Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-19 / 90. szám, csütörtök

2001. április 19., csütörtök 4. évfolyam, 16. szám Április 8-án, virágvasárnap szentelték fel a felújított újlóti református templomot; az ünnepen Erdélyi Géza püspök hirdette az igét Kicsiny seregecske, igaz hitben kát, akkor őseink előbb kezdtek hozzá templomot építem vagy meg­javítani azt, s csak azután vagy azzal egyidőben építették újjá a saját ott­honaikat. Tudták, miért teszik, nem szorult külön magyarázatra, miért kell, hogy a templom olyan fontos helyen álljon a gondolkodásunkban és az életünkben”. Isten háza - véle­kedett Erdélyi - „azért is volt szá­mukra olyan fontos, mert az Ószö­vetség népével együtt hitték és val­lották - s valljuk mindmáig -, hogy a templom az Úr jelenlétének egy sa­játos bizonysága, ahol megjelenni egyenesen hűségtételt jelent”. Hi­szen - tette hozzá - „a gyülekezet keresztyén közösségként a Fővel van összekötve, s a templom éppen az a hely, ahol ez az egészen benső­séges kapcsolat kiábrázolódik”. A püspök az egymást látás fontossá­gára is emlékeztette az egybegyűlte­ket, mert többek közt ez is összetar­tó ereje egy-egy gyülekezeteknek. Figyelmeztetett, az egyházi közös­ségekből senki sem közösíthető ki, mindenki „élő tag”, aki az Urat kö­veti. „A vüágnak lehet sokféle gya­korlata, átcsoportosíthat, át- és kite­lepíthet, a szülőföldön is idegen­ként kezelhet akárkit - bár a tények akkor is tények maradnak -, de a gyülekezet, az egyház nem ilyen. Aki Krisztus követője, az az egyház­ban otthon van mindenütt, legfő­képpen pedig abban a gyülekezet­ben, ahol él, adakozik, amelyért ál­dozatokat hoz.” A Biblia tanítása szerint az igehir­dető leginkább a családhoz véli fog­hatónak a gyülekezetét, ahol nem parancsszóra, hanem hitből, szeré­téből és az Úr iránti hűségből nyíl­nak meg a szívek és a pénztárcák. „Ez a gyülekezet sem sokszáz vagy - ezer lelkes, hanem egy maroknyi nép, amely szinte erején felül ada­kozott ahhoz, hogy ez a templom ilyen szép és ékes lehessen. Nem parancsszóra. Más mozgatta meg a A megújult és felszentelt újlóti re­formátus templom noknak, Máté Gézának külön is kö­szönetét mondott. Az ünnepen az egykori iskolaépület is megtelt- ha csak egy pillanatra is. Hogy szolgál-e majd még alma ma­terként is, nem tudni. A krónikás ér­deklődésére legalább két tucat alap­iskolás korú magyar gyermekről számolnak be a hívek. A gyülekezet szeremé, ha legalább nyaranta ifjú­sági táboroknak adhatna helyt a volt elemi iskola. „ím, béjöttünk nagy örömben,/ Fel­séges Atya Isten,/ A te szentidnek gyülekezetébe,/ A te templomod­ba,/ Felséges Atya Isten” - énekel­ték az újlóti reformátusok felemelő ünnepükön, 2001 virágvasárnap­ján. Lelki templomukra gondolva folytassuk az ének 6. versével: „Tartsd meg azért békességben, Fel­séges Isten/ E kicsiny seregecskét •igaz hitben,/ Te tiszteletedben,/ Felséges Atya Isten!”. szíveket, az emebereket. És ez a más - Krisztus, az ő szeretete, amely bennünk munkál, s ugyan­csak áldozatokra képesít és szeretet hív létre bennünk” - szólt a lótiak példájáról Erdélyi. Jézus ilyetén munkálkodása a szívekben pedig szerinte arról tanúskodik, hogy a felszentelt templom mellett .jelen van a másik, a krisztusi, a nem egé­szen kézzel fogható, itt, Lóton, ahol állhatatos, kitartó követői az Úrnak hitük és hűségük, szeretetük és ra­gaszkodásuk mértéke szerint nagy dologra voltak képesek”. több mint 300 ezer ko­rona ráfordítással és temérdek, pénzben ta­lán nem is mérhető munkával renoválta a templomot és az egy­kori iskola épületét. A pénz a gyülekezet va­gyonából és adomá­nyaiból, valamint a barsi egyházmegye, Újlót község önkor­mányzata és szponzo­rok anyagi támogatá­sából gyűlhetett össze. Az ünnepen zsúfolásig megtelt a régi-új templom Arról, hogy az újlóti. gyülekezet mekkora munkát