Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-09 / 57. szám, péntek

Életmód ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 9. Gonda István asztrológus:önmagunk ellenségei vagyunk Ne légy könyörtelen A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának leghatásosabb módja az életmód-változtatás Levegő - étel - mozgás Illusztrációs felvétel ZALABA ZSUZSA anapság illik sike­resnek, minden té­ren talpraesettnek és kiegyensúlyo­zottnak lenni - te­hát olyannak, aki előtt nincs lehetetlen. Marad-e más választásunk, mint megküz­deni az elénk-gördülő akadályok­kal és nem utolsó sorban önma­gunkkal?! Aki nem képes megol­dani a belső problémáit, aki nem tudja a belső nyugalmát visszaállí­tani a külső világban jelentkező nehézségek miatt, az bizony előbb vagy utóbb felőrlődik. Első helyen állnak a szorongásos kórképek, melyek kialakulásánál a stresszé a főszerep. A túlzott feszültség ugyanis rendkívül megterhelő a szervezet számára. Kimutatták, hogy különböző fertőzések (pl. megfázás) súlyos pszichoszociális stressz után gyakoribbá válnak és az egyes vírusbetegségekből való felépülés időtartama is meghosz- szabbodik. A stressz és az immunkfunkciók laboratóriumi vizsgálatából kide­rült, hogy az élethelyzet-változá­sok az immunválasz csökkenésé­hez vezetnek. Ha fel tudjuk dol­gozni a számunkra kedveződenül alakuló változásokat, nem üze­nünk hadat a szervezetünknek, ám ha hagyjuk, hogy magával so­dorjon a bénító félelem és szoron­gó bizonytalanság, önmagunkat tesszük ezzel tönkre. Gonda István asztrológus szerint ha tudjuk, mit akarunk, és nem hagyjuk el magunkat semmilyen körülmények között, képesek va­gyunk regenerálódni. Szerinte nem felesleges az ember jellemé­nek és értékrendjének a feltérké­pezése - a betegségek kiküszöbö­lése és elkerülése érdekében. “ Ha az emberek nagy része rádöbben­ne végre arra, hogy fölöslegesen dühöng, irigykedik és bosszanko­dik, ha képesek lennénk csak egy kicsivel megértőbbek és türelme­sebbek lenni, a szervezetünk, pon­tosabban az immunrendszerünk sem sérülne ilyen könnyedén és nagy mértékben. “Meg vagyok ró­la győződve, hogy a táplálék infor­mációhordozó. Amit mindig félretolunk vagy mo­hón behabzsolunk, annak energiá­jával kapcsolatban még megoldat­lanul állunk. Ha túlzásba visszük a falatozást, akkor fizikaival szeret­nénk betömni a tátongó lelki űrt. Ha sózunk vagy rettegünk a só ha­tásától, akkor az anyagitól félünk - vagy felhalmozunk, vagy vesztesé­geket élünk át. A zsír, a levegő a kapcsolatok szimbóluma. Ha tá­nyérunkon túl sok vagy túl kevés van belőle, akkor nem működnek olajozottan a kapcsolataink. Pél­dául egy csontsovány vagy egy molett nő - egyik a soványság, má­sik a kövérség védőpajzsába bur­kolózik, - nem képes kiegyezni a férfiak elvárásaival, értékrendjé­vel, illetve a külvilággal. Mivel az immunrendszer forrása a szellemi világ, az alvás pedig a lélek szel­lemvilágban való átmeneti tartóz­kodása, ezért az immunrendszer alapvető igénye az alvás és az ele­gendő pihenés, pontosabban ki- kapcsolódás” - mondta Gonda Ist­ván asztrológus, majd hozzátette: “Az emberi lét vállalások sora, ha ezekről lemondunk, a sors rakja meg helyettünk a szekerünket. Az isteni leállítás legintenzívebb for­mája az AIDS, amely akkor jelent­kezik, ha életünket kizárólag a föl­di élvezeteknek szenteljük. Gyer­mekek esetében a hozott, illetve örökölt terheken túl elsősorban a szülők eltúlzott szenvedélyessége gyanítható. Érdekes módon a lelkileg meg­nyílt, szerelmes ember immun- rendszere sosem blokkol le, min­dig aktív és úgymond sérthetetlen. Nem vitatható, a szeretet ereje is­teni - ha ellene vétkezünk, önma­gunknak ártunk vele.” Gonda István asztrológus nemré­giben jelentetett meg egy könyvet A test a lélek színpada címmel. E tanulságos olvasmányban többet is megtudhatunk az immunrend­szeri megbetegedések és a lélek összefüggéseiről. TEST ÉS LÉLEK erek eldugul­nak, elkövesed- nek, megszilár­dulnak. Vagy maga az érfal keményedik meg, vagy lerakódások keletkeznek az erek falán. Mindkettő veszélyes, de a másodiknál leválnak a dara­bok a belső érfalról, és elzárják az erek csatornáit. Ilyenkor a távolab­bi területek ellátás nélkül marad­nak, és elhalnak, ha nem kapnak vért. Ez nevezzük infarktusnak. A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának alapvető oka az ál­lati hús és zsír fogyasztása. A leg­szárazabb marhahúsnak is 40 %-a zsír, a csirkehúsnál ez 70%. Lélegezzünk helyesen A légzés szaporasága és az élettar­tam között érdekes összefüggést mutattak ki. A lassan, mélyebben lélegző emberek elmélyültebb gondolkodásúak, hosszabb és egészségesebb életűek, mint a sza­pora légzésűek. A levegő megtisztítja a salakanya­goktól a szervezetet, ezáltal a vér tisztábbá válva, tiszta tápanyago­kat szállíthat a sejteknek. Ugyan­akkor felszabadítja az idegrend­szert a rá nehezedő nyomástól, a savak elnyomó erejétől, így műkö­dőképessé teszi az idegeket. A légzés szorosan kapcsolódik az emésztéshez, segít elégetni a cuk­rokat, a zsírokat, valamint újjáéleszti a szervezetet, a sejteket revitalizálja. Aki megtanulja a ter­mészetes mélylégzést, nem fog fázni, sem megfázni, mert a vérke­ringése tökéletes lesz. A helyes, tudatos légzés óriási sze­mélyiségfejlesztő hatású, s nagyon nagy szerepe van a szorongásos, depressziós hangulatok, állapotok leküzdésében. Tanuljunk meg rágni Az igazi táplálékot az ember szá­mára a teljes növényi ételek jelen­tik, amelyeket azonban nem sza­bad a szokásos konyhai eljárással tönkretenni. A legkevesebb kárt okozó konyhai eljárások is, mint a reszelés, zúzás, centrifugálás a tápérték 70-80%-os csökkenésé­hez vezetnek. Minden falatot 30- 40-szer kell megrágni, mert egyéb­ként az emésztőnedvek nem fér­nek hozzá, csak erjedés lesz a vég­termék, nem energia. A rágás hiá­nya pedig székrekedést okoz. Az enzimek minden élőlényben az élet információinak hordozói, csak élő táplálékban találhatók meg, gyárilag nem állíthatók elő. Minél több friss enzimet (nyers koszt) tar­talmaz táplálékunk, annál több új élet áramlik testünkbe, annál több fiatal sejt képződik. Az enzimekben leggazdagabb koszt a nyers búza­csíra, a hánfolatlan gabonafélék,a nyers tej, a zsenge főzelékfélék (fő­zés nélkül), a magok csírái és külö­nösen a zöld levelek, a saláták, a méz. Az élő táplálék az egészség és szépség legfőbb biztosítéka. Gyor­sítja a sejtmegújulást, a bőr rugal­mas marad, meggátolja a ráncok képződését. Gyógyítja a magas vér­nyomást, a gyomor- és bélbetegsé­geket, az érbetegségeket, köztük a legsúlyosabbat, az angina pectorist. Megakadályozza a szívinfarktust, az érelmeszesedést. Átállás a reformtáplálkozásra Jelentős időt igényel, amig a tisztí­tó és fiatalító hatás jelentkezik, hi­szen a szervezet elsalakosodása je­lentős. Komoly ellenállóképessé­get adhat mát az is, ha a következő ételeket kerüljük: fehér és félfehér kenyér, tészták, cukrok, hús, zsír, forralt vagy pasztörizált tej, zsíros és zsírba főtt ételek, sötemények, izgatószerek (kávé, tea, csokoládé, cola), erős fűszerek (bors, csípős paprika), konyhasó. Alapszabály: a gyümölcs frissít, élénkít, a gabona táplál, a zöldség tisztít. A gabonafélék tehát egész napi, a gyümölcsök a tevékenység időszaka előtti és alatti, a zöldség­félék, zöldek pedig a pihenés idő­szakának tápanyagai. 15-20 perc naponta Az egyoldalú testmozgás, az ülő foglalkozás következtében az egyes izmok elsatnyulnak, az izomszövetek vérkeringése lelas­sul, létrejönnek a kóros állapotok. Legalább 15-20 percet mozogjunk naponta, a leghasznosabb, ha a szabadban, a kelő nap sugarainak hatása alatt tudjuk ezt végezni. Ez­után az egész testet hideg vízzel le­dörzsöljük, s ez valóban ifjúság- és életmeghosszabító. (Elixir - an-) A nőnek joga van azt tenni az arcával és a testével, ami neki tetszik anélkül, hogy bármilyen gazdasági vagy társadalmi ideológia által hagyná magát megfélemlíteni A szépség nem egyetemes érvényű és nem változatlan FELDOLGOZÁS aomi Wolf, amerikai írónő könyve beveze­tőjében ezt írja: “Eb­ben a könyvben egyet­lenegy mondat sincs, amely elítélné a nőket választásaikért, amelyeket a szép­séggel kapcsolatban tesznek, és mindazon erőfeszítésükért, ame­lyeket azért tesznek, hogy szépek legyenek. Egyetlenegy olyan mon­dat sincs benne, amely a nőket ar­ra késztetné, hogy ne használjanak sminket, ha akarnak, vagy ne öl­tözzenek úgy, ahogy szeretnének. Éppen ellenkezőleg: a könyv szer­zője bebizonyítja, hogy a nőnek jo­ga van azt termi az arcával és a tes­tével, ami neki tetszik anélkül, hogy bármilyen ideológia által hagyná magát megfélemlíteni, amelyek különböző álláspontok­kal és a gazdasági nyomással élnek vissza, sőt jogi ítéletekkel ahhoz, hogy a nőt elbizonytalanítsák és pszichológiailag, társadalmilag és politikailag blokkolják. Úgy gondolom, a mi ellenségünk nem a rúzs, hanem az esetleges bűnösségérzet afelett, hogy hasz­náljuk. Megérdemeljük, hogy sze­xuálisan vonzóak, s egyúttal ko­molyak legyünk - vagy bármilye­nek, amilyenek lenni akarunk. A szépség mítoszát fegyverként használják a feminizmus ellen. Ezek egyrészt a nem szép feminis­ta nőről szólnak, aki csak azért fe­minista, mert nem lett sikeres, mint szép és vonzó nő. Másrészt példákat hozhatunk fel arra, hogy a férfiak nem akarnak szép nőt al­kalmazni, mert elvonja a férfiak fi­gyelmét a munkáról. A mítosz A szépségnek nevezett minőség valóban létezik és egyetemes foga­lom. A nőnek arra kell törekednie, hogy ezt megtestesítse, a férfinek pedig akarnia kell birtokolni a nőt, aki ezt a minőséget megtestesíti. A szépség mítoszának ez a megtes­tesítése kötelező a nő számára, de a férfi számára nem, mert az ő helyzete természetileg adott, mert biológiailag, szexuálisan és evolú­ciós szempontból igaz: az erős férfi harcol a szép nőért, és a szép nő sikeresebb. A női szépség a mítosz szerint szükségszerűen összefügg a női termékenységgel, s mivel ez a rendszer a szexuális kiválasztá­son alapul, elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan. Ebből az egészből azonban semmi sem igaz. A szépség fizetési rendszer- ugyanolyan pénznem, mint az arany. A politika határozza meg és a modem Nyugaton ez az utoolsó rendszer, amely a világot férfiura­lom alatt tartja. Ez az egész rend­szer az erőn alapuló viszonyok ki­fejezése, amelyben a nőknek ter­mészetellenesen versenyezniük kell egymással a jó érdekében, amelyből a férfiak profitálnak. A szépség nem egyetemes és nem változatlan. Minden kultúrának megvan a maga szépségideálja, amely gyorsan változik. Az antropológusok megcáfolták azt az állítást, hogy a nőnek szép­nek kell lennie ahhoz, hogy kivá­lassza őt a férfi. Azokat a szocioló­giai állításokat is megcáfolták, hogy a férfi poligám, a nő pedig monogám beállítottságú. Ki legyen az idősebb Az idősebb férfi és a fiatal, szép nő normális párnak számít, de a mat­riarchális társadalmakban, ahol is­tennők uralkodtak, főként a Föld­közi-tenger térségében, Krisztus előtt kb. 25 000-től a 700-as éve­kig teljesen más volt a helyzet. Minden istennőnek több szeretője volt. Társadalmilag az idősebb nő és a fiatal férfi kapcsolata volt az elfogadott: Vénusz és Adonisz, írisz és Ozirisz. A szépség nem kell, hogy az le­gyen, amivel csupán a nők foglal­koznak és a férfiak gyönyörködnek benne. A nigériai Wodaabe törzs­ben a nők kezében van a gazdasági hatalom, a férfiak töltenek el órá­kat azzal, hogy festik egymás ar­cát, versenyeznek, ki lesz a legpro­vokatívabban kifestve és felöltöz­ve, s külsejüket a nők értékelik. Tehát sem történelmüeg, sem bio­lógiailag nem létezik semmilyen igazolás a szépség mítoszára. Általában azt állítják, hogy a szép­ség mítosza a szexualitás intimitá­sára vonatkozik, hogy a nő ünnep­lésével kapcsolatos. A valóságban azonban a szépség mítosza a poli­tikai, az anyagi és a szexuális el­nyomás emocionális eszköze. A szépség mítoszának a valóságban semmi köze sincs a nőkhöz. Kizá­rólag a férfiak által uralt intéz­mény ügye. A férfierő ügye. A szépség szimbólum Azok a tulajdonságok, amelyeket bizonyos időszakban a nőn szépnek határoztak meg, kizárólag a női vi­selkedés szimbólumai, amelyeket egyik-másik időszakban kívánatos­nak találtak. A szépség mítosza mindig aktuálisan előírja, hogyan kell a nőnek viselkednie, de azt nem, hogy hogyan nézzen ki. A nők közti versengés a mítosz részévé vált, tehát a nők riválisokká váltak. A fiatalságot /és nemrég még a szü­zességet is/ szépségként határozták meg. A nők öregedése nem szép, és a generációk közti kapcsolatot újra és újra meg kell szakítani. Az idő­sebb nő tart a fiataltól, mert az szép és fiatal, a fiatal pedig fél az idő­sebb tapasztalságától. A szépség mítosza csak egy a társa­dalmi fikció a sok közül, amelyeket természetesként mutatnak be a nők életében. Ilyen volt a nő biológiájá­nak fikciója is, amely szerint a kö­zéposztálybeli nő hisztérikus és hi- pochonder, továbbá, hogy a tekin­télyes nők, a matrónák szexuálisan nem vonzóak, és hogy a női munka olyan tevékenység, amely állandó­an ismétlődik és időigényes. A segédeszközök A szépség mítoszának halucinogén formái: a pornográfia, a kozmeti­kai ipar, a plasztikai sebészet, az ipar, amely abból él, hogy a nők fo­gyókúráznak, - mindez segíti élet­ben tartani a fogyasztói társadal­mat. A szerző ezt a rendszert a kö­zépkori kínzóeszközhöz, a vas- szűzhöz hasonlítja. Ez a berende­zés kívülről úgy nézett ki, mint egy szép nő festett arccal. De akit be­zártak ide, az vagy éhenhalt, vagy a tűszúrásokba halt bele, amelyek az alak belsejében voltak. A mai kultúra nagyon hasonlít a vasszűzhöz, mert cenzúra alá veti a női testet és arcot. A szépség mítosza lelkileg és testi­leg is tönkreteszi a nőket. Ha a nők meg akarnak szabadulni tőle, meg kell tanulniuk új szempontból néz­ni ezekre a dolgokra. Vannak olyan férfiak, akik a szép­ség mítoszát a nők ellen használ­ják. De vannak olyanok is, akik ér­zik, hogy a kapcsolatok valódi ve­szélyeztetettsége nem maguktól a férfiaktól, férjektől, szeretőktől származik, hanem az intézmé­nyektől, amelyek a férfidominan­cián alapulnak. Úgy tűnik, mind­két nem kezdi megérteni, hogy a szépség mítosza nem annyira a fér­fi és nő közötti kapcsolatból húz hasznot, hanem a külső kulturális ás gazdasági nyomásból. Hogy szépség mítosza a nő és a férfi el­len is irányul. A nőnek tehát nem a testét kell megváltoztatnia, hanem a szabá­lyokat. Kerekedjünk felül a berögződéseken A nő nem győzi le a szépség míto­szát sem akkor, ha egyenruhába öltözik, sem akkor, ha naponta változtatja ruhatárát. Akkor győz, ha önmagát szépnek látja és rá­kényszeríti a világot, hogy elfo­gadja őt olyannak, amilyen - igaz­nak. Ha nem fél enni, lefogyni, megöregedni, szecuálisan vonzó­nak lenni, munkaruhát vagy ép­pen estélyit hordani. Akkor győz, ha tudatosítja, hogy az, amit min­den más nő szabadon tesz a testé­vel, az ő ügye is. Hogyan kezdjük el? Fel kell hagy­nunk a szégyenkezéssel, élvez­nünk kell az életet és ne hagyjuk magunkat megsebezni. Úgy enni, úgy érinteni a dolgokat, úgy öltöz­ködni, ahogy nekünk tetszik, és el­utasítani azt, ami nem tetszik. További eredményeink attól füg­genek, mit akar majd a nő látni, ha belenéz a tükörbe. (Aspekt -da-) Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents