Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-17 / 112. szám, csütörtök
RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 17. A városban bukkantak rá a térség legrégebbi alapítólevelére, amely 1307-es keltezésű, és a szűcsmesterek céhének üzleti ügyeit szabályozta Közszemlén a kassai céhek JUHÁSZ KATALIN iparosszövetségek, a céhek működése a történelem során mindig is meghatározó volt a keleti régió életében. Kassa már a középkorban szabad királyi városként adott otthont a szorgalmas és ügyes kézműveseknek, ráadásul fontos észak-déli kereskedelmi útvonal mentén épült, így a mesterek termékei szinte egész Európába eljutottak, anyagi jólétet biztosítva készítőiknek, és közvetve az egész régiónak. A történészek és régészek szerint talán nem is akadt olyan mesterség, melynek ne éltek volna céhekbe tömörülő művelői Kassán. A céhek működésébe június 10-ig a Kelet-szlovákiai Múzeum látogatói is bepillanthatnak. A kézművesség céhek felőli megközelítése általában hálás téma a múzeulógusok számára, hiszen majdnem minden városban gazdag dokumentum- és tárgyanyag maradt az utókorra. Tizennégy kassai céhet igyekezett bemutatni Ursula Amburšová, a kiállítás kurátora. A városban bukkantak rá a térség legrégebbi alapítólevelére, amely 1307-es keltezésű, és a szűcsmesterek céhének üzleti ügyeit szabályozta. Ez azonban olyannyira féltve őrzött érték, hogy a helyi levéltár nem merte kölcsönadni a múzeumnak, így mi is csak a rend kedvéért említjük. A kiállítás a 15-19 századig, azaz 1872-es, rendelettel való megszüntetésükig követi a céhek életét. A kassai utcák elnevezései máig őrzik a messzi földön híres kézművesség emlékét, bár az igazságITNosCa BOLUS E X T ^ ItuÄiiEnrar fíj(paniatuilťHiiii^!uv;B.phenriat^DaÍma^ i i as,Cityatitc;5clav0iuarqiac’.EJíX Arciiií Dux Auftritt ■ DUX Buigun<iiK;jBrabaniif bb|w,Cnmitl«*Gunwfr<rjAiarcwt«OT,14íini>í(«. ír £n',ft'Tbcíífr> .fii/.vww rtm^niwd Stíws'cr.Iiin = coio Mom tw. Comc>-I Inhp u irifíÜ vmmcniiamn•> tcwccpM&ehrium ■vywftwtíqi\:h<'.cxk Hí!:’ lUvii,Qut>Apropartt C’ t'n ftmntíTidduimiM. UaS A mézeskalácssütők szabadalmainak jegyzéke 1738-ból való hoz az is tartozik, hogy nem minden esetben tanácsos a térkép alapján tájékozódnunk. A Fazekas utcában például bizonyíthatóan sosem éltek és dolgoztak fazekasok, a lakatosmesterek keze munkája azonban ma is felfedezhető a időben is sok vásárlói kifogás merült fel. Egy időben egyébként a mészárosok gyertyaöntésre és eladásra feljogosító engedéllyel is rendelkeztek. Védőszentjeiknek Máté és Lukács evangélistákat választották. 1826-ból származik ez a könyv, melyben a kassai kereskedők szabadalmait jegyezték be Lakatos utca ajtókilincsein. A legjobban mindig is a mészárosok céhének ment Kassán, ők voltak a város legtehetősebb „vállalkozói”. Ebbe a céhbe szigorú követelmények teljesítését követően volt csak belépése az érdeklődőnek. A húst már a középkorban a vágóállat testrészei, illetve minőség szerint osztályozták, ettől függött annak ára is. A 16. századtól kezdve központilag szabályozták a hús árát, mivel a hentesek szemmértékével kapcsolatban már abban az A pékmestereket „fehér” és „fekete” pékekre osztották, attól függően, milyen kenyeret sütöttek. A fekete pékek valamely, számunkra ismeretlen oknál fogva csakis saját fiaikat alkalmazhatták inasként. A munkahelyi tisztasági követelmények vetekedtek a maiakkal, a kenyér minőségét és súlyát pedig szúrópróbaszerűen naponta ellenőrizték. Ha többet nyomott a kelleténél,-a céh büntette meg a pékmestert, ha kevesebbet, a város rótt ki rá bírságot. A A takácscéh alapítólevele 1307-ből pékek gyakran tömörültek közös céhbe a mézeskalácsosokkal, akiknek egyébként szintén engedélyük volt gyertyaöntésre. A kenyér árát szigorúan csak a két héttel a liszt árának drágulását követően emelhették. A legkevesebb szerszám a kassai fazekasok után maradt fenn, ők ugyanis a fazekaskorongon és a puszta kezükön kívül általában alig használtak segédeszközt. Az első említés 1544-ben esett róluk, védószentjük a tűzoltókhoz hasonlóan Szent Flórián. A mai vállalkozók számára is példaértékű lehet az a szigorúság, mellyel a céhek a városba érkező új jövevényeket fogadták akkoriban. Valamennyi céhbe csak szigorú vizsgákat követően, kéthetes ingyenmunka után fogadtak be új tagokat, a csalóknak, szélhámosoknak sem a városban, sem a céhben nem lehetett maradásuk. Céhet legkevesebb három, egyazon városban tevékenykedő kolléga alapíthatott, a statútumokat pedig a kormányzó hitelesítette. Az aranyművesek, asztalosok, ötvösök, fazekasok, lakatosok és szabók munkásságának eredményein gyakran jellegzetesen kassai vonások is fellelhetőek. A Kelet-szlovákiai Múzeum három kiállítótermében korabeli szerszámok, gépek, szerződések, üzleti iratok, vándorkönyvek is láthatók, ez utóbbiak többsége magyar nyelvű. A dokumentumokat a városi levéltár gyűjteményéből vette kölcsön a múzeum, ahol június 10-ig tart nyitva ez a mai vállalkozókat is minden bizonnyal inspiráló kiállítás. A falu címerét Korcsok Imre szentelte fel Az első zászlólengetés Dercsika zászlajával Felszentelték a falu címerét és zászlaját Dercsika első falunapja Első falunapját ünnepelte az elmúlt hét szombatján a Duna- szerdahelyi járásbeli község, melyről az első írásos emlékek 1253-ból származnak. A címeravatással és zászlószenteléssel egybekötött egésznapos rendezvényen felléptek a falu óvodásai és alapiskolásai, valamint a magyarországi testvértelepülést, Andócsot képviselő asszonyok is, akik igazán megnevettették a Dercsika apraját és nagyját, hiszen férfiruhába öltözve adták elő a manapság divatos popegyüttesek dalait. Korábban az alapiskolák fakasztottak mosolyt az arcokra, amikor a fiúk lányoknak öltözve adtak elő egy népdalcsokrot. A címert, melyet a komáromi dr. Dénes Éva tervezte és Novák Ágota készítették a 1250 éves településnek Korcsok Imre plébános szentelte fel a múlt héten 180 éves templomban. Mészáros Imre, a falu polgármestere vette át a szintén felszentelt zászlót. A rendezvényen részt vett Bauer Edit államtitkár. Az andócsi asszonyok is bemutatkoztak Részlet az óvodások műsorából Kislányok a színpadon (Somogyi Tibor felvételei) Voltak fiúk, akik kislányoknak öltöztek
