Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 31. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve sz. 19 Bolha a fülben va­sárnap 19 KIS SZÍNPAD: Székek sz. 19 Kés a tyúkban v. 19 A.HA SZÍNHÁZ: Jan Budán koncertje sz. 19 Pafa nyomoz v. 14.30 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (vendégjáték Gután) sz. 18 (vendégjáték Párkányban) v. 19 ALLAMI SZÍNHÁZ: Traviata sz. 19 Meséről mesére v. 14.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Piaf és Simone sz. 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Tóték sz.19 Esküvő sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Eszveszett birodalom (amerikai) sz., v. 13.15,15,16.30 Tigris és sárkány (amerikai) sz., v. 18 Túszharc (amerikai) sz., v. 20.30 OBZOR: Family Man (amerikai) sz. 15.45, 18, 20.30 A sejt (amerikai) v. 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Magányosok (cseh) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: Aranypolgár (amerikai) sz. 19 CHARLIE CENTRUM: Szerelem a szerelem? (svéd) sz., v. 20.30 Magányosok (cseh) sz., v. 18.45, 20.30 Eszeveszett birodalom (amerikai) sz., v. 16, 17 Silberschmidt úr bőröndjei (belga-német- holland) sz., v. 17 Kék bársony (amerikai) sz., v. 18 A városból kive­zető út (cseh) sz., v. 17, 18.30 2001: A Space Travesty (amerikai) sz., v. 21 Vük (magyar) sz., v. 15 A félkegyelmű visszatér (cseh) sz. 20 Signum laudis (szlovák) sz. 19 KASSA ÚSMEV: Bedazzled (amerikai) sz., v. 16,18, 20IMPULZ: Szerelem a szerelem? (svéd) sz. 16.15,19.15 Kilenc és 1/2 hét II (amerikai) v. 16.15,19.15 CAPITOL: Túszharc (amerikai) sz., v. 15.30,18,20.15 DRUÉBA: Magányosok (cseh) sz., v. 16,18, 20 TATRA: A városból kivezető út (cseh) sz., v. 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: 102 kiskutya (amerikai) sz., v. 17, 19.30 NFG-l-FILMKLUB: Sose halunk meg (magyar) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (amerikai) sz.17,19.30 A harc mestere (amerikai) v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Számkivetett (amerikai) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: 102 kiskutya (amerikai) sz., v. 15.30, 17.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Shaft (amerikai) sz., v. 19 PRIVÁT - KIRÁLYHELMEC: Apádra ütök (amerikai) sz. 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Cool túra (amerikai) sz. 18 Az Áldozatok és gyilkosok című új cseh filmet, melynek rendezője és for­gatókönyvírója a fiatal Andrea Sedlácková, már a hazai mozik is vetítik. A történet egy testvérpár (Ivana Chylková és Karel Roden) különös viszo­nyáról szól. Fiatalkori énjüket a szlovák Monika Hilmerová és Vladimír Skultéty (képünkön) alakítja. (Fotó: Warner Bros) Április hetedikén Ünnepváró a komáromi sportcsarnokban Húsvét előtti hangulat UJ SZO-HIR Komárom. Közös húsvét előtti ün- nepvárásra hív kicsiket-hagyokat a Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap a komáromi városi sportcsarnokba április hetedikén. A 10 órakor kez­dődő, húsvét ünnepét, hangulatát idéző, felelevenítő műsorban Vitéz László és társai elevenednek meg a magyar bábjátszás legendás alakja, Kemény Henrik előadásában. A Rozsnyói Meseszínházban Écsi Gyöngyi és Badin Ádám elmondá­sában a szegény halász és az ördög találkozásáról tárul fel egy izgal­mas történet. Tavaszi népszokás­okról Méry Margit néprajzkutató tart előadást, valamint ugyancsak a tavaszi, a böjti szokásokat eleve­níti fel a martosi hagyományőrzők ízes beszámolója. A Kolompos együttes koncertre, majd táncház­ba invitálja azokat, akiknek a nép­zenére pezsdül a vérük. Méhes Ka­talin moldvai táncokat tanít majd, a talpalávalót a Cserszömörcze ze­nekar biztosítja. Akik