Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-28 / 49. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 28. Beszélgetés Müller Péterrel, a Sziámi zenekar énekesével az érsekújvári Klikk Pubban tartott koncertje előtt - a kezdetekről, a szervezésről, a Diákszigetről és egyebekről Költő, rendező, zenész közöm nem lehet a zenéhez és egészen más dolgokat kezdtem csinálni. Harmincévesen fejeztem be a második egyetememet, a filmrendezői szakot Budapesten. Jött egy barátom, hogy van egy zenekaruk és két hét múlva koncertet kell adniuk. A zene már készen van, de szövegeik még nincsenek. Lementem a próbájukra, nagyon szimpatikusak voltak, így megírtam nekik a dalszövegeket. Ez lett az URH nevű zenekar 1980-ban. A történet ezzel nem ért véget, ugyanis a gitárosuk akinek énekelni is kellett volna, azt mondta, ő ezeket a szövegeket nem tudja megtanulni két hét alatt, így én lettem az énekes. A New Music Express zenei szaklap azt írta hogy mi vagyunk Kelet-Európa legjobb zenekara. Mi az oka annak, hogy az URH csak nyolc koncertet élt meg? Mi lett a folytatás? A realitás érzése. „Ennyi” koncert után úgy éreztük, hogy elég volt. Lemezt nem adhattunk ki, mert azokban az időkben épp hogy majdnem lecsuktak a szövegeink miatt. Kijutottam Franciaországba, ahol egy komoly hanglemezkiadó ajánlott egy nagyon előