Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-06 / 81. szám, péntek
Életmód ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 6. A belső félelmeinkre, szorongásainkra figyelnünk kell ■ ■ Örvényben, avagy a lélek szorongása ZALABA ZSUZSA A kutatások bebizonyították, hogy már ősi bibliai és asszír feliratokban is voltak utalások a depresszió jelenlétére. Államférfiak, császárok cselekedeteit is meghatározta a kedélyzavar egyfajta megnyilatkozása. Különösen a bipoláris kedélyzavar lehetettjellemző ezekre az emberekre. Amikor felhangolt állapotban voltak, kirobbanó energiával nagy tetteket voltak képesek végrehajtani. Majd következett a lehangolt állapot. Valójában tehát nem beszélhetünk korunk betegségéről, hanem az emberiség létezése óta jelenlévő kedélyzavarról. Ennek kialakulását befolyásolhatja az éghajlat és a kultúra is. Az északi vidékeken élők jóval kevesebb fényhez jutnak, mint délen. Az északi országok lakosai körében magasabb is a depresszió előfordulása. Ezt felismerve, az ott élők, ha csak tehetik, a sötét időszakban napos tájakra utaznak. Sokan állítják, hogy a stressz valaminek az oka, és külső hatások következményeként lép fel elsősorban. Ez nem igazán bizonyítható, mi több, a gyakorlatban is inkább az ellenkezője nyer bizonyítást. “Az egyéni érzékenység döntő jelentőségű a betegség kialakulásában. Az számít, hogy a személyiség mércéjéhez viszonyítva milyen fokú a stresszes élethelyzet, ugyanis az ember a saját viszonyulásával reagálja le az eseményeket. Állapotunkat bizonyos mértékig befolyásolja a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünk is. Azok között az emberek között, akik naponta egyfajta ritmusban teszik a dolgukat, le vannak kötve, kisebb arányban fordul elő a kedélyzavar. A létbizonytalanságban, munkanélküliségben és megfeszített életmódban élők körében azonban sokkal magasabb a százalékos arány. A felsőbb középosztályba tartozóknál az elégedetlenség, a frusztráció okozhat kedélyzavart, s nem pedig a napi megélhetési gondok” - állítja Dr. Tóth Zoltán, a magyarországi Telki Magánkórház pszichiátere, aki szerint a depresszió jelei az egyén számára ma még mindig “kínosak”, nem divat ilyesmivel orvoshoz fordulni. Az orvoshoz főleg fizikai panaszokkal érkezik a beteg, ám a depressziónak is vannak fizikai tünetei, mint például a lelassult mentális és fizikai képességek, az emésztési zavarok, a székrekedés, az étvágytalanság és a kiszáradt száj. A belső tüneteket is figyelembe véve, rosszkedv, álmosság vagy álmatlanság, levertség, fáradékonyság, esetleg libidócsökkenés is előfordulhat. “Életünkben a szorongás általános életérzésnek tekinthető, ám a mértéken felüli és időben elhúzódó kedélyzavar teljes mértékben felégeti és tönkreteszi az embert. Jelentkezik a védtelenség, a döntésképtelenség és a kiszolgáltatottság érzése, valamint egy olyan nyomasztó állapot, amelyben az ember értéktelenségi érzése az öngyilkosságig is elvezethet. Ilyenkor már nagyon is az orvos segítségére van szükség. A depresszió kezelése többféle módon történik. Állhat gyógyszeres kezelésből, amikor antidepreSszívumokkal modulálják az idegsejtek közötti molekuláris híráramlást. A pszichoterápiás kezelés szintén eredményes, ilyenkor a beteg számára pozitív programot adunk” - magyarázza Tóth Zoltán pszichiáter, és figyelmeztet arra is, hogy sokan elítélik a félelemmel küszködő, önmarcangoló, negatív életérzésekkel küszködő embertársukat, s inkább leradírozzák őt a szeretteik köréből, ahelyett, hogy odafigyelnének rá és segítenének neki. Ha egy család vagy pár belső problémákkal küzd, és nem találnak megoldást a nehézségekre, ha túllépnek minden határt, létezik család- és párterápia is, ahol sikeresen lehet kezelni a fellépő belső szorongásokat. Hat hét alatt a páciensek jelentős része tünetmentessé válik, a visszaesés elkerülése érdekében azonban a gyógyszeres kezelést legalább hat hónapig folytatni kell. A lényeg az, hogy ne az alkoholt, a cigarettát, a bosszút és egyéb fölösleges módszert válasszuk problémáink és kedélyzavaraink leküzdéséhez, félelmeink csillapításához, hanem forduljunk inkább egy segítő társhoz, a legcélszerűbb azonban felkeresni egy szakorvost. Illusztrációs felvétel Vajon miért van több anorexiában szenvedő lány és fiatal nő napjainkban, mint ötven évvel ezelőtt? Böjtölő lányok, asszonyok FELDOLGOZÁS agyon kevéssé egyezik a különböző szakemberek véleménye abban, hogy mi az oka az anorexia kialakulásának. A mai magyarázatok három csoportba sorolhatóak: biológiai-orvostudományi, pszichológiai és kultúramodellként ismertek. Azonban egyik modell sem magyarázza meg a táplálkozási zavarok mai növekedését, és a mentális anorexia helyét a nők ételelutasításának hosszú történetében. A biológiai-orvostudományi modell képviselői elsősorban az orvosok soraiból kerülnek ki. Ez a modell abból indul ki, hogy az emberi viselkedés abberációi a biológiai Az éhezéstől való függőség elmélete lehet talán a leghelyesebb út a megoldás felé. folyamatok eltéréseivel vagy zavaraival magyarázhatóak. Képviselői meg vannak győződve róla, hogy a mentális anorexia szervi eredetű betegség. Viszont, ha ez az elmélet igaz lenne, az anorexia akarattól függeden betegség lenne, sőt örökölhető, és tisztán orvosilag, pszichoterápia nélkül gyógyítható lenne. Eddig viszont még egyetlen gyógymódot sem találtak, amely jobb eredményeket hozott volna, mint a placebo. A másik probléma, amelyet ez a nak viszont gyakran kellemetlen, zavaró és stresszelő. Ebben az értelemben a felnőtté válás előre “kijelöli” a fiatal nőket a mentális anorexiára. A bio-orvosi modell harmadik hiányossága, hogy nem vizsgálja az ano- rektikus páciensek fontos szociális jellemzőit. Kevés kivétellel az anorek- tikus nők a közép- és felső szociális rétegből származnak. Az utolsó hiányossága pedig, hogy nem teszi fel a kérdést, miért szenved éppen napjainkban ilyen sok nő anorexiában, A mentális anorexia pszichológiai modelljei három kategóriába sorolhatóak a pszichoanalízis, a csoportterápia és a szociális pszichológia kutatási tapasztalatai alapján, de ezek közül egyik sem felel a következő kérdésekre. Miért korlátozódik a mentális anorexia “járványa” bizonyos társadalom bizonyos rétegére? Miért gyakoribb az előfordulása napjainkban, mint ötven Illusztrációs felvételek modell nem magyaráz meg, hogy miért a fiatal nőket (és nem a férfiakat) sújtják egyes biokémiai zavaró hatások, amelyek a mentális anorexia részei. Míg a fiúknak a biológiai fejlődés következtében az izmaik fejlődnek, a lányoknak a zsírzsövete növekszik, főleg a mell és a csípő tájékán. Ez a zsírszövetnövekedés elengedhetetlen a menstruációs ciklushoz működéséhez. A mi zsírfóbiás társadalmunkban, ahol a nők önértékelése olyan szorosan összefügg a karcsúsággal, ezek a biológiai különbségek kulcsfontosságúak és jellegzetes érzelmi következményekkel járnak. A serdülő fiúknak a növekedés gyakran az öröm és az erő forrása, a lányokvagy száz évvel ezelőtt? Miért a serdülő lányokat és miért nem a fiúkat sújtja? Nézzük meg közelebbről a kultúra- modellt, amely nagyon népszerű. Feltételezi, hogy a mentális anorexia a társadalmi kultúra erős hatásai alapján jön létre, amelyek a karcsúságot tartják a női szépség legfontosabb jegyének. Egy pszichológiai tanulmány föltette a kérdést az amerikai nőknek: Hány éves volt, amikor először volt több a súlya, mint amennyit kívánt? A válaszokból az derült ki, hogy a súllyal már a pubertáskor előtt kezdenek foglalkozni a megkérdezettek, s ez később csak fokozódott, egészen a felnőttkorig. Egy felmérés pedig azt igazolta, hogy a nők önértékelése és boldogsága nagyban összefügg a testsúllyal, főleg serdülőkorban és fiatal felnőttkorban. Minden jel arra utal, hogy karcsúnak lenni leginkább a felsőbb osztályból származó nőknek fontos. (Ezt a szociális tényt a windsori hercegnőnek az a széles körben idézett kijelentése is jelzi, hogy: A nő sohasem lehet elég gazdag vagy elég karcsú.) A kultúra-mo- dell szerint ezek a specifikusan osztály-gondolatok a testiség előtérbe helyezéséről a társadalom széles körébe beférkőznek, és hihetetlen károkat okoznak. A modern vizuális médiumok (televízió, film, videó, folyóiratok és különösen a reklám) támogatják a női karcsúság dicsőítését, és a mentális anorexia kialakulásának elsődleges okaként szolgálnak. A modern médiumok a nő külsejét helyezik minden elé. A fiatal lányok ezen ideológiával etetve azt tanulják, hogy fessék magukat, legyenek passzívak, tehetetlenek és ambivalensen viselkedjenek a női- séggel szemben. A kultúra-modell szerint ez a mentális anorexia oka. Ezen modell legbefolyásosabb és legnyíltabb képviselői a feminista nők és férfiak, akik az evészavarokkal foglalkoznak a nemevéstől a túlzott evésig. Szerintük mindkét eset, a túlzott reakció és a reakcióhiány ugyanarra vezethető vissza: tiltakozás az ellen, hogy társadalmunk a nőket a csodálat és az örömszerzés tárgyának tekinti. A feminista érzékenységnek köszönhetően a kultúra, a nemek és az evés kapcsolatában a nők súlyproblémáinak oka elméleti és gyakorlati tudományos kutatások és a lelki egészség kutatásának komoly területévé vált. Viszont a létező kultúra-modellek magyarázat-lehetőségei két naiv fel- tételezésen alapulnak: hogy a mentális anorexia új jelenség, amelyet a mai életkörülmények és elvárások alakítottak ki, valamint hogy a betegség a fiatal nőket vagy megtámadja (áldozatok) vagy szabadon választják (szociális tiltakozás) bárminemű biológiai vagy pszichológiai hozzájárulás nélkül. Nem magyarázza meg, hogy miért nem ér el a betegség mindenkit, akik ugyanolyan nyomásnak vannak kitéve. Hogy megértsük a mentális anorexiát, interaktív és fejlődésben lévő betegségnek kell felfognunk. Az „éhezéstől való függőség” elmélete különösen „vonzó” lehet, mert a biológiai, pszichikai és kulturális okokat is belefonhatjuk. A nő elkezdheti korlátozni az evést esztétikai okból, a nemiségből, a szociális osztálybeli helyzetétből, életkorából és stílusából adódó szociális okokból is. Ez a megerősítés kezdeti stádiuma. A diéta normálisból kényszerdiétává alakul más tényezőknek köszönhetően, mégpedig érzelmi, személyiségjegyi, valamint a fiziológiai okokból. Az éhezés hetei és hónapjai után az értelem és a test is alkalmazkodik az éhezéshez. Ez a zavar második stádiuma. A test hozzászokik a negatív energetikai egyensúlyhoz. Néhány esetben az éhezés nyugtató hatással lehet, vagy feszültségoldó. A tény, hogy sok anorexiában szenvedő lány nem képes enni, arra utal, hogy valami biológiai és pszichológiai is történik egyszerre. A mi zsírfóbiás társadalmunkban a nő önértékelése szorosan összefügg a karcsúsággal. A függőségi modell következménye tehát az, hogy a mentális anorexia két stádiumra osztható. Az első a szociokulturális kontextusban az éhezés megerősítése, a második a fiziológiai és lelki változások, amelyek annak feltételei, hogy az egyén létezni tudjon az éhezés feltételei között is. A második stádium az orvostudomány és a lelki egészség szakembereire tartozik, mert relatíve állandó és tör- ténelmüeg változatlan. Az első stádium viszont olyan történészeket igényel, akiknek feladata azon hatások és események felismerése, amelyek a fiatal nőket ehhez a viselkedéshez vezették. (Részletek Joan Jacobs Brum- berg tanulmányából, amely a Harvard egyetem kiadásában jelent meg 1988-ban, Aspekt, -da-)
