Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-05 / 53. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 5. Lubomír Visnovsky a Slovannal mutatkozott be a hazai élvonalban, majd rövid időre a Trinechez került, onnan azonban hamarosan a tengerentúlra vette az irányt Még egy szlovákiai korongozó a Királyok között Róbert Svehla és Zdeno Chá- ra után újabb szlovákiai vé­dővel gazdagodott a világ legnívósabb jégkorongbaj­noksága. Lubomír Visnovsky a 2000/2001-es idénytől a Los Angeles Kings (Királyok) sorait erősíti az NHL-ben. MAREK SVÁTEJ Lubomír Visnovsky 1976. augusz­tus 11-én Nagytapolcsányban (Topofcany) jött a világra. Édes­apja és bátyja unszolására kezdett el hokizni - utóbbi az élvonalban szereplő Skalica együttesében játszik. Lubos sokáig szülővárosa csapatában kergette a korongot, itt figyeltek fel rá a pozsonyi Slovan emberei. Tizenhat évesen került az égszínkékekhez, akiknél mindössze két évet kellett várnia ahhoz, hogy bedobják a mély víz­be, azaz a felnőttek közé. Az 1994/1995-ös idényben 45 mér­kőzésen jutott szóhoz, ezeken 27 pontot szedett össze a kanadai pontversenyben (12 gól + 15 gól­passz). Kezdő létére ez szép telje­sítménynek számított. Már ekkor is kitűnt a többiek közül/a véde­lem egyik leggyorsabb, ha nem a leggyorsabb tagja volt. Idővel a csapat pillérévé nőtte ki magát, ami hazai viszonylatokban annyit jelentett, hogy megérett egy jobb bajnokságra. A legsikeresebb esz­tendőt 1998-ban zárta, amikor a Slovan magabiztosan nyerte meg a bajnokság alapszakaszát, s a rá­játszásban is könnyedén jutott a fináléba. A fővárosiakra ott a kas­sai Tigrisek vártak. Az első két ta­lálkozót, Pozsonyban, hosszabbí­tás után a hazaiak nyerték (a mér­kőzéseken elég forró hangulat uralkodott: a jégen a játékosok, a kulisszák mögött a szakvezetők gyalázták egymást), majd a két kassai összecsapáson a keletiek bizonyultak jobbnak (a légkör to­vábbra is nagyon feszült volt, a Visnovsky (balról) olyan ügyesen kerüli el az ütközéseket, mint a legjobb bokszoló az ütéseket (Archív felvétel) negyedik meccsen Rusznyák sú­lyos sérülést okozott a Tigrisek öreg rókájának, Libának; ettől a két szurkolótábor teljesen megva­dult, s az ötödik, mindent eldöntő párharcra felbőszültén érkeztek az Ondrej Nepela stadionba). A fi­nálék fináléját a Slovan nyerte, bár hozzá kell tenni, a kassai VSZ ütötte a hosszabbítás első gólját, azt azonban a játékvezető, ha ha­bozva is, végül érvénytelenítette, így lett Lubomír Visnovsky elő­ször bajnok. Két évvel később má­sodszor is a pozsonyiak bizonyul­tak a pntvadászat legjobbjának, „Visna” 45 pontot gyűjtött (21 + 24), ami meggnyitotta előtte a cseh élovonal, pontosabban a Trínec kapuit. Új klubjában Lubomír Sekerás csapattársa lett. Mindkettőjük a legjobbak közé tartozott Vladimír Vűjtek edző kollektívájában, aminek a szakve­zető nem sokáig örülhetett, mert a nyári draftoláson a Los Angeles Kings éppen Visnovskyt nézte ki magának. Rövid tétovázás után a szlovák védő azzal indult útnak az ígéret földjére, hogy ha a Kirá­lyok nem számolnak vele az NHL- ben, visszamegy a Trinechez. Ilyen „veszély” nem fenyegette a nagytapolcsányi fiatalembert, s nemsokára Sekerás is követte pél­dáját, aki a Minnesota Wildhoz került. Amikor Visnovsky még a Slovan- ban hokizott, egyszer azt nyilat­kozta, szívesen belekóstolna az észak-amerikai profi liga hangula­tába, s ha választhatna, a St. Louis Bluesnál próbálna szerencsét. Nem csoda, a Bartecko-Demitra- Handzus hármas fogat eleve ga­ranciát jelent a könnyű beilleszke­déshez. Panaszra azonban a Kingsnél sem lehet oka, hiszen ott van a bajnokság egyik legeredmé­nyesebb játékosa, Zigmund Pálffy, valamint Jozef Stümpel is. így az­tán honfitársakban a Királyok tá­borában sem lehhet hiánya. Visnovsky átigazolásában egyéb­ként Václav Nedomanskynak van­nak kétségbe vonhatatlan érde­mei. A Slovan egykori csillaga ma a Los Angeles Kings számára dol­gozik, s egyetlen feladata van: ígé­retes játékosokat találni az öreg kontinensen. így került a választá­sa Lubosra, akinek képességeiről először tájékoztatnia kellett a klubvezetést. Következett a draftolás, a nyári edzőtábor, végül a mérkőzések. Az idény első talál­kozóján az LA a Washington ellen állt ki, ám ezen az összecsapáson a szlovák trióból egyedül Visnovs­kyt küldték a harctérre, Pálffy ugyanis még nem épült fel eggy korábbi sérüléséből, Stümpel pe­dig az új szerződéséről vitatkozott a vezetőkkel. A bajnokság újoncai közül Visnovsky szerezte a legkel­lemesebb meglepetést. Egyre gyakrabban kapott lehetőséget az edzőtől, amit sokszor gólpasszal, jobb esetben góllal hálált meg. Mi­után Rob Blake elhagyta a Királyo­kat, Lubos lett a védelem legszi­lárdabb pillére. Az ellenfél játéko­sai gyakran durva belemenések formájában keresték ellene a ha­tékony receptet, hiszen nem tarto­zik az NHL legizmosabb tagjai kö­zé. A kemény palánkra szorítások­kal azonban nem sikerült megfé­lemlíteni, sőt: Tie Domi, a Toronto Maple Leafs támadója saját bőrén tapasztalta, mit is jelenthet, ha va­laki Visnovskyval akar ujjat húzni. A Los Angeles-Toronto mérkőzé­sen Domi hátulról készülte „fel­kenni” a plexiüvegre a Királyok védőjét, Lubos azonban az utolsó pillanatban félreállt, ami Domit annyira meglepte, hogy nem győ­zött lefékezni, s maga ment neki a palánknak. Andy Murray, a Kings szakvezetője erre azt mondta: „Lubos olyan ügyesen kerüli el az ütközéseket, mint a legjobb bok­szolok az ütéseket.” A Slovant és a Trinecet is megjárt játékost a válogatottban is min­dig szívesen látják. Először 1996- ban öltötte magára a címeres mezt - akkor még a juniorok közt, a világbajnokságon. Még ugyanabban az évben meghívták a felnőttválogatottba is. Eddigi legnagyobb sikerét tavaly érte el, amikor Szentpétervárott, Ján Filc szövetségi kapitány vezetésével Szlovákia ezüstérmet szerzett. Teljesítményét nagyra értékelték a hazai szakemberek, az Arany- korong-választáson a védők ver­senyében a legtöbb szavazatot kapta, s bekerült az Extraliga All Star-csapatába is. Jari Isomätse és Jane Immonen pozitív tesztje megrendítette a finn síelőkbe vetett hitet; még négy versenyző keveredett gyanúba, köztük a híres Kirvesniemi és Myllylä Új abb csatagyőzelem a pardont nem ismerő doppingháborúban Amikor még minden szép és jó volt a finnek táborában (Archív felvételek) ÖSSZEÁLLÍTÁS Végéhez közeledik a téli sportok idénye. Az alpesi síelők és a sílövők mellett a klasszikus síelők is befejezték szereplésüket - ki-ki a maga képességeihez mérten. Persze akadt, aki külső segítségre hagyatkozott... Amiről sokáig csak halkan mertek beszélni a kulisszák mögött, Lahtiban végleg bebizonyosodott: már a síelőkben sem lehet megbíz­ni. Lahtiban, az északisí-világbaj- nokságon a klasszikusok mező­nyében két finn versenyző is lebu­kott a doppingvizsgálaton. A záró- ünnepségen Gian Franco, a Nem­zetközi Sí Szövetség (FIS) elnöke a következő szavakkal búcsúzott: „Szeretnék köszönetét mondani a sportolóknak, hogy teljesítmé­nyükkel idén is emelték a rendez­vény fényét. Köszönet az önkénte­seknek, akik nélkül aligha jöhetett volna létre a viadal. Köszönet a szervezőknek és Lahti városának.” Majd leeresztették a zászlót és át­adták a képzeletbeli stafétabotot Olaszországnak, a következő vi­lágbajnokság (2003) házigazdájá­nak. Hivatalos források szerint az idei vébére 300 ezren voltak kí­váncsiak a helyszínen, a tévéköz­vetítéseknek köszönhetően pedig a világ húsz országában kísérhet­ték figyelemmel az eseményeket. A botrányokat. Mert az idei vébé elsősorban ezekről szólt. A hazai szurkolók alig várták a via­dal kezdetét. Bár Norvégiával szemben a finnek nem számítanak igazi nagyhatalomnak, mégis bizakodtak, hogy hazai környezet­ben egy-két érem mégiscsak ked­venceik nyakán köt majd ki. Kéré­sük a versenyzők számára parancs volt; 3 aranyat, 6 ezüstöt, 3 bronz­érmet szereztek. A legeredménye­sebb ország Norvégia lett (5-2-3). Ez nem is bántotta volna annyira a finneket, a nem várt doppingbot­rány azonban komoly fájdalmat okozott nekik. Elsőként a hazaiak dédelgetett gyöngyszeme, Jari Isomätse bukott le. Az első kifogás, amely szerint nem tudta, hogy a gyógyszer, amit szed, rajta van a tiltott szerek listáján, nem tűnt meggyőző magyarázatnak. A hiva­talos szervek nem is vették be a maszlagot, amire a hazai stáb megfogadta, többé nem fordul elő hasonló eset. Az ígéret szép szó, de egy hét után érvényét vesztette. Az újabb eset még fájdalmasabb volt, mint az első: a férfiváltó győztes csapatának tagja, Jane Immonen vizeletmintájában is tiltott szerre bukkantak, amelyet a szakembe­rek a Plazma expander HES néven tartanak nyilván. Ugyanezt hasz­nálta Isomätse is. A finn szurkolók felháborodását ezek után nem lehetett lecsillapítani. Haragúk, Immonen, a lebukottak egyike természetesen, teljesen indokolt volt, a versenyzők egy szót sem szólhattak. A Plazma expander HES nem tar­tozik az orvosok által tiltott ser­kentőszerek közé, a feketelistán azért szerepel, mert ezzel lehet leplezni egy valódi doppingszer, az EPO használatát. Az EPO a francia hatóságoknak köszönhető­en vált ismertté - ez az az anyag, amelyet a Tour de France kerékpá­rosai előszeretettel fogyasztottak. Isomätse és Immonen nemcsak a szurkolók, hanem a nemzetközi közvélemény számára is csalódást okoztak, hiszen az ezer tó országa egyebek mellett épp a sportszerű­ségéről ismert. A finn rendőrség közben lefoglalt egy bőröndöt, amely a csapat számára előkészí­tett „gyógyszereket” tartalmazta. A koffert egy helsinki benzinkút­nál dobták el, és már csak az üres zacskók voltak benne. A következ­ményekre nem kellett sokáig vár­ni: Kari-Pekke Kyrót, a válogatott szövetségi kapitányát leváltották, egy nappal a világbajnokság befe­jezése előtt pedig a sífutók két csa­patorvosa mondott le, mert úgy érezték, folt esett a becsületükön. A finnek egyébként szigorú bünte­téseket helyeztek kilátásba. Az ügy iránt nem kis érdeklődést mu­tat Suvi Linden klulturális minisz­ter asszony is, mert a sport az ő hatáskörébe tartozik. Ilyen ke­mény, nyílt harcra eddig még nem volt példa a doppingbotrányok történetében. A sajtótájékoztató­kon mindenkinek meg kellett je­lennie, aki sáros volt az ügyben: a vezetőedzőtől kezdve az orvoso­kon és a masszőrökön át minden­kinek. A finn tévé élőben közvetí­tette az újságírók faggatózását. A miniszter asszony leállította a sí­futók állami támogatását, a szö­vetség három fő szponzora (egy fogadóiroda, egy biztosító társa­ság és egy pénzintézet) pedig azonnali hatállyal szerződést bon­tott. A szövetséget ezáltal komoly veszteségi éri, nem kizárt, hogy a csőd szélére kerül. Azóta újabb négy versenyző A-tesztje lett pozi­tív, ám velük szemben egyelőre korrekt a sajtó, mert amíg a B-teszt eredményét nem hozzák nyilvánosságra, érvényben van az ártatlanság vélelme. De már most egészen biztos, hogy Harri Kirvseniemi és Myllylä is lebukott, az utóbbi önként ismerte be bűnét. A botrányok miatt a látvá­nyos küzdelmekről kevesebb szó esett. így Malysz és Schmitt csatá­járól a síugrók között, amely dön- tedennel ért véget. Kevés dicséret illette Pujo Manninent is, aki mindössze tizenkilenc évesen nyerte meg a női sprintversenyt. A női váltó, hasonlóan, mint tizenkét évvel ezelőtt ugyancsak Lahtiban, megint orosz-finn párharcot ho­zott, ezúttal kelet-európai győze­lemmel. A vb legnagyobb vesztese mindenképpen Finnország volt. A Salt Lake Cityben megrendezésre kerülő téli olimpia előtt ez alapos hideg zuhanyt jelentett. Nemcsak a vétkesek, hanem némileg azok számára is, akik ezúttal nem akad­tak horogra. Hogy tanulnak-e az esetből, az valószínűleg az újabb és újabb doppingvizsgálatokon de­rül majd ki. Egy biztos: az ellen­őrök megint megnyertek egy csa­tát. A doppingellenes háború azonban ezzel nem zárult le. (PP)

Next

/
Thumbnails
Contents