Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-19 / 90. szám, csütörtök

RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 19. leporolt hírmorzsák Válogatás a Komáromi Lapok Komárommegyei Közlöny 1898. április 23-i számából Az elemi csapások által okozott károk Az elemi csapások által okozott károknak adó elengedés czéljából való bejelentése körül követendő eljárás tárgyában a pénzügymi­nisztérium 20995. szám alatt elrendelte miszerint a nagyobb birto­kosoktól és uradalmaktól az elemi károk külön írásbeli bejelentése megkövetendő mig a földmives osztályhoz tartozó kisbirtokosok ér­dekében a megbízottak általi bejelentés elfogadható, illetőleg az a méltányosság szélső határig kiterjeszthető. Szerenád Dalegyesületünk működő kara Konkoly Thege Bélát az egylet ügy­buzgó tevékeny elnökét névestélye alkalmával tegnap este sikerült szerenáddal tisztelte meg s szívélyes óvatiókban részesíté. Az uj munkástörvény ismertetése A munkadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. évi II. tcz. végrehajtása tárgyában a munkás igazolványokról, a gazdasági munka szerződések megkö­téséről, a szerződés felbontásának eseteiről, a szerződés teljesítésé­ről, a gazdasági napszámásokról, a hatóságokról és eljárásáról f. évi április hó 24-én délután 3 órakor a városháza nagytermében nyilvános felolvasás fog tartatni. A tanulságos felolvasásra Tátray József kir. tanácsos polgármester külön meghívókat is bocsátott ki a gazdaközönség részére, a mezőgazdasági munkásokat pedig hir­detmény útján hívta fel a megjelenésre. Altiszti bál A helyben állomásozó cs. és kir. 6. Vártüzér-ezred altisztjeinek tánczestélye ma este tartatik meg özv. Fábián Józsefné termeiben. A mulatság a mutatkozó nagy érdeklődésből ítélve, teljes sikerrel biztat s derék altisztjeink bizonyára alaposan helyre fogják pótol­ni, amit a farsangban elmulasztottak. Új találmány Többször említettük már, hogy Nemesszeghy Kálmán tb. alkapitány, helybeli szorgalmas méhészünk saját találmányu s igen elmés szer­kezetű méhkaptáraival s uj mézpergetőjével nagy feltűnést keltett szaktársai körében s több kiállításon méhészeti gyűlésen kerültek bírálat alá találmányai s közelismerést arattak. Megütik a dobot el kell masírozni Van egy ilyen népdal is, mely a katona élet szigorú figyelmét il­lusztrálja. Most azonban nem erről van szó. A dobot a jelen eset­ben a város dobosa fogja megütni s a jámbor adózók ingóságai fognak masírozni a - városmajorba. A polgármesteri hivatal ugyanis elrendelte, hogy az 1898. év első negyedére esedékes adók, illetékek s az adók módjára behajtandó egyéb díjak és járu­lékok fejében lefoglalt tárgyak összehordassanak. E tárgyak amennyiben az árverésig ki nem választanák f. hó 26-ik és követ­kező napjain a város.majorban elfognak árvereztetni. Tehát fizes­sünk, mert különben lesz: Bum ... bum! Ki ad többet érte. Nem parancsol nékem a biró... Ez a nóta járja most Komáromban. Itt van a sorozás! Serkedző baj- szu ifjú legények járnak fel s alá az utczákon szemeikben a kato­nai önérzet előjeleivel... Nagy a csoportosulás a városháza előtt s itt ott egy-egy könyben úszó szülői arcz is felmerül. Ma délután aztán vége lesz mindennek. A sorozó bizottság befejezi működését s a „tauglich“ és „untauglich“ jelzőt nyert ifjúság egyformán meg- murizza a nagy nap emlékét! Október elsején aztán jön vagy a „hapták“ vagy a hadmentességi adó! Pénz kormányozza a világot! Könnyű és biztos módot nyújt az együtt-kormányzáshoz a m.kir. szab. osztálysorsjátékban való részvétel, melynek fő elárusítói Fehér Lajos és Társa Budapest, Gizella-tér 5. szerencsesorsjegyek legpontosabb szállításáról biztosítanak. A Fehér Lajos és Társa czég a legjobb hír­névnek örvend, ennélfogva ajánlatos, hogy a most kezdődő új sorsjá- • tékhoz a megrendelésekről ezen a czégnél idejekorán gondoskod­junk, miután a sorsjegykészlet a nagymérvű érdeklődés folytán apad. Válogatta: Kamoncza Márta Procházka István Illusztrációs felvétele Szívesen áldoznak időt és energiát, mert a közös játék felszabadít, és lehetőséget ad önmagunk megismerésére A színjátszás örömei Szetén Választhatnak és választhatók Szetén az egyetlen építészeti nevezetességnek a 18. században épült ba­rokk stílusú Szent László-templom számít (Tóth István felvételei) Hazánkban is több politikai és társadalmi funkciót töltenek be a gyengébb nem képviselői Az Ipó Színpad társulata mindig megmosolyogtat Az esztrádműsor 1999 februárjá­ra állt össze. A bemutató estéjén zsúfolásig telt a szetei kultúrház, ami azt bizonyította, hogy az em­berekben a tévézés kényelme elle­nére is van igény az élő kultúra iránt; a nézőtéren idős emberek és kisgyermekek egyaránt izga­tottan várták a műsort. A vidám jeleneteket és a tinik mondern táncbetéteit jóízű kacagás és taps kísérte. Az Ipó Színpad a környe­ző falvakban is fellépett. A siker újabb munkára serkentette a színjátszókat. Az első műsor ta­pasztalataiból adódóan már köny- nyedén ment a szervezés. A cso­port tagjainak jelentős része sokol­dalú, így a szerepelésen kívül ki-ki egyéb feladatot is vállalt; biztosí­totta például a technikai felszere­lést, díszletet festett, kelléket gyűj­tött, jelmezt varrt, koreográfiát ké­szített vagy éppen szövegkönyvet írt. A munka gyümölcse természe­tesen a felszabadult játék és a kö­zönség elégedett tapsa volt. A lelkesedés tehát nem hagyott alább, így 2001 tavaszán ismét eszt- rádműsorral állt elő az Ipó Színpad. Az előző két év élményei alapján a közönség már egy-egy szereplő színpadra lépésekor érzékeltette - fel-feltörő nevetéssel, össze-össze- csattanó tenyérrel - különleges vá­rakozását. a szereplők pedig móká- zásukkal igyekeztek felhőtlen szó­rakozást biztosítani a lelkes közön­ségnek. Az idén sem maradt el a színjátszók tiszteletére adott pol­gármesteri fogadás és a környező falvakbeli vendégszereplés Az Ipó Színpad tagjai szeretik a színjátszást. Szívesen áldoznak időt és energiát, hiszen a közös já­ték felszabadít, és lehetőséget ad önmagunk és a társak mélyebb megismerésére. Tenni önmagunk lelki-szellemi karbantartásáért, cselekedni egymásért, örömet ad­ni másnak: jó érzés - állítják az Ipó Színpad tagjai, akik ebből az élményből táplálkozva készülnek a következő műsorra. N. TÓTH ANIKÓ zete község, a törté­nelmi Hont megye fa­lucskája igazi festői tájon fekszik: keletre a Börzsönyi-hegyek zár­ják a látómezőt, északnyugatra lankás dombolda­lak váltakoznak szántókkal, szőlő­hegyekkel és erdőkkel. A falu szé­lén folyik az Ipoly - szeteieknek pa- lócos egyszerűséggel Ipó - helyen­ként természetes kanyargással, a víztükör fölé hajló vén füzekkel, egy-egy bedőlt fatörzzsel; másutt kiegyenesített derékkal, gátak közé kényszeredetten, mégis ismerős il­lattal töltve meg a levegőt. A faluban mindössze 161 ház áll, egyetlen építészeti nevezetesség­nek a 18. században épült, barokk stílusú Szent László templom szá­mít, amit kívül különleges formájú toronysisak, belül a védőszentet ábrázoló oltárkép és egy szépen fa­ragott szószék díszít. Szetének 320 lakosa van, zömében magyarok. A kis közösséget nagy összetartás, segítőkész lélek és nyi­tottság jellemez. Tagjai nem az anyagi értékekben hisznek elsősor­ban; az érzelmi gazdaságot, az egy­más iránti tiszteletet, a közösségi életet tartják a legnagyobb kincs­nek. Ennek egyik megnyilvánulása­képpen - az önkormányzat lelkes fi­atal tagjainak kezdeményezésére - 1998 őszén megalakult a falu szín­játszó csoportja, az Ipó Színpad. A rendezői munkára a falu szülött­jét, a Nagyölveden élő Tóth Istvánt kérték fel, aki pedagógusi pályafu­tásának több mint negyven eszten­deje alatt számtalan színdarabot és esztrádműsort állított színpadra kisdiákokat és felnőtteket is beavat­va az amatőr színjátszás örömeibe. Az Ipó Színpad olvasópróbái ma­gánházaknál folytak (a szetei kultúrházban ugyanis nincs ál­landó fűtés); ez kitűnő lehetősé­get adott arra, hogy az egyes jele­netek szereplői, a „munka” utáni baráti-családias beszélgetések­ben jobban megismerjék egy­mást. A beállításokat természete­sen színpadon tartották. KAMONCZA MÁRTA a már természetes­nek vesszük, hogy a parlamenti és az önkormányzati vá­lasztásokon nők is választhatnak és nők is választhatók, azaz a gyen­gébb nem is rendelkezik aktív és passzív választójoggal. Vannak női parlamenti képviselőink, község­vezetőink, sőt járási hivatalveze­tőnk is. A 107 ezer lakosú Komáro­mi járásban a járási hivatal élére az 1998-as parlamenti választáso­kat követően dr. Keszegh Margit került. A prágai Károly Egyetem jogi karán végzett hölgy három éve a köz megelégedésére irányítja az apparátus munkáját. A járás 41 települése közül hét élén áll nő jelentős részüknek felsőfokú végzettsége van és van közöttük olyan, aki az 1989-es változásokat követő első szabad választások óta, azaz immár 11 éve áll a község élén. Tóth Kurucz Mária izsai pol­gármester pedig a 13 komáromi já­rásbeli községet tömörítő Hídverő Társulás ügyvivőjének tisztjét is el­látja, s nagyon jól teszi a dolgát. A községvezető hölgyek között dr. Szabó Olga páti polgármester sze­mélyében egy parlamenti képvise­lő is van. A nők tehát mára már be­bizonyították: ezen a területen is képesek a férfikollégáikhoz hason­ló teljesítményt nyújtani. Abban, hogy a világ jelentős ré­szén a nők azonos jogokat - bele­értve a választójogot is - élveznek, nagy érdeme van a XX. század ele­jén a szüfrazsettek (a szavazati jo­gért küzdő nőknek) mozgalmá­nak, mely 1903-ban az angliai Manchesterből indult. Ebben az évben alapította Emmeline Pank- hurst 45 éves özvegyasszony, a Nők Társadalmi és Politikai Egye­sületét, a WSPU-t. A tömörülés tagjai évekig elszántan harcoltak a nők választójogának kivívásáért. Tüntetéseket szerveztek, politikai rendezvényeken hívták fel maguk­ra a figyelmet, de ha kellett az erő­szaktól sem riadtak vissza: az ab­ban az időben a belügyminiszter posztját betöltő Churchillt például korbácscsal támadták meg, egy másik elszánt szüfrazsett a minisz­terelnöknek London egyik leghíre­sebb hangversenytermében tartott beszéde alatt az orgonából ugrott ki, így kívánva hatásossabbá tenni követelését. Akcióikkal természe­tesen kivívták a hatóság ellenszen­vét. A rendőrök a harcos hölgyeket egyre gyakrabban börtönbe vetet­ték, az éhségsztrájkolókat az orru­kon keresztül, renkívül fájdalmas módon táplálták. Mindezzel nem tudták elérni azt, hogy az öntuda­tos asszonyokat elrettentsék szán­dékuktól, sőt idővel a korábban gyakran a gúny tárgyáva vált moz­galomnak sikerült kivívnia a köz­vélemény rokonszenvét. Mindeh­hez az is hozzájárult, hogy egyre több nő lépett a munkaerőpiacra, akik erélyesen követelték a férfiak­kal azonos munkavállalás mellett velük a részesülést azonos fizett- ségben és bánásmódban. Követelé­sük mindennek ellenére ered­ménytelen maradt: a brit alsóház A Komáromi járás negyvenegy települése közül hét élén áll nő. 1912- ben elvetette a választójog nőkre való kiterjesztését. Ez azon­ban csak olaj volt a tűzre, a szüfra­zsettek minden korábbi ténykedé­süket felülmúlva egyre erőszakos- sabbak és harciasabbak lettek. 1913- ban napirenden volt, hogy az öntudatos nők sósavval öntötték le a férfiak kedvenc időtöltése helyé­nek tartott golfpályákat. Később még tovább mentek: vidéki vasút­állomásokon gyújtogattak. Egy szüfrazsett pedig felhasította a Na­tional Gallery nagy értékű festmé­nyét, Velazquez: Rockeby Vénu­szát. Ez az alkotás szerintük meg­testesítette azt a hagyományos lá­tásmódot, ahogyan a férfiak száza­dok óta szemlélték a nőt, akiben nem egyenrangú partnert, hanem vágyaik tárgyát látták. 1913. június 4-én történt az a ha­láleset, amely ugyancsak fokozta a szüfrazsettek mozgalma iránt ér­zett társadalmi rokonszenvet. A mozgalom harcos aktivistája, Emily Davidson, az egyik legnép­szerűbb sportversenyen, az epso- mi derbin a vágtató állatok elé ve­tette magát. V. György lova taposta halálra. A haláleset egyesítette az időközben több irányzatra szakadt mozgalmat, amelynek harcosai az első világháború idején félretéve minden belső ellentétet, háttérbe szorítva eredeti követelésüket, a választójogért való küzdelmet, ön­zetlenül ápolták a harcokban meg­sérült katonákat. Kitartó munkájuk 1918-ban meg­hozta az első eredményt: az angol parlament döntése értelmében a 30 éven felüli nők megkapták a szavazás jogát, ami csak azért szá­mított „félsikernek“, mert ugyanez a jog a férfiak esetében, már azo­kat megillette, akik a 21 életévüket betöltötték. A teljes egyenlőségre még tíz évet kellett várni. A moz­galom alapítójának, Emmeline Pankhurstnak megadatott, hogy megélje a nők választójogát sza­bályázó törvény 1928-ban történt királyi szentesítését.

Next

/
Thumbnails
Contents