vitt véghez, a hit erején kívül leginkább a számok tükrében kaphatunk képet. Újlót 2165 lakosából 1991-ben 244 (11,27 százalék) volt magyar és 212 református. A magyarok túlnyomó többsége ehhez a felekezethez tar­tozik. A gyülekezetnek jelenleg 196 adófizető tagja van. A leányegyház­község 1996-ban 280 ezer koroná­ért szent hajléka tornyát újította meg. Az utóbbi két esztendőben Máté Béla gondnok vezetésével (Máté László felvételei) Tóth Árpád lelkipásztor elmondta, hogy’a templom részben új tető- szerkezetet, kazettás álmennyeze­tet kapott, kigazították az ablako­kat, kifestették a templombelsőt és elvégeztek még rengeteg kisebb- nagyobb munkát. Máté Béla a fel­szentelés alkalmából a gyülekezet valamennyi áldozatkész tagja mel­lett a munkálatokban oroszlánrészt vállaló Drozdík Pálnak, Máté And­rásnak, Gyén Istvánnak és Molnár Bélának, valamint az 1996-os to­ronyjavítást vezető akkori gond­KORPÁS ÁRPÁD V irágvasárnap, április 8-án Újlóton (Érsekúj­vári járás) kiterjedt fel­újítási munkálatok után felszentelték az 1882-ben épült helybe­li református templomot és átadták a felekezet egykori iskolájának és a kántortanító-lakásnak helyet adó, ugyancsak megújult épületet is. „Boldogok, akik lakozhatnak a Te házadban, dicsérhetnek Téged szüntelen” - az újlóti reformátusság a Zsoltárok könyve 84. részének 5. verséből vett fentebbi igét választot­ta az ünnepség mottójául. Az ünnepi alkalmon szép számmal egybegyűlteket és a vendégeket a barsi egyházmegye pozbai anya- szentegyházához tartozó újlóti le­ányegyházközség lelkipásztora, Tóth Árpád és a gyülekezet gondno­ka, Máté Béla köszön­tötte. Az igét főtisztele­tű Erdélyi Géza püspök hirdette Pál apostol efezusbeliekhez írott levele 2. részének 20- 22. verse alapján: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pe­dig maga Krisztus Jé­zus, akiben az egész épület egybeilleszke­dik, és szent templom­má növekszik az Úr­ban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek ál­tal”. A szentelésen töb­bek között Fekete Vince egytemes főgondnok- helyettes és Molnár Ist­ván barsi egyházme­gyei főgondnok, továb­bá az egyházmegye számos lelkésze, Újlót polgármestere, Ivan Horník és a község katolikus plébá­nosa, Karol Krajči is megjelent. „Templomaink - messziről látható tornyaikkal együtt - még az idege­nek számára is biztos jelét adják an­nak, hogy ahol templom van, ott gyülekezet van, ott istenfélő nép él, ott vannak hívő lelkek, akiket meg­szólít az Úr, akik az Ő megszólításá­ra igent mondanak, s az ő segedel­mével nagy dolgokra képesek” - kezdte igehirdetését Erdélyi Géza püspök. Emlékeztetett arra, hogy a templom Jézus számára is fontos hely volt; nem engedte, hogy az a kufárok otthonává váljék. Felidézte a mindenkori ősök templomépítés­ben is megmutatkozó hitét, állhata­tosságát: „Történészek, egyháztör­ténészek jegyezték fel, hogy egy-egy nagy veszedelem: kolerajárvány vagy tűzvész után, vagy ha ellenség rombolta le, dúlta fel a települése­ket és azokkal együtt a templomo­Erdélyi Géza református püspök a templom be­járata előtt a szentelésre egybegyűlteket kö­szönti (a püspöktől balra Máté Béla godnok) Egyre nagyobb a talajnedvesség kipárolgása, egyre kevesebb a hasznosítható csapadék, ezért egyre fontosabbá válik az öntözés, az öntözőrendszerek megfelelő kihasználása Öntözési szakemberek és mezőgazdászok találkoztak GAÁL LÁSZLÓ A kkor már késő elkezde­ni kutat ásni, amikor itt a szárazság. Ezt az arab közmondást annak a mmmmm találkozónak az egyik résztevője idézte, ame­lyen minisztériumi illetékesek, víz­gazdálkodási és öntözési szakembe­rek valamint mezőgazdasági terme­lők jöttek össze a Vágsellyei járás­ban, hogy a helyszínen tájékozódja­nak az öntözési idényre való felké­szülésről, az ezzel kapcsolatos porb- lémákról, és a távolabbi tervekben szereplő öntözőrendszer-transzfor­málás feltételeiről. A munkajellegű találkozóra Mészá­ros Győző volt földművelésügyi ál­lamtitkár, jelenleg a peredi Agro- Váh mezőgazgadasági kft igazgató­ja, kezdeményezésére került sor. A találkozó mottója a bevezetőben idézett közmondás is lehetett volna. Ugyanis minden résztvevő, köztük Dušan Palkó, a földművelési minisz­térium vízgazdálkodási főosztályá­nak vezetője, Miroslav Spál, a Szlo­vák Vízgazdálkodási Vállalat vág­sellyei üzemének igazgatója, Ladis­lav Mmka, a vágsellyei DOVO-Mrn- ka öntözési üzemeltető vállalat igazgatója és a további egy tucat szakember egyetértett abban, hogy a globális felmelegedés, az ózon­lyuk és egyéb természeti tényezők következtében Szlovákiában is ta­pasztalható, hogy évről évre csök­ken a légnedvesség, illetve a talaj re­latív nedvességtartalma. A zsigárdi vízgazdákodási kutatóállomás mé­rései si azt mutaják, hogy egyre na­gyobb a talajnedvesség kipárolgása, egyre kevesebb a hasznosítható csa­padék, ezért egyre fontosabbá válik az öntözés, az öntözőrendszerek megfelelő kihasználása. Erre a tava­lyi, szélsőségesen száraz esztendő is ráébresztette az embereket, hiszen tavaly az 1999. évvel összehasonlít­va nyolcszor több öntözővizet hasz­náltak el a termelők. Míg 1999-ben Szlovákiában összesen 10,5 millió köbméter vizet juttattak ki a földek­re, tavaly az a mennyiség 87,2 mü- lió köbméterre emelkedett. Ugyan­akkor a későbbi hónapokban olyan nagyarányú volt az esőzés, hogy a vízelvezetés jelentett gondot. Mind­ez arra ébresztette rá a szakembere­ket, hogy nemcsak az öntözésnek, hanem az egész hidromeliorációs tevékenységnek több figyelmet kell szentelni. Tavaly a öntözőrendsze­rek kihasználására 189,6 millió ko­rona támogatást adott az állam, a szárazság következményeinek meg­oldására pedig 300 milliót. A Mező- gazdasági Földalap Védelmére és Gyarapítására Hivatott Alap - az Ál­lami Földalapól kapott összeggel - 14,5 millió koronával támogatta az öntözőrendszerek építését és bőví­tését. Ez utóbbi összeg az öntözést legintenzívebben kihasználó terü­letre, a Csallóközbe és a Mátyus- földre jutott, konkrétan a nádszegi fővezeték rekonstrukciójára, és a Bátorkeszi-Búcs öntözőrendszer ki­bővítésére. A Vágsellyei járásban is legfőbb ideje lenne a vezetékek, fő­leg a régi azbesztcsövek cseréjének. A Vágsellye-Gúta öntözőrendszer az ország legrégibb ilyen rendszere, és sok helyen harmincéves, vagy még ennél is öregebb szivattyúk nyom­ják a vizet az öntözőrendszerbe. Az egyik szakember az ilyen berende­zéseket időzített bombának nevez­te. De nemcsak az öntözőrendszere­ken, hanem a termelők hozzállásán is változtatni kellene. Amint azt az öntözési üzemeltető vállalat igazga­tója elmondta, tavaly is találkozott olyan szövetkezeti vezetővel, aki azt mondta: „Minek öntözzek, még vé­letlenül túl jó lesz a termés és nem fogom tudni eladni.” További hiba, hogy az állam későn juttatja az üze­meltetőhöz előleg formájában az öntözésre szánt támogatást. Tavaly például május 10. után kezdték fo­lyósítani a pénzeket, ami már késő, hiszen az öntözőberendezéseket ak­korra már rég készenlétbe kellett volna helyezni. Idén javult a helyzet az első támogatásokat már április elején kezdték folyósítani. Arra ma­ga a vezérigzgató mutatott rá meny­nyire bonyolult a támogatások el­osztási rendszere. Hiszen a pénzt a termelőnek adják, a termelő a öntö­zőrendszer üzemeltetőjének, az üzemeltető a folyamkezelő vállalat­nak a vízért, az energetikai vállalat­nak a villanyenergiáért továbbítja a pénzt. A termelő 2 koronát fizet a víz köbméteréért a folyamkezelő vállalatnak - ebben az esetben a Po­vodie Váhu nevű cégnek -, ennek az összegnek a 70 százalékát az állam dotáció formájában visszatéríti a termelőnek. Ugyanakkor a termelő a vízművek üzemeltetőjétől is faktú­rát kap, neki köbméterenként 15 fil­lért fizet, és az üzemeltető az állam­tól 190 korona dotációt kap minden hektár olyan termőföld után, eme- lyen lehetővé teszi az öntözést, va­gyis odajuttatja a vizet a csapba, amelyre a termelő rákötheti az ön­tözőberendezését. Mészáros Győző felvetette az öntö­zőrendszerek transzformációjának kérdését is, ami úgy képzelhető el, hogy a szövetkezetek és a vízfel­használók úgynevezett meliorációs szövetkezeteket, részvénytársasá­gokat alapítanának, és a jelenleg ál­lami tulajdonban lévő öntözőrend­szereket, - a víz- és csatornaművek­hez hasonlóan - ingyenesen átru­háznák ezekre a társaságokra. En­nek a legnagyobb akadálya az, hogy vagyonjogilag rendezetlen nagyon sok olyan földterület, amelyen a víz­művek - csatornák vezetékek, szi­vattyúállomások és egyéb épületek - vannak. A tulajdonjog rendezésé­hez azonban legelőször pontosan fel kell térképezni a berendezése­ket, parcellák szerint bejelölni az alattuk lévő föld tulajdonosát. A hatvanas években épült szivattyúál­lomásokra nem léteznek tervrajzok, ezeket is el kell készteni és azt a ka­taszteri hivatalban rendezni. Csu­pán ez a feltérképezés egyes szak­emberek szerint legalább 100 millió koronába, mások szerint háromszor ennyibe kerülne. A minisztérium ebben az ügyben eddig annyit tett, hogy április elsejével a Kömyzetren- dezési és Meliorációs Kutatóintéze­tet (VÚKIM) a Selmecbányái szék­helyű Szlovák Vízgazdálkodási Vál­lalathoz (SVP) csatolta, és annak fi­óküzemeként a fő feladata a transz- formáció előkészítése lesz. Abban is megegyeztek a nézetek, hogy az ön­tözőrendszerek transzformációjá­nak a mezőgazdaság transzformáci­ójával együtt kell végbemennie, de Palkó vezérigazgató figyelmeztetett arra, hogy az öntözést csak az ehhez szükséges pénzeszközökkel együtt lehet átruházni az államról valaki másra, különben az egész rendszer összeomlik „és az utolsó távozó le­olthatja a villanyt”. A VÚKIM igaz­gatója, Rehák doktor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió azt követeli tőlünk, hogy csökkent­sük a szántóföld területét, tehát a EU-hoz történő csatlakozás után a jelenleg megközelítőleg 300 ezer hektár szántóföld öntözését biztosí­tó öntözőrendszereket sem fogjuk teljes mértékben kihasználni. In­kább az öntözési módokat kell majd szigorúbban szakosítani, meg kell határozni, hol van szükség csepeg­tető öntözésre, hová kell magasnyo­mású és hová alacsony nyomású ön­tözőberendezés. Abban is egyetér­tettek a szakemberek, hogy meg­gondolatlanság terméketlen talajo­kon, Árvában, Liptóban vagy a Sze- pességben erőltetni a gabonater­mesztést, ha az ott sosem lehet nye­reséges. Ahogy Mmka mérnök megjegyezte, ostobaság magas be­fektetéssel búzát termelni a domb­vidéken, ha azt aztán messze a be­ruházási költségek alatt tudják csak értékesítem. A találkozó résztvevői az öntözőrendszerek állapotáról kinn a terepen is meggyőződhettek. A deáki és a peredi határban az ön- tözőcsatomákat és a szivattyúállo­másokat személték meg, és ott való­ban harmincévés berendezését lát­hattak, de az üzemeltető már ké­szen áll, hogy ezekkel a matuzsále­mi gépekkel a vízcsapokba juttassa a vizet, ám az épületek és a csator­nák is felújításra szorulnának. A ta­lálkozót Zsigárdon, a Pozsonyi Víz­gazdálkodási Kutatóintézet itteni ál­lomásán fejezték be. A község nevét a televíziós előrejelzésekből is is­merhetik az emberek, mert a csapa­dékviszonyok ismertetésében az ógyallai meteorológia állomás ada­tai mellett a zsigárdi kutatóállomás adatait is közölni szokták. Országos méretben is egyedülálló állomásról van szó, ahol 1953 óta megszakítás nélkül végzik a kísérleti méréseket, a légnedvességet, a talaj és a növé­nyek kipárolgását, a talajnedvessé­get stb., és most pénztelenség miatt felszámolás fenyegeti az állomást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents