Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-17 / 112. szám, csütörtök
2001. május 17., csütörtök 4. évfolyam, 20. szám Rozsnyón a Bányászati Múzeumban megnyílt A Szent Korona ezer arca című kiállítás, melyen nagy sikert aratott a királyi korona díszítőanyagokból készített másolata Festményen, zászlón, reklámfotón BESZÁMOLÓ A magyar királyi koronát bemutató kiállítás nyílt május elején a Rozsnyói Bányászati Múzeumban. A tárlatot Csobádi József, a múzeum igazgatója, Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója, valamint a kiállítás anyagának két összeállítója, Sunyovszky Sylvia, Jászai Mari díjas előadóművész és férje, Fekete György nyitották meg. Az ünnepi rendezvényen fellépett Écsi Gyöngyi népdalénekes előadóművész, s jelen volt a város polgármestere, Kardos Ferenc is. A kiállításon nagy sikert aratott a magyar királyi korona díszítőanyagokból készített másolata, amelyet a krasznahorkaváraljai Flora Dekor virág-nagykereskedés ajándékozott a múzeumnak. A Szent Korona ezer arca című kiállítás anyagát Sunyovszky Sylvia és Fekete György könyv alakjában is megjelentette. A kötet a megnyitót követően szintén bemutatásra került. A mintegy nyolcvan kiállítási panelből álló tárlat anyaga a magyar királyi korona különféle ábrázolásait mutatja be - a korabeli festményektől a mai reklámfotókig. A kiállítást a bányászati múzeum tárgyai egészítik ki. Köztük szerepel például egy az Andrássy család címerével ékített zászló, különféle katonai csákók, tűzoltó sisak, pénzérmék, s a Jászó- mindszenti Bányászati Részvénytársaság zászlaja is. A kiállítás még egy hétig, május 25-ig tekinthető meg a múzeum Bányászok terén álló galériájában. (trik) A magyar királyi korona díszítőanyagokból készített másolatát a krasznahorkaváraljai Flora Dekor virág-nagykereskedés ajándékozta a múzeumnak ( A szerző felvétele) VÉLEMÉNY Hagyatéki számadás KMOTRIK PÉTER A múzeumok nekem mindig valamilyen titkokkal körüllengett helyet - építőinek hangját szinte még visszhangzó, a használói által csak néhány pillanattal korábban magára hagyott építményt, várat, erődítményromot, „rossztemplomot”, valamint a természetben fellelhető csöndes, nyugodt, érintetlen zugot, egy partszakaszt, amely mellett magányosan és méltóságteljesen hömpölyög a Duna, vagy locsogva csörgedezik a Sajó, esetleg a reggeli ködből lassan, méltóságteljesen kibontakozó hegyormot-juttattak az eszembe. E titokzatos helyek valamelyikének látványa biztos, hogy az adott társadalmi és politikai történésektől, divathullámoktól és kortól függetlenül mindig erős érzelmeket, érzeteket, ingereket váltott ki az emberek többségéből. A Rozsnyói Bányászati Múzeum jelenlegi kiállítása olyan élményben részesített, amely a fent említett csodák okozta elmélyüléshez hasonlítható. A tárlat anyagának összeállítói, Sunyovszky Sylvia és Fekete György egy a magyarság jelképének tekintett tárgy különféle ábrázolásait gyűjtötte csokorba. Ezek a képzőművészeti, iparművészeti, népművészeti, egyházművészeti és építészeti ábrázolásokról készült fotók sokkal többet mondanak el a magyar királyi korona történetéről, a magyarság Kárpát-medencében véghez vitt cselekedeteiről és az utódaikra hagyott örökségről, mint a krónikák. Az anyag összeállítói az ábrázolások lelőhelyének feltüntetésén kívül nem bombázták, nem bombázzák kommentárokkal a tárlat szemlélőit. Nem igyekeznek szavakkal bizonygatni előttük, hogy ki mikor jött ide, mit tett itt, s mi jár ki neki mindezért, és mi az, amit, biztos, hogy nem tett stb... A Kárpát-medence szinte összes szegletében - így Rozsnyón, Páskaházán, Vígtelkén és Dobsinán is - fellelhető tárgyak, illetve azok fotói ettől sokkal beszédesebbek, sőt, a magyarok Magyarország határain túl élő, nemzeti öntudatukat, hagyományaikat, s népük nagyjai iránti tiszteletüket lassan elhagyó leszármazottaira szinte ráüvöltenek: „ezt az örökséget dobjátok el, ha magatoktól feladjátok még azt is, amit a történelem meghagyott nektek”. A kiállítást a küszöbön álló népszámlálás teszi még időszerűbbé. 60 évvel ezelőtt volt hasonló rendezvény a városban, akkor is a kastélyban ebédeltek a vendégek, akik között ott volt a napjainkban oly sokat emlegetett gróf Eszterházy János méretével. Az ógyallai református templomban megtartott millenniumi istentisztelet a gyülekezet legfia- talabbjainak előadásával zárult. Ezután az ógyallaiak és vendégeik ünnepi ebédre gyűltek össze a Kastély Étteremben. Peller István Mátyás az MKP helyi szervezetének elnöke, kuriózumként mesélte el, hogy hasonló rendezvényre Ógyal- lán 60 évvel ezelőtt került sor, s akkor ugyanígy a kastélyban ebédeltek a vendégek, akik között ott volt a napjainkban oly sokat emlegetett gróf Eszterházy János. A magyar kereszténység millenniumának tiszteletére a város szülötte, Elek László esperes plébános celebrált szentmisét az ógyallai katolikus Szent László-templomban. A szentmise után az ünneplők a város főterén, a Konkoly Thege téren gyülekeztek. Itt a milleniumi emlékünnepség talán legszebb pillanataira került sor, az emlékoszlop avatására. Peller István Mátyás beszédében külön köszöntötte a meghívott vendégeket: Duray Miklós parlamenti képviselőt, Szabó Olga és Fehér Miklós parlamenti képviselőket, Kurucz Mihályt a magyar nagykövetségtől, Keszegh Margitot a járási hivatal elöljáróját, a Cse- madok járási hivatalának képviselőit, a városi polgármesteri hivatal képviselőit, valamint a városi képviselő-testület tagjait. Az ünneplők tapssal mondtak köszönetét Gerendás Norbertnek, az emlékoszlop készítőjének. A még leleplezésre váró emlékoszlop előtt a komáromi Selye János Gimnázium volt tanára, Gáspár Tibor mondott ünnepi beszédet. Beszédében a nemzeti kisebbségünket érintő problémákról tett említést. „Egy nemzet akkor lesz erős, ha erős az önbecsülése, az önbizalma és mások iránti tisztelete is. És akkor süllyed a legmélyebbre, ha kisebbségi érzése a más népekkel szembeni gyűlöletbe megy át. Szent István tisztelte a másnyelvűeket, az idegeneket, és befogadta őket. Az elmúlt évszázadokban templomainkat, értékeinket lerombolták, de az eszme megmaradt.” - mondta. Nemzeti kisebbségünk legfájóbb problémájaként emelte ki az asszimilációt, és a Peller István Mátyás a millenniumi emlékoszlopnál meghasonulást. A szétdaraboláskor még 30 százalék fölötti felvidéki magyarság napjainkban alig 11 százalék. „Európa egységes lesz, hiszen ha fenn akar maradni, akkor annak kell lennie, de csupán az egyenjogúság valamint a kölcsönös tisztelet alapján.” - mondta Gáspár Tibor. A többször tapssal megszakított beszéd után sor került az emlékoszlop leleplezésére. Az MKP helyi szervezetének elnöke a leleplezésre Duray Miklós képviselőt kérte fel. Gerendás Norbert emlékoszlopa több mint három méter, tölgyfából készült. Tulipán minta díszíti, mint a székely kopjafákat, de tetején ott ékeskedik a Szent Korona. A magyar millennium, tehát az 1000 éves magyar kereszténység és az 1000 éves keresztény magyar állam tiszteletére avatott emlékoszlop az ógyallai magyarság számára egyetlen méltó helyül szolgál ünnepeik megtartásához. Boldogan, voltak akik könnyezve, érezték át, hogy végre van egy hely, ahol bármikor elhelyezhetnek egy koszorút vagy elmondhatnak egy imát hálából azért, hogy magyarok. Az emlékoszlop leleplezését és megkoszorúzását az emlékünnepség záró része követte. Az ógyallaiak azt a kultúrműsort tekinthették meg, melynek ötletgazdája Patus János, a Feszty Árpád Művelődési Klub ügyvivője volt. A Városi Művelődési Központban felléptek az Ógyallai Magyar Tannyelvű Általános Iskola és az Építőipari Szakközépiskola diákjai, Pastorek Ferdi- nánd hegedűművész, Berényi Margit és Kürthy Lajos előadóművészek, Berényi Dávid és a Vándor együttes. Itt mondta el ünnepi beszédét az est díszvendége, Duray Miklós. Az MKP ügyvezető alelnöke párhuzamot vont a múlt és a jelen között: Szent István Magyarországában az állam szilárd jogbiztonsága adott táptalajt a kereskedelemnek, napjainkban ugyanez a jogbiztonság teszi lehetővé az anyaország számára, hogy Közép-kKlet-Európa térségében oda áramlik be a legtöbb külföldi tőke. Duray Miklós I. István nagyságát nemcsak abban látta, hogy véghezvitte a korakaratot, bekapcsolta államát az európai vérkeringésbe, mégha az a régi hit elvesztését is jelentette, hanem korát meghazudtolva, sőt megelőzve kimondta, hogy minden ember egyformának született és képes volt ez elv szerint kormányozni. Az MKP ügyvezető alelnöke a múlt legfontosabb üzeneteként elmondta: „István király ezer éve a nyugatot válsztotta, s most nekünk a kényszerű elszakadás után vissza kell térnünk hozzá. Az eszme és a hatalom, a nemzet és az állam újjászületésének ügye évszázadok óta nem állt olyan kedvező helyzetben, mint most az ezredforduló idején. Most ugyan nem államalapítási korszakot élünk, noha súlyában felér vele, mert az elmúlt évtizedek nyomorúságához képest szinte forradalmi változás lehetősége nyílik meg nemzetünk előtt, hanem a nemzet felszabadulásáét. A három részre szakítottságtól sokkal rosszabb helyzetben lévő nemzetrészek újraegyesítésének történelmét kezdtük írni. Ez nem a hatalom kiterjesztése, hanem a közös gondolkodás, közös jövő, egyetemes szellem és kultúra nemzeti keretek közötti újjáépítése. Mindez együttesen azt bizonyítja, hogy múltunktól nem szakadhatunk el, mert nélküle jelenünk sem volna. Nem azért, mert a múlt okán van a jelen, hanem az események rétegződése miatt. Az évfordulókon a jövő miatt kell megemlékezni a múltról, hogy tudjuk mi végett van a létező és mit kell elkerülnünk a jövőben.” Kürthy Lajos versmondó és a Vándor együttes a színpadon (Ifj. Asztalos Árpád felvételei) PASTOREK KATALIN A városban működő ma- i gyár kulturális szervezetek - a Magyar Koalíció Pártja Helyi Szerve- ■■hmí zete, a Csemadok Helyi Szervezete, a Feszty Árpád Művelődési Klub és az Ógyallai Hét Csillag Baráti Ifjúsági Közösség - egésznapos ünnepi programmal ajándékozták meg Őgyalla polgárait és a meghívott vendégeket a millenniumi emlékünnepségen, melyet április 29-én rendeztek meg. Már a délelőtti millenniumi istentiszteleten elhangzottak mindenki számára jelezték, valódi ünnepet ülnek most meg. Erdélyi Tímea református lelkésznő prédikációjában elmondta: „Nem a véletlen, nem a vak sors, hanem Isten adott itt nekünk otthont, ha most visszatekintünk a mi népünk múltjára, lehetetlen nem látnunk Isten gondviselését, ahogy vezetett minket az élet útján. Igaz, hogy nem egyszer megpróbált és megdorgált minket az Isten keze, de az ő büntetése után az ő kegyelmét is megtapasztaltuk, listen hordozott bennünket, magunktól nem tudtuk volna kiheverni a tatárdúlást, a 150 éves török elnyomást, a világosi tragédiát, a trianoni szétdarabolást.” Első királyunk, Szent István szerepét abban látta, hogy a keresztény Magyarország alapjainak letételével közvetítette Isten akaratát, és így megajándékozta nemzetét Jézus Krisztus isMillenniumi emlékünnepség Ógyallán
