Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-22 / 68. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 22. Kultúra OSCAR-ELŐZETES A szavazásnak vége, valahol valakik már tudják az eredményt, mi egyelőre csak találgathatunk: bejön-e a papírforma, vagy lesznek nagy vesztesek és meglepő győztesek? Nem hétköznapi figurák és háziasszonyok Ridley Scott Gladiátorát tizenkét kategóriában említik, Russell Crowe a férfi főszereplők, Joaquin Phoenix a férfi mellékszereplők mezőnyében Oscar-esélyes (Archív felvételek) Akad azért valami, amiért közeli ismerősként izgulha­tunk: noha a néhány hónap­ja még komolyan favorizált Szabó István-film, A napfény íze esélyei elszálltak, Giusep­pe Tornatore Malena című alkotásának operatőri mun­kájáért Koltai Lajos ott van a jelöltek között. Versenyben vannak még a csehek a leg­jobb idegen nyelvű filmek mezőnyében; a Segíts, én se­gítek egyik főszerepét Kassai Csongor alakította. ÖSSZEFOGLALÓ A hétvégén 73. alkalommal adják át Los Angelesben az Amerikai Filmakadémia díjait, azaz az Osca- rokat. Idén Steve Martin a ceremó­niamester, amúgy pedig várhatóan semmi sem változik: a tévéképer­nyő előtt ülve megnézhetjük a leg­menőbb divattervezők legmenőbb kreációit, meghallgathatjuk a szte­reotip köszönőbeszédeket (ame­lyeket, úgy tűnik, már az Akadé­mia is unni kezdett, így idén első ízben a legrövidebb hálálkodást külön jutalmazza). A szavazás be­fejeződött, valahol valakik már tudják a végeredményt, mi viszont egyelőre csak találgathatunk: Megdönti-e a Titanic rekordját a Gladiátor? Tom Hanks ír-e törté­nelmet azzal, hogy legjobb férfi fő­szereplőként harmadszor is elnye­ri az Oscart? A feltörekvő fiatalo­kat repíti-e a szobrocska a hírnév csúcsaira és a honoráriumlisták élére, vagy idén inkább az ameri­kai nemzeti kulturális örökség ré­szeként kezelt idősebb művészek­nek kedvez az Akadémia? Bejön-e a papírforma, vagy lesznek nagy vesztesek és meglepő győztesek? Tekintsük át együtt legalább a leg­fontosabb, leginkább figyelemmel kísért kategóriákat. Az elmúlt év filmterméséből Rid­ley Scott római korban játszódó nagyszabású filmeposzát, a Gladi­átort említik a legtöbb kategóriá­ban. A DreamWorks és a Universal produkciójában forgatott film ti­zenkét szobrocskát hozhat (leg­jobb film, rendező, férfi főszerep­lő, férfi mellékszereplő, operatőri munka, vágás, jelmez, látvány, eredeti zene, eredeti forgatókönyv, vizuális hatások, hang). Tíz jelö­léssel a második a sorban az év egyik nagy meglepetése, a kínaiul beszélő, angolul feliratozott Tigris és Sárkány, amelyet nemcsak a legjobb film, hanem a legjobb nem angolul beszélő film kategóriájá­ban is felterjesztettek, így egy me­xikói, egy belga és egy francia al­kotással együtt a csehekkel is meg­mérkőzik. A Marcus Aurelius te­hetséges hadvezéréből rabszolgá­vá és gladiátorrá váló Maximus története, valamint Ang Lee a kung-fut szó szerint magasabb di­menziókba emelő opusza mellett a legjobb filmek ötös mezőnyébe ke­rült még Steven Soderbergh két rendezése (az Erin Brockovich - zűrös természet, Julia Roberts-szel a címszerepben, s a nálunk egyelő­re még nem vetített Traffic), vala­mint Lasse Hallström legújabb filmje, a Csokoládé. Mindhárom alkotás további négy-négy kategó­riában jelölt. A papírforma szerint a Gladiátor és a Tigris és Sárkány között kelle­ne eldőlnie a versenynek, s a Cso­koládé az a mozi, amely a kispad- ról nézi a nagyok küzdelmét. A fi­nisbe érve a Gladiátor tűnik bizto­sabb befutónak, bár a korai bemu­tató miatt vesztett a csillogásából, az egy évvel ezelőtti hírverés - mi­szerint a Ben Húr óta nem forgat­tak ilyen monumentális alkotást, hogy fantasztikus számítógépes trükkökkel sikerült megidézni a római Colosseumot stb. - ma már történelemnek tűnik. A Tigris és Sárkány problémája az lehet, hogy legjobb filmként és legjobb idegen nyelvű filmként is jelölve megoszt­hatja a szavazókat. Azután itt van a műfaja, azaz a kung-fu, bár a jószándék mindkét oldalon vitat­hatatlanul megvolt: az alkotók annyi homályos, közelebbről nem konkretizált intellektuális mély­séggel igyekeztek megtámogatni a fakoronák és háztetők magasában Javier Bardemre, hála az Oscar-jelölésnek, felfigyelt Hollywood. repkedő hősöket, amennyit csak elvisel a kínai lélek és elme rezdü­léseit felfogni amúgy is képtelen nyugati néző; a voksukat leadok pedig már a szép számú jelöléssel is bizonyították, vevők a szokat­lanra. Okozhat némi meglepetést a két Soderbergh-rendezés. Az Erin Brockovich mostanra kissé megkopott, akárcsak a Gladiátor, s a csapatból messze Julia Roberts esélyei a legelevenebbek, a jobban időzített Traffic viszont Ameriká­ban a közelmúltban sorozatosan jelentős szakmai sikereket aratott. A film három lazán egymáshoz kapcsolódó történetet mesél el az amerikai és mexikói drogháború­ról, különböző nézőpontokból. A legjobb rendezés kategóriájában alig változik a névsor a legjobb mozgóképeket rendezőként jegy­zők névsorához képest. Bent van az ötben Ridley Scott és Ang Lee, dupla eséllyel indulhat - legalább­is formálisan - Steven Soderbergh. Kimaradt viszont a Csokoládés Lasse Hallström, helyette az első­filmes Stephen Daldryt emelte ki az Akadémia, akinek Billy Elliot cí­mű alkotása sajátosan folytatja az elmúlt évek angol munkásfilmjei­nek (Alul semmi, Nevem Joe) ha­gyományait. Angliában járunk, a hetvenes években, a nagy bányász­sztrájkok idején. A tizenegy éves Billy családja a megélhetésért küzd - „férfias játékok” -, a fiút vi­szont a boxedzések helyett inkább a balett vonzza... Daldry az egyéb­ként egyáltalán nem másodvonal­beli opusz révén az esélytelenek nyugalmával tekinthet az Oscar- est elé. A papírforma szerint a nagy kérdés eme kategóriában is: Tigris és Sárkány, avagy Gladiá­tor? Azzal a különbséggel, hogy itt Ang Leenek hajszálnyival jobbak az esélyei. Érdekessége az idei jelöléseknek, hogy míg a legjobb film és a leg­jobb rendezés kategóriája csak­nem teljes egészében fedi egy­mást, addig ezeket a főszereplők­ként jelöltek névsorával összevet­ve alig találunk duplicitást. A férfi­ak között ott van Russell Crowe, a Gladiátor Maximusa, akinek a ta­valyi évben A bennfentes című film már hozott Oscar-jelölést. Crowe kezéből akkor Kevin Spa- cey, az Amerikai szépség antihőse emelte ki a szobrot, idén erre leg­inkább Tom Hanksnek van lehető­sége. A kétszeres Oscar-díjas (1993: Philadelphia, 1994: Forrest Gump), s további két alkalommal a jelöltek között szereplő színész Robert Zemeckis Számkivetett cí­mű filmjének modern Robinso­néval jutott a legjobbak közé. A fil­met egyébként a további kategóri­ákban messziről elkerülték a ko­molyabb esélyek (a pontosság ked­véért: a hangmérnökök még játék­ban vannak) - Hanks viszont ala­kításáért elnyerte az Oscar egyik előszobájának tartott Arany Gló­buszt. Russell Crowe menetelését az aranyozott szobrocska felé idő­közben beárnyékolta az is, hogy az amerikai színészszervezet, a Screen Actors Guild éves díjátadó gáláján - amely két héttel előzi meg az Oscar-estet, éppen ezért a filmes társadalom maximális fi­gyelemmel kíséri - sem ő, hanem Benicio Del Toro, a Traffic első epi­zódjának főhőse vitte el a pálmát. (Del Torót, akit a hazai mozikban mostanában a Félelem és reszketés Las Vegasban, valamint a Blöff cí­mű produkciókban láthattunk, Oscarra a férfi mellékszereplők kategóriájában jelölték; ugyaneb­ben a kategóriában az Arany Gló­busz már az övé.) Nem akárkik Russell Crowe és Tom Hanks vetélytársai sem: Geoffrey Rush, aki a Sade márki játékaiban a szexuális szabadosság pápája­ként elhíresült írót-gondolkodót alakítja, 1996-ban a Ragyogj! (Shine) című filmért Oscart ka­pott, 1998-ban pedig legjobb mel­lékszereplőként jelölték a Szerel­mes Shakespeare egyik figurájá­ért. Ed Harris a Pollock című film­ben Jackson Pollock absztrakt fes­tőt formálja meg, a színészt eddig kétszer jelölték Oscarra melléksze­replőként (1995: Apollo 13, 1998: Truman-show). Amerikai szemmel nézve a me­zőny fekete lova Javier Bardem. Julian Schnabel Mielőtt leszáll az éj (Before night falls) című filmjé­nek köszönhetően került a legjob­bak mezőnyébe: Reinaldo Arenas kubai író Sőrébe bújt, aki előbb Castro híve, majd homoszexuali- tása miatt a rendszer üldözöttjévé válik. A spanyol filmszínész - ha nevére nem is kapja fel mindenki automatikusan a fejét - nem is­meretlen a mozilátogatók előtt. Forgatott Bigas Lunával (Sonka, sonka), Pedro Almodóvarral (Tű­sarok, Eleven hús). Manuel Gó- mez Pereira Szájból szájba című filmjében egy fiatal állástalan szí­nészt alakít, aki egy telefonos szexvonalnál vállal állást, közben pedig arról álmodozik, hogy az Almodóvar filmjeiben feltűnt An­tonio Banderas nyomdokain ha­ladva meghódítja Hollywoodot. Filmbéli vágya most kezd a való­ságban is körvonalazódni: az álomgyár, hála az Oscar-jelölés­nek, már felfigyelt rá, s valóban Banderas-szal párhuzamosan em­legetik. Míg a legjobb férfi főszereplők kö­zé idén az egyáltalán nem hétköz­napi figurák jelentették a legjobb ajánlólevelet (gondoljuk csak vé­gig: egy római hadvezér-gladiátor - Maximus, egy számtalanszor fel­dolgozott világirodalmi alaphős - Robinson, valamint három neves valós személyiség - Sade, Pollock, Arenas), addig a hölgyek mező­nyében a háziasszony-, illetve csa­ládanya-variációk taroltak. Julia Roberts háromgyermekes elvált asszony az Erin Brockovich - zű­rös természetben, aki a történe­lem legnagyobb kárpótlási össze­gét pereskedj ki egy nagyvállalat­tól. Ellen Burstyn tévéshow- imádó, drasztikusan fogyókúrázó háziasszony a Rekviem egy álo­mért című filmben. Laura Linney a You can count on me (Számít­hatsz rám) című életszagú, egy­szerű, emberi történetben gyer­mekét egyedül nevelő fiatalasz- szony, akinek saját gondjai mellett nehezen kezelhető bátyja problé­máit is kezelnie kell. A Csokoládé sztárja, Juliette Binoche olyan fia­talasszonyt alakít, aki személyre szabott csokikölteményeivel ala­posan megváltoztatja egy konzer­vatív dél-francia kisváros lakóinak A Traffic Amerikában sorozatosan szakmai sikereket aratott. puritán életét. Több szempontból is küóg a sorból Joan Allen, illetve az őt a legjobbak közé juttató mozgókép. A jelölt (The conten­der) főhőse, Laine Hanson szená­tor esélyes az alelnöki posztra, ám ezt megelőzően olyan meghall­gatássorozaton kell átesnie, amely elsősorban szexuális élete titkait fürkészi. Az alkotás az amerikai filmesektől szokatlan nyíltsággal beszél a washingtoni politikai elit­ről, a demokraták és a republiká­nusok háttérben folyó harcairól, valamint Clinton elnök szexbot­rányának következményeiről. Az eddigi Oscar-jelölések terén El­len Burstyn viszi el a pálmát, az idei a hatodik a sorban, viszont a díjat csak egyszer vihette haza: 1975-ben, az Alice már nem lakik itt című alkotásért. Van már Oscar- ja Juliette Binoche-nak is, 1996- ban Az angol beteg mellékszerepe hozta meg a számára. A múltban kétszer szerepelt az esélyesek kö­zött Joan Allen (1995: Nixon, 1996: Salemi boszorkányok - mindkétszer mellékszereplőként), valamint Julia Roberts (1989: Acélmagnóliák - mellékszereplő, 1990: Micsoda nő! - főszereplő). Laura Linney először került kar­nyújtásnyi közelségbe az Oscar- hoz. Eddig meglehetősen vegyes színvonalú opuszokban tűnt fel (Congo, Dave, Truman-show, Lo­renzo olaja), most azonban Ken Lonergan filmjében kellemes meg­lepetést okozott. Ennek ellenére komoly esélyesként Julia Roberts és Ellen Burstyn jöhet számításba. Burstyn filmbeli teljesítményét a múltja támogatja, Julia Roberts alakítását a jelene: a Micsoda nő! sikere után nehezen magára találó színésznő pályája csúcsán áll. Ó'á legjobban fizetett női sztár, az Erin Brockovichért többek között be­gyűjtötte az Arany Glóbuszt és a Screen Actors Guild díját is, leg­újabb filmje, a Brad Pittel forgatott A mexikói című romantikus komé­dia pedig bemutatása után azon­nal megdöntötte az amerikai mo­zikban alig néhány héttel koráb­ban bemutatott, hatalmas pénze­ket kaszáló, A bárányok hallgat­nak folytatásaként elkészített Han­nibal rekordjait, (as) *

Next

/
Thumbnails
Contents