Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-19 / 90. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 19. Régióink A vágsellyei Pedagógiai és Pszichológiai Megelőző- és Válságközpont nem egészségügyi létesítmény, hanem speciális oktatási - pszichológiai és gyógyító-nevelő - intézmény Segítség repülés helyett, zuhanás előtt GAÁL LÁSZLÓ aulfleld a szakadék szélén áll, és a virágzó réten és zöldellő zabtáblán keresztül feléje futó gyerekeket igyekszik megmenteni attól, hogy a szakadékba zuhanjanak. Ez a kép Jerome D. Salinger Zabhegyező című műve 17 éves főhősének, Caulfieldnek az álmában jelenik meg, és a képet Július Morá- vek, Vágsellye polgármestere idézte fel azon az ünnepélyes megnyitón, amelyen a Pedagógiai és Pszichológiai Megelőző és Válságközpontot adták át rendeltetésének. A Vágsellyei Járási Hivatal oktatásügyi, ifjúsági és sportosztálya által létrehozott „krízisközpont” célja: megmenteni a gyerekeket attól, hogy a kábítószer, a viselkedészavar, a családi veszélyeztetés és kínzások, vagy a más szociálpatológiai jelenségek formájában őket veszélyeztető szakadékba zuhanjanak. A központ nem egészségügyi létesítmény, hanem mint speciális oktatási intézmény az oktatásügy hatáskörébe tartozik, és célja, hogy a családdal és a természetes szociális közeggel együttműködve pszichológiai és gyógyító-nevelő gondoskodásban részesítse a rászorult gyerekeket. A Pedagógiai és Pszichológiai Megelőző és Válságközpontot az egykori transzfúziós állomás épületében hozták létre, amelyet a vágsellyei kórház igazgatónőjének, Mária Jarošovának köszönhetően ingyen utaltak át a város tulajdonába, a városi önkormányzat pedig szimbolikus 1 koronáért adta bérbe az épületet a központot létesítő járási hivatalnak. A központ két részből áll, a nevelőipszichológiai megelőzési részlegből, valamint a krízisosztályból. Az előbbiben elsősorban ambuláns módon foglalkoznak a 18 évesnél fiatalabb ügyfelekkel, vagyis úgy, hogy a gyerekek - általában az iskola vagy a szülők kezdeményezésére - a központban keresik fel a szakembereket. Itt egy-egy pedagógus, pszichológus és szociális dolgozó foglalkozik velük, illetve A „fekvőrészleg" az ambuláns résztől teljesen elkülöníthető szükség esetén gyermekpszichiátert is foglalkoztatnak. Az ügyfelekkel a problémáktól függően egyéni vagy csoportos terápiákon, beszélgetéseken foglalkoznak, indokolt esetben a szülők jelenlétében. Egy-egy foglalkozás tíz hónapig - egy iskolaév idejéig - tart, s nyári táborral tervezik befejezni. A központ másik része az ún. krízisosztály, ahol válságos esetekben legfeljebb két napig benntarthatják a rászorultakat. Az osztályon berendeztek egy helyiséget, ahol elhelyezhetik például az erőszakos vagy részeg apa által veszélyeztetett gyerekeket, esetleg édasany- jukkal együtt. Kivételes esetben felnőttet, pl. félj által veszélyeztetett feleséget is befogadhatnak, amíg a családi krízis megoldódik. Amint azt a központ igazgatójától, Marián Šperkától megtudtuk, ez utóbbi „fekvőrészleggel” még nincs képzőben, ahol a kábítószermegelőzési előadáson résztvevő félszáz gyerek mindegyike azt mondta, kipróbált már valamilyen kábítószert. Persze még nem kemény drogokról van szó, leggyakoribb a marihuana szívása vagy a különféle illő anyagok szipózása, de néhányuk- nak már ez is okozott komoly problémát. A családon belüli kínzásra is tudott példát mondani az igazgatónő, mégpedig megdöbbentőt: az édesanyát kínozta 14 éves fia. A szülők elváltak, de kénytelenek voltak továbbra is közös fedél alatt lakni. A kamaszfiú rendszeresen vonalzóval verte az édesanyját, beleköpött az ételébe, az apja pedig mindezt elnézte, sőt, még bátorította is, mert így akarta elérni, hogy volt felesége elköltözzön. Az asszony elkeseredésében a rendőrséghez fordult. A szociális osztály a fiút egy nap alatt gyerekotthonban helyeztette el; miAz úgynevezett rózsaszín házban székelt már rendőrség, transzfúziós állomás és fogorvosi rendelő. Márciustól a rászorult gyerekeket szolgálja. (A szerző felvételei) konkrét tapasztalatuk, hiszen azt csak április 11-én nyitották meg, ám az ambuláns részleg már március elejétől működik, és ott naponta 5-6 rászorulóval foglalkoznak. Eddig elsősorban iskolák fordultak a központhoz, s legtöbbször olyan gyerekek esetében kértek segítséget, akik az osztálytársaikkal, de néha még a tanáraikkal szemben is agresszívan viselkednek. Vannak gyerekek, akik valamilyen pszichikai hatás miatt dadognak, vagy bevizelnek, nekik is segítséget tudnak nyújtani a központban. Hogy a kábítószer veszélyeivel is számolni kell,- arra a megnyitón résztvevő Alena Oravcovának, a Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó Központ vezetőjének a tapasztalatai is figyelmeztetnek. Alena Oravcová járt olyan szakmunkásre az apa megijedt, hogy elveszik tőle a gyerekét, és kifizette a felesége részét a lakásból, hogy új otthont után nézhessen. Egy másik esetet Peter Gombostól, a járási hivatal szociális osztályának a vezetőjétől hallottam. Egy 16 éves fiúról, egy első látásra nagyon szimpatikus gyerekről mesélt, aki a művészeti alapiskolában nagyon szép eredményeket ért el, de szerencsétlenségére a lakótelepen rossz társaságba került. Szipóztak, lakásokba törtek be. Végül az elvált apával együttműködve tavaly kábítószerelvonó gyógykezelésre küldték őt Ba- zinba. Megszökött. Később egy másik intézetbe kellett volna belépnie Záhorská Bystricában. Még otthonról elszökött, Galántán fogták el a rendőrök. Drogelvonókúrára szállították - két nappal később sikerült A központ megnyitóján František Mat'o, a nyitrai kerületi hivatal elöljáróhelyettese vágta át a szalagot megszöknie. Ekkor Pozsonyban fogta el a rendőrség, vágsellyei barátaival éppen egy lakásbetörést készített elő. Visszavitték a drogelvonó- ba, de onnét újra sikerült megszöknie. Ismét a rendőrök fogták el, de már vizsgálati fogságba került, mert időközben elkezdődött a különféle betörések és lopások kivizsgálása. Ezek az esetek is jelzik, hogy szükség van Vágsellyén a válságközpontra. Egy további történetet Ane- ta Lazarovától, a központ szociológusától hallottam: A március elejétől működő megelőző központban egy olyan 14 éves kislánnyal is foglalkoznak, akit a mostohaapja szexuálisan zaklatott. Az iskolában figyeltek fel arra, hogy a kislány furcsán kezdett viselkedni, több réteg ruhát vett magára és még a tornaórán sem volt hajlandó levetkőzni. Végül kiderült, hogy a mostohaapja már három éve molesztálja. Nem „hagyományos” szexuális közeié^ dósról volt szó, „csupán” fogdosta, simogatta a kislányt, a trikója alá nyúlkált. Amikor mindez kiderült, az iskola feljelentést tett az apa ellen, ám mivel a kislány továbbra is a családban él, a feljelentést visszavonták. A családot azóta szociális felügyelet alatt tartják, a kislánnyal pszichológus foglalkozik, és a szülőket is rendszeresen hívják beszélgetésre a válságközpontba. A központ létrehozójának, a járási hivatal oktatásügyi, ifjúsági és sportosztályának a vezetője, Helena Psotová reméli, hogy hamarosan sikerül egy úgynevezett segélytelefon-vonalat létesíteniük, amelyen a gyerekek akár névtelenül is a szakemberekhez fordulhatnának segítségért. A központ dolgozói egyelőre reggel héttől délután fél négyig foglalkoznak az ügyfelekkel, igény esetén az iskolákban rendeznek foglalkozásokat, ilyenkor a 0706/770 9054-es telefonszámot tárcsázhatják a rászorultak, délutántól másnap reggelig pedig állandó készültségi szolgálat van, ebben az időben a 0904 618 665-ös telefonszámon érhető el a központ ügyeletes dolgozója. A játszóházakat a csallóközkürti, a padányi és a várkonyi népdalkörök asszonyai szerveztek évente négyszer a járás fogyatékos gyerekeinek Megint lesznek alkotóműhelyek? MAHELY ZOLTÁN öbb mint hét éve tartanak Csallóközkür- tön és Padányban karácsonyi játszóházakat a mentálisan fogyatékos gyerekek számára. A játszóházak azonban rövid időn belül kinőtték magukat, s egy rendszeres oktató és üdültető programmá alakultak, melyet a csallóközkürti, a padányi és a várkonyi népdalkörök asszonyai szerveztek évente négyszer a járás fogyatékos gyerekeinek. Az ötlet Szabó Jolántól, mindhárom csoport vezetőjétől és Irena Kapsovától. a lapagósi fogyatékos gyerekek intézetének igazgatójától származott. „A dolog még abban az időben kezdődött, amikor nem nagyon volt divat foglalkozni a fogyatékosokkal. Úgy gondoltam, hogy a népdalkörnek kellene valamilyen karitatív tevékenység is, s valami jóra fordítani, ha már összejött ennyi embe - kezdte a történetet Szabó Jolán. - Az igazat megvallva én sem tudtam, hogy ennyi intézet van csak a járásunkban. Tudtam a lapagósiakról, Bősről, s az első év azzal telt, hogy meglátogattuk ezeket az intézeteket. Egy kis édességet, gyümölcsöt vittünk, s egy ilyen alkalommal kért meg a Kapsová, hogy nem lehetne-e kimozdítani, akárcsak egy fél napra a gyerekeket.” Az ötletet tett követte, s így valósult meg az első Karácsonyváró Játszóház. „A dunaszerdahelyi járás intézeteinek igazgatói is örömmel fogadták a kezdeményezést - mondta Szabó Jolán. - Évente négy alkalommal egy-egy napra mintegy 60-70 gyereket hoztunk ki az intézetek falai közül. Játszottak, gyöngyöt fiztek, kézimunkáztak, kosarat fontak, sőt táncoltak is.” Az asszonyok kíváncsian, de főleg félve várták először a gyerekeket. Nem igazán tudták, hogy mit tegyenek, hogyan viselkedjenek velük. A kínos pillanatoknak azonban maguk a gyerekek vetettek véget, akik közvetlenségükkel szinte átvették az uralmat a helyzet fölött. Ezeken a napokon reggel kilenctől szinte megállás nélkül foglalkoztak velük az asszonyok egészen az esti órákig. A tanulás mellett sétára vitték őket, műsort szerveztek nekik, a bábszínháztól kezdve az énekes fellépésekig szinte mindenből kivették a részüket a gyerekek. Az alkotóműhely nevet viselő program végül annyira sikeres lett, s az asszonyok annyira megbarátkoztak a gyerekekkel, hogy egy hét napos Balaton parti üdülést szerveztek nekik. „Keszthely mellett kaptunk szállást - mondta a csoport- vezető - most már a gyerekek nélkülünk is voltak ott. Ebbe már bekapcsolódott a Csallóközi Népművelési Központ is.” Bár a gyerekenek maguknak kellett fizetniük az ellátást, találtak módot arra is, hogy fagyizzanak, valami gyümölcsöt, piperedolgokat is kapjanak. Ezt szponzorok segítségével próbálták megoldani, de sokszor a gyerekeknek kellett állniuk az állami segélyből az efféle „luxust”. Az alkotóműhelyek azonban a gyerekek legnagyobb sajnálatára már mintegy két éve szünetelnek. „Belefáradtam a sok visszautasításba, az emberek meg nem értésébe. Minden községbe, ahonnan csak vannak a gyerekek levelet küldtünk, melyben a támogatásukat kértük. A száz levélre egy-két válasz érkezett csak, támogatást persze nem kaptunk. Az az igazság, hogy nem tudom, kihez forduljunk, kitől kaphatnunk pénzt az üdültetésükre. Nem azt mondom, hogy ne fizessenek hozzá a gyerekek és az intézetek, csak ne az egészet. Az a kevés kis pénz, amit kapnak, többnyire másra kell, s hát szeretnénk színesebbé tenni nekik is az ottlétet. Az ideális megoldás az lenne, ha találnunk egy alapítványt, szervezetet, akik fel tudnák vállalni és rendszeressé tenni az alkotóműhelyeket.” A nehézségek ellenére is az idén valószí- nileg újra indítják a programot, mely, igaz hogy nem anyagi támogatásként, de szerepel a nép- mivelési központ terveiben is. Az alkotóműhelyekre pedig szükség van. Ezt ékesen bizonyítják a levelek, telefonok, melyeket más járásbeli intézetekből kapnak, s melyekben az alkotóműhelyekről érdeklődnek. S nem utolsó sorban (sőt) maguk a gyerekek, akik Joli nénitől sosem mulasztják el megkérdezni, hogy mikor mennek újra valahová? Ľubo Navrátil felvétele
