztat a viselkedésén. Beszélje meg vele az édesanya, édesapa, hogy mit érzett, mielőtt jött a „roham”: erősebben vert a szí­ve, netán melegség öntötte el? Tud­ja meg, hogy a felnőtt is érez ilyes­mit, de ő tízig számol előtte. Rá kell vezetni a gyereket, hogy jobb, ha szavakkal fejezi ki a haragját, azzal előbb ér célt és legalább a szülő is megtudja, mi fáj neki. Ha pedig úgy érzi, nem tudja elmondani az érzé­seit, akkor rajzolja le. Testvér születik Minden jó játék készségfejlesztő. A biciklin egyensúlyozni tanul a gye­rek, az építőkockával felépít vala­mit. Az a játék, amely általában egyfajta megoldást kínál, ezért nem kreatív, vagyis nem ösztönöz alkotásra. Amíg rájön a gyerek a megoldásra, addig bosszankodik, aztán pedig egyszerűen elveszti az érdeklődését. Manapság a fő cél a kisgyermekek nevelésében az isko­laérettség elérése. Azt viszont elfe­lejtik, hogy ez nem a tárgyi tudást jelenti, hanem azt az időt, amikor az iskoláskorúban megnyílik a kí­váncsiság az írás és olvasás felé. Ehhez pedig nem kell külön foglal­koztatás, csupán együtt kell élni a gyerekkel. Magunkkal kell vinni a boltba, beszélgetni kell véle, és vá­laszolni a kérdéseire. Ennyi elég, hogy iskolaérett legyen hat-hét éves korára. A pszichológusok szerint létezik szeretetbe burkolt agresszivitás. Ko­rábban bűnnek tartották, ha a kis­gyerek féltékeny lett testvére szüle­tésekor. Pedig ez az érzés teljesen normális, mert a jövevény befurako­dott az addigi igen szoros anya-gye­rek kapcsolatba. A nagyobbik vélet­lenül fejbe dobja fakockával az új­szülöttet, mondván, hogy csak oda akarta adni neki. Elpüföli simogatás helyett, vagy majdnem megfojtja, pedig csak szerette volna betakarni a pléddel. Ebben a nehéz helyzet­ben vigasztaló, hogy az így megnyil­vánuló féltékenységet sokkal köny- nyebb kezelni. Meg kell nyugtami a gyereket, hogy őt ugyanúgy szere­tik, sőt régebben, mint a kistestvért. Tévé és erőszak A képernyő elé ültetett gyerekkel nincs gond, akár napokig is elücsö­rög, nem kér enni-inni, nem csinál rendetlenséget a lakásban. Ma már családtagnak számít a televízió, a felnőttek elektromos bébiszitter- ként alkalmazzák. A felmérések is azt igazolják, hogy a kisgyermekek idejük nagy részét a tévé előtt töltik, a négyévesek naponta átlagosan négy órát. A szülők többsége igyek­szik válogatni a műsorok közül, és csemetéjének engedélyezi a szerin­te neki való rajzfilmet. Sajnos, jel­lemző az is, hogy éppen a nyugalom miatt sok szülő hagyja, nézze a ki­csi, bármi legyen a téma. Társadalomtudósok, szociológusok, televíziós szakemberek vitatkoznak arról, miként hatnak a televízióban látott erőszakos képek a gyermekre. A hatást vizsgálók egy része úgy vé­li, hogy a gyerek éppen az erőszakot közvetítő műsorokban éli ki és veze­ti le a vágyait, kudarcait, gádásossá- gát. Azt is állítják, hogy a tévé kifeje­zetten hasznos, mert fontos ismere­teket közvetít. Az ellentábor úgy gondolja, hogy a képernyőn látott erőszaktól a gye­rek agresszív lesz, mert a látványt nem tudja feldolgozni. De feszült le­het a kisgyerek attól is, hogy órákig ül a tévé előtt és nem mozoghat. Nagyon fontos, hogy a szülő ismeije gyermekét, legyen tisztában azzal, hogyan reagál a különböző témák­ra. Égyik műsort sem lehet önmagá­ban jónak vagy rossznak nyilváníta­ni, nem létezik általános szabály, hacsak az nem, hogy a tévétől való eltiltás többet árt, mint használ. In­kább beszéljék meg közösen a látot­takat és értelmezzék együtt, (rés) Mind a csapatjátéknak, mind az egyéni sportnak közös előnye, hogy szabályokon alapul és fegyelemre szoktat Ahány gyerek, annyi sport - 2. rész ÖSSZEÁLLÍTÁS egyik gyerek legnagyobb vá­gya, hogy vívó legyen, a má­sik úszóbajnok szeretne lenni, de asztmás... a harmadik gyerek félénk, milyen sportot ajánljunk neki? Mibe kerül, mikor kezdje, mi szól ellene...? Milyen sportot vá­lasszunk, hogy jól válasszunk...? A következő 5 kérdésre próbálunk meg sportáganként választ adni. 1. Hány éves kortól űzze az adott sportágat? 2. Mit fejleszt? 3. Hetente hány órát? 4. Mi szól ellene? 5. Milyen felszerelés kell hozzá? Úszás 1. Van olyan speciális oktatási for­ma, melynek során már a csecse­mőket is tanítják úszni. Egyébként 6 éves kortól szokás kezdeni. 2. Az úszás az ember számára nem olyan természetes, a mindennapi élet részét képező mozgásforma, mint a gyaloglás vagy a futás. A gyermeknek először is nem szabad félnie a víztől, meg kell tanulnia, hogy belemenjen vagy beleugor- jon, hogy lemerüljön a víz alá vagy fennmaradjon a felszínén, el kell sajátítania, hogyan kell egy hely­ben maradni és taposni a vizet vagy mozogni benne. Ez a sport fejleszti a koordinációs érzéket és a légzésritmus szabályozását (még asztmás gyermekeknek is aján­lott). A kisgyermek önbizalmat merít belőle és megtanul bízni a testében, mely addig ismeretien, új közegben is képes mozogni. 3. Háromszor másfél óra bőven elég. 4. .Nincs különösebb orvosi ellen­javallat. Megfontolandó, ha a gyermeknek gyakran van közép­fül- vagy arcüreggyulladása. 5. Fürdőruha, úszósapka, úszó­szemüveg. Tenisz 1. Mini tenisz létezik már 5-6 éves kortól. A komolyabb edzések 9 éves korban kezdődnek. 2. Az összpontosítást, a gyors reagálókészséget. Az egyik legtö­kéletesebb mozgásfejlesztő sport­ág­3. 5-6 éveseknek heti 1 óra, 7-8 éveseknek 2 óra. A komoly edzé­sek több mint 2 órát is igényelnek. 4. Semmi. Orvosi igazolás szüksé­ges. 5. Rövidnadrág, teniszcipő, zokni, trikó. A különböző korcsoportok különböző súlyú és méretű labdá­val, illetve ütővel játszanak. Korcsolyázás 1.4 éves kortól. 2. Az egyensúlyérzéket, a köny- nyed, kecses mozgást, a siklás sze- retetét. Ez a sport idővel hajlé­konyságot és küzdőszellemet kö­vetel. 3. 6-11 éves korig maximum heti 6 órát. 4. Semmi. Az edző kérhet orvosi igazolást. 5. Korcsolya, kesztyű, nadrág, dressz a versenyzéshez. Cselgáncs 1. 6 éves kortól. Egyes sportegye­sületek azt ajánlják, hogy már 4 évesen ismerkedjen meg a gyerek ezzel a sporttal. 2. Olyan életszemléletet, melynek alapja az udvariasság, a bátorság, az őszinteség, a becsület, a sze­rénység, a tisztelet, a barátság és az önfegyelem. Kiegyensúlyozott és koordinált mozgásra tanítja a gyermeket. Ideális a félénk, ideges típusnak, mert önbizalmat ad ne­ki. A cselgáncs nem veszélyes, mert a fojtó, szorító technikákat csak 15 éves kortól tanítják. 3. A foglalkozások gyakorisága nincs szabályozva. 4. Semmi, de azoknak ajánlott, akik képesek erőkifejtésre. 5. Kimonó és öv. Vívás 1. Minimum 6 éves kortól. 2. A türelmet, az ügyességet és a pszichomotoros fejlődést. A vívás a „párbajszerű” sportok legmarkán­sabb példája. A támadó és védeke­ző akciók sikere figyelmet és gyors cselekvést követel. Nagyon fontos a kitartás és a jó összpontosítás. 3. 6 éveseknek kétszer 1 óra, 10 éves kortól kétszer másfél óra és 13 éves kortól kétszer 2 óra. 4. Nem ajánlott asztmás gyerme­keknek, mivel zárt térben zajlik. A vívómaszk zavarhatja a rosszul lá­tó gyerekeket. 5. Cipó, zokni, nadrág, mellény, kesztyű, maszk. Tőr, kard vagy párbajtőr, (b)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents