Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-01 / 26. szám, csütörtök

RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 1. Bár az építkezés csak fél évig tartott, a szerénységében ízléses szentélyre méltán büszke a falu lakossága - népszavazással döntöttek a katolikus templom felépítéséről Dunatőkésen is megszólalt a harang MAHELY ZOLTÁN aját temploma van Dunatőkésnek január 13. óta. Bár az építke­zés csupán fél évig tar­tott, a szerénységében ízléses szentélyre mél­tán büszke a falu lakossága. A község lakosai mintegy két­százéves történelmük alatt a kö­zeli falvakba, Eperjesre vagy Nagyudvarnokba kényszerültek utazni, ha katolikus misén akar­tak részt venni, s csak most, az új évezred küszöbén sikerült saját templomot építeniük. Bár a falu 95 százaléka vallja magát katoli­kusnak, mégis népszavazásra volt szükség, hogy megkezdhes­sék az építkezést. „Már a nyolc­éves alpolgármesterségem alatt is tettem kísérleteket a templom felépítésére” - mondta Czajlik Jó­zsef polgármester, aki egyben a Dunaszerdahelyi Önkéntes Tűz­oltók ügyvezető elnöke is. „Tudo­másom van arról, hogy már a 19. században is próbálkoztak vele. Komolyabban csak a megválasz­tásom után tudtam foglalkozni a gondolattal, s ezt is csak annak köszönhetem, hogy mögöttem állt a falu. Volt ugyan egy szűk ré­teg, aki ellenezte az építkezést, s ezért döntöttünk úgy, hogy az egész falu határozzon róla.” Az 1999-ben megtartott népszava­zás eredménye egyértelmű volt: a község 97 százaléka döntött a Épitékezés előtt (Archív felvételek) és után a dunatőkési templom templomépítés mellett, tehát a nem katolikusok is igennel szavaz­tak. Ezek után megkezdődött a hi­vatalos ügyintézés. A falu - anyagi körülményeit is szem előtt tartva - a ravatalozó átépítése mellett dön­tött. Kiderült azonban, hogy nincs róla semmilyen dokumentáció, s a telek tulajdonosa is ismeretlen. Ót sikerült megtalálniuk, templom­építésre ajándékként kapták meg a telket. A ravatalozót - huszon­nyolc év után - kollaudálni kellett, és csak ezek után kezdődhetett meg az átépítés. „Tavaly júliusban kezdtük meg a munkálatokat” - mondta a polgármester „és másfél millió koronát emésztett fel az építkezés. Ez az összeg sokkal na­gyobb lenne, ha fizetést kaptak volna azok a polgárok, akik napo­kon keresztül ingyen dolgoztak. Ez is bizonyítja, hogy nem volt hi­ábavaló igykezet, kárba veszett munka a templom felépítése. Kü­lön kiemelném Budai Károly pozsonyeperjesi esperest, aki saját pénzéből adott 150 000 koronát, továbbá azokat a barátainkat, is­merőseinket, akik közül sokan nem is helyi lakosok. Segítségük­kel jött ugyanis össze a költségek szinte 50 százaléka.” A templom felszentelésén Tóth Domonkos püspök, a somorjai, a bacsfai, a nagymegyeri, a pozsonyeperjesi esperesek és a bősi plébános is részt vett. A száz férőhelyes temp­lom miséin ezidáig még minden hely foglalt volt. A kisember csak végzi a dolgát: a táncsoportban, az énekkarban; otthont teremt a magyar kultúrának Hogy mindenki számára legyen egy hely KÓSIK ANDREA iközben a központ évek óta csak lele­dzik (válságban, homályban és ki tudja még miben), addig a legalsó szinteken sikereket felmutatva dolgoznak. Mi az? A Csemadok. Akár ilyen találós kérdést is felte­hetne az ember, ha viccelődni lenne kedve a Csemadok háza táján kiala­kult helyzet miatt. A valóság azon­ban az, hogy a vidéki kisember sem a gúnyolódásra, sem a viccelődés­re, sem a sírásra nem gondol, egy­szerűen csak végzi a dolgát: a táncsoportban, az énekkarban, a színjtászócsoportban; ren­dezvényeket álmodik és szervez meg, otthont teremt a magyar kultúrának. Köz­ben itt-ott kap egy-két po­font a név miatt. A vidéki kisember nem érti, miért értéklődik fel vagy le ugyan­azon emberek ugyanazon munkája és egy szervező ne­vének ilyen vagy olyan hangzása miatt. De ha egy régióban megvan - a mai di­vatos szóhasználattal élve - a humán erőforrás, ott így vagy úgy a sikerek sem ma­radnak el. Jó példa erre a Pozsonyból már keletnek számító Fülek is. A magyarság legfontosabb központja a Losonci járás­ban Fülek - hangzott el a Csemadok füleki helyi szer­vezetének január 22-i évzá­ró közgyűlésén Galcsík Károly szá­jából. A Losonci Területi Választ­mány elnöke szerint a füleki szer­vezet a legaktívabban- működő és legproduktívabb alapszervezete a régiónak. Mindez fokhagymasza- gú öndicséret lenne (hisz egy cse- madokos mondja más csemadok- osokról), ha nem beszélnének ma­guk a tények. Ezek pedig szép, na­gyon szép eredmények. A tavalyi évzáró és egyben tisztújí­tó közgyűlésen a vezetőség a vá­rosban működő csoportok vezetői­ből állt fel, élére pedig Szvorák Zsuzsa került. így a csoportok egy­másról, egymás sikereiről is tud­nak. Például arról, hogy a tavaly 80 éves férfikar több világhírű és rangos nemzetközi rendezvénye­ken is részt vett, jubileumi ünnep­ségét pedig finnországi barátaik, a Lieksai Férfikar, valamint több közéleti személyiség, köztük Csáky Pál miniszterelnök-helyet­tes, a rendezvény fővédnöke is megtisztelte. Már erre az évre is több meghívást kaptak, egyebek mellett Finnországba is. A női énekkar szintén több helyen be­mutatkozott határon innen és túl, és nekik köszönhető a Millenniumi Zenei Napok ötlete és megszerve­zése is. Az öt éve működő Rakonca és a kétéves Kis Rakonca gyermek tánccsoportok nemcsak táncolni, hanem a hagyományok tiszteleté­re és őrzésére is megtanítja a gye­rekeket. Varga Norbert csoportve­zető szerint céljuk: „felfedeztetni a gyerekekkel azt a gazdaságot, amit a népi kultúra magában hordoz”. A tánccsoportoknak köszönhetően a környéken a játszóház és a tánc­ház már hagyományossá vált, be­került a köztudatba. A tavalyi évet nem kevesebb mint 36 fellépéssel zárták. A környékbeli és magyar- országi rendevényeken kívül sike­resen szerepeltek a szlovák ren­dezvényeken is. Nyáron két hetet Isztambulban töltöttek egy nem­zetközi gyermek néptánc fesztivá­lon, s a zilahi gyermek tánccso­porttal való kapcsolatuk révén Er­délyben is jártak. Egyik táncosuk, Koronczi Eszter énekes szólista­ként egy nemzetközi versenyen szerepelt sikeresen, s stúdiófelvé­tel is készült vele, mely az Új élő népzene 2000 című CD-n hallható. A füleki Zsákszínház tavaly bemu­tatta Örkény István: Tóték című drámáját, mellyel a Jókai Napokon is részt vett. A füleki gimnázium­ból toborzott Apropó Diákszínpad, melynek vezetője Szvorák Zsuzsa, a tavalyi évben több babért is ara­tott: a Jókai Napokról nívódíjjal tért haza és több más helyszínen is nagy sikerrel mutatta be produkci­óját, mint például Budapesti Diák­színjátszó Fesztiválon. Ilyen aktív munka után az egyes csoportokon belül nem volt nehéz megszervez­ni a közös rendezvényeket. Már a március 15-i ünnepségre si­került olyan nívós programot ösz- szeállítani és felmutatni, amelyről sokáig beszéltek a városban: a het­ven résztvevővel készített ünnepi műsor teltház előtt zajlott, a múze­umban kiállítás várta a látogatókat a környékbeli iskolák tanulóinak munkáiból, s nagy érdeklődés kí­sérte az irodalmi kávéházat is. A majálist gulyásfőző versennyel gazdagították, amely kellemes hangulatú találkozóvá kerekedett a várudvaron. Kísérletképpen indí­tották, de a sikereken felbuzdulva hagyománnyá szeretnék tenni a Millenniumi Zenei Napokat. A Pa­lóc Napok már a régió hagyomá­nyos rendezvényének számít min­den év nyarán, az ősz pedig a Ma­gyar Nyelv Hetéé, amely egy több helyszínen - köztük Füleken - zajló rendezvénysorozat, tavaly a 101 vár és kastély látogatása Szlovákiá­ban nevű rendezvénynek is Fülek adott otthont a Csemadok támoga­tásával, amely biztosította a játászóházat az akció alatt. A 2000- es évben a „Palócország - Meseor­szág” Palóc Mesemondó Verseny járási fordulóját Füleken rendezték meg, játszóházzal tarkítva. Jubile­umi ünnepség is volt: a Füleki Fér­fikar fennállásának 80. évforduló­ját ünnepelte az eseményhez illő rangos rendezvény keretében. Az évre a pontot annak a pályázatnak a sikeres elbírálása tette fel, amely igazi otthont, egy házat biztosít a további tevékenységhez. (Az épü­let a Református Egyházközség tu­lajdona, mindenkori használója a Csemadok.) A 2001-es év tervei sem szegénye­sebbek a tavalyinál. Ismét megszer­vezik a hagyományos Magyar Bált (február 10-én) ünnepélyes átadása egészíti majd ki egy emléktábla­avatással és egy rajzpályázat mun­káiból rendezett emlékkiállítással egybekötve. Áprilisban az épülethez tartozó udvaron játászóteret alakí­tanak ki, májusban pedig már szin­tén a ház udvarán szeretnék meg­rendezni a gulyásfőző versenyt. Nyárra kézművestábort terveztek a gyerekeknek, a Palóc Napokat pe­dig kísérőrendezvénnyel, borfeszti­vállal szeretnék gazdagítani. A „Ma­gyar Házzal” számolva a klubtevé­kenységet is elindítják, ahol foglal­kozásokat szerveznek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, a Ház ad otthont az irodalmi kávéháznak és különböző előadásoknak, a fiatalo­kat Internet Café és filmklub vátja majd. A „Magyar Ház” sokaknak igazi szívügyévé vált, időt, pénzt, de főleg munkát nem sajnálva dolgo­zik rajta egy lelkes csapat, már most biztos, hogy nem az lesz a gond, hogy tartalommal megtöltsék, ha­nem az, hogy hamar kinövik majd ezt a kis épületet. Mindenesetre so­kan várják már, hogy Jegyen egy hely”. Foglalkozásokra, rendezvé­nyekre, baráti találkozókra, tervek szövögetésére, ahol összejönnek az emberek, akik tesznek vagy szeret­nének tenni valamit. Ez az írás róluk szólt. Az átalakításra váró „Magyar Ház" Füleken (Szvorák Zsuzsa felvétele) JEGYZET Vélemény a restségről KMOTRIK PÉTER Rozsnyó évszázadai címmel második alkalommal rendezett vetélkedőt a héten Rozsnyó vá­ros önkormányzata a település alapiskolás tanulói és középis­kolás diákjai számára. A ma­gyar iskolák növendékei az idén is részt vettek rajta. Ta­valy a versengés magyar részt­vevői egy kissé keserű szájízzel távoztak a helyszínről, mivel a kérdéseket csak szlovák nyel­ven kapták meg a döntőben, s feleleteik is csupán az állam nyelvén hangozhattak el. E so­rok balga írója a múlt héten megkérdezte a város önkor­mányzatának kulturális-, ifjú­sági és sportbizottságának el­nökét, aki a város önkormány­zatában a Magyar Koalíció Pártját képviseli: az idén is csak az állam nyelvén vetél­kedhetnek-e a magyar fiatalok, vagy megadatik nekik is a jog, hogy anyanyelvükön szóljanak a verseny bírái előtt. A kultu­rális bizottság elnöke először nem tudott felelni, mivel őt sem, s az irányításával műkö­dő bizottság egyetlen tagját sem kérték fel, hogy vegyenek részt a verseny előkészítésé­ben, saját jószántából nem ju­tott az elnök úr eszébe, hogy bekapcsolódjon a szervezésbe, vagy magától érdeklődjön an­nak előkészítése felől. Másnap azonban mosolyogva közölte, hogy minden rendben van, be­szélt az illetékesekkel, az idén kétnyelvű lesz a vetélkedő. „S felderűle a kívánt nap”, a nagy verseny napja. A rendez­vényt a város MKP-s polgár­mester-helyettese, a Magyar Koalíció Pártja Rozsnyói Járási Tanácsának tisztségviselője, a párt országos tanácsának tagja nyitotta meg, szlovákul. Hiá­ba, csodálatos világban élünk mi, szlovákiai magyarok - a város főterén zajló ünnepsége­ken Rozsnyó SDL-párti polgár- mestere két nyelven töri magát a felnőttek előtt a dísztribün­ön, magyar helyettese viszont csak a szlovák ifjúságot tiszteli meg szavaival egy kétnyelvű­ként meghirdetett versenyen. Nem baj, majd a kérdések... - gondolta a néző, a naiv. Sajnos a rendezvény kétnyelvűsége abban merült ki, hogy a máso­dik kérdéskörben a verseny szlovákul beszélő vezetője megkérdezte a magyar tanuló­kat, kérik-e, hogy lefordítsák számukra a kérdést magyarra, majd közölte velük, magyarul is válaszolhatnak, ha akarnak. Nem akartak. Igazuk volt, mi­ért fogadják el a kenyérmor­zsát, ha egyszer jár nekik a ke­nyér teljes rájuk eső része, sőt, hősiesen viselték el azt is, hogy a moderátor az egyik nem teljesen tökéletes szlovák­sággal leírt feleletüket több­ször is hangosan felolvasta, hadd hallja mindenki, mire ké­pesek a magyar gyerekek. Talán jövőre már minden más­ként lesz. Talán addigra a vá­ros vezetésének összes tagja tudatosítja, hogy a kisebbsé­gek nyelvhasználatának joga egy vegyes lakosságú települé­sen nemcsak lehetőség, hanem magától értetődő. Talán addig­ra megtörténik a csoda, és a helyi MKP-s képviselők tudato­sítják, hogy nemzetükre büsz­ke, öntudatos, magabiztos, s meg nem hunyászkodó szlová­kiai magyar választópolgárok csak olyan fiatalokból válhat­nak, akiknek magyarságát s jo­gait a szüleik által választott képviselők maguk is minden szinten komolyan veszik, vál­lalják, képviselik. Szerkesztőségünk szeretne minél több magyar községet be­mutatni a Régióink melléklet hasábjain. Kérjük a polgármes­teri hivatalokat, jelezzék bemutatkozási szándékukat, hogy munkatársaink riportúton felkereshessék a községeket. Köszönjük.

Next

/
Thumbnails
Contents