Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-17 / 112. szám, csütörtök

14 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 17. FELHÍVÁS A Pátria Rádió, a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége július 1- jei belépéssel adminisztratív munkaerőt keres meghatározott időre. Feltételek: középiskolai végzettség, a szlovák és a magyar nyelv tö­kéletes ismerete, számítógépkezelési ismeretek. Jelentkezni írásban lehet, az életrajzot kérjük mellékelni. Címünk: Slovenský rozhlas, Rádio Patria, Mýtna 1, P.O.Box 55, 817 55 Bratislava 15. Jelentkezési határidő: május 31. TÁRGYALKOTÓ KÉZMÜVESTÁBOR A komáromi Csokonai Művelődési Ház (Magyarország) az idén is megrendezi Tárgyalkotó kézművestáborát a gyerekeknek. Helyszín: a művelődési ház koppánymonostori üdülője a Duna- parton. Időpont: 2001. július 6-12. Részvételi díj: 1100 Ft. Érdeklődni a 00361-34-342-208-as és a 00361-34-340-140-es tele­fonszámon lehet. SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúkban 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A cselédek 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről me­sére 10 STÚDIÓ: Egy kis kúriában 19.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10,14 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: De mi lett a nővel? 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A mexikói (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A kis Nicky (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Ne áruld el otthon! (francia) 15.45,17.30, 20 MÚZEUM: Dr. Strangelove (amerikai) 19 CHARLIE CENTRUM: Billy Elliot (angol) 18, 20.30 Magányosok (cseh) 17 Gyanú (amerikai) 19 Beépített szépség (amerikai) 18 A vámpír árnyékában (amerikai) 20.45 Exotica (amerikai) 20 KASSA DRUŽBA: The Watcher (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Ne áruld el otthon! (francia) 16, 18 A vámpír árnyékában (amerikai) 20 ÚS­MEV: A mexikói (amerikai) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Kámaszútra (amerikai) 16.15, 18.15 CAPITOL: A jövő kezdete (amerikai) 15.45,18 Szélhámosok (amerikai) 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hannibal (amerikai) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (amerikai) 16.30,19 Az elsőkönyves alkotókat is megjutalmazza a kuratórium Posonium Irodalmi Díj ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. Lauer Edit és John Lauer (Amerika, Cleveland) Posonium Irodalmi Díjat hozott létre. A díj védnöke Lauer Edit, a Madách Egyesület elnöke. A díj a magyar irodalom és szellemiség gazdagodá­sát kívánja szolgálni Szlovákiában. Évente egyszer osztják ki. Célja, hogy támogassa és jutalmazza azo­kat az alkotásokat, melyek a magyar irodalmat és szellemiséget, e nem­zeti örökséget, valamint a hagyomá­nyokat erősítik és korszerű formá­ban jelenítik meg. A díjat az előző kalendáriumi évben megjelent szépirodalmi, nyelvtudományi, iro­dalomtörténeti művek szerzőinek ítélik oda. A fődíj értéke 30 000 Sk. A kuratórium az elsőkönyves alko­tókat is jutalmazza, ők pályázat út­ján jelentkezhetnek műveikkel. Az első könyvek díja 10 000 Sk. A szlo­vákiai magyar könyvkiadók mellett a szerzők is továbbíthatják művüket (Madách Egyesület, Devätinová ul. 54. P. O. Box 11, 825 52 Bratislava). A tavaly megjelent eredeti művek beküldésének határideje 2001. má­jus 31. A díjkiosztásra 20001. június 30-ig kerül sor. (ú) Cannes. David Lynch amerikai filmrendező Mulholland drive című alkotá­sával érkezett a filmfesztiválra (ČTK/AP-felvétel) Mészáros