Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-24 / 70. szám, szombat
2001. március 24., szombat 5. évfolyam, 12. szám A családon belüli erőszak megelőzhető lenne, ha a gyerekeket úgy nevelnénk, hogy toleránsak legyenek másokkal szemben, és felelősnek érezzék magukat viselkedésükért Vegyük tudomásul FELDOLGOZÁS erőszak megítélése országonként változik, ezt nemzetközi felmérések is igazolják. Van, ahol egy pofon is erőszakos cselekedetnek minősül, de a legtöbb államban a többség közönyös a családon belüli erőszakkal szemben. Sajnos, nálunk sem ritka a családon belüli erőszak. A nők és a gyerekek bántalmazása szinte mindennapos. Tévedés lenne azt hinni, hogy csak az anyagi problémákkal küszködő családokban, ületve az alacsonyabb végzettségűek körében' fordul elő a testi fenyítés és a lelki terror. A tehetősebb családokban sem ritka a verés, a másik megalázása. A családon belül előforduló erőszakról senki nem beszél. Az érintettek általában szégyellik elmondani, mi történt velük. Ha pedig elhatározzák magukat, hogy beszélnek, sokszor meg nem értéssel, hitetlenkedéssel szembesülnek. Aki nem élt át hasonló helyzetet, nehezen érti meg őket. Van, aki el sem tudja képzelni, hogy valaki üyen szituációba kerülhet. Egy huszonhárom éves lány mesélte, hogy vannak olyan barátnői, akik szó nélkül eltűrik partnerük megalázó megjegyzéseit. A másik viselkedését megbocsátha- tónak és érthetőnek tartják, még azt is elhiszik, hogy ők a hibásak, ha a férfi durván viselkedik velük. A bántalmazott személy hallgat, és nem tesz semmit. Miért? Fél, hogy nem találna más partnert, ha válásra vagy szakításra kerülne sor. De az is lehet, hogy nincs hová mennie. Egyedül nem tudná eltartani a gyerekeket. Tarthat attól is, hogy a partnere bosszút áll, ha elhagyja őt. Az, aki folyamatosan elviseli partnere sértegetéseit, erőszakosságát, általában nem rendelkezik elég önbizalommal. A családon belüli erőszak megelőzhető lenne, ha a gyerekeket kezdettől fogva úgy nevelnénk, hogy toleránsak legyenek másokkal szemben, egészséges önbizalommal rendelkezzenek, és felelősnek érezzék magukat a viselkedésükért. A pénz számolva, az asszony verve jó! - tartja az ősi közmondás, és hiábajárt el felette az idő. Ma is vannak köztünk olyanok, akik normálisnak tartják, hogy a férfi veri az asszonyt, és nap mint nap gúnyos megjegyzéseket tesz. Az a legrosz- szabb, ha az áldozat családja, szülei sem találják rendellenesnek, ha elcsattan egy-két pofon a veszekedések alkalmával. A bántalmazott •nők többsége belenyugszik a sorsába, mert a neveltetése során azt tanulta, hogy a nő csak alárendelt szerepet tölthet be. A testi fenyítésnél talán még fájdalmasabb a lelki terror. Akinek egyfolytában bizonygatják, hogy ügyetlen és soha nem viszi semmire, el fogja hinni, hogy tényleg képtelen bármit is jól csinálni. A lelki terror nem hagy nyomokat, nem bizonyítható. Nehezebb is felismerni, Mi az, ami már bántalmazásnak számít? A partner rendszeresen megszégyeníti a család vagy a barátok előtt, mindenhez kérni kell a beleegyezését, korlátozza az evésben, az alvásban, meghatározza, mire szabad pénzt , hogy létezik! Illusztrációs felvételek költeni. A bántalmazó először apró dolgokban vonja ellenőrzése alá társát. Később elszigeteli környezetüktől, hogy teljesen kiszolgáltatottá váljon. Erzelmüeg zsarolja az áldozatot, öngyilkossággal vagy veréssel fenyegetőzik, ha szóba kerül a szakítás. Az áldozat félti az életét, a gyerekeit. Bűnösnek érzi magát. A családon belüli erőszakban a ciklikusság is megfigyelhető. Különböző országok felmérései igazolják, hogy a partner ellen elkövetett erőszak rendszeresen megismétlődik. Az agresszió egyre fokozódik, eljuthat a gyilkosságig. A bántalmazó megkínozza partnerét, utána bizonyos ideig normálisan viselkedik, sőt, kényezteti. Aztán megint durva lesz. Egyik ismerősöm mesélte, hogy a szomszéd lakásból időről-időre or- dítozás hallatszik. A férfi az asz- szonyt nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illeti, a gyerekeket veréssel fenyegeti. Van úgy, hogy az asszonyt napokig nem látják. Pár éve el akarta hagyni a férjét, az állomáson látták őt a gyerekekkel. A férfi egyik barátja talált rájuk, s beszélte le őt arról, hogy elutazzon. Máskor a városban sétál a család, teljes egyetértésben. Az apa figyelmes, kedves. Ha ezek a szakaszok már sokszor megismétlődtek, a bántalmazott már az előjelekből sejti, hogy történni fog valami. Sajnos, a rettegés, az erőszakoskodás az egész család életét tönkreteszi. És kihat a gyerekek jövőjére. Képzeljen el egy gyereket, aki azt látja, hogy durva viselkedéssel minden elérhető. A statisztikák szerint a bántalmazó férfiak több mint hetven százaléka gyermekként tanúja volt édesanyja bántalmazásának. El kell ismernünk, hogy a probléma létezik. És nemcsak a bántalmazott nőt és az erőszakos férfit érinti. Ez nem csak két ember magánügye. Mindannyiunkat kell, hogy érdekeljen. A törvény kimondja, hogy a másik ember tettleges bántalmazása bűncselekmény, attól függetlenül, hogy az utcán vagy zárt ajtók mögött történik-e. Hogy miért verik egyesek a hozzájuk legközelebb állókat? Mert megtehetik. Mert mi, a társadalom többi tagja nem teszünk semmit ellene, (mon) Hitler nevéhez fűződik a waschtag (mosási nap) törvénybe iktatása Populista megnyilvánulás PÉTERFI SZONYA Új plakátokkal árasztotta el a várost Ficóék pártja, a Smer. A plakátról nem a mindent tudó és mindenhez értő szerepben tetszelgő pártfőnök, hanem a kéttagú pártvezetés másik - hölgy - tagja mosolyog a járókelőkre. A szövegből kiderül, hogy főnökével együtt indítványozni akarják a Munka Törvényköny módosítását úgy, hogy az alkalmazásban lévő gyermekes anyáknak havonta egy fizetett szabadnap járjon. Noha a populista politizálás újabb bizonyítékát tárták az ország lakossága elé, szinte biztos, hogy lesznek, akik elhiszik az üres szólamokat. Csakhát aki á-t mond, mondjon b-ét is. Mondja ki, hogy az esetleges törvénymódosítás sem jelentené a nők társadalomban betöltött szerepének javulását. Hiszen melyik munkáltató venné szívesen, ha a 15 év alatti gyermekeket nevelő családanyák törvényesen ugyan, de egy napig nem dolgoznának? És melyik munkáltató, - aki köztudottan válogathat a jelentkezők közül - részesítené előnyben a gyakran megbízhatóbb nőt, ha eleve tudná, hogy havonta rendszeresen otthon marad?! Nem kell ahhoz jósnak lenni, de szinte biztos, az „előny” nagyon hamar hátránnyá változna, s a női alkalmazottak még kiszolgáltatottabbá vál(hat)nának. - A mosolygó párttag, de maga a kezdeményezés ténye is nagyon felvitte a vércukromat - mondta el minap a véleményét egy régen látott ismerősöm. Noha vidéken él, ingázni kényszerül, mert