Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-18 / 113. szám, péntek

2001. május 18., péntek 1. évfolyam, 2. szám Spanyolországban az evés az egyik legkellemesebb mindennapos rituálé - beszélgetés a pozsonyi spanyol nagykövettel, J. E. Estanislao de Grandes Pascuallal A nagykövet, aki szeret kísérletezni MALIK ÉVA A spanyol konyháról hazánkban a legille­tékesebbel, J. E. Es­tanislao de Gran- des Pascual pozso­nyi spanyol nagykö­vettel beszélgettünk. Nagykövet úr, Ön már három éve ideiglenesen hazánkban él. Ez alatt az idő alatt volt alkal­ma megismerni az itteni kony­hát. Szeretnénk, ha megoszta­ná velünk tapasztalatát, vajon mennyiben különbözik a spa­nyol konyha a miénktől? Véleményem szerint két egymás­tól teljesen eltérő konyháról be­szélhetünk, melyhez nagyban hozzájárulnak a földrajzi adottsá­gok. Szlovákiának nincs tengere és teljesen más éghajlati viszo­nyok uralkodnak az országban, mint nálunk. A mi konyhánk ten- germelléki, mediterrán, s ez nagy­ban kifejeződik ételeinkben, íze­inkben. A mi „diétánk” alapja (a diéta kifejezés szó szerint tulaj­donképpen ugyanazt jelenti, mint az Önök nyelvén, ám ha mi Spa­nyolországban diétáról beszé­lünk, az étket, táplálékot jelent a köznyelvben - talán már ezzel is kifejezésre jut, hogy a mi étkezési szokásaink diétásabbak, gyomor- kímélőbbek) az olívaolaj, a halak, a húsok, és tengernyi friss zöldség és gyümölcs. Természetesen ná­lunk mindez a téli hónapokban sem nélkülözhető. A szlovák kony­ha - és általában a közép-európai - inkább húsorientált, Önök bizto­san több szárnyast fogyasztanak, vezetnek pulyka, kacsa és liba­evésben is. Mi ezeket nem nagyon fogyasztjuk. Találhatunk azonban érintkezési pontokat is a két or­szág konyhájában: a hagyma, a fokhagyma, a zöldpaprika fel- használásában, a kolbászfélesé­gek és virslik fogyasztásában. Azt mondják, a magyar és a spa­nyol konyha jobban hasonlít egy­másra, mert mind a kettő elősze­retettel használja a pirospaprikát és kedveli a csípős ízeket... Valóban, a magyar konyha talán inkább hasonlít a miénkhez, már ami a pirospaprikát illeti. Ez az a fűszer, ami miatt felfigyeltem er­re a konyhára. Be kell, hogy vall- jam, van egy gyenge pontom: ez az eredeti magyar halászlé. Ilyet mi nem tudunk! Édesvízi halból készül, és pokolian csípős, ha Bu­dapesten járok, sosem hagyom ki, Pozsonyban pedig egy magya­ros ételeiről híres étterembe já­rok miatta. Azonkívül kedvelem a magyar gulyást, a kiváló libamá­jat, a libából és kacsából készült finomságokat, mert, mint emlí­tettem, ezeket a fenséges ízeket otthon mi nem készítjük. Téljünk vissza a spanyol gasztro­nómiához. Ön szerint, mi a medi­terrán konyha sikerének kulcsa? Meg vagyok győződve arról, hogy a siker a friss zöldségek és gyümöl­csök gazdag felhasználásában, s olívaolajjal való elkészítésében rej­lik. Az orvosok szerint ez a három dolog a legegészségesebb ételek alapja, s mi ezt mind a hármat ösz- tönszerűleg és a már említett adottságainknak köszönhetően használjuk. A spanyol konyha ezenkívül nagyon sokszínű. Más­más konyháról, elkészítési eljárás­ról, ízesítésről beszélhetünk vidé­kenként, így az egységes spanyol konyhán belül eltérően főznek Ga­líciában, Baszkföldfön, Katalániá­igyekszünk bemutatni a hazámra jellemző fogásokat. Nemrég volt a Danube hotelban egy gasztronómi­ai ünnepség Spanyol éjszaka cím­mel az International Woman’s Club keretén belül. Itt szinte minden spanyol finomságot felsorakoztat­tunk az asztalokon: a burgonya­omlettől, a valenciai paelláh, feke­te rizsen keresztül a galíciai piro- hig, a polipig, az andalúz gazpa- cho-ig, az ún. ajo blanco levesig minden volt. A sort az olyan édes­ségek zárták, mint a leche frita, a torrijas, a tocino de delo vagy a churros (a fánk tésztájából készült süteményféle). Minden évben fo­gadást tartunk nemzeti ünnepünk alkalmából, a spanyol kultúra nap­ján, október 12-én, valamint Őfel­sége, I. János Károly királyunk név­napján, június 24-én. Ezeket az éte­leket specializált boltokból rendel­jük ezekre a speciális alkalmakra, s természetesen ilyenkor spanyol bort és pezsgőt szolgálunk fel. Beszéljünk az italokról: Spa­nyolország területén már a ró­maiak is termesztettek szőlőt, melyből jó minőségű borokat készítettek, sőt, mi több, a „his- pániai bor” a cserekereskede­lemben még fizetőeszközként is szolgált. Azóta sok idő eltelt, az ország ma is a világ egyik legfi­nomabb borait gyártó országa. Mely italfajtákat kedveli Ön? Én személy szerint kedvelek min­denjó minőségű bort, de leginkább a spanyol borokat, Rioja, Ribera de Duero, Priorato, Penedes, Albarino, Navarra, Jumilla, Barbadillo, Jerez és Malaga környékéről. Az Önök borait is kiválónak tartom, gyakran szolgálnak fel különböző alkalmak­ra finom fehérborokat, a vörösbor­ok közül pedig a Skalický rubín, a Frankovka, a Vavrinecké a kedven­ceim. A külföldi borok közül pedig a francia és olasz borok ízlenek, ha még messzebbi tájakat is ide sorol­hatok, akkor pedig a chilei, az ar­gentin, az uruguaji és a kaliforniai borok ízletesek. Van-e valamilyen kedvenc étel, amit hazánkban szeretett meg? Sok finom szlovák étel van, én elő­térbe helyezem a vadhúsból ké­szülteket, a vaddisznó, az őz, a szarvas és a muflon húsát szere­tem. Aztán a juhtúrós galuskát, a káposztalevest, a tölgyfagomba le­vest, a juhtúrós levest, a sült libát laksával és savanyú uborkával. Nagykövet úr foglalkozásából adódóan valószínűleg gyakran kényszerül étteremben étkez­ni. Szívesen jár étterembe vagy inkább előnyben részesíti az otthoni konyhát? Mely ország válni? Hogyan viseli a friss tenge­ri halak hiányát? Az ebéddel nincs gond, nagyon megfelel ez a forma, mert nálunk, a többi országoktól eltérően sok­kal később van az ebéd, s így, érte­lemszerűen a vacsora is eltolódik. Ha nincs semmi más programom, igyekszem munka után hazamen­ni, s ilyenkor fél négykor-négykor ebédelünk a feleségemmel. Hétvé­gén találkozik az egész család (a nagykövet két iskolás korú gyer­meke a nemzetközi iskolába jár, a harmadik még kiskorú - a szerk. megj.), ilyenkor minden étket együtt fogyasztunk el. Nehezen vi­selem, hogy nem tudok friss halak­hoz, s főleg a többi tengeri herken­tyűhöz jutni, hiszen sokat közülük nem lehet szállítani, s a fagyasz­tott azért nem ugyanaz! Az itteni J. E. Estanislao de Grandes Pascual úr és családja (felesége - Carola Velasquez asszony, gyermekeik: Paloma, Estanislao és Alvaro) spanyolországi otthonukban ban, Kasztíliában, Andalúziában, de mindezt a sokféle konyhát ösz- szefogja és jellemzi a fent említett három alapanyag. Nagykövet úr, Ön Madrid mellől származik, tehát tulajdonkép­pen az ország szívében született, ahol földrajzilag és a nagyváros közelsége miatt is mindenféle gasztronómiai hatások érvénye­sülhetnek és keveredhetnek. Önnek személy szerint mi a ked­venc hazai étele? Nagyon sok mindent felsorolhat­nék, mert szeretek jókat enni. Általánosságban azonban elmond­hatom, hogy imádom a halakat és mindenféle tengeri herkentyűt. A kedvencem közülük a tengeri an­golna Bilbao környékéről, angolul ezt úgy hívják, baby eels with gar­lic, ezt azért mondom el, mert nem a Szlovákiában ismert angol­nafajtáról van szó (ettől sokkal ki­sebb és más ízű, ez egy speciali­tás). Szeretem a txangurro-t, ez egy baszk ételféleség, amely tulaj­donképpen töltött rák, konyakkal flambírozva. Kedvencem a madri­di cocido (hüvelyesekből és külön­féle húsokból készült főétel), az asztúr fabada (babból készült étel­féle), a rizsből készült étkek s ter­mészetesen nem hagyhatom ki nemzeti eledelünket, a paellas-t. Úgy tudom, hogy ha ideje van, szabadjára engedi a fantáziáját, kötényt köt maga elé és meglepi valamivel a családot... Valóban, nem rejtem véka alá, hogy imádok kísérletezni és az ún. kreatív konyha híve vagyok. Ami annyit je­lent, hogy néha az elején még nem tudni, mi lesz, ha az étek elkészül ­ezek a receptek az én titkaim. Hét­végén, ha valóban nincs más elfog­laltságom, előszeretettel készítem a tipikus spanyol ételeket: a paellát, a töltött rákokat, de próbálkozom más specialitásokkal is, ilyenek pél­dául a perui cebiche (pácolt hal) vagy chupe (ez tengeri rákokból ké­szül), a marokkói cous-cous. Az eredménynek már előre örülök... Családja szlovákiai konyhájának polcán sorakoznak-e valamilyen jellegezetes spanyol fűszerek vagy ételízesítők, amelyek nélkül nem indulnak külföldre? Természetesen, sáfrány nélkül egy lépést sem! Nálunk a sáfrány szin­te minden rizsből készült étek alapanyaga (így a paelláé is). Meg­található itteni konyhánkban az asztúr kolbász, ajerezi ecet és aje­rezi bor, a tintahalak festékanya­ga, és ha csak lehetséges, legalább egyféle truffle gomba - bár az ára a csillagos égig szökött, egy kilo­gramm kétszáz dollárba kerül! Az­tán hoztunk sonkát, amit nálunk úgy hívnak: jamón serrano - ez is egy éghajlatunkból eredő finom specialitás: a disznósonkát a sza­bad levegőn, árnyékban kb. egy évig hagyjuk állni. Nálunk ez a faj­ta tartósítás helyettesíti a füstölést. A sonka kinézése a közép-európai ember számára talán nem a leg- esztétikusabb, ám az íze semmivel sem helyettesíthető. A nagykövetségen nincs ebédszü­net, reggeltől délután háromig egyfolytában dolgoznak. Mikor szokott ebédelni, mikor találko­zik az egész család, s milyen étke­zési szokásokat hozott hazánkba, amelyektől szintén nem tud meg­munkaebédek, vacsorák általában nagyon kiadósak, ezeket szoká­somban van borral leöblíteni. Hogyan néz ki egy ünnepi menü a spanyol nagykövet otthonában, s hogyan akkor, ha külföldön, vala­milyen fogadás alkalmával hazá­ját képviseli? Ha családi összejövetelről van szó, akkor bevett szokás, hogy igyek­szünk úgy összeállítani az étren­det, hogy az ünnepelt kedvenc éte­leiből álljon. Ha éppen én ünnep­iek, akkor valószínűleg minden a tenger gyümölcseiből áll. Legszíve­sebben még desszertnek is azt en­nék, ugyanis a feleségemmel és a gyerekeimmel ellentétben én nem kedvelem az édességeket, fagylal­tokat és más desszerteket. A hiva­talos fogadáson természetesen A spanyol konyha A világ egyik legjobb konyhája a spanyol, mely a természeti adott­ságok mellett minden bizonnyal az egyik legszimpatikusabb do­log, ami az országba vonzza a turisták millióit. Minősége és ízei csodásak, sokfélesége káprázatos. Ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor nem beszélhetünk nemzeti konyháról, hanem inkább sokszínű regionális konyhákról, melyek egymástól nagyban külön­böznek nemcsak a földrajzi és éghajlati tényezők, hanem az itt élő emberek életsílusa szerint is. Az arab kultúra gyümölcsök és zöld­ségek garmadával gyarapította az étlapot, Amerika felfedezése pedig burgonyát, kukoricát, paprikát és paradicsomot tett az asz­talra. A legismertebb ételek, amelyekkel a spanyolok a világ kony­háját gazdagították: a paella, a gazpacho, a tonhal pil-pil módra, a burgonyás omlett, a galíciai pirog, a madridi cocido, az asztúr fa­bada, a jabugói és az ibériai sonka. A spanyol jezsuiták vitték el Japánba az ismert tempurát, amely ma is az egyetlen megenge­dett húsfajta az advent ideje alatt. A spanyol ünnepek alkalmával nagyon sok ember ül le egy asztal mellé, rengeteg fajta ételt és italt tálalnak fel, s a beszélgetés fő témája az étek. konyhája felel meg legjobban az ízlésének? Mint már az elején elmondtam, sze­retek enni, ami nem is látszott meg rajtam egészen addig, amíg négy évvel ezelőtt abba nem hagytam a dohányzást. Azóta sikerült felszed­nem 5-6 kilót, ezért most már job­ban oda kell figyelnem arra, hogy mit eszem. Mindezek ellenére előszerettel látogatom úgy otthon, mint Szlovákiában az összes típusú éttermet, Pozsonyban is vannak kedvenceim. Külföldön szintén láto­gatom ezeket a helyeket (főleg Ma­gyarországon, Olaszországban), ha lehet szeretek eljárni a japán és kí­nai vendéglőkbe is. Sajnos, Po­zsonyban még nincs spanyol étte­rem... Természetesen a házi koszt mindig értékesebb marad, de van­nak éttermek, amelyeknek kiválóan kidolgozott specialitásaik vannak. A világ összes konyhája közül a spa­nyol felel meg nekem a legjobban, ezen belül a baszk és a galíciai. Vi­szont fantasztikus a perui konyha, mely véleményem szerint a vüág konyhái közül a legváltozatosabb és a legfinomabb. Európában még ke­vésbé ismert. A híres gasztronómiai nagyhatalmak közül természetesen fejet hajtok az olasz, a francia, a kí­nai és a japán konyha előtt is. Nagykövet úr, köszönöm a be­szélgetést! Hasznos utazási tanácsok A spanyol pénznem a peseta (1 Sk = 3,9 ESP). A turisták 1000 000 pesetát vihetnek át vámmentesen a határon, vi­szont a beutazáshoz legalább 4500 pesetát szükséges ma­gukkal vinni. Az országból 3000 Sk értékű árut lehet vámmentesen kihozni. 1 liter tej 110 ESP, 1 kg kenyér 250 ESP, 1 sör 200 ESP, egy ebéd 1000-1500 ESP. A bankok hét­főtől szombatig 8.30-tól 14.00- ig tartanak nyitva, a turista­központokban az idegen nyel­vek közül a némettel értünk szót a leghamarabb. Az or­szágba autóval beutazó turis­táknak ún. zöld kártyára van szükségük, amely baleset ese­tén biztosítókártyaként szol­gál. Spanyolországnak össze­sen 340 000 km hosszúságú útjai vannak, ebből 7000 km többsávos gyorsút (fizetett és illetékmentes autópálya és I. osztályú út). A lakott területe­ken belül a megengedett leg­nagyobb sebesség 50 km/ó, a gyorsutakon 100 km/ó és az autópályákon 120 km/ó. Az autóbuszközlekedés szintén nagyon jól kiépített és nem túl drága. Áz üzletek és gyógy­szertárak a déli kánikula miatt zárva vannak (hétfőtől szom­batig 9.30-tól 13.30-ig, majd a szieszta után 16.30-tól 20.00- ig tartanak nyitva). A reggelit és ebédet a turistaközpontok­ban a közép-európai turisták igényeihez (is) igazítva 8.00- tól 10.00-ig, ill. 13.00-tól 15.00-ig tálalják, viszont va­csorára csak késő este, 20.30- tól 23.00-ig számíthatunk, hi­szen a spanyol éjszaka nagyon hosszú, a pub-ok, bárok és diszkók egészen hajnalig nyit­va tartanak. Hazánk madridi nagykövetségének címe: C/El Pinar 20,28 006 Madrid, tel. sz. 003491 590 38 61, fax: 003491 590 38 68.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents