Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-24 / 118. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 24. „Kétszer megy majd Esztergomban a Várszínházban, és ismét látható lesz Vácon, ahol két éve huszonötezren voltak kíváncsiak az előadásra. Az Indul a bakterház című parasztkomédia egy előadásra átköltözik a Diósgyőri Várba. Itthon Kisudvarnokon, egy dinamikusan fejlődő településen játsszuk az Apácákat. Komáromban augusztus tizenegyedikén este lesz. látható ismét a musical a Tiszti Pavilon amfiteátrumában.” Itt kerül majd színre az Egy kis bók, egy kis csók is, Dél-Szlovákia legszebb szabadtéri színpadán, július hetedikén este nyolckor. Az előadást a városi művelődési központ szervezi, jegyek is tőlük igényelhetők. A komáromi premiert a nyár folyamán több előadás követi. Pőthe István a jókedvű, cigarettafüstös olvasópróba szünetében, amit gyakran szakított meg hangos nevetés elmondta, felénk ismeretlen műfaj az orfeum. A Jókai Színházi Társaság most megpróbálkozik vele. A komáromi színész bízik a felkért szponzorok segítségében, hiszen nélkülük nehéz lesz összehozni a jelmezt és a díszletet. A kis társulat nagy hittel dolgozik. Rajtuk igazán nem múlik, hogy „ma este babám a fasorba megyünk!” Merthogy ez a sláger az Egy kis bók, egy kis csók nyitánya. Egy kis bók, egy kis csók címmel önálló produkciót mutat be a Komáromi Jókai Színházi Társaság Pőthe István tűk olyanok, amiket én is ismerek, pedig még nem is éltem, mikor slágerek lettek. Szívesen járok ide, ha a jövőben is felkérnek, csak örülni fogok. Benes Ildikó színésznő már több nyáron át szerepel szabadtéri produkciókban. „Az évadzáró után az ember két- három hétig kibírja otthon, azután hiányozni kezd valami. A színpad meg a munka. A dal a szívem csücske. Ha zenés, táncos a darab, menten közelebb áll hozzám. Színházunkban mostanában komoly, hatalmas munkát igénylő darabokat mutatott be a társulat. A közönség között ülve hallom a nézőtérről, hogy valami könnyebb, zenés is kellene a fáradt népnek, mert az jobban kikapcsolja, mint a nehezebb stílusú darabok. Előre örülök, hogy ebben részük lesz, mert ennek a most próbált darabnak a szövege laza és humoros, sok benne a sláger. Örömmel megyünk nyáron játszani, mert kellemesen érezzük magunkat, és nem esünk ki a színházi körforgásból.” A színház pedig „forog” tovább. A Jókai Színházi Társaság nem egy magyarországi fellépést tervez korábbi sikerdarabjaival. Pőthe István örömmel mesélte, hogy az Apácák című musical még mindig akkora siker, hogy hat-hét előadásuk lesz a nyáron. Nyáron sincs szünet Egy kis bók, egy kis csók, hogy ezáltal is szélesebb palettát tudjunk kínálni a közönségnek.” A Jókai Színházi Társaság tagjai a színház rendes menetén túl, pluszmunkában hozzák létre a két részes vidám darabot - készül a komáromi Jókai Színház június utolsó két és július első napján bemutatásra kerülő nyári előadása, a Kismadár című romantikus, zenés, szerelmes történet is-, a színészek szabadidejükből „topnak” néhány órát a próbákra. Ám az előadás mögött komoly háttérmunka zajlik. A darabot Balatoni Monika budapesti dramaturg állította össze, s a megnyerő fiatal művész a rendezést is vállalta. A kis társulat éppen legutóbbi Madách Színházbeli rendezése, a Boszorkányos esték kapcsán figyelt fel a színházi alkotóra, aki örömmel érkezett. „Imádom a kávéházi életet. Szeretem azt a világot, a mai emberek nosztalgiával gondolnak rá. A Királyi Kabaréban, melyet én szerkesztettem, a Nő szerepét játszottam. Akkor tűnődtem el azon, milyen borzasztóan jó lehetett bukj- elszoknyában járni, kalapot viselni, retikült hordani. Eleganciája volt annak a kornak. A húszas, harmincas évek irodalmában rendkívül frappáns szövegekre bukkan az ember. Nem csak Karin- thynál, bár ő nagy kedvencem, és nem csak a férfiról és a nőről szóló művekben. Megdöbbentő, hogy a háború környékén született szövegek, mennyire érvényesek ma. Megfigyelhető bizonyos átcsengés. Nem kellett hát kétszer mondani, hogy ezen a századfordulón megidézzük azt a századfordulót.” Öt különböző típus játszik a színpadon. A férfi, a nő, a lány, a szerelmese meg a házibarát. Nehéz a dolguk, egyik pillanatról a másikra kell átváltozniuk, miközben folyamatos, interaktív kapcsolatban vhnnak a közönséggel. A rendező szerint akkor izgalmas a játék, ha nőből is, férfiból is a lehető legtöbb típust tudják felmutatni. Amikor a zene kerül szóba, három fiatal zenészbarátját említi Balatoni Monika. „Végh Balázs, Neumann Balázs és Huszti István most végeznek a jazztanszakon. Zongorán, dobon Balatoni Monika (Saláth Richárd felvételei) és basszusgitáron játszanak, ez adja az orfeum sajátos hangzásvilágát. A fiúk vállalták, hogy Prágay Marianna korrepetitorral szoros egyeztetésben kezdődnek majd a stúdiómunkák, hogy az egyes dalokat a színészek hangszínének, kiállásainak, lassításainak megfelelően vegyék fel a zenészek.” A dalok pedig igazi slágerek: Pista gimnazista, Pénztárcámnak üres a belseje, Hahó, Baby! Prágay Marianna zenetanárnő tanítja be valamennyit, aki nem most ismerkedik a Jókai Színház színészeivel. A Piaf és Simone cimű zenés játékban láthatjuk őt zongorázni a színpadon. „Jobb érzés kísérni is a színészt, mint csak korrepetálni a dalokat. Két napja kaptam meg a kottákat, slágerek ezerkilencszáztól ezer- kilencszáz-hatvanig. Vannak közRopog József és Benes Ildikó az olvasópróbán BÁRÁNY JÁNOS a este babám a fasorba megyünk! Kit ne csábítana a régi sláger egy tűzforró nap után az amfiteátrumok esti hűvösébe, ahol azután düböröghet a cintányér, és repedhet a nagybőgő, a lényeg a mindennapokban összeszedett rosszkedv feledése, ha csak kétszer másfél órára is. Ilyenkor a színészek örömmel lépnek az erősen világító reflektorok fényébe - melyek körül ezernyi bogár kering - mert jó megmártózni cserfes cselédlányok, úrnak öltöző lovászfi- úk, léha bárókisasszonyok, szívtipró mérnökök, orrukig alig látó, de a szerelem tudományában „több diplomával rendelkező” tantik, jobb sorsra vágyó gépíró kisasz- szonyok szerepében az évad során játszott drámai hősök után. Csak szerelem kell, és kész! Mindehhez tájainkon az is hozzájárul, hogy színészeink rossz fizetésükből nemhogy nyaralni nem tudnak, de lassan már élni sem. Maradnak a csillagfényes zenés, táncos nyári esték, amikor a szabadban - ha csak néha ébred némi szellő - bódult hangulat lesz úrrá szereplőn és nézőn egyaránt. Komáromban, a Jókai Színházi Társaság tagjai már ismerik ezt az érzést. Több éve ugyanarról szól a nyaruk, mint szeptembertől júniusig a hétköznapjaik. Játszanak. Az idén először saját produkciót. Egy kis bók, egy kis csók. Már a cím is közönség-csalogató. Benne olyan slágerek, mint a Meseautó, a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni vagy a Kétszer kettő néha öt. Úgy tűnik, Pőthe István, a társaság ügyvivője jogosan bízhat a sikerben. „Valóban ez az első előadás, amit megpróbálunk önállóan létrehozni, ám nem teljesen függedenül a Jókai Színháztól. Benes Ildikó, a budapesti Borbély Kriszta vendégként, Ropog József, Bernáth Tamás - aki a táncokat is betanítja - és jómagam alakítjuk a figurákat, nagy falat ez egy ekkorka társulatnak, mert nagy anyagi vonzatai vannak. Azt szeretnénk, ha olyan produkció születne, amit fel tudunk vállalni a színház előtt, ha ősztől a színház bemutatói közé kerülhetne az LEPOROLT HÍRMORZSÁK Tallózó a rozsnyói Sajó Vidék - vegyes tartalmú, társadalmi, közművelődési, szépirodalmi hetilap száz évvel ezelőtti számaiból Ipart előmozdító főherceg Lőcsei tudósitónk Írja: Döller Antal nyug. őrnagy Poprád városban kenyérgyárat létesített. József főherceg a gyár prosperálásának előmozdítása céljából a vállalkozónak 1000 korona támogatást engedélyezett. Vége a fészekszedésnek Ezután már nem indul el az iskola olyan nyugodt lélekkel madarászni, mint ezelőtt s a lépvessző és csalogatás is tilos, meg a háló is tilos, a mibe belegabalyodik a szegény kis pintyőke s kikerül belőle tépetten vergődve, mintha elevenen lekopasztották volna. S a miniszter rendelkezésébe, birságba, büntetésbe ütközik a legprimitívebb madárvadászat, a cinegefogás. A kivájt tököt, a minek fölpeckelt ajtaján úgy sétál be a madár, hogy be is csapja maga mögött az ajtót. - Ä zsandár vagy a mezőőr veri le a fáról, ha észre veszi - s a Ids ártatlan madárt és itt-ott embert is gyilkoló Flóbertpuskákat is elkobozzák, ha a kedves ifjak madárra lődöznek vele. Ä földmivelé- sügyi miniszter gondolt a madarakra s néhány a mezőgazdaságra nézve hasznos emlősre is és rendeletet bocsátott ki arra, hogy nem szabad többé kárt tenni bennök. A négy emlős: - a denevér, a vakondok, a cickány és a sün - s azután a madarak egész hosszú sora következik betűrendben, még pedig olyanformán, hogy a madár általánosan elfogadott neve mellé oda van Írva az is, hogy némely vi- dékekekn micsoda más néven ismerik. Aki ezeket az állatokat pusztítja, elszedi a tojásaikat, vagy szétdulja a fészküket, az kihágást követ el s száz koronáig teijedő büntetéssel is sújtható. Kivétel természetesen az, ha valaki hatósági engedelemmel tudományos célra gyűjt madarat vagy madártojást. Kimondja tudniillik a rendelet, hogy csak tiz madár elfogására s tíz fészek és tojás szedésére adható ki az engedelem hazai szaktudósok vagy intézetek számára. 2400 hadköteles Amerikában Lőcséről Írják lapunknak: Szepesmegye területén a sorozások már befejeződtek, összesen 4737 hadköteles volt felhiva. Mindössze 548 egyén vált be. A 2482 távolmaradt közül 2400 Amerikában van. Sajnos, de való. A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból Kmotrik Péter válogatta Sokunk véleménye megegyezik abban, hogy nem elég vadászvizsgát tenni és kiváltani a vadászengedélyt Miért vadászom, hogyan lettem vadász? MOTESÍKY ÁRPÁD egutóbb - a vadászati kultúra hagyományainak fellendítése, megőrzése és gazdagítása szándékával alakult -, Vadász Könyvklub évfordulóján merült fel a kérdés, vagyishogy néhány sorban foglaljam össze „ars poeticá”-mat a vadászatról. Az alábbiakat írtam: „A vadászat élet és öröm, s nem csak puszta vadölés; kultúrája és irodalma nélkül pedig a vadászélet szürke és örömtelen lenne, de vele egyetemes kultúránk is gazdagabb.” Egy magyarországi öreg vadász, Berger György hitvallása, intelmei a vadászatról a következők:- nem a puska birtoklásával válik valaki vadásszá, mert- a vadászat nem a vad elejtéséből áll,- hanem elkötelezett hitvallással a lelkében,- meleg szeretettel az erdővel, mezővel és vaddal szívében,- elméleti felkészültséggel a fejében,- távcsővel a kezében. A fenti sorokból nyilván kiviláglik, hogy csak az vegyen puskát a kezébe, aki képes a vadállomány érdekében cselekedni és a vadnevelés, a vadvédelmet elsődleges feladatának. A vadászati kultúrát és vadászirodalmat böngészve bukkantam rá Mécs László (1895-1978) vadászati, vagy inkább természeti költeményeire. Ám meglepett, hogy a papköltő mily szenvedéllyel és hozzáértéssel ír mondjuk a szalonkákról, a szalonkahúzásról, vagyis a szalonkák vonulásáról. Nyomban felmerül bennem a kérdés, hogy vajon vadászott-e, vadász volt-e Mécs László, a premontrei szerzetes? A kérdésre a választ megadni nem olyan egyszerű dolog, néhány verssora, vagy versei alapján. „Puskával járok. Ez a rend. / De vidám lelkem elmereng” - írta egyik versében, ami kétségkívül „vadászhitvallásnak” tekinthető és világosan fegyverviselésre utal. Ámbár azt mondják, hogy a papi hivatással nem egyeztethető össze a vadászat. A Baranya megyében, egy kis faluban, Hidason élő Videcz Ferenc tanár és több kötetes vadászíró kitárulkozása is figyelemre méltó: „Minden és mindannyiunk közül a Természet képes legtovább elviselni az emberi önzés, kapzsiság és ostobaság következményeit, de az Ő tűrőképessége sem végtelen.” Mindezek júniusban - az erdők, mezők lakóinak hónapjában, ami egyúttal a vadászat hónapja is - jutnak eszembe, keresvén az összefüggéseket, a lehetőségeket és tényeket a vadászat és a természetvédelem között. Nemes, szép és izgalmas dolgok ezek, s rajtunk múlik, hogy a természettől „ajándékba” kapott lehetőségekkel, a vadállománnyal miként tudunk gazdálkodni.- Azok a fránya vadászok, miért nem irtják a rókát, már a tyúkok sem lehetnek biztonságba tőle?! - pattog a menyecske. De igaza van a mezőgazdásznak és a kertésznek is, amikor a vadállomány túlzott elszaporodásáról és az általa okozott vadkárokról beszélt. Éppen erről szól a vadászati törvény; hogy a vadállomány szaporodását irányítani, szabályozni kell. A vadászat eredményei soha sem juthatnak odáig, hogy a vadállomány szintje, a törzsállományt veszélyeztethesse. Erre mondja az „okos” ember, hogy a vadat nem kell etetni télen, meg gondozni, mert az a saját törvényei szerint a szabad természet ölén regulálja önmagát. Arról viszont egyre kevesebb szó esik, hogy a vadászat mindig a mezőgazdasági termelés függvénye volt és marad a jövőben is. Téves az az elképzelés is, hogy a vadászat mezején kis országunkban nincsenek gondok és minden vadász éjjel-nappal csak a vadvédelmen töri a fejét, és csak a vadászatnak hódol, s a természetben tölti idejét. Viszont azok, akik csak töltött puskával képzelik el a vadászok életét szintén tévednek. Ámde azt állítani önmagunkról, vadászokról, hogy a vadászat, a vad elejtése nem okoz örömet enyhén szólva a valóság elkendőzése lenne. A természet adta örömökért, a vadászat örömeiért vadászom, de a „vadászat mindent elsöprő elsőbbsége” nálam is már a múlté. így lettem - Széchenyi Zsigmond szavaival élve -, emberséges vadölő. Vaddisznó a terítéken (A szerző felvétele) I ) I j f ' I ( ) I ki \y A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva J \ ) 1 J ' ' I Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