csak a fővárosban tudott elhelyezkedni. - Ahelyett, hogy otthon nevelném kétéves kisfiámat, munkába álltam, ugyanis férjem cége csődöt jelentett. Valamiből élnünk kell, hiszen nekünk nincsenek tartalékaink, csak adósságaink. A párom hiába igyekszik, eddig még nem tudott elhelyezkedni, nekem viszont segítséget ajánlott fel egy volt osztálytársam. Nyíltan megmondta, azért nekem, mert én olcsóbb munkaerő vagyok, mint a férjem, így én lettem a családfenntartó, övé a gyerek és a háztartás gondja. Nehezen dolgozta fel a helyzetet, de addig, míg nem sikerül állást találnia, nincs mit tennünk. Két hete újabb munkalehetőség adódott számomra, részmunkaidőben takarítást vállaltam. A cégben eleinte ódzkodtak attól, hogy mérnök létemre leszerződtessenek, de végül belátták, hogy ha a félj nem dolgozik, a nőnek kell többet vállalnia. Azért, mert általában alacsonyabb a fizetése! Ismerősöm mindezt dühöngés nélkül mondta el, ám amikor ránézett a plakátra, nem bírta türtőztetni magát. Kifejtette: milyen alapon diszkriminálja Ficoék kezdeményezése azokat a nőket, akiknek nincs gyermekük, illetve azokat a férfiakat, akik netán egyedül nevelik csemetéiket! - Úgy tálalják az anyanapot, mintha ők találták volna ki. Holott a rendszerváltást követően sok munkahelyen a szak- szervezet által kidolgozott kollektív szerződésben is rögzítették ezt a lehetőséget. Az érdekegyeztetés sikere a szakszervezet erősségétől függött, bár a kilencvenes évek kezdetén sok munkáltató követni akarta a szomszédos országokban meghonosodott gyakorlatot. Sót, voltak munkahelyek, ahol a havi anyanap mellé ruha, esetleg cipőhozzájárulást, vagy újságpénzt is kaptak az alkalmazottak. Arról meg aztán végképp senki nem beszél, hogy a szabadnap törvénybe iktatása Hitler nevéhez fűződik. Pedig Németországban ő vezette be a waschtag-ot. A háborút követően az ún. mosási napot átvette a szocialista NDK, viszont a jelenlegi Németország munkajogi törvényében már nem szerepel. Tehát ne anyanapról kezdeményezzenek vitát, mert sokkal égetőbb, valamennyiünket érintő kérdések megoldása vár a képviselőkre. HELYREIGAZÍTÁS Az Új Szó január 27-ei számában megjelent Szebb környezet, jobb körülmények című riportban szerkesztési beavatkozás (rövidítés) és tördelési hiba miatt (lemaradtak a képaláírások) hiányos szöveg jelent meg. Dr. Mária Princkelová helyreigazí- tási követeléssel jogászhoz fordult azzal, hogy a riportban közölt állítás, mely szerint rendelőjének megnevezése egynyelvű, vagyis szlovák, nem felel meg a valóságnak. Eleget teszünk követelésének, hiszen a riportot kiegészítő képen is látható, hogy az ajtón a szlovák nyelvű tábla alatt ott a magyar is. Tény viszont, hogy a betegek csak a rendelő megnevezését olvashatják magyarul, a többi információ szlovákul van. A megjelent - téves - mondat eredetije a következő volt: „ Csak azt követően vettük észre, hogy a többségében magyar lakosságú községben (a szlovák nemzetiségűek aránya 6 százalék) Mária Princkelová magánorvos rendelőjének felirata ugyan mindkét nyelven szerepel, ám érthetetlen módon a többi információ kizárólag szlovák.”. A lemaradt képaláírás szövege: „Szkukálek László polgármester sem tudta megmondani, miért nem tüntethető fel pl. a rendelési idő magyarul is” A tévedésért Dr. Mária Princzke- lová, valamint az olvasók elnézését kéijük. (a szerkesztőség)
