Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-26 / 96. szám, csütörtök

8 Környezetvédelem ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 26. Április 22-én idén is megtartották a Föld Napját Az éghajlati viszonyok egyre viharosabb változása alátámaszthatja a minden eddiginél borúlátóbb feltételezéseket Csendesen, serényen ÚJ SZÓ-INFORMÁCÓ Pozsony. Már 31 éve annak, hogy a környezet gyorsan romló állapo­táról szóló hírek az Egyesült Álla­mokban országos tüntetéseket vál­tottak ki. Ezek résztvevői megfe­lelő törvényi garanciákat követel­tek a helyzet javítására. Az akció várakozáson felül sikerült, olyan folyamatok indultak be, ame­lyek nemcsak ott, hanem szerte a vi­lágon sok mindent megváltoztat­tak. Azóta április 22-én sokan világ­szerte a Föld Napja akció keretében hívják fel a figyelmet arra, hogy még messze vagyunk a kívánt álla­pottól. A kilencvenes évekkel szem­ben a Föld Napja nálunk idén cse­kély szerepet kapott a legnagyobb nézettséggel rendelkező elektroni­kus médiákban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történik sem­mi, országszerte mind a hivatalos, mind pedig a civil szféra esemé­nyek sorozatát szervezi ebből az al­kalomból. Ezek legfontosabb kül­detése a politikusoknak jelezni, hogy a környezettel nem csak a vá­lasztási kampány során kell törődni, illetve tudatosítani a pol­gárokkal, hogy maguk is sokat te­hetnek környezetük kíméléséért. A környezet védelmével foglalkozó mai odalunkon lapunk szintén sze­remé felhívni a figyelmet a legfon­tosabb hazai és külföldi esemé­nyekre, témákra, amelyek sajnos egyébként gyakran elvesznek a har­sányabb hírek forgatagában, (ti) Országszerte egy éven át tanulmányozzák az élővilágot Mi mozog a ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Rávehetők-e még a gyermekek arra, hogy a számító­gépeken, a hipermarketeken és a szórakoztató központokon kívül a természet iránt is érdeklődjenek - erre tesz kísérletet az Élő Termé­szet címmel a napokban induló országos akció. Ennek keretében diákok csoportjai egy éven keresztül figyelik egy-egy kiválasztott terület élővilágát, és ta­pasztalataikat naplóban rögzítve küldik el az akciót szervező Szlovák Környezetvédelmi Ügynökségnek. Miroslav Tončík igazgató szerint ar­ra számítanak, hogy a gyermekek iskolai ismereteiket a természetben kamatoztatva jobban érdeklődnek majd környezetük iránt. A szer­vezők eredetileg az ország összes is­koláját megszólították, a felhívásra reagálók ezekben a hetekben kap­ják meg a kért anyagokat. Az előre elkészített nyomtatványok és segéd­anyagoknak köszönhetően szinte minden típusú élőhely vizsgálható, fák között? az erdősávoktól a réteken keresztül a tavakig és a patakokig. A szer­vezők ezenkívül ajánlott állat- és növényfajok megfigyelését is kérik, ez ugyanis az országos elterje­désvizsgálatot is lehetővé teszi. így tehát az akcióban részt vevő diákok tudományos következtetések levo­násában is segítenek. Az egész kam­pány brit Darwin Initiative és a Szlo­vák Gázművek anyagi támogatásá­val valósul meg. Tomáš Kizetől, a projekt vezetőjétől azt is megtud­tuk, hogy az iskolás csoportokon kí­vül családok jelentkezését is váiják, bár erre - tekintettel a vegetációs időszak kezdetére - már csak május elejéig van lehetőség. Az akció vár­hatóan az elkövetkező években is folytatódik - a megfigyelések után a fiatal természetvédők javaslatokat tehernek a helyzet javítására az álta­luk kiválasztott teriiketen. Az érdeklődők bővebb felvilágosí­tást a kizek@sazp.sk email címen, illetve a 088/4132 153-as telefon­számon kaphatnak - az akció szlo­vák elnevezése Živá príroda (-ti-) Színes és fehér használt üvegek tárolására alkalmas korszerű szemétlera­kók. Jó lenne, ha nem csak a Föld Napján gondolnánk a környezetvéde­lemre, a hulladék szakszerű elhelyezésére. (Archív felvétel) Az alkotmány nyilvánítsa a barlangokat állami vagyonnak Világörökségünk részei ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Pozsony. Jozef Hlaváč, a barlang­felügyelet igazgatója szerint a kül­földi tapasztalatok ismeretében javasolták, hogy az alkotmány nyilvánítsa a barlangokat állami tulajdonnak. Korábban ugyanis a jogi helyzet szerint a föld alatti térség a felszíni telek tulajdono­sáé volt. Ezek pedig az ismertebb, látogatottabb barlangok esetében anyagi feltételeket kezdtek tá­masztani. Az alkotmánymódosítás Jozef Hlaváč szerint garantálja, hogy a barlangokat továbbra is megfelelő szakmai garanciák mel­lett lehessen látogatni. A felettük található erdők tulajdonosaival pedig ezentúl csak az utak, illetve a parkolók kapcsán kell meg­egyezniük - a legtöbb esetben ez nem is okoz problémát. Nálunk a 12 látogatható barlang közül eddig ötöt soroltak az UNES­CO világörökség részévé: a domi- cait, a gombaszögit, a jászóit, az ochtináit és tavaly óta a dobsinai jégbarlang is közéjük tartozik - ez­zel az aránnyal az elsők vagyunk a világon. A barlangok éves látoga­tottsága meghaladja a 600 ezer főt, ezek fele külföldi. Az érdeklődők egyébként a hazai barlangokról az interneten a www.ssj.sk oldalon tá­jékozódhatnak. (ú) Az elfolyó édesvíz égető A táj vízmegtartó képességét nem műszaki létesítményekkel, hanem az erdészeti és mezőgazdasági módszerek változtatásával kell növelni. Ha ez nem történik meg, akkor a Föld néhány évtized múlva katasztrofális hely­zetbe kerülhet. (Illusztrációs felvétel) Kassa. A globális felmelege­dés bonyolultabb folyamat annál, hogy csak az üveg­házhatással magyarázzuk - állítja a Föld Napja alkalmá­ból az interneten közzétett tanulmányában Michal Kravčík ismert kassai víz­mérnök, civil aktivista. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Feltételezései során abból indul ki, hogy a huszadik század volt az el­múlt évezred legmelegebb idősza­ka, ezen belül a kilencvenes évek a legmelegebb évtized, illetve 2000 a legmelegebb év. Tavaly extrém szá­razságok és hőhullámok váltották egymást nagy természeti kataszró- fákkal. Márpedig az ENSZ prognó­zisa szerint 2025-ben már 3 milliárd ember él majd olyan körzetekben, ahol vízhiány miatt még az alapvető élelmiszereket sem lehet kitermel­ni. Ez olyan helyzeteket szül, ame­lyek egyértelműen nemzetközi konfliktusokkal fenyegetnek. Min­dezt világszerte az ivóvíz krízise­ként fogják fel, és nagyon kevesen hozzák összefüggésbe a bolygó ki­száradását a globális felmelegedés­sel. Ez valószínűleg azért van így, mert a hidrológiai ciklust mindenki sérthetedennek tartja és azt hiszi, hogy a körforgás megváltoztatha- tadan. Ezenkívül az a gondolat is túlságosan mélyen gyökeret vert, hogy a felmelegedést csak a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során a légkörbe jutó szén-dioxid, illetve az így kialakuló üvegházhatás okozza. Michal Kravčík szerint azonban a hazai hidrológiai ciklus tanulmá­nyozása is világosan mutatja, hogy ennek változása jelentős hatással van az éghajlatra és a meteorológiai jelenségekre. A hidrológiai ciklus lé­nyege, hogy az elpárolgott víz eső formájában visszajut a felszínre, majd pedig újra elindul, hogy a szá­razföldön, majd pedig a tengerek­ben párologva felhők alakulhassa­nak ki belőle. Ez a rendszer sokáig működött, a probléma akkor kezdődött, amikor az emberi tevékenység miatt csök­kent az eső utáni első szakasz, a földbe beszivárgó kapilláris víz mennyisége. Emiatt a csapadék a korábbinál sokkal gyorsabban teszi meg az útját és jut el a tengerebe. Mielőtt az ember megkezdte volna az erők irtását, 1000 milliméteres éves csapadék esetén csak ennek ötödé folyt el a patakokban. Ma ez az érték a csapadék fele, vagyis az adott területről sokkal több édesvíz távozik, mint korábban. Egy 100 négyzetkilométeres, erdőtlenített terület így száz év alatt 3 milliárd köbméter vizet veszt el. Napjaink­ban a számítások szerint a konti­nensek felületének 1 százaléka te­kinthető urbanizáltnak. Ez az a te­rület, amelyről a tetők, az aszfalt­borítás és a csatornázás miatt szin­te azonnal eltávozik a csapadék. Ez a másfél millió négyzetkilométer 450 milliárd köbméter esővíz gyors továbbítását okozza az óceánok fe­lé. Michal Kravčík szerint a hidro­lógiai ciklus ilyen mértékű sérülése száz év múlva az óceánok szintjé­nek 80 centiméteres emelkedésé­vel járhat. Márpedig az óceánokból elpárolgó víz mennyisége változat­lan, így ha a kontinensekről keve­sebb víz párolog el, alapvetően sé­rül a korábbi hidrológiai ciklus. Mi­vel az ily módon száz év alatt az óceánokba kerülő 45 ezer müliárd köbméter víz a légkörből fog hiá­nyozni, ez egyben a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét is növeli. A jelenség hazai méretekben is jól követhető. Az ebben az éghajlati öv­ben korábban jellemző évi 700 mil­liméteres csapadék a 20. században 40 milliméterrel csökkent, sőt a sík­ságokon ez az érték 70 milliméter. Jelentősen növekedtek az évszakok közti különbségek: a nyári hóna­pokban az átiagos csapadék- mennyiség 35 milliméterrel nőtt, míg az év fennmaradó részében 75 milliméterrel csökkent. Más szóval nyáron évente 1,5 milliárd köbmé­terrel több esik, mint korábban, azon kívül viszont 3,5 milliárd köb­méterrel kevesebb. Michal Karvčík szerint ez egy folyamat része, amely a 21. század második évtizedében Közép-Európában nyári természeti katasztrófák sorozatához vezet majd. A jelenleg már szokványosnak te­kintett gazdasági intenzitás legfel­jebb ötvenéves múltra tekint vissza, ez azonban egyben egy főre évi 300 köbméteres vízfogyasztással is jár. A csapadékvíz elfolyásának lassításá­val legalább annyit lehetne elérni, hogy a következő 100 milliárd köb­hiánya méter vizet nem ötven, hanem nyolcvan év alatt vesztené el a boly­gó vízháztartása. A kontinensek kiszáradása egyben az óceánok vízszintjének emelkedé­sét is magával vonja. A körforgásból kimaradó víz extrém esetben egy­méteres vízszintnövekedést okoz­hat. Ennél is komolyabb következ­mény viszont, hogy a kiszáradással járó felmelegedés a sarki jég és a gleccserek olvadását is kiváltja, ez pedig az óceánok vízszintjének el­lenőrizhetetlen emelkedésével jár­na. A második világháború befeje­zése óta tapasztalt vízszintemelke- dés napjainkban is folytatódik, a mai tempóval ötven éven belül 40 centiméteres emelkedésre számíta­nak. Márpedig a jég formájában tá­rolt víz elolvadása esetén a vízszint legalább 70 méterrel magasabb lenne, mint jelenleg. Ez azonban már olyan kategória, amely egyéb folyamatok egész sorát váltaná ki. 25 billió tonna anyag eltűnése pél­dául a kontinensek mozgásában is változásokat okozna. Mindezek megelőzésére a vízgaz­dálkodás gyökeres átszervezésére lesz szükség. Az elmúlt hatvan év során az emberi beavatkozás miatt a korábbihoz képest 15 milliárd köbméter víz távozott az ország te­rületéről, az időközben létesített víztárolók pedig csak 2,8 milliárd köbmétert fogadnak be. A táj víz­megtartó képességét tehát nem műszaki létesítményekkel, hanem az erdészeti és mezőgazdasági módszerek változtatásával kell nö­velni. Ennek nagyon egyszerű kép­lete lehet: aki valamilyen módon növeli a víz elfolyási sebességét, kö­teles lenne más módszerrel ugya­nekkora megtartó kapacitás létesí­tésére. Ez a módszer a legnagyobb sikereket a szegény fejlődő orszá­gokban érhetné el, ahol a számítá­sok szerint 100 millió dolláros ráfor­dítással akár 1 milliárd köbméternyi vizet is vissza lehetne tartani. Ná­lunk ez már nehezebb feladat lenne, de a megoldás a vízgyűjtők fokoza­tos átalakításával megtalálható. Mi­chal Kravčík a legnagyobb problé­mának ezzel kapcsolatban azt tart­ja, hogy ez nem sorolható a nagy üz­letek kategóriájába, hiszen sok apró beruházásra lenne szükség. Arra fi­gyelmeztet viszont, hogy az alap­vető szemléletváltásra legfeljebb tíz év áll a rendelkezésünkre. Májusban tüntetés lesz a környezetvédelmi tárca előtt Rio után 10 évvel újabb találkozó lesz Johannesburgban Gyengítik a hulladékról Nem szabad engedni szóló törvény erejét az amerikai nyomásnak ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Pozsony. Ha nagyipar jövedelméről van szó, a környezetvédelemmel kapcsolatos törvények komoly lob­binyomásnak vannak kitéve. Ismer­jük azt az esetet, amikor maga a ha­zai mini zöldpárt elnöke lobbizott - sikerrel - annak érdekében, hogy a hőerőműveknek ne kelljen teljesíte­niük a levegőszennyezési normá­kat. Napjainkban a legnagyobb nyo­más az új hulladéktörvény ellen nyilvánul meg. Ráadásul sikeresen, hiszen a parlament már hónapok óta halogatja annak megtárgyalá­sát. Ennek oka, hogy a törvény a legfontosabb hulladékok esetében a gyártók és az importőrök számára díjat vezetne be, amiből azután a hulladékok újrahasznosítását dotál­nák. Ez az érintetteknek nem tet­szik, így SLICPEN néven létrehozott egyesületük mindent megtesz a tör­vény elfogadásának lassításáért. Ra­dovan Pekník elnök szerint elsősor­ban azt szeretnék megakadályozni, hogy az ún recikládós alapba a többrétegű csomagolóanyagok, a papír és az üveg után is fizetni kell­jen. Ráadásul szerinte recikládós alap még az uniós országokban sem működik, és azt javasolja: a problé­mával majd valamikor jövőre, egy külön törvény formájában foglal­kozzanak. Kifogásolják továbbá, hogy az alap monopolhelyzetben lenne és nem biztosítana teret a ver­senynek a hulladékfeldolgozás so­rán. Végezetül az alapba már akkor be kellene fizetni a megfelelő díjat, mielőtt a gyártó eladta volna termé­két. A SLICPEN azt szeremé elérni, hogy a hulladékokat feldolgozó közhasznú társaságokat maguk a gyártók hozhassák létre és a törvény elsősorban azzal törődjön, hogy a kommunális hulladékokat gyűjtő önkormányzatoknak joguk legyen ezt leadni valahol. A parlamentben lévő javaslat ugyanis ezt nem bizto­sítja, így a SLICPEN szerint az ön­kormányzatok továbbra sem lesz­nek érdekeltek a szeparált hulla­dékgyűjtésben. A szervezet az általa javasolt modell működőképességé­nek bebizonyítására a Szakolcai és az Ólublói járásban mintaprojektu- mot indított el. Nem elégedett a hul­ladéktörvény parlamentben lévő változatával a kassai Föld Barátai nevű dvil szervezet sem. A szerve­zet május 10-én 15 órára tüntetést is hirdetett a környezetvédelmi mi­nisztérium elé. Az akción egy petíci­ót szeremének átadni a tárca képvi­selőjének, amelyben alapvető válto­zást kémek a törvényjavaslatban. Eszerint betiltanák az egyszer hasz­nálatos edényeket, a műanyag tás­kák ingyen osztogatását a kereske­delemben, a PVC-csomagolás hasz­nálatát, a recikládós alapba minden papírterméket besorolnának, illetve megtiltanák külföldi hulladék ége­tését a hazai égetőművekben, (ti) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Idén lesz tíz éve annak, hogy 1991-ben a brazíliai Rióban sokéves küzdelem után az ENSZ égisze alatt a világ legtöbb ál­lamfője vagy kormányfője közösen hirdette meg a fenntartható fejlő­dés programját. Miklós László kö- nyezetvédelmi miniszter keddi saj­tóértekezletén arról számolt be, hogy a múlt héten megkezdődött a dél-afrikai Johannesburgba terve­zett tízéves találkozó előkészítése. Ekkor került sor ugyanis New York­ban a riói találkozón elhatározott évenkénti miniszteri találkozóra, amely döntött a következő globális konferencia megrendezéséről, en­nek célja az elmúlt tíz év során be­következett változások értékelése. Miklós László egyébként erről a tíz évről úgy vélekedett, hogy az in­tenzív environmentális diplomád- ai igyekezetnek köszönhető, hogy a vüág állapota globálisan nem rom­lott, a fejlett országoké pedig kife­jezetten javult. Enélkül ugyanis szerinte ma valószínűleg kataszt­rofális állapotokat tapasztalnának. Bár a johannesburgi nagy konfe­rencia vezérgondolatáról nem szü­letett döntés, valószínű, hogy a leggyakrabban emlegetett téma az ún. Kyotói Egyezmény sorsa lesz. A globális felmelegedés okainak visszaszorítására hivatott és fő­ként a széndioxid-kibocsátás csök­kentésére törekvő megállapodás már eddig is sok vihart kavart. Olyannyira, hogy amikor tavaly Hágában a világ környezetvédelmi miniszterei az egyezmény életbe léptetésére gyűltek össze, az Egye­sült Államok vétója miatt végül kénytelenek voltak dolgavégezet- lenül távozni. Ez a múlt héten New Yorkban is napirendre került. Az ENSZ akciót kihasználva a klíma­konferenciának jelenleg elnöklő holland környezetvédelmi minisz­ter az összes ENSZ régió képvisele­tében 40 ország minisztereit hívta össze. Ők Miklós László vitaveze­tésével próbáltak meg kiutat talál­ni a patthelyzetből. Kiderült, hogy az egyezmény életbe léptetése el­len mindössze a világ széndioxid­kibocsátásának harminc százalé­kát produkáló Egyesült Államok lép fel. Képviselője azzal próbálta magyarázni az új elnök, George Bush elutasító álláspontját, hogy ők hamarosan új egyezményre tesznek javaslatot. Ezt azonban mindenki elutasította és kitartott az eredeti megállapodás életbe léptetése mellett. így abban egyez­tek meg, hogy idén júliusban még­iscsak megtartják a Bonnba terve­zett következő találkozót. Miklós László szerint egyébként az annak idején Kyotóban elfogadott intéz­kedések is csak minimálisnak te­kinthetők, így nincs értelme azok további lazításának, (tuba)

Next

/
Thumbnails
Contents