Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-06 / 81. szám, péntek

2001. április 6., péntek 1. évfolyam, 3. szám Emberközpontú, hangulatos díszítőeszközei és formabontó falmintákból összeillesztett dekorációi felébresztik, további szemlélődésre késztetik az embert Mesteri formatervezés Belső tér felezésben. A megvásárolható kiad­ványok, könyvek, katalógusok Hun­dertwasser művészetét ábrázolják és magyarázzák, én meg beleszédülök a döbbenetesen díszített házak, tor­nyok, szökőkutak és lépcsőházak látványába. A Bécsi Művészetek Há­za külsejében a fűtőüzemmel verse­nyezhet, hiszen a művész olyan kön­töst varázsolt az ipari telep jellemte- len épületére, hogy mára palotává lépett elő, s Európa-szerte emlege­tik. Talán az ábrázolt részletekkel si­került valamennyire átadnom azt az érzést, hangulatot, amelyet a lakó­park sugall. Ha Bécsben járnak, ne felejtsék el megtekintem Hundert­wasser lakónegyedét a Löwengas- sén. Ha pedig Bécset elhagyva egy palota tűnik föl önök előtt, afféle formabontó köntöst viselve, be ne dőljenek, az nem egy politikus villá­ja, se nem múzeum vagy kastély, ha­nem csak egy hőüzem, ahogy Hun­dertwasser megálmodta. Ornamentumok spanyol Jugendstil irányzatát képvi­selő Gaudi alkootásaihoz állnak a legközelebb. Bekukkantok a Hun- dertwasser-lakóház lépcsőházába, és megdöbbent az élettel teli harso­gó látvány. Az ötletes korlátok, a fa­lakon végigvonuló minták kisze-ku- szasága gyönyörködtet, s lám-lám, az üyen helyen megfordulhat bár­mennyi fiatal, hippi vagy punk, nem találok egyeden csikket és félredo­bott szemetet sem. A lakásokat, ház­falakat részben benövő buja növény­zet mögött is jól látni a tarka erkélye­ket, a világító csempekompozíció­kat, az ötletet, hogy így is kinézhet egy ház, egy építmény, egy beton­rengeteg. A monumentális Hun- dertwasser-házat körbejárva rátalál­tam a kávézóra, az apró csodára. A falakon Gustav Klimt és Miró fest­ményei, valamint Hundertwasser al­kotásainak fotómontázsa és meg­örökített gyűjteménye. A bútorokon apró ajándéktárgyak zseniális kivi­ZALABA ZSUZSA ihetedenül gyors lép­tekkel fejlődik a lakó­házak, lakóparkok építése. A merészebb befektetők vadonatúj, kacsalábon forgó pa­lotákat terveznek, míg a többiek a régi panelrengeteg egyik-másik do­bozát újítják fel. Többen megpró­bálnak némi esztétikát belevará­zsolni a külső ruházat feldíszítésé­be is, legtöbbször a tetőterek beépí­tését tekintik mentő ötietnek. Pedig a régi lakóházakat némi fantáziával nagyon is ötíetesen Id lehet csinosí­tani, s erre a legjobb példának a bé­csi Hundertwasser Házat említe­ném. Hogy ki is (volt) Hundertwas­ser, ez az agyafúrt elméjű mester, pontosabban festő? Igen, művész volt a javából, Ausztria egyik legel­ismertebb és legismertebb művé­sze, aki 1928-tól 2000-ig élt és al­kotott döbbenetesebbnél döbbene­tesebb dolgokat. Friedensreich Hundertwasser stílu­sa egyedülálló Európában, a vüágí­tó színekkel, valamint aranyai és ezüsttel ötvözött, százféleképpen tekert mintázatai spirálist alkotnak, s ezt a meghökkentő látványt, ha­táskeltést nem csak festményein, hanem házak és gyárak falain is megtalálhatjuk. Az építészetben is kifejlesztett egy sajátos és utánoz- hatatian irányvonalat. Bécs harma­dik kerületének a lakóházai, vala­mint a külvárosban felépített hőüzem lenyűgöző látványt nyúj­tanak. A stílusjegyek új korszakot és meglátást képviselnek, a külső, szabálytalan formák kiemelked­nek, ugyanakkor ödetesen és bra­vúrosan beilleszkednek a környe­zetbe és az egész térségbe. Az épít­kezés, a felújítás tervei is a művész­től, Hundertwassertől származnak. A saját háza is a képeire hasonlít. Emberközpontú, hangulatos díszí­tőeszközei és a formabontó falmin­tákból összeülesztett dekorációk felébresztik, további szemlélődés­re, kutatásra bírják a járókelőket, mi több, magukat az otdakókat is. Hundertwasser stílusa besorolhatat­lan, építészeti remekművei talán a Lépcsőház A Hundertwasser-iakóház Egy csésze kávé mellett Kis Gabriellával, a budapesti Horizont Nyelvstúdió vezetőjével arról, mennyi gyönyörűséget rejt magában a világ, amelyet mind megismerhetünk "Imádok utazni, felfedezni, kipróbálni mindazt, ami jó." INTERJÚ em véletlenül válasz­totta budapesti nyelv­stúdiójának a Hori­zont nevet Kis Gabri­ella. A megnevezés a távolba, a végtelenbe mutat, messzi országokat nyit meg előttünk - akár a nyelvtudás. A stúdió az igényeknek megfelelő­en indít(ott) újabb és újabb sza­kokat, kezdve az angollal és a né­mettel, folytatva a spanyollal és az orosszal, s nem utolsó sorban a magyarral. Elvégre számtalan kül­földi befektető és cégvezető (most éppen holland és német ügyfe­lek), valamint messzi országokból érkező diákok (nevezetesen az or­vosi egyetemeken tanuló amerikai hallgatók) tanulják itt a magyar nyelvet. Olyan hallgató is van, aki Szlovákiából érkezett, a magyar helyesírást és az angol nyelvet szerette volna elsajátítani. Egy másik szlovákiai ügyfél németül tanul a - jogászok, színészek, egyetemi hallgatók, cégvezetők, újságírók és diákok által látoga­tott - Horizont Nyelvstúdióban. ’’Tolmácsolással és szakfordítással is foglalkozunk, mi több, még a hallgatóinkat is meg-megbízzuk olykor egy-egy speciális fordítói feladattal. Itt már valóban szüksé­ges a teljes magyar nyelvismeret és a másik nyelv ismerete is, legyen az szlovák, román, bolgár, orosz, francia vagy bármilyen” - magya­rázza Kis Gabriella, aki szerint az idegen nyelvek tanulása óriási be­fektetés, ezáltal sokkal otthonosab­ban és szabadabban mozoghatunk külföldön. “Ha csak alapszinten is szólalunk meg egy idegen ország­ban, sokkal nagyobb vendégszere­tettel fogadnak az ottlakók, s bizo­nyára érezni fogjuk azt a mérhetet­len tiszteletet is, amelyben részesí­tenek bennünket. Nyüvánvaló, hogy a nyelvtudás intelligenciát je­lent, semmiképpen sem nevezhető lealacsonyítónak egyik vagy másik nyelv ismerete és elsajátítása, én sokkal inkább a partnerré válás le­hetőségét látom benne. Fantaszti­kus érzés megérkezni egy ország­ba, és megszólalni a nyelvükön, kö­szöntem őket, otthon érezni maga­dat az adott helyen. Bevallom, imádok utazni. Annyi gyönyörűséget rejt a világ. Ha fel­fedezzük ezeket a szépségeket, ér­tékeket és a tengernyi lehetőséget, merthogy azt is kínálja ám a világ, akkor tanulunk csak meg igazán látni, értékelni és mérlegelni. Ké­pesek leszünk viszonyítani, össze­hasonlítani, felbecsülni az adott ország helyzetét és értékeit, az adott nép mentalitását. Rádöb­benhetünk arra is, hogy ugyan­olyan problémával küzdenek az emberek a világ másik felén is, csak éppen másképp: mentalitá­sukból, intelligenciájukból és jel­lemükből kifolyólag. Rengeteget tanulhatnánk néhány országtól és néptől. Lásd azokat az országokat, ahol tisztelik, megbecsülik és fel­karolják a nemzeti kisebbségeket, ily módon elismerve, hogy pozitív többletet jelentenek az adott or­szágnak, és nem pedig negatívu­mot, illetve hátrányt, ne adj isten veszélyt” - jegyzi meg Kis Gabriel­la, aki mellesleg imád lovagolni, szörfözni, síelni, búvárkodni, úsz­ni, kertészkedni, olvasni, s ha ide­je engedi: főzni. Mint mondja, mindent szeret, ami jó, ugyanis a jó dolgoktól gazdagabbá válik az ember, a rossz dolgoktól pedig szegényebbé. “Gyermekkoromtól fogva rendíthetetlen állatbarát vagyok, mindenféle izgő-mozgó állatkát hazacipelek, s ápolgatom, nevelgetem. Ha tehetném, állat­menhelyet nyitnék, sőt, mivel élek-halok a gyermekekért, értük tennék meg elsősorban mindent, de mindent a világon.” Kis Gabriella egyet nem szeret: unatkozni. Tétlenkedni. Örökmoz­gó lélek - csupaszív ember. Elárul­ja, gyakori időtöltése a lélekbúvár­kodás, gondolatainak és cseleke­deteinek átfésülése, minősítése. Meggyőződése, szükséges az ön- ellenőrzés. “Időt kell szakítanunk arra is, hogy önmagunkba bete­kintsünk, s mérlegeljük a lépésein­ket és az érzéseinket. Bizonyára én a legkritikusabb önmagámmal va­gyok. Gyakran dühöngök saját magam miatt, s ez keserves érzés, mert ugye, ilyenkor nem lehet szidni a másikat, csak önmagunk­ra haragudhatunk. Ezt ugye, az ember nem szereti, de szerintem, elengedhetetlenül szükséges idáig eljutnunk. Be kell tudnunk ismerni a hibáinkat. Ez a leghatékonyabb út a megoldáshoz, a továbblépés­hez. Ha folyton csak mást okolunk, nem jutunk előbbre, nem leszünk boldogabbak és közkedveltebbek sem. En szeretek jókedvű lenni, de ehhez fontos tudnom, hogy hol és mit rontottam el, hogy mit és ho­gyan javíthatnék meg. Az egészsé­ges önbírálat elvezeti az embert a helyes útra, kiegyensúlyozottá te­szi és kellemes társaságot jelent majd mindenkinek, bármerre is mozogjon a világban. Én nagyon irtózom a gyűlölködéstől, a go­noszságtól és az irigységtől. Nem szeretem, ha hátbatámadnak, el­árulnak, és az sem esik jól, ha ki­használnak. Derülátó vagyok, igyekszem letudni a bosszúságo­kat. Az egyik legjobb dolog szerin­tem mosolyt adni és kapni. Jót tenni és jóban részesülni. Végül is - szentül hiszem és vallom - nem le­het békességben, nyugalomban és boldogságban élni a jó felismerése és gyakorlása nélkül.” (-zal)

Next

/
Thumbnails
Contents