pedig játsza­ni szeretnek, azok Korpás Éva ját­szóházában engedhetik szabadjára fantáziájukat. De azt is várják az Ünnepváró szer­vezői, aki a kézügyességét akarja fejleszteni, 11.30-tól 14 óráig tojás­díszítéssel, mézeskalácssütéssel és -díszítéssel, gyöngyfűzéssel és egyéb hasznosságokkal foglalatos­kodhatnak a jelenlévők. (tb) Jurij Szimonov, egy diktátori karmester szláv szívvel, aki a zenében a helyes arányokkal igyekszik „építkezni" Úszni Wagner óceánjában „Azt szeretem, ha a zenében szabad lehetek, nem kötnek tradíciók." (Archív felvétel) Tizenkét esztendősen kez­dett el dirigálni, és azóta sem tudja abbahagyni. Jurij Szimonov már nagyon korán megszerette a zenét, hiszen egy tenorista és egy alt éne­kesnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Három­esztendős volt, amikor az igazgatói páholyban egy székre állva vezényelni kezdte az Anyegint. RÉFI ZSUZSANNA A világjáró karmester tizenöt éven át volt a Bolsoj Teatr főzeneigazga­tója, az utóbbi években pedig a Belga Nemzeti Szimfonikus Zene­kar vezető karmestere. A magyar zenei életnek is állandó szereplője, s hatvanadik születésnapját nem­csak Moszkvában, hanem Buda­pesten is jubileumi koncerttel ün­nepelte. Azt mondta egyszer, ha nem kar­mester lenne, akkor valószínű­leg építészettel foglalkozna. Mi­ért éppen ez a hivatás vonzza? Mert hiszek abban, hogy az építé­szet nem más, mint megdermedt zene. Egy épületnek is, akárcsak a muzsikának, a kis részletek aránya adja meg a szépségét. Én a zené­ben a helyes arányokkal igyek­szem „építkezni”. Ön is a bőröndlakó művészek közé tartozik, akik folyamato­san úton vannak. Hol van ott­hon? Liszt Ferenchez hasonlóan én is három város, London, Brüsszel és Budapest között osztom meg a mindennapjaimat. Most pedig akad még egy hely, ahol szintén sok időt töltök, hiszen néhány esz­tendeje a Moszkvai Filharmoniku­sok vezető karmesterévé választot­tak. Lisztnél könnyebb a dolgom, hiszen mára már feltalálták a re­pülőgépet, sajnos azonban olvas­ni, elmélkedni már nem jut idő utazás közben. Különös kapcsolata van a ma­gyar zenével, hiszen ön volt az, alti először mutatta be Bartók A kékszakállú herceg vára és A fá­ból faragott királyfi című művét a Bolsojban. Bartók Kossuth-szimfóniáját is én dirigáltam először Moszkvában, még a hetvenes években. A ma­gyar zene mindig vonzott, s ami­kor a magyar est előkészítése so­rán eljöttem Budapestre, lenyűgö­zött és boldoggá tett, hogy Fe- rencsik Jánossal dolgozhattam együtt. A mai napig örömmel uta­zom Budapestre, jó érzés, hogy a magyar zenészek szeretettel fo­gadnak, figyelnek, élvezik a közös munkát és hisznek bennem. A magyar közönség főképp Wag- ner-karmesterként ismeri. Miért szereti ennyire a német zene­szerző darabjait? Egy karmester számára azért kü­lönleges Wagner műveket dirigál­ni, mert a zenekarnak nemcsak a kísérő szerepe jut, mint az operák­ban általában, hanem saját zenei közege van, amely folyamatosan, szinte magától fejlődik. Wagnert vezényelni olyan érzés, mint amit az az ember él át, aki nagyon sze­ret úszni, s az óceánban mártózhat meg. Nem vágyódik a Wagner-muzsi- ka szentélyébe, Bayreuthba?, Igen is és nem is. Azt szeretem, ha a zenében szabad lehetek, nem kötnek tradíciók. Az a vélemé­nyem, hogy a hagyományokat em­berek teremtik, és emberek is rom­bolják le. S minden művésznek jo­ga van ahhoz, hogy saját tradíciót hozzon létre, stílust teremtsen. Egyszer Plácido Domingóval Los Angelesben a Don Carlost vezé­nyeltem, s dinamikus, jó előadás született, a kritika azonban fanya­logva azt írta, ez orosz Verdi volt. Nem akarom, hogy azt mondják Bayreuthban, orosz Wagner-elő- adást dirigáltam. Egyetért azzal az állítással, hogy „nincs rossz zenekar, csak rossz karmesterek vannak”? Visszaemlékezve, az eddigi pálya­futásomra, az esetek többsége ezt bizonyítja. Egy jó karmester a kö­zépszerű együttesből is magasabb szintűt képes teremteni. Ha a fordí­tottját vesszük, remek zenekar és közepes karmester viszont roppant unalmas produkciót tud létrehoz­ni. Részben ennek a tendenciának is köszönhető, hogy az utóbbi tíz esztendőben annyit csökkent a ko­molyzene népszerűsége. Az embe­rek megveszik a drága jegyeket, szépen felöltözve beülnek egy elő­adásra, ahol esztétikai élményt szeretnének kapni. Ha nem vezé­nyelek, gyakran magam is beülök a nézők közé, és unatkozó vagy kö­zömbös arcokat látok. Arra várnak, hogy történjen valami, de nem tör­ténik semmi. A pódiumon lévők ugyanis a csupasz hangokat játsz- szák el, és semmiféle emberi érzést nem adnak hozzá. Nekünk, kar­mestereknek pedig az a dolgunk, hogy elvarázsoljuk, hipnotizáljuk a közönségünket, hogy érezzék a ze­néből áradó csodát. Amikor háromévesen az Anye­gint kezdte dirigálni, kisebb bot­rány tört ki az operaházban, ki­penderítették a nézőtérről, öt perc elteltével azonban ismét ott állt a páholyban, és folytatta a vezénylést. Mindenben ilyen ki­tartó, ilyen makacs? Ez csak a gyermeki viselkedésem volt, felnőttként éppen ellenkező magatartásformát dolgoztam ki magamnak, úgy döntöttem ugyan­is, hogy soha nem dolgozom ott, ahol nem akarnak igazán együtt­működni velem. Amikor 1985-ben megváltam a Bolsoj Teatrtól, sokan azt gondolták, hogy számomra ez óriási tragédia, pedig csupán egy új élet kezdetét jelentette. Égyébként azt gondolom, hogy egy karmester számára ez a legjárhatóbb út, hi­szen csak olyan zenészekkel érde­mes muzsikálnom, akik valóban velem szeretnének együtt játszani. S így valóban nyűt szívvel lehet a karmesteri pult mögé lépni. Milyen típusú dirigensnek tartja magát? Igazi diktátornak. Ebben rejlik a titkom, ugyanis igyekszem mind­ezt jó pszichológiával vegyíteni, s nem túlfeszíteni a húrt, de mégis a legjobb teljesítményt kihozni az együttesből. Nem szabad homlok­ráncolva büntetni a muzsikusokat, de a munkát el kell végezni. Dol­gozni kell. Három óra próba - ez azt jelenti, hogy három óra mun­ka. Ahogy Gluck mondta, a művé­szet, a zene rend. Rendnek kell hát lennie, fegyelemnek, s ebből aztán a hangversenyen megszülethet a valódi művészi egység, az adott est varázslata. így képzelte gyerekként az éle­tét, s mai napig is élvezi a ve­zénylést? Azóta sem tudok megállni, és egy­folytában csak diáknak érzem ma­gam. Mindig arra gondolok, egy­szer csak eljön már az az idő, ami­kor azt mondhatom, hogy most már teljes értékű karmester vagyok. De mindig kiderül, hogy még ezt se, azt se tudom, S így telik el az egész élet. Bruno Walter azt mondta, a kar­mesterség az az életünk második fe­lének a foglalkozása. Régebben csak nevettem ezen, de most már teljesen egyetértek vele. Az egyetlen dolog, amiért imádkozom, hogy le­gyen meg ez a második fele, hogy legyen időm dolgozni és elmélkedni azon, amivel foglalkozom. Folytatódik a filmvígjáték Zádori Bence regénye alapján PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Gyorsul a bakterház MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Folytatódik az Indul a bakterház című, 1978-ban bemu­tatott filmvígjáték története. Rideg Sándor csaknem hatvan éve szüle­tett regényét Zádori Bence gondol­ta tovább. Mihályfy Sándor, az egykori és a most készülő film ren­dezője isteni szerencsének nevez­te, hogy 23 évvel ezelőtt sikerült olyan filmet forgatni, amely túlélte önmagát. „Az élet azt igazolta, hogy ez lett a legsikeresebb fil­mem” - mondta a rendező. A magyar videoforgalmazás legke­resettebb filmjének számító Indul a bakterház folytatása egy könyv­szenzáció, a Zádori Bence tollából született Gyorsul a bakterház alap­ján készül. A tavaly ősszel megje­lent könyv szerzőjének kilétét a mai napig homály fedi, de abban az olvasók és az irodalmárok is egyetértenek, hogy az írás megle­pően eredeti stílusban követi Ri­deg Sándor egykori regényét. Az 1978-as film három fontos sze­repét a folytatásban is ugyanazok játsszák: a baktert Koltai Róbert, a lókupecet Haumann Péter, a csám- pás Rozit pedig Pécsi Ildikó alakít­ja. A banya szerepében ezúttal Máthé Erzsi látható majd. A filmvígjáték kulcsszereplőjét, A baktert a folytatásban is Koltai Róbert (képünkön) alakítja. (Dömötör Ede felvétele) Bendegúzt még keresi a stáb, mi­vel a korábbi tehénpásztor, Olvasz­tó Imre, úgymond, kinőtte a szere­pét. A sajátos nyelvjárású fiú meg­formálására már most is sok a je­lentkező. A Gyorsul a bakterház forgatókönyvét Nógrádi Gábor ír­ja, a filmzenét Dés László kompo­nálja. A produkció előkészületei a tervek szerint ősszel zárulnak, s azt követően indulna a forgatás. A Gyorsul a bakterház bemutatóját legkésőbb a 2003-as, filmszemlén szeretnék megtartani. A kanadai Rákóczi Alapítvány, a Jeruzsálemi Templomos Lovag­rend magyarországi priorátusa és a kecskeméti Piarista Gimnázium tanárai 2001 júliusa első két heté­ben immár nyolcadik alkalommal szervezik meg Magyarságismereti Mozgótáborukat. A tábor célja, hogy 16 nap alatt mi­nél teljesebben bemutassa Ma­gyarországot határon túli (felvidé­ki, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, kanadai) magyar fiataloknak. Szlovákiából az idén 20 diák kap lehetőséget arra, hogy az anyaor­szágot megismerje, történelmi és irodalmi ismereteit elmélyítse, ba­rátokat szerezzen és felejthetetlen élményekben gazdagodjon. A tábor működése forgószínpad- szerű: megérkezéskor a fiatalokat három csoportba osztják, melyek négynapos ciklusokban váltják egymást a három helyszínen - Győr, Kecskemét, Pécs -, ahol megismerkedhetnek az adott vá­rossal és környékével. Egy-egy cik­lus után közös cserenapot szerve­zünk, majd a tábor háromnapos budapesti programmal zárul. Az utazás, az ellátás (napi három­szori étkezés) és a szállás (kollégi­umokban) költségét amerikai és kanadai magyar adakozók adják, tehát a résztvevőknek teljesen in­gyenes. Tanulmányaikban eredményes, te­hetséges, kreatív, talpraesett 13-18 éves fiatalok jelentkezését várjuk, akik érdeklődnek népünk hagyo­mányai, irodalma és műemlékei iránt. A 20 arra legérdemesebb fia­talt szeretnénk vendégül látni! Jelentkezési feltételek: ♦ önéletrajzszerű bemutatkozó le­vél - személyes érdeklődési körre kitérve ♦ iskolai (igazgatói vagy szakta­nári) vagy egyházi (helyi plébáno- si vagy lelkészi) ajánlás ♦ 2-5 oldalas pályamunka az alábbi témák egyikében: 1. „Cum Deo pro Patria et Libertate” A Rákóczi-szabadságharc jelmon­datát szánjuk a pályamunka kiin­duló gondolatának. Műfaji megkö­tés nélkül, szabad ötletekre ala­pozva várjuk a beérkező írásokat. 2. Naplórészlet az 1899. december 28.-1900. január 5. közötti idő­szakból - akár a magyar irodalom, művészet vagy közélet kiemelkedő személyisége nevében. 3. Isten hozott Felvidéken! - avagy hogyan láttam vendégül külföldi barátomat 4 napos itt-tartózkodá- sa alatt. ♦ nyilatkozat arról, hogy koráb­ban még nem vett részt Magyar­ságismereti Mozgótáborban. Beküldési határidő: 2001.4. 30. Levélcím: Mikóczy Ilona, Nová 16., 932 01 VeOcy Meder; telefon - hét­végén: 0709/555-30-66; hétköz­ben: 0036-1/384-15-76 vagy 0036-30/214-63-92.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents