Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-26 / 120. szám, szombat

2001. május 26., szombat 5. évfolyam, 21. szám HÉTVÉGI MAGAZIN A világon tíz év alatt megkétszereződött az öngyilkosok száma, Szlovákiában évente 700-an vetnek önként véget életüknek Segítséget kérni nem szégyen zód időtartama átlagban 4-5 hó­napig tart. Míg a könnyű és a köze­pes depressziók „csak” az életmi­nőséget rontják, illetve csökkentik a teherbírást, a súlyosak életveszé­lyesek, a betegek 15 százaléka ön- gyilkossággal akar megmenekülni a kilátástalannak, reménytelennek hitt léttől - magyarázta dr. Peter Breier, a pozsonyi ružinovi kórház pszichiátriai osztályának főorvosa, s figyelmeztetett: annak ellenére, hogy az adatgyűjtési rendszer nem a legjobb, bizonyítottan emelkedik a depresszióban szenvedők száma. Míg 1995-ben 29 ezren látogattak el a pszichátriai rendelőkbe, 1999- ben már 51 ezren. A depressziósok 50 százalékánál csak egyszer je­lentkezik a betegség, 20 százaléká­A depresszió az egyik leggyakoribb beteg­ség, a népesség 17 százaléka életében legalább egyszer átesik rajta. nál ismételten, és 30 százalékánál a betegség krónikussá válik, egy- egy epizód időtartama akár 2 évig is eltarthat. A pszichiáter nem ta­gadta, nagyon sok depresszóban szenvedő beteget rosszul diag­nosztizálnak és ezért nem megfe­lelően kezelnek. Az általános or­vosok a lelki zavarokat csak az ese­tek 50 százalékában állapítják meg! Az USA-ban végzett felmérés szerint tíz beteg közül csak egyet kezelnek jól, a hazai szakértők úgy vélik, Szlovákiában sem jobb a helyzet. Előfordul, hogy a beteg megkapja ugyan a legkorszerűbb orvosságokat, ám ha rövid ideig szedi, a kívánt hatás elmarad. Annak ellenére, hogy a pszichiátri­ai ellátás színvonala emelkedett, az országban működő rendelők száma - 229 - elenyészően kevés, 10 ezer lakosra egy ambuláns pszi­chiáter esik. A gyerekeket 31 am­buláns gyermekpszichiáter látja el, a az időskori lelki betegségek - or­szágos szinten - négy(!) rendelő­ben kezelhetők. A kórházi pszichi­átriai osztályok alulfizetettek, az ágypénz napi 300 korona, viszont a börtönbüntetésre ítéltekre napi 800 koronát fordít az állam.- A depresszió klinikai kórképe na­gyon változó, a egyik végletből a másikba csapódó, az egyes epizó­dok, krízisek átélése sem egyfor­ma. A depresszióst annak ellenére, hogy általában elutasítja a segítsé­get, a családnak, a barátoknak, a kortársaknak, - akár csellel, ügyes­kedéssel is -, rá kell bírniuk arra, hogy szakorvoshoz forduljon. A stressz következtében, (rablás, erő­szak, természeti katasztrófa, szere­tett egyén elvesztése, halálos kime­netelű baleset szemtanúja) meg­változott lelkületű embert is orvos­hoz kell kísérni, ugyanis gyakran évek kellenek ahhoz, hogy megsza­badítsuk a traumától. Az érintettek 15-40 százaléka élete végéig nem szabadul meg tőle, ismételten ál­mában éli át a kínos esetet - utalt a gyors beavatkozás szükségére a pszichiáter. Tévedés tehát azt gondolni, hogy ha valaki elme- vagy ideggyógy­ászati kezelésre szorul, kettétörik a karrierje. Amerikai kutatók ötszáz embert kerestek fel, akik korábban komoly elmegyógyászati kezelésen estek át és megállapították, hogy 73 százalékuk teljes munkaidőben, felelős beosztásban dolgozik. A munkahelyi stresszt gyakori szüne­tekkel, reális célok felállításával oldják, igyekeznek rugalmas idő­beosztásban dolgozni. Akik leg­alább egy kollégájukkal közölték betegségük tényét úgy érzik, csök­kent a rájuk nehezedő nyomás. értőhöz, nehogy rám süssék a bé­lyeget: „bolond” vagyok. Éreztem én, hogy a lelki egyensúlyom kibil­lent, s bár eleinte még igyekeztem elemezni mi áll(hat) a baj hátteré­ben, később már ehhez sem volt kedvem. Igazából panaszra sem volt okom, a házasságom boldog és kiegyensúlyozott volt, a munkahe­lyemen is elismertek. Tényleg bo­lond voltam, de nem a szó valódi értelmében hanem azért, mert ahelyett, hogy orvoshoz mentem volna, több mint egy éven keresztül szenvedtem - mesélte vidáman An­na asszony. Nem tagadta, családja a sajtóból értesült a Lelki egészség li­gája megalakulásáról, s arról is, a Lelki egészség évét hirdette meg az Egészségügyi Világszervezet. - Ez adta férjemnek a lökést, s mint ké­sőbb bevallota: arra gondolt, ha a WHO is foglalkozik a lelki betegsé­gekkel, akkor talán többen érintet­tek, nem csupán én. Nem tagadom, a depressziós és szorongásos fázisa­imban azt hittem, hogy csak velem esett meg a baj. A betegségével kapcsolatban el­mondta, eleinte csak néhány per­cig tartó vad szívdobogás, verejté­kezés, gyengeség és légszomj gyö­törte, később már reszketett is és minduntalan arra kellett gondol­(lllusztrációs felvétel) nia: meghal. Annyira odafigyelt a tünetek­re, hogy végül elha­talmasodott rajta a szorongás.-Egy ideig még tuda­tosítottam, hogy nem tudok úgy lelkesedni, örülni sem, mint va­laha, de amikor az anyukám, a férjem utaltak arra, mennyi­re megváltoztam, bő­szen tiltakoztam. Pe­dig elhanyagoltam a lakásunkat, étvágy­talanná váltam, fá­radtságra, gyenge­ségre hivatkozva el­utasítottam férjem közeledését. Ha le­dőltem pihenni, nem jött álom a szemem­re. Mindentől féltem. Anna asszony meg­gyógyult, s ha sze­rencséje lesz, de­pressziója, szorongá­sa nem tér vissza.- A depresszió az egyik leggyakoribb betegség, a népesség 17 százaléka életé­ben legalább egyszer átesik rajta. Az epi­...végül elhatalmasodott rajta a szorongás Sokan érdeklődtek A Reduktip zöldvonal magyarul is TÁJÉKOZTATÓ A nyár közeledtével alig akad valaki, aki ne próbálna megsza­badulni a télen felszedett látók­tól. Gyakran a súlycsökkentés radikális, drasztikus, módját vá­lasztva maradandó, tartós ered­mény nélkül. A Reduktip prog­ramba tömörülő szakértők kö­zelebb akarnak kerülni azok­hoz, akik igénylik a színvonalas szakszerű információkat, ta­nácsadást a túlsúly és kövérség okaüól, illetve a fogyás miként­jéről. A Knoll gyógyszertársaság szlovákiai kirendeltsége külön telefonvonalat 0907909097 ho­zott létre a magyarul beszélők számára. Az orvos, a túlsúly ke­zelésében járatos szakértő, hét­főtől péntekig 10.00 és 16.00 óra között válaszolja meg az ér­deklődők kérdéseit. Az utóbbi években a laikus közvélemény egyre gyakrabban szembesül a különféle fogyasztó (csoda) sze­rek, speciális diéták, illetve ét­rendmódosítások kínalátával. Az orvosok szerint tudatosítani kellene, hogy ezek gyakran megkárosítják az emberi szerve­zetet. Abban az esetben, ha a túlsúllyal, kövérséggel küzdő nem ragaszkodik a magyar nyelvű tájékoztatáshoz, hétfőtől péntekig 13.00-18.00 óráig a 0905 855666 telefonszámon ér­deklődhet. Tavaly az ügyeletes orvosokkal több mint háromez­ren vitatták meg a túlsúly és a kövérség gyógyításának lehető­ségeit. A www.reduktip.sk hon­lapon a túlsúlykezelésre szako­sodott szlovákiai központok jegyzéke, illetve egyéb érdekes - táplálkozással, testmozgással, életmódváltással összegüggő - információk olvashatók, (erf) PÉTERFI SZONYA A gyengébb nem képvi­selői nagyon odafi- ! gyeinek arra, hogy csi- J nosak, ápoltak legye- nek, a férfiak pedig iz­mosak, megpróbálunk haladni a korral és nö­velni tudásunkat, ám aránylag ke­veset teszünk lelki egészségünk, lelkierőnk fejlesztésért. Többnyire nem tudjuk, hogyan legyünk úrrá félelmeinken, kedélyváltozásain­kon, a vélt vagy valós depresszión, szorongáson.- Nem mertem elmenni elmeszak­Minden megváltozott, az utca, a kert, a ház, a ház alatt a kis borospince Ha pedig az unokák jönnek... __BODNÁR GYULA e sem vagy kivétel. A te egykori útjaid is el­tűnnek mögötted a gyorsan múló időben. Ha netán mégis ráta­lálnál valamelyikre és elindulnál vissza rajta, már semmi sem lenne ugyanaz, ami volt húsz-huszonöt évvel ez­előtt. Minden megváltozott, az ut­ca, a kert, a ház, a ház alatt a kis borospince, mely valójában már nincs is, az utódok más szerepet szántak neki. Ilyenképpen dal sincs ott lent régóta. De hát ki is énekel­ne? Ketten maradtatok a baráti tár­saságból, a hattagú alkalmi boroz- gató dalárdából, melyből ömlött a nóta, hol csendesen, hol meg úgy, hogy beleremegtek a falak, a demi- zsonokban, hordókban aranyruhá­ban táncolt a bor. Voltak, akiket a halál fogott karon, s ragadott ki kö- zületek örökre, volt, akit az egész­sége nem engedett többé közétek. Közétek? Amikor csak ketten ma­radtatok, hetvenhárom meg ötven­három évesen, és többet beszéltek nyavalyáitokról, az orvosokról és orvosságokról, mint annak idején kedvenc témáitokról, elsőként a borról, aztán a családról, a munká­ról, mindenféléről, viccben sem volt hiány?! Negyedszázad nagy idő, nagyon nagy, mégha ízlésed, gondolkodásod, életkedved alapja­iban nem is változott. Felnőttek gyermekeid, megérkezett első uno­kád. És azért új barátokra is leltél, így elmondhatod, hogy azzal a régi haverral, aki máig megmaradt ne­ked, ismét vagytok öten, lehet bo- rozgatni, dalolni, még pince is akad. Tudom, hogyne tudnám, ez a mostani nem az az egykori közeg, felnőtt életednek az a bizonyos ko­rai szakasza, melyre hajlamos nosztalgiával gondolni az ember, teljesen természetes módon, politi­Negyedszázad r>agy idő, nagyon nagy, mégha ízlésed, gondolkodásod, életkedved alapjaiban nem is változott. kai berendezkedéstől függetlenül. Ezt pusztán azért jegyzem meg, mert volt közben egy rendszervál­tás, és ezek az érzések, helyzetek, mozdulatok, változások, melyekről beszélek, nem rendszerfüggők. Egyszerű emberi dolgok, a múló idő emlékcserepei. Olyan ez, mint az első szerelem. De bizonyára ugyanezt fogod mondani életed je­lenlegi szakaszára, ha majd rá- rágondolsz esztendők múlván, amikor véletlenül hátrapillantva látni fogod, mennyi út tűnt el mö­götted megint. És hát a feleséged mögött, aki jóban-rosszban elejétől fogva ott van melletted, veled. Mint legszűkebb baráti köröd ala­pítója, éltetője is. Eszedbe nem ju­tott soha, hogy elhagyd, elválj tőle, igaz, okod sem volt rá. Ebben nem követed Amerikát, az apátián gye­rekek seregének országát, a példa­képpé dagasztott-kelesztett holly­woodi sztárok házassági vetésfor­góját. Manapság már közelebbi szellemi-művészi körökben is szin­te divat azzal dicsekedni, ki hány­szor vált el. Mintha az valamiféle rang volna. De hagyjuk, ezek má­sok útjai, mások fájdalmai vagy ép­pen örömei. Vess inkább egy pillantást a szek­rény tetejére! Lányod, fiad gyer­mekkori játékai. A szekrényben ugyanúgy. Megőriztetek sok min­dent. De vajon emlékszel-e arra, mikor voltak utoljára forgalom­ban? Időnként letörlitek róluk a port, mondván, majd jönnek az unokák, újra beindul a villany­vasút, elrajtolnak a versenyau­tók, életre kelnek a babák, bá­buk, s te úgy érzed majd abban a pillanatban, a legnagyobb feladat teljesítve. Na és akkor mi van? Még? Semmi, csak az élet. Mely újabb utakat kínál. Ám ha nem kínálna, akkor is: valakinek ki kell nyitnia az ajtót.

Next

/
Thumbnails
Contents