Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-22 / 68. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 22. Velencei biennále - magyar részvétel Budapest. A június 10-én nyíló 49. Velencei Nemzetközi Képzőmű­vészeti Biennále magyar pavilonjában Komoróczky Tamás és Lakner Antal mutathatja be alkotásait az idén kinevezett nemzeti biztos, Fabényi Júlia döntése alapján. Fabényi Júlia elmondta: a mérlegelésnél igyekezett a legprogresszívebb vonalat kiválasztani a kortárs magyar képzőművészetből, és szempont volt az is, hogy nemzetközileg elismert alkotókra essen a választás. Komoróczky Tamás az elmúlt évek során egyebek között az epigonizmus, a kisa­játítás, az átrendezés, az alibi szerepkörök és az azonosulás, vala­mint a szintetizálás fogalmaival foglalkozott munkáiban. A Henná­ién megrendezendő kiállításon a 38 éves művész mintegy összegzi eddigi tevékenységét. Lakner Antal úgynevezett passzív munkaesz­közöket, például fittneszgépekhez hasonló szerkezeteket, valamint úgynevezett aktív székeket mutat be. (MTI) PÁLYÁZAT A Selye János Kollégium pályázatot hirdet programigazgatói munkakörre. Feltételek: főiskolai végzettség, kreativitás, jó kommunikációs készség. Érdeklődni a 0819/771-38-19-es telefonszámon lehet. SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúkban 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Tartuffel5 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az uralkodó új arca (am.) 15,16.30 Túszpárbaj (am.) 18, 20.30 OBZOR: Family Man (am.) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Ma­gányosok (cseh) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: Országúton (ol.) 19 CHARLIE CENTRUM: Szerelem a szerelem? (sv.) 20.30 Magányosok (cseh) 18.45,20.30 Az élet vonata (fr.-hol.-bel.) 18 Rocky Horror Pic­ture Show (am.)) 17 Az utolsó tangó Párizsban (ol.-ff.) 18 Végzetes találkozás (am.) 20.15 „24” (cseh) 17.30 Harc az életért (cseh) 20.30 KASSA ÚSMEV: Hol a kocsim, haver? (am.) 16,18,20IMPULZ: Szerelem a szerelem? (svéd) 16.15, 19.15 DRUZBA: A városból kivezető út (cseh) 15.30, 17.45, 20 TATRA: 102 kiskutya (am.) 15.30 Family Man (am.) 17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY- LUX: Jég és föld között (am.) 19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Női vágyak (am.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Jég és föld között (am.) 16.30,19 Katalógus a somorjai At Home Gallery öt évéről Számvetés - képekkel MISLAY EDIT Ha öt esztendővel ezelőtt valaki ankétot készített volna a közép-eu­rópai kortárs művészet személyisé­geivel, és az iránt érdeklődött vol­na, merre található Somoija, bizo­nyára nagyon kevesen tudták vol­na betájolni e kisvárost. Ma már a legtöbb esetben nem okoz nehéz­séget a válasz. Ebben természete­sen óriási szerepe van Kiss Csabá­nak és Suzanne-nak, az At Home Gallery tulajdonosainak, akik igazi álmodozókként nagyot és merészet gondoltak. Gondjaikba vették az évtizedek óta elhanyagoltan árvál­kodó zsinagógát, fokozatosan - anyagi helyzetüktől függően - fel­újították, és magángalériát alakí­tottak ki benne, amely az elmúlt öt évben számos hazai és határon túli kortárs képzőművészt, zenészt lá­tott vendégül. Tavaly pedig nem ki­sebb személyiség tisztelte meg lá­togatásával és avatta fel a volt zsi­dó iskola felújított épületébe költö­zött Művészetek Házát, mint Tibet vallási vezetője, a XTV. dalai láma. Kiss Csaba és Suzanne tevékenysé­gének köszönhetően felpezsdült a város kulturális élete, az At Home Gallery pedig jelentős pozíciót ví­vott ki a szakmán belül. Nem vélet­len tehát, hogy 2000-ben ők kap­ták a Márai Sándor Alapítvány Nyi­tott Európáért Díját. Egy galéria vezetése - a kiállítá­sok, koncertek, és újabban az alko­tóműhelyek szervezése - nem kis munkával jár. S ha ehhez méghoz­závesszük, hogy Kiss Csaba és 19 9 5 2 0 0 0 Suzanne energiáit a zsinagóga, majd az iskola felújítása is lekötöt­te, illetve leköti, hiszen éppen a közelmúltban kezdték meg a zsi­nagóga külső tatarozását, nyilván­való, hogy pihenésre, megállásra ritkán van módjuk. Ám valószínű­leg úgy érezték, hogy az At Home Gallery elmúlt öt esztendejéről ér­demes lenne számvetést készíteni, visszatekinteni az eddig megtett útra. Így született meg az 1995-2000 At Home Gallery kata­lógus, amely a közelmúltban látott napvilágot, s amely a galéria eddi­gi rövid, de annál eseménydúsabb történetéről, sikeres rendezvényei­ről nyújt áttekintést, sok-sok fény­képpel illusztrálva. Egy fejezet le­zárult a galéria életében. Megkez­dődött a következő, a huszonegye­dik századi. Vámos Magda Vámbéry Árminról szóló könyvét ma 18 órakor mutatják be a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban Resid efendi regényes élete Vámbéry Teheránban, közép-ázsiai utazása során (Archív felvétel) A XIX. század magyarországi anyakönyvezési gyakorlata szerint a zsidók adatait nem kellett számon tartani. Ezért létezik egy alapvető bizony­talanság Vámbéry Ármin születésnapja körül: talán 1831. március 19-én szüle­tett, talán egy évvel később. Ha az előbbi igaz, akkor most van születésének a 170. évfordulója. VAJDA BARNABÁS Vámbéry élete a szó legszorosabb értelmében regénybe illik, és kivá­lóan alkalmas arra, hogy rajta ke­resztül gondolatban végigutazzuk a magyar történelmet a reformkor­tól 1848 eseményein és a kiegyezé­sen át a XX. század hajnaláig. A könyv egyik újdonsága, hogy rávi­lágít híres Ázsia-utazónk és orien­talista szakértőnk életének azokra az éveire is, amelyekről egyébként ritkábban hallunk. Például Vámbé­ry születési helyéről, Szentgyörgy- ről („Szentgyörgy szegényes kis fé­szek volt a Kárpátok nyúlványának lábánál”), az 1800-as évekbeli Du- naszerdahely ortodox zsidóságáról („A zsinagóga kapuján egy lelaka­tolható vaskarika lógott lán­con...”), a mezőváros környékéről („Egy év múltán a Dunaszer- dahelytól kétórányira fekvő Nyék község kocsmárosának fia mellett kapott házitanítói állást”), és ter­mészetesen Pozsonytól, ahol Vám­béry lelkes ezredmagával várta az 1848 tavaszán Bécsből Pozsonyba érkező Kossuthot. Persze Pozsony a zsidópogromok és a gyász városa is: a fiatalember elevenen megőriz­te 1848-49-beli emlékeit, különö­sen a Várdomb mögötti Szamár-he­gyen kivégzett hősök, Mednyánsz- ky báró és Rázga Pál evangélikus lelkész halálának szívszorító látvá­nyát. Utolsó emléke a városról az, amint látta, Ferenc József és Mik­lós cár varsói találkozása után hogy vonul át Pozsonyon tizenöt­ezer orosz katona. Vámos Magda könnyen sikló, némi századeleji nyelvi patinával is borí­tott tolla nyomán Vámbéry Ármin elfoglalja helyét a történelmi ese­mények és emberek forgatagában. A Haynau-korszakot a szlavóniai Kutyevóban, házitanítóként vészeli át, később azonban visszatér Pestre és összeismerkedik egy sor híres­séggel. Többek között Eötvös Jó­zseffel, Vörösmarty Mihállyal („Vö­rösmarty előbb figyelmesen ráné­zett, és nyomban rendelt neki egy nagy pohár tejeskávét”), Ballagi Mórral, Arany Jánossal és Ács Zsig- monddal. Ez utóbbi maga is hatal­mas nyelvtehetség volt, úgyhogy közösen megpróbálták héberre for­dítani Petőfi Sándor verseit. Ké­sőbb, ázsiai utazása után, látjuk Vámbéryt felemás érzésektől gyö­törve, amint kísérletet tesz - immár híresen és jómódban - a polgári életbe való beilleszkedésre. Nyilvá­nos előadó lesz a budapesti egyete­men, kikeresztelkedik, de nem a katolikus egyház tagja lesz, hanem a reformátusé. Nemcsak azért, mert nagyszerű ismerőseinek több­sége is protestáns, hanem azért, mert egész életében előnyben ré­szesítette a szabadelvűséget a kö­töttségekkel szemben. Csoda-e, ha ez az egyenes, meg nem alkuvó ember saját bőrén érez­te, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában? Személyesen is­mert sahokat, pasákat és hadzsikat, beszélgetett Viktória királynővel és Edward herceggel, a későbbi angol királlyal, Charles Dickens társasá­gában ebédelt előkelő londoni sza­lonokban - mégsem szabadulhatott gyötrő érzéseitől. Pedig a külföldi utak, a konzulátusok által szerve­zett előadások és a több száz általa írt elemző újságcikk dacára amikor álmodott, akkor az iszonyú sze­génység emléke ellenére is Szerda­helyről és magyarul álmodott. Megható, ahogy Vámos Magda megpróbálja megértetni velünk, mitől e furcsa hiányérzet. Szerinte Vámbéry élete alkonyán úgy érez­te: Dunaszerdahelyt kinőtte, Buda­pesten nem elég magyar, London­ban pedig túlságosan impulzív. Csak Kelet, ó igen, csak Ázsia az édes emlék. Az öreg tudós fedetlen fejjel soha nem járt: fényképei mind turbánnal vagy török fezzel a fején ábrázolják. A Resid efendiből az is világosabbá válik, nülyen helyet foglalt el a nyelvtudományilag képzeden, de majd húsz nyelvben járatos Vám­béry a magyar nyelv eredetének kérdésében, a finnugor kontra tö­rök rokonság nagy vitájában. A nagy kérdés - azóta tudjuk - a Budenz József vezette finnugristák győzelmével végződött. Vámbéryt, aki hosszú ideig hitte, nyelvrokona­ink valahol Keleten keresendők, va­lóságos csapásként érte Budenz tu­dományos munkája a magyar és a finnugor nyelvek szóegyezéseiről. Ha más eredménye nem lett volna is (de természtesen lett!) ázsiai út­jainak, csak az, hogy amíg ők (Bu­denz, Simonyi Zsigmond és ő) csa­táztak, addig „a régi kósza tapoga­tózásokból kialakult a magyar nyelvtudomány”, akkor is megérte a harc. Vámbéry idővel elismerte tévedését, bár az még ma, másfél­száz évvel halála után is kérdéses, beszélhetünk-e a finnugrista tudó­sok tényleges győzelméről, amikor a mai közemberek többsége üres tekintettel von vállat, ha megkér­dezik tőle: Nos, milyen eredetű a magyar nyelv? Vámos Magda ugyanazt az írói stí­lust képviseli, mint egykor Jókai Mór. Mesélni tud és történetet gön­gyölíteni, időnként elidőzve egy- egy érdekes életrajzi mozzanatnál, kiízlelve annak minden apró jelene­tét. Egyszerű, érthető, mégis magas fokú és élményszerű leírásaiban az események dramatizált változatát tárja elénk, azaz nem elmondja, ha­nem elmondatja, mi történt. Időn­ként persze mesésen naiv párbeszé­dek kerekednek így (pl. „De Allah szerelmére, efendim, mi bírhatott rá, hogy ezekbe a borzalmas orszá­gokba elgyere, s méghozzá abból a földi édenből, Sztambulból?”), de ez megbocsátható, mert ez az ára annak, hogy a viliózó tévéképernyő­től elhülyített mai olvasó el tudjon igazodni a szinte szétbogozhatatlan Vámbéry-életrajzban. Amit eseüeg nehéz volt megértem a Vámbéry- sorozat indító kötetéből, azt Vámos Magda a sorozat második részében jókaisan egyszerűen tárja elénk. Ő tudta, milyen hálásak a könyvolva­sók, ha egy író folyamatosan csik­landozza az érzékeiket; ez az alap­vető ok, amitől remekké, olvasmá­nyossá válik ez a könyv. Resid efendinek, ennek a derék, be­csületes férfinak (ezt jelenti a török resid szó) bizonytalan születése és 1913-as halála között olyan moz­galmas, gazdag és hosszú életet adott a Mindenható, amilyet csak keveseknek. „A hosszú életnek az a gyönyöre - játszik a könyv végén Vámbéry lehetséges gondolataival Vámos Magda -, hogy a folyamato­kat csak akkor érzékelheted, ha so­káig élsz. Hisz olyasmit adhat meg az embernek, ami már túl van az okosságon. Ez a megöregedésért já­ró kártérítés.” Vámos Magda: Resid efendi - Vámbéry Armin élete. Lilium Aurum, 2000. Az öt éve elhunyt Krzysztof Kieslowski lengyel rendezőről filmvetítésekkel emlékeztek meg hazájában Külső megfigyelő volt, nem leleplező MTI-JELENTÉS A lengyel televízió és a varsói Muranów művészmozi retrospek­tív vetítésekkel emlékezett meg az öt éve elhunyt világhírű lengyel filmrendezőről, Krzysztof Kieslow- skiról. Az 1941-ben Varsóban szü­letett alkotó az Andrzej Wajda, Jerzy Kawalerowicz vagy a Nyu­gatra távozott Roman Polanski ne­vével fémjelzett nagy nemzedék utáni filmrendező-generáció egyik legkiemelkedőbb tehetsége volt. 1964-80 között főképpen portré- és dokumentumfilmeket készített, melyekben avatottan ábrázolta a korabeli lengyel valóság mélyén fészkelő erkölcsi és politikai válsá­got. „Külső megfigyelő voltam és vagyok, nem pedig leleplező. Meg­határozott helyzetekben fürkész­tem az embereket, igyekezve meg­érteni őket. Soha nem tiltakoztam, kiabáltam...” - vallott később er­ről a korszakáról. A TOR filmstú­dió tagjaként kezdett játékfilme­ket forgatni. „Otthagytam a doku­mentumfilmeket, mert mind erő­sebben érzékeltem a műfaj korlátáit... Abban a politikai való­ságban mindenki, aki kamerához nyúlt, egyúttal óriási felelősséget vett a vállára azokért az embere­kért, akikről filmet forgatott. Én idegenkedtem ettől a felelősségtől, és fokozatosan, lépésről lépésre ki­hátráltam a dokumentumműfaj­ból. Ráadásul vannak igazságok, amelyeket a dokumentum nem ké­pes megmutatni... Mindaz, ami számomra az életben igazán fon­tos, túlságosan bensőséges ahhoz, hogy dokumentumfilmben ábrá­zoljam” - mondta utóbb. A játékfilmek hozták meg a nem­zetközi elismerést és a hírnevet ne­ki. Ezekben a hétköznapi történe­tekben az emberi lét nagy, általá­nos kérdéseire keresett válaszokat. Első, Sebhely című nagyjátékfilm­je egy lengyel város munkásai és a politikai vezetők konfliktusán ke­resztül mutatta be, hogyan rom­bolja szét a rendszer hatalmi me­chanizmusa a társadalmi együtt­élés erkölcsi alapjait. Megalkuvás nélküli igazságkeresése persona non gratává tette őt az akkori hata­lom szemében, s minthogy a Szoli­daritás létrejötte idején a lengyel filmszövetség alelnöke is volt, mű­vészi munkája csaknem lehetet­lenné vált. A kényszerű hallgatás éveiben a lengyel televízió felkérésére készí­tette el talán legismertebb alkotá­sát, Tízparancsolat című soroza­tát, mely a szeretet, a halál és az abszolútum egyetemes kérdéseit feszegeti. Ennek két darabjából Rövidfilm a szerelemről és Rövid­film a gyilkosságról címmel játék­filmet is forgatott, melyekkel nem­zetközi díjakat nyert. Legnagyobb sikerét utolsó alkotásával, a francia trikolórt idéző Színek trilógiával - Kék, Fehér, Piros - aratta (1994). Ebben az egyenlőség-szabadság- testvériség eszméinek nyomát ku­tatta a mai világban. Az első rész az 1994-es velencei fesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert, a másodikat egy év múlva Berlinben Ezüst Med­vével jutalmazták, a harmadikat pedig Oscar-díjra jelölték. A Színek után Kieslowski bejelentette vissza­vonulását. „Sohasem voltam fana­tikus filmkészítő. Egyszerűen ez volt a foglalkozásom, és most befe­jezem. Ha élni akar az ember, fel kell hagyjon a filmrendezéssel” - indokolta elhatározását. Ám az „életből” ezután már nem sok ma­radt neki. 1996. március 13-án egy szívroham 55 éves korában elvitte. Nem hagyott olyan nagy életművet maga után, mint amilyet Wajda vagy Zanussi alkotott, de a Tízpa­rancsolattal és a Színekkel örökre beírta magát a lengyel és az egyete­mes filmtörténetbe. Miroslaw Baka, a Rövidfilm a gyilkosságról főhőse (Archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents