Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-23 / 117. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 23. Riport Agócs Béla halála: a kiskorú árváknak most édesapjuk elvesztését kell feldolgozniuk, anyjuk elsősorban a kíváncsiskodóktól szeretné megvédeni őket Nádszeg még mindig néma (Somogyi Tibor felvétele) Nincs szándékunkban vájkál- ni a múltban, feltépni a friss sebeket. De Agócs Bélát sokan ismerték, ezért öngyilkosságának hírére - a megdöbbenésen túl - különféle mendemondák kaptak szárnyra. Talán azért is, mert a két nagyobbik kislánya Diószegen él, a két másik árva pedig nem jár óvodába. PÉTERFI SZONYA Nádszegen alig akad valaki, aki csaknem egy hónappal Agócs Béla halála után nevét adná a nyilatkozatához. Többen sejtelmesen nagy ködösítésről beszélnek és nem értik, miért kellett idáig fajulnia a helyzetnek. „Nem titok, hogy szegény Bélát még a rendszerváltás előtt az első felesége a szemünk láttára pszichiátriai intézetbe vitette” - mesélte egy idősebb pedagógus. ,Akkor mi azt rossz néven vettük. Ápolónő volt, mégsem hittünk neki., ugyanis azt állította, hogy kárt akart tenni magában. Az évek során rádöbbentünk: sajnos igaza volt. Béla valójában neki köszönhette, hogy még tizenhárom évet élt.” Megtudtuk, hogy még a kezelés során ismerkedett össze jelenlegi feleségével, aki az intézetben ápolónőként dolgozott. Nemsokára a szlovák asszonyt feleségül is vette. „Négy gyermekük mellett a feleség Annyit árult el csak, hogy a karizmatikus keresztény gyülekezet nem szekta. főiskolát végzett” - jegyezte meg valaki, majd arról is beszélt, hogy rövid ideig az iskolában tanított, de csak azért, hogy jogosult legyen a szociális segélyre. Ez is jelzi, hangsúlyozták, hogy senki sem bántotta a családot. Egy emberként a 12, 8, 6, és 4 éves gyerekeket sajnálják, mint mondták, a falunak sem mindegy, mivé lesznek, hol élnek majd. „Majd a szekta eldönti, milyen lesz a jövőjük” - suttogták többen sokat- mondóan. A közel 4000 lakosú, zömmel katolikus hitvallású Nádszegen ugyanis 1994 óta tartja magát az a vélemény, mely szerint a tanító úr sajátos módon fejtette ki nézeteit a katolikus egyházról, s persze az is, hogy Agócsék egy német beütésű, Új Világ nevű szekta tagjai. Kiderült, Nádszegről nem csupán Agócsék látogatták a diószegi gyülekezetét, bár arról, hogy ott mi folyt, senki semmit nem mondott. Tudni vélik viszont, hogy a szekta szerint „nem tragédia a halál, az ember másutt folytatja”. Ezt követően határoztuk el, beszélnünk kell Horváth László diószegi vállalkozóval, aki nemcsak Agócs Béla barátja volt, hanem a gyülekezet tagja is. Még mielőtt találkoztunk volna vele, a négy gyerek hogyléte és holléte felől édesanyjuknál szerettünk volna érdeklődni. Bár az utcabeliek állították, az anya a legkisebb gyerekkel a lakásban tartózkodik, kopogásunkra nem nyitott ajtót, nem vette fel a telefonkagylót sem. „ A barátnőjénél próbálkozzanak” - kaptuk a fülest. Bugár Márta nevelőnő az iskolában, először ott kerestük. Nem kívánt nyilatkozni az Agócs család dolgairól. Annyit árult el csupán, hogy a karizmatikus keresztény gyülekezet nem szekta, s a vasárnapi istentiszteletet nem Diószegen, hanem Szereden tartják egy bérelt teremben a rendelőintézet melletti új épületben. Horváth Lászlót és barátját a galántai teniszpályán értük utol. A rossz időjárás és a látogatás miatt a játék elmaradt. Abból, ahogy B. Á. hozzászólt a témához, következtetni lehetett, hogy ő nemcsak a gyülekezet tagja, hanem barátjához hasonlóan jól ismeri Dana Agócsová asszonyt. Horváth László szerint a gyerekek érdeke azt kívánja, hogy ne feszegessük a múltat. Amikor kifejtettük, hogy mi fogalalkoztatja a községben élőket, s utaltunk arra: a temetés időpontjának titokban tartását a faluban furcsállták, a két férfi egymást kiegészítve közölte: az özvegy a nyilvánosság, főleg az újságírók, távoltartásával a gyermekeit védte. „Most persze méltatlankodnak az utcabeliek, mert nem kapták meg a lehetőséget, hogy egy koszorúval vegyenek búcsút Bélától. Bezzeg, amíg élt és segíthették volna őt, az általa képviselt ügyet, hátat fordítottak neki. A gyerekek pedig jó helyen vannak. A falubeliek ajnározása, sajnálkozása csak megzavarná őket.” A két nagyobbik kislány most nincs a mamájuk mellett, mert az özvegyet Horváth László szerint jelenleg óvni kell., Amíg elvonul a vihari’ - tette hozzá.. Megkérdeztük, igaz-e, hogy ő látta utoljára Agócs Bélát., Az utóbbi időben valóban gyakran találkoztunk, segítettem saját vállalkozásának a beindítását. Ha jól emlékszem, a múlt hónap végén, egy szombati napon (április 29-e!) beszéltük meg a „Nem hiszem, hogy a férjem ezt tette volna, hiszen nem volt rá oka.” teendőket, s nem viselkedett úgy, mintha készülne a végzetes lépésre. Ha a legkisebbjeiét láttam volna ennek, nem engedtem volna el” - mondta. Elismerte viszont, hogy barátjának a viselkedése mindig eltért a megszokottól. ,A permanens forradalom híve volt.” Nem hallgatta el, hogy valaha istentelen életet élt, ám 1992-ben megtért. Felhagyott az italozással, megvilágosodott. „Mi megéljük a hitünket, a Biblia világosságot ad” - közölte Horváth László, majd kifejtette: az újkeresztény hitegyülekezet nem szekta, s aki ismeri a Bibliát tudja, hogy Pál apostol is szektákról írt. Csak később kapott pejoratív előjelt a kifejezés. „Az Isten keresése szabad dolog. Mi éppúgy gyakoroljuk hitünket, mint a történelmi felekezetek, viszont a hazai törvények megszabják: a 10 ezer alatti taglétszámú gyülekezetét nem lehet egyházként bejegyezni” - közölte epésen B. Á., majd Horváth Lászlóra nézve más hangnemben folytatta. „Minden keresztény normát megtartunk, a reformációnak a karizmatikus pünkösdi vonalához tartozunk. Archa polgári társulásként jegyeztettük be magunkat.” Arra a kérdésünkre, hogy müyen gyakran járt Agócs Béla a gyülekezetbe B. Á. úgy vélte, nem túl gyakran, Horváth László szerint viszont rendszeresen. „A mi gyülekezetünk célja, hogy az emberek megszabaduljanak megköttsé- geiktől, hogy megvüágosodjanak. Elvetjük az Isten tárgyi ábrázolását, ugyanis Pál apostol szerint az Istent csak szellemében lehet imádni.” Végül a választ adtak a többször feltett lényegi kérdésünkre: vajon hitük értelmezésében bűn-e az öngyilkosság. „Minden, ami ellentétes a szentírással, bűn. Tehát az öngyü- kosság is”—hangsúlyozták, és megígérték, közbenjárnak az özvegynél, hogy válaszoljon kérdéseinkre. ,A féljem kiegyensúlyozott, mondhatni boldog volt. Vállalkozó lett, végre olyan munkához jutott, ahol nem volt főnöke. Közös terveket szőttünk, úgy volt, hogy együtt vállalkozunk majd. Örültünk annak, hogy végre nem segélyből kell nevelnünk a gyerekeinket, s munkánkat tisztességesén megfizetik. A férjemnek nem voltak kedélyhullámzásai, nem tapasztaltam rajta semmit, ami elmeállapotának változását jelezte volna” - vallotta meg az özvegy. A férjével utoljára április 29- én beszélt telefonon - akkor Horváth László diószegi vállalkozónál tartózkodott. ,Azzal búcsúzott, hogy este otthon lesz Kissé meglepett, hogy mégsem jött, ám tudtam, napok óta nagyon akart beszélni magyarországi partnerével. Feltételeztem, hogy Veszprémbe utazott. Az utóbbi másfél hónapban nagyon keveset tartózkodott Nádszegen, velünk csak a hétvégéket töltötte. A vállalkozás miatt volt távol, járt Lengyelországban, Németországban is. Nem nagyon közölte velem, miért és hová megy, én meg nem firtattam. Tudtam, hogy értünk teszi.” A halál időpontjával kapcsolatban Dana asszony nem sokat tud, hiszen az iratokat még nem kapta kézhez. A törvényszéki boncolás állítólag kimutatta, hogy Agócs Béla május 2- án vetett véget önkezével az életének. , A jegyzőkönyvet csak azért írtam alá, hogy ne zaklassanak engem, de főleg ne a gyermekeimet. Amikor még a gyerekeivel muzsikált Nem hiszem, hogy a féljem ezt tette volna, hiszen nem volt rá oka, habár a rendőrség egyértelműen ezt állítja. A kislányok pedig azért nincsenek Nádszegen, mert meg akarom óvni őket a kíváncsiskodóktól. Nem voltak a temetésen sem, az élő apjukra emlékezzenek! Bár nehéz lesz, legfőbb kötelességem az, hogy lányaimnak boldog otthont biztosítsak. A változás csak az lesz, hogy a két kisebb szlovák iskolában tanul majd. Azt sem tudom, maradunk-e Nádszegen. Munkát kell találnom, valamiből élnünk kell. Remélem, hogy a községi hivatal engedélyzi majd lakásunk megvásárlását, ugyanis amíg a féljem élt, ezt nem tették lehetővé. A gyerekeimnek nyújtott bárminemű támogatást is köszönettel elfogadom, hiszen anyagi helyzetem siralmas. A gyülekezetnek köszönhetően tudtam méltó módon elbúcsúztatni a férjemet, fokozatosan visszatérítem a kölcsönt. Amint enyhülni fog a család iránti érdeklődés, újra magamhoz veszem az összes gyermeket.” Lenszket nincs értelme újjáépíteni, az ár hamarosan Irkutszkot is elérheti, ám Kelet-Szibéria legnagyobb városát mégsem lehet csak úgy 20 kilométerrel áthelyezni Bombatámadás a Léna ellen Ivóvizet, élelmiszert osztogatnak Jakutszkban, ahol tegnapra virradó éjszaka több helyen átszakadt a gát (ČTK/AP) SZALAI ZOLTÁN Jakutszk: az emberek a háztetőn teáznak Az öregek szerint vagy száz év óta nem volt ilyen pusztítás Kelet- Szibériában. Jakutszknál mára várják az árhullám tetőzését, a külső kerületek már víz alatt vannak, s a belvárosra is hasonló sors vár. Több kisebb várost teljesen elöntött a megáradt Léna. Olekminszkben azt sem tudják, mekkora a vízállás, mert a vízügyi mérőállomás is „elmerült”. A húszezres Lenszket az eredeti helyén nincs értelme újjáépíteni, és az ár hamarosan Irkutszkot is elérheti. A jégtorlaszt Szu-24-es harci repülőgépekről bombázzák. Csata zajlik Szibériában: az ellenség ajég és a víz. Elsodort házak, elferdült villanyoszlopok, szétrombolt utak, háztetőkre menekült emberek és állatok, pusztítás és emberi tragédiák kísérik a megáradt Léna útját Jakutföld-szerte. A levegőben szitakötőként repkednek a helikopterek, próbálják menteni a még menthetőt. A tajgát időről időre robbanások döreje rázza meg: már a vadászbombázókat is bevetették a természet ellen. A Szu-24-esek 250 kilogrammos bombákkal „támadják” a Jakutszktól ötven kilométerre keletkezett jégtorlaszt. „Az elmúlt éjszaka 80 üyen bombát dobtunk le, de ez sem használt. Néha úgy tűnik, már-már enged a torlasz, de a víz- szint még mindig emelkedik - legyint Alekszander Mironov, a helyi polgári védelem vezetője. Az öregek szerint száz év óta nem volt üyen pusztítás Kelet-Szibériá- ban. Az olvadó hólétől táplált Lénának semmi nem állhatja útját. A 11 ezer lakosú Olekminszk férfilakossága megfeszített erővel, éjjel-nappal emelte a gátakat. A töltést azonban szalmaszálként sodorta el már az első árhullám. A víz a hét végén mindössze néhány óra alatt teljesen elöntötte a városkát. A vízügyi mérőállomás az elsők között „merült el”, így most már azt sem tudni, milyen magas is a vízszint. Víz alá kerültek a község más „stratégiai létesítményei”, a pékség és a húsfeldolgozó épülete is. Jakutszkban már vasárnap óta megszűnt a közlekedés, még az autóbuszok és a teherautók sem tudtak átgázolni a vízen. A házakban az áramszolgáltatás akadozik, a vízcsapokból sárgásbarna, rozsdás lé folyik, már ha egyáltalán folyik valami. Jakutszk boltjaiban a polcok a szovjet idők ürességét idézik: a megrémült emberek már napokkal ezelőtt felvásároltak minden élelmiszert, kifogytak a palackos italok. A piacon - ha még akad - 42 rubelt (70 korona) kérnek az ötliteres ásványvíz palackjáért, jóllehet a városi önkormányzat 32 rubelben maximálta az árat. A Léna partján a hadsereg, a polgári védelem és a rendkívüli helyzetek minisztériumának szakemberei vállvetve próbálnak meg újabb védelmi vonalat építeni. A munkások arcán fáradtság, szemükben a lemondás tükröződik. „A homokzsákok a Léna ellen nem sokat érnek” - mondja egyikük. A „frontvonal” mögött mintegy kétszáz önkéntes takarókat és meleg ruhákat gyűjt. Alekszandr Mironov szerint a lakosság nagyon fegyelmezetten viselkedik, pániknak nyoma sincs. - Szerencse a szerencséüenségben, hogy a jakutszki házak többsége 4-9 emeletes lakótelepi épület. így legalább az embereknek nem kell a tetőn éjszakázniuk, mint ahogy az, például, Lenszkben történt - mondja. Bár Lenszket már elhagyta az árhullám, a város nagy része víz alatt maradt. Az utcákon közlekedni csak csónakkal lehet. A 20 ezer lakosú városkában szinte minden családot ért kisebb-nagyobb kár. Több ezren fedél nélkül maradtak: a hagyományos faházakat nyom nélkül sodorta el az ár. A városban sem az áramszolgáltatás, sem a vízvezeték-hálózat nem működik, a szakemberek szerint a javítás jó esetben is legalább egy hétig tart. A lenszkiek közül azonban sokan máris visszatértek a „szomszédos” - 230 kilométerre fekvő - Mirnijből, ahova a Léna elől menekítették az embereket.- Féltem a gazdaságomat, legalábbis, ami még maradt belőle „mondja egy idősebb gazda. A polgári védelem figyelmeztetésére csak legyint:- A szomszédom egész idő alatt maradt, még akkor is, amikor a vízszint elérte a 20 métert - mondja. A tetőzés idején egyébként majdnem meghalt egy újszülött - mesélik a helyiek. A szülést víz és áram nélkül kellett levezetni, a mentőhelikopterben az orvosok végül a saját kezükben tartva melegítették a babát. A lenszki kórházat szintén teljesen ellepte a víz, a betegeket az utolsó pillanatban csak helikopterrel sikerült kimentem. A kirobbant botrány Jakutföld egészségügyi miniszterhelyettesének, Alekszandr Szidorov- nak az állásába került. Lenszk felett állandóan öt helikopter kering, ezek az Alrosza olajtársaság gépei. Néhány nappal ezelőtt az embereket mentették, most ivóvizet és élelmet szállítanak. Az Alrosza telephelyén a munkások az üres tartályokat jó előre vízzel töltötték fel.- A három évvel ezelőtti árvíz során megtanultuk, hogy ha üresen hagyjuk a tartályokat, a víz elsodorhatja, megrongálhatja őket, ami az egész kitermelést veszélybe sodorhatja. A kár így is eléri a félmilliárd rubelt - készít leltárt az Alrosza igazgatója. Szergej Sojgu katasztrófaügyi miniszter szerint Lenszket az eredeti helyén nincs értelme újjáépíteni. A kormány a napokban dönt arról, hova is helyezzék át a városkát. A szakértők feje azonban már nem csak amiatt fáj, hogy mi lesz a Lénát elzáró jégtömbbel. Ha az időjárás délebbre is kedvezőtlenül alakul, akkor Irkutszkot is katasztrófa sújtotta területnek kell nyüvánítani. Kelet-Szibéria legnagyobb városát pedig mégsem lehet csak úgy húsz kilométerrel áthelyezni. Jakutszk-Moszkva, 2001. május Lenszkben öten vesztették életüket Moszkva. Jakutszknál tegnap a Léna csaknem a megemelt gátak magasságába emelkedett, s 200 ezres város harmada kerülhet víz alá. A Léna folyón Jakutszktól 50 km-re északra tegnap is folyamatosan robbantották a csaknem 30 km-es jégtorlaszt, és sikerült megindítani a jégzajlást. Jakutszknál délelőtt 913 cm volt a Léna vízszintje, a csaknem 8 km-es töltések 950 cm-res vízállásig nyújtanak védelmet a város nagy részének. Az árvíz itt nem követelt egyelőre áldozatokat, ugyanakkor Lenszkben öten vesztették életüket, két embert pedig eltűntnek nyilvánítottak. (MTI)