András, a pozsonyi magyar tanszék vezetője szerint szükség van szlovák anyanyelvű hungarológusokra Új tanszak megnyitását tervezik „A pillanatnyi, minimális programunk a szak akkreditáltatása, a maximális, hosszú távú tervünk pedig egy hungarológiai kutatócsoport vagy kutatóintézet létrehozása a tanszék mellett." (Somogyi Tibor felvétele) Fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából a közelmúltban egynapos konferenciát tartott a pozso­nyi Comenius Egyetem Böl­csészettudományi Kara ma­gyar nyelv és irodalom tan­széke, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével együtt­működve. LAKATOS KRISZTINA A konferencia témája a tanszék múltja, jelene és jövőképe volt. Előbb a jelen volt egykori tanszék- vezetők - Turczel Lajos, Fonod Zol­tán, Zalabai Zsigmond, Jakab István - és egykori vendégtanárok emlé­keztek vissza a ténykedésük alatt történt eseményekre, változásokra; a továbbiakban pedig a tanszék ter­veiről esett szó. Konkrétan a terve­zett új tanszakról, a hungarológiá­ról, amely elsősorban a szlovák anyanyelvű, illetve a szlovák közép­iskolákban érettségizett diákok ér­deklődésére számít. Az ötlet nem előzmény nélküli: a pozsonyi magyar tanszéken az 1990/91-es tanévben indult el a hungarisztika tanszak, amelyen a magyart mint idegen nyelvet tanul­ták a szlovák anyanyelvű diákok, szakpárosításban a szlovák nyelvvel és irodalommal. Kérdésünkre, hogy értelmezésük szerint mi a különb­ség hungarisztika és hungarológia között, Mészáros András, a pozso­nyi magyar tanszék vezetője el­mondta, a hungarológia szak szin­tén a magyar mint idegen nyelv ok­tatására épülne, de kiegészítené a művelődéstörténet, az iskolatörté­net, a művészettörténet, az eszme- történet, a néprajz, a történettudo­mány és akár a szociológia, vala­mint külön hangsúlyt kívánnak fek­tetni a transzlatológiára, azaz a tol­mácsolás és fordítás tudományára. „Számos gyakorlati és elméleti érv szól a hungarológia mellett - emelte ki Mészáros András. - A hun­garisztika szak létrehozása néhány évvel ezelőtt jó gondolat volt, de mi­vel szakpárosításról van szó, s a két tárgynak más a besorolása a karon, ebben a formában nem folytathat­juk tovább. A bölcsészkaron ugyanis három típusú képzés folyik: tanár­képzés, tolmács-fordítói képzés és ún. szakképzés. Ez utóbbi mindig egyszakos, a másik két típus kétsza­kos. Párosítani viszont csak az adott típusokon belül lehet. Annak idején a hungarisztikát szakképzésként akkreditálták, de az akkreditációs rendszer hézagai miatt a tanárkép­zésbe tartozó szlovák nyelvvel és irodalommal párosították. Esetünk­ben a hungarológia előremenekülés is: az egész karon, így a magyar tan­széken is évről évre csökken a je­lentkezők száma, s egyre gyengébb a felvételizők tudásának a színvona­la is. Ahhoz, hogy a tanszék működ­jön, diákok kellenek. A hungaroló­giával új rétegeket lehet megszólíta­ni. Fontos szempont, hogy az új szak a tanszék modernizálását is jelenti. Furcsa helyzet, hogy sokáig a tanár­képzés volt a bölcsészkar fő profilja. A hungarológia nem tanári szak, hanem szakképzés, elmozdulás a tényleges bölcsészettudomány felé. Talán a legfontosabb elméleti ér­vünk a szak létrehozása mellett az, hogy a hungarológiának nincsenek művelői Szlovákiában, noha a két nemzet, a két kultúra közötti közve­títőkre szükség van. Kulcsár Szabó Ernőt idézném, akinek az a vélemé­nye a hungarológiáról, hogy nem le­het belterjes dolog, mert az, hogy ki kicsoda, mindig a konfrontációban dől el: hogyan látnak bennünket mások, hogyan láttatjuk mi magun­kat. Ily módon elemi szükséglet szlovák anyanyelvű hungarológu- sok képzése is. De az új szak nem csak erre szorítkozna, hiszen a hun­garológia valamilyen módon min­dig kapcsolódik a hordozó szubjek­tumhoz, esetünkben a szlovákiai magyarsághoz. Ha akkreditáltatni tudjuk a tanszakot, akkor tanárok és kutatók dolgoznak majd a tanszé­ken, ezáltal megteremtődnek a csí­rái egy leendő hungarológiai inté­zetnek. A pillanatnyi, minimális programunk a szak akkreditáltatá­sa, a maximális, hosszú távú ter­vünk pedig egy hungarológiai kuta­tócsoport vagy kutatóintézet létre­hozása a tanszék mellett.” Az új tantárgyak nagy részére már megvannak a megfelelő oktatók. A szak akkreditálása meglehetősen hosszú folyamat: a tervezet elké­szült, a szemeszter végéig a tanszék továbbiba azt a dékáni hivatalnak. Ha a dékáni hivatal és a kar tudo­mányos tanácsa jóváhagyja, az egyetem tudományos tanácsa elé kerül az anyag, s ha ezt az akadályt is sikerrel veszi, az akkreditációs bi­zottság mondja ki a döntő szót. Mindez optimális esetben is leg­alább egy évet igényel, így leghama­rabb a 2003/ 2004-es tanévben le­het szó az első évfolyam elindításá­ról. Mészáros András elmondta, ed­dig kedvezőek a tervezet visszhang­jai; a szlovák tanszék, amely érintett az ügyben, mivel a diákok bizonyos tantárgyakat náluk hallgatnak majd, maximálisan támogatja a ma­gyar tanszék törekvését. Egyébként a magyar tanszék abbán a szeren­csés helyzetben van, hogy a hunga­rológia szak tanterve kapcsán fel­merülő új tantárgyak nagy részére már jelenleg is megvannak a megfe­lelő oktatók a katedra állományá­ban - oktat a tanszéken iskola- és eszmetörténettel foglalkozó filozó­fus, művészettörténész, transzlato- lógiával ketten, a magyar mint ide­gen nyelv oktatásával hárman fog­lalkoznak, az irodalmi és nyelvésze­ti diszciplínákra természetesen megvannak a megfelelő szakembe­rek; a tervek szerint kezdetben nép­rajzot és történelmet óraadó tanár oktatná -, ugyanakkor bíznak ab­ban, hogy idővel új oktatói státuso­kat is létesíthetnek. A tanszékvezető az esetleges félre­értések elkerülése érdekében hang­súlyozta: a tanárképző szak nem szűnik meg, a tanszék az akkre­ditációs folyamat lezárulása után két szakot működtetne: a magyar nyelv és irodalom szakot mint ta­nárképzőt, valamint a hungarológia szakot, amely tízszemeszteres ma­giszteri szakképzés, illetve funkció­jában közelít a tolmács szakirány fe­lé, s amelyet két-három évente hir­detnek meg. Június tizedikéig látható František Kupka és Otto Gutfreund kiállítása a Pálffy-palotában A művészet népszerűsítése Hazajött az átmentett művészet TALLÓSI BÉLA Pozsony. A New Yorkban élő Meda Mládková, aki mint Pozsonyban ki­jelentette, a mai napig megmaradt „csehszlováknak”, már akkor szí­vén viselte a középkelet-európai régió, elsősorban egykori hazája, Csehszlovákia képzőművészeinek, képzőművészetének sorsát, amikor a vasfüggönyön keresztül még ne­hezebb volt átlátni, miként is ala­kul mifelénk a vizuális művészet. Azért is vállalta férjével, Jan Mládekkel együtt régiónk kortárs művészeti alkotásainak gyűjtését, hogy láthatóvá tegye azokat - ahogy mondta - a szabad világban. Azokkal a kiállításokkal kapcsolat­ban, amelyeken nagyközönség elé tárták a Nyugatra átmentett „cseh­szlovák” képzőművészetet, a kriti­ka rácsodálkozó elismeréssel írta le a kérdést: „hogy létezik, hogy ilyen nagyszerű alkotások születnek ott, ahol csak álom a szabadság?”. Bár igaz, hogy amikor a hatvanas évek­ben a Mládek házaspár műtárgyvá­sárlásra engedélyt kért a csehszlo­vák hatóságoktól, illetékesektől, hivatalosan csak olyan képek meg­vételére kaptak lehetőséget, ame­lyeken „a Szovjetunió iránti elköte­lezettséget” fejezték ki a művészek. Meda Mládková, aki a kubizmus térhódításának idején Párizsban tanult művészettörténetet, nagy szakértelemmel magyarázta, hogy az absztrakt művészet, merthogy ő elsősorban ebből az irányzatból kí­vánja gazdagítani magángyűjte­ményét, nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a kívánt elkötele­zettséget. E tételt Mládková az absztrakt mű­vészet minden sajátosságával együtt nem csupán művészetelmé­leti vagy művészettörténeti elő­adásokon tanulhatta meg, hanem neves képzőművészek műhelyé­ben is. Elsősorban František Kupkától. Ő egyike azoknak a mű­vészeknek, akiktől az absztrakt művészetet származtatják. Kupka, aki Picasso, Malevics és Kan- dinszkij kortársa volt, prágai és bé­csi művészeti tanulmányai után Párizsban telepedett le. Mládková egy nap meglátogatta Kupkát az­zal, hogy ő is cseh és művészettör­ténész, s még aznap vett tőle egy művet, A táncosnőt. „Néztem a ké­pet, és annyira magával ragadott a látvány, hogy felidéződtek ben­nem Dvorak melódiái. Az élmény egész éjjel ébren tartott, nem tud­tam elaludni.” Mládková Pozsony­ban azt is bevallotta, hogy érdekes kapcsolat alakult ki közte és Kupka között. „Amíg élt, a lányának érez­tem magam. Aztán közvetlen a ha­lála előtt azt mondta nekem, hogy »maga a véremből való«. Attól kezdve a fiamat láttam benne.” Ezért is próbálkozott azzal, köz­vetlenül Kupka halála után, az öt­venes évek végén, hogy életművét ismertté tegye szülőhazájában, Csehszlovákiában is. Csakhogy az ilyen vonatkozású kérését altkor elutasították. Jelenleg viszont semmi akadálya nem volt, illetve nincs annak, hogy František Kupkának végre Csehországban és Szlovákiában is kiállítása legyen. A Mládek házas­pár magángyűjteményéből több mint száz Kupka-kép látható júni­us tizedikéig a Pozsonyi Városi Galéria Pálfly-palotabeli kiállító- termeiben. A kollekciót az ugyancsak cseh Otto Gutfreund szobrászművész tizenkilenc alkotása egészíti ki. Természetesen ezek is a Mládek- gyűjteményből származnak. Gutfreund (1889-1927) prágai és párizsi tanulmányait követően vál­takozva Franciaországban és Cseh­országban dolgozott, a kubizmus szellemében. Az anyagot - amely a világ számos jeles galériájában kapott már át­meneti otthont - a szlovák fővá­rosból Prágába költöztetik át. Ingyenes belépő a kiállításokra Kassa. A Kelet-szlovákiai Múzeum hagyományaihoz híven idén is gazdag programmal készül a hol­napi múzeumi világnapra, amikor - mint évek óta megszokhatták a képzőművészet kedvelői - vala­mennyi kiállítás ingyen tekinthető meg. A volt hadtestparancsnokság épületében holnaptól Századok művészete címmel átrendezett, felújított néprajzi kiállítás várja az érdeklődőket. Ä rendezvény érde­kessége, hogy ezúttal egy fotókiál­lítás segítségével a múzeum dolgo­zóinak mindennapjaiba is bepil­lanthat a látogató. A kőzetek és ásványok gyűjtői bi­zonyára türelmetlenül várják a IX. nemzetközi ásványbörzét, melyen értékes, egyedi darabok is felbuk­kanhatnak, a kezdőket pedig gya­korlott gyűjtők vezetik be a kövek virágába. A börze helyszíne a Komenský utcai gépipari szakkö­zépiskola. A Maratón téren holnap 11 órától alkalmi pénzverde működik, kora délután pedig ugyanazon a hely­színen az Aramis kaszkadőrcso­port tart harcművészeti bemuta­tót. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents