Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-01 / 26. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 1. Régióink Zsigárdon kihasználták a közhasznú munka nyújtotta lehetőségeket - nemcsak a munkanélküleiek anyagi helyzetén segítettek, de a faluval is jót tettek Százan építették-szépítették a falut GAÁL LÁSZLÓ mikor érvénybe lé­pett a kormányren­delet, amely szerint az önkormányzatok közhasznú munká­ban foglalkoztathat­nak munkanélkülieket, nálunk az ezerhatszáz lakosból körülbelül kétszázhetven volt a munkanél­küli, ezért is döntöttem úgy, hogy kihasználom ezt a lehetőséget” - kezdte a beszélgetést Baranyay Alajos, Zsigárd polgármestere an­nak kapcsán, hogy a községben a múlt év második felében- kereken száz munkanélkülit alkalmaztak közmunkásként. Az okok, amikért elvállalták A polgámester több okot is felso­rolt, amiért ilyen nagyszámú köz­munkást foglakoztatott. Az egyik ok, hogy a munkanélküliek anya­gi helyzetén segítsen, hiszen volt olyan család, amelynek az összes tagja évek óta munkanélküli, most pedig egy négytagú család együtt mintegy tizenhatezer koro­nát vitt haza havonta, ami nagy segítség. A másik ok az volt, hogy a község tavalyelőtt decemberben magkapta a három évvel ezelőtt leégett egészségügyi központot. Valaha három orvos - gyerekor­vos, fogorvos és körzeti orvos - is rendelt Zsigárdon, mára csak a körzeti orvos maradt, ő is ideigle­nes körülmények között, a szövet­kezet egyik épületében fogadja a betegeket. A szövetkezetét közben elárverezték, ezért sürgősen kez­deni kellett valamit a tönkrement orvosi rendelőkkel. A község any- nyit tudott tenni, hogy egy kétta­gú állandó brigádot alkalmazott a felújításra, emellett a falu lakosai társadalmi munkában jártak épí­teni a rendelőt. „Mivel az egész le­égett tetőteret át kellett építeni, úgy döntöttünk, hogy ott községi bérlekásokat is kialakítunk. A to­vábbi gond a postával volt, amely jelenleg a kultúrház egykori tánc­helyiségében üzemel, ami nem éppen megfelelő megoldás, ezért az orvosi rendelőhöz egy új posta- hivatalt is hozzáépítenek. És mi­vel a gázfűtést is bevezettük, a fe­leslegessé vált egykori szénraktár helyén ifjúsági klubhelyiséget ter­vezünk kialakítani” - sorolja a polgármester. Munka tehát akadt bőven, és azt társadalmi munká­ban nemigen lehetett bírni, hi­szen nyáridőben faluhelyen min­denkinek éppen elég a maga dol­ga. Nagyon jól jött tehát a kor­mány által nyújtott lehetőség, így aztán a közmunkások Zsigárdon nemcsak a szokásos utcaseprege­tő, faluszépítő munkát végezték, hanem az építkezéseken valódi maradandó értékek létrehozásá­ban segédkeztek. Mi mindent tudtak megtenni Persze a száz ember erejéből ut- casepregetésre, faluszépítsére is futotta. Az egyik, virákertészetet végzett, de munkahelyet még nem talált fiatal lány vezetésével rendbetették a köztéri bokrokat, fákat, virágokat. Egy másik csa­pat árkokat tisztított, útpadkákat gyalult, ezzel az útkarbantartók helyett is elvégezték a munkát. A templom is felújításra szorult, ennek falát végig aláfűrészelték és így szigetelték. Persze ezt a szakmunkát külön erre szakoso­dott vállalat csinálta', ám az eh­hez szükséges vakolateltávolí­tást, a fal megtisztítását a helyiek végezték közmunkában. A mun­kanélküliek hat-hét csoportban dolgoztak a különböző munkahe­lyeken, minden csoportnak volt csoportvezetője és szintén a köz­munkára felvettek közül nevezett ki a polgármester egy kooordiná- tort, aki a csoportok munkáját összehangolta. De a munka sike­réhez valószínűleg az is hozzájá­rult a polgármester személyesen is naponta ellátogatott minden munkahelyre. A régi plébánia épületéből akár nyugdíjasothon is lehetne A munkaerő és az építőanyag Az említett építkezések folytatásá­hoz azonban nem volt elég az olcsó munkaerő, olcsó építőanyagra is szükség volt, hiszen a falu nincs olyan anyagi helyzetben, hogy min­dent újonnan vásároljon. Véledenül éppen ebben az időben verték dob­ra a csődbejutott földműves szövet­kezet vagyonát, a község ezen az ár­verésen vásárolt jutányos áron egy raktárhelyiséget meg egy istálló­épületet, hogy ezek elbontásával szerezzen épületanyagot. Úgyhogy míg az egyik csoport az építkezésen dolgozott, a másüt a bontáson se­rénykedett, hogy legyen miből épít­kezni. A temetőkerítés is úgy ké­szült, hogy ahhoz csak a betonvasat a kavicsot meg a cementet kellett megvásárolni, a betonelemeket ma­guk a közmunkások készítették, a csoport másik része aztán ezekből építette a kerítést. A régi plébánia és az új tornaterem Egy következő csoport a régi plébá­nia környékét tette rendbe, ebben a hatalmas, elhagyott épületben a polgármester szerint nyugdíjasott­hont létesíthetnének, de ez még a távolabbi jövő terve. Közelebbi terv, hogy az orvosi rendelő és az iskola A templomot szakemberek fűrészelték alá, de ehhez a vakolatot közmunkások távolították el mögött egy kisebb sportlétesít­ményt hozzanak létre. Az iskola mellett tornatermet is akarnak épí­teni, ehhez a szövetkezet árverésén megvásárolt, bontásra szánt raktár- épület anyagát használják fel. A községháza melletti mintegy húsz­áras telket is kitisztították a sokéves gaztól, itt tavasszal tűzoltószertárat és gyakorlóteret építenek. Ez bizto­san nem marad majd parlagon, hi­szen a faluban három önkéntes tűz­oltócsoport, felnőtt, ifjúsági és le­ánycsapat is működik. Egy további terv: szintén bontott anyagból egy százszemélyes lelátót akarnak épí­teni a futballpálya mellé. A lelátó alatt pedig büfét, valamint 15-20 személyes szállást, ahol a faluba lá­togató kirándulócsoportokat vagy a vendégsportolókat szállásolhatnák el. Elvégzendő munka tehát van elég, a munkanélküliek - legalábbis a többségük - örültek, hogy akadt munkájuk. Igaz, a jutalmazásuk nem a legigazságosabb, mert a szakmunkát végzők és a jobban igyekvők is csak annyi pénzt kap­hattak, mint a kevésbé igyekvők. Hogyan tovább? A polgármester szerint igazságo­sabb lenne, ha a falu egy csomag­ban kapná meg a pénzt és azt az ön- kormányzat az elvégzett munka alapján osztaná el. Baranyay Alajos nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy hiába teremtenek munkalehe­tőséget, a notórius munkakerülők akkor sem fognak dolgozni. „Ez így nem igaz, mert olyan emberek, akik azelőtt naphosszat a kocsmában ül­tek, most komoly értéket voltak ké­pesek létrehozni. Nem mondom, hogy nem akadt probléma, de sok esetben nevelő hatással volt a mun­ka, mert az embereknek jól esett, hogy szükség van munkájukra.” A polgármester szerint ha nem lettek volna a közmunkások, valószínűleg csak az orvosi rendelőn dolgoztak volna. Igaz, így sem tudtak mindent befejezni amit szerettek volna, de úgy véli, ha már valamibe belekezd- tek, a zsigárdiak vannak olyan kitar­tóak, hogy azt be is fejezik. Vannak még további tervek is, például a szennyvízcsatorna-hálózat megépí­tése. Énnek tervei már készen van­nak, most arra várnak, hogy az eu­rópai uniós ISPA programban meg­pályázzák a beruházási költségek­hez való hozzájárulást. A telefonhá­lózatot is fel kell újítani, és ha már úgyis fel kell ásni a vezetékek he­lyét, egyúttal a kábeltévé kábeleit is lefektetnék, minden egyes házhoz egy-egy kivezetéssel, hogy arra akár később is rákapcsolódhassanak a la­kosok. Persze mindez könnyebben megvalósulhatna, ha a tavalyihoz hasonlóan a jövőben is lehetőséget kapna az önkormányzat a közhasz­nú munkák kihasznáására. A raktárból tornaterem lehet Orvosi rendelő, postahivatal, ifjúsági klub, sportpálya lesz itt- ígéri a polgármester (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents