Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-29 / 74. szám, csütörtök
2001. március 29., csütörtök 4. évfolyam, 13. szám Ibolya Olivér, a Dunaszerdahelyi Komensky Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója: „Soha nem utasítottunk vissza egyetlen elsőst sem, és nem is fogunk Győztesek a pincéből Minden évben más osztály kerül a pincébe „Az iskola épülete 1963-ban készült el - mondta az igazgató -, de jogelődje már 1950-től működik. Mára már bizony kinőttük. Több mint két éve vagyok igazgató, de már az elődömnek is gondot okozott a helyszűke. Az alapiskolát ugyanis eredetileg huszonöt tanteremmel építették, jelenleg pedig negyvenhárom osztálya van, ebből hatot a Jilem- nicky utcai alapiskolába kellett áthelyeznünk. A maradék harminchét osztály a huszonöt tanbeíratkozó gyerekek száma, nálunk már évek óta ezren felüli a létszám. Ezért már többször előfordult, hogy más iskolából akarták a szülők hozzánk íratni a gyereküket, s így el kellett utasítanunk őket. De soha nem utasítottunk vissza és nem is fogunk egyetlen elsőst sem.” - mondta az igazgató. Mindezt annak ellenére sem, hogy már a pincében is tanítanak. Az persze semmiképpen sem jelentene megoldást, ha mondjuk kétszáz gyerekkel met nyerhetne az iskola.” Egyelőre azonban csak a sátortető felhúzására kaptak anyagi támogatást. Az építkezést március végén vagy április elején kezdik meg, s valószínűleg az új iskolaév elkezdéséig sikerül befejezniük. De a sátortető csak annyiban javít az alapiskola helyzetén, hogy nem kell majd két- vagy háromévente javíttatniuk mint a mostani lapostetőt, s így jelentős összeget spórolhatnak meg. A beépítés egyelőre csak álom. „Nagyon sok Bár a pincében tanulnak, a szünetek itt is önfeledt szórakozással telnek Cserére várnak a harmincnyolc éves fűtőtestek, a csöpögő csapok, a mellékhelyiségek, s lehetne sorolni a végtelenségig. Az igazgató nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyi pénzre is lenne szüksége valójában az iskolának. „Jelenleg egymillió körüli összeget kapunk egy évben. Nem akarok túlozni, de ez talán júliusig sem elég. Három- négyszer ennyire lenne szükségünk évente. A tavalyi évet csak az állam segélyinjekciójának köszönhetően tudtuk adósságmentesen zárni. Voltunk már úgy, hogy hónapokig nem tudtuk fiMiért jobb ez az iskola a többinél? „Először a helyzetét említeném - válaszolta az igazgató - Az iskolánk helyezkedik el ugyanis a legközelebb a lakótelepekhez. A legfontosabb azonban a tanítás minősége. Tulajdonképpen minden tantárgynak van saját szakköre, s ezeknek is köszönhetően a diákjaink minden természettudományi, humán- vagy sportversenyen részt vesznek, s járási, kerületi, nem egyszer országos szinten képvisezeneiskola pedagógusai biztosítják például a hangszeres oktatást a diákjaink számára. Tulajdonképpen ugyanazt a képesítést kapja itt a diák, mint a város másik részén fekvő zeneiskolában. Ezen felül első rangú tanári karral dicsekedhetünk, akik a rossz körülmények ellenére is átlagon felüli teljesítményt nyújtanak.” Ibolya Olivér szavait mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Komensky utcai alapiskolába körülbelül annyi gyerek jár, mint Dunaszerdahely másik két magyar alapiskolájába összesen. Kérdés, hogy meddig? (Somogyi Tibor felvételei) helyre fordultunk már segítségért, egyelőre csak minimális anyagi támogatást sikerült megszereznünk. Száz szónak is egy a vége „A város fizette ki a terveket, amelyek harmincezer koronába kerültek. Meg kell mondanom, hogy nagyon segítőkészek, többet azonban nem áll módjukban tenni” - mondta Ibaoly Olivér. „A város költségvetésében mintegy háromszázezer korona szerepel, amellyel a helyi iskolákat támogatni tudjuk - tudtuk meg Pázmány Pétertől, Dunaszerdahely város polgármesterétől. - Egyelőre még nem dőlt el. hogy melyik iskola mennyit kap. Ennél többet azonban nem tudunk szánni az oktatásra, pedig az unokáim is a Komensky utcába járnak.” Keszegh Pál, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárója szerint „először legyen meg a sátortető, aztán jöhet a beépítés”. A tetőre már megkapták a pénzt. Majd ha befejezték a felhúzását, akkor kerülhet csak sorra a beépítés. Addig pedig továbbra is a pincében tanulnak a gyerekek. „Próbáljuk a lehető legigazságosabban elosztani a gyerekek között is a kényelmetlenséget. Ezért minden évben más osztály kerül a pincébe. Pedig ha most meglenne a pénz, decemberben már más problémával foglalkozhatnánk” - mondta az igazgató. Gondokból pedig válogathat az iskola. Rossz a csatornahálózat. Szinte nincs is olyan hét, hogy valahol ne dugulna el a lefolyó. Kémiaterem, ahol nem csak kémiát tanulnak zetni a villany és a víszámlákat. Ha akkor csak napokat is késik a megígért pénz, villany és víz nélkül leállt volna a tanítás.” Ezt pedig nem csak a város, de a környék mintegy tizenöt települése is megsínylette volna, ahonnan szintén idejárnak a gyerekek. lik az iskolát. Amit külön megemlítenék, az az osztályok szakosítása. Minden évfolyamban van valamilyen tárgyra szakosodott osztály, s ennek megfelelően megemelt óraszámban folyik ott a zene, a természettudományok, valamint a humán tantárgyak tanítása. Az itteni MAHELY ZOLTÁN alán nincs is az országban olyan iskola, melynek ne lennének anyagi, illetve lét- fenntartási gondjai. S ha ehhez még hozzájön a diákok túl alacsony vagy túl magas létszáma, nem nagyon marad irigylésre méltó egy iskolaigazgatói állásban. A létszámproblémák keserítik meg a legjobban Ibolya Olivér, a Dunaszerdahelyi Komensky Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatójának életét is. teremben szinte katasztrofális helyzetet teremtett.” Öltözőknek, szaktantermeknek szánt helyiségekben folyik a tanítás, ebédlőben és a kabinetekben tartanak órákat. A tanárit 25-30 embernek szánták, nem pedig nyolcvannak. Jelenleg ugyanis hetvennyolc pedagógus tanít az alapiskolában. „Az persze jó, hogy a szülők bíznak az, iskolában - folytatta az igazgató - Ez ugyanis azt jelenti, hogy jónak tartják az eredményeinket, és elismerik az itt dolgozó pedagógusok munkáját. Míg a többi iskolában egyre csökken a kevesebb lenne az alapiskolában, bár elhangzott néhány olyan kijelentés is, hogy: minek vesznek fel annyi gyereket, ha nem tudják hova rakni őket? A pincéből a tetőtérbe? „Tavaly a járási oktatási főosztálynak írtunk egy kérvényt, amit aztán továbbítottak az oktatási minisztériumba. Konkrét tervezetet készítettünk a város támogatásával a tetőtér beépítésére, s erre kértünk pénzt. A tetőtér beépítésével plusz tizenkét tantér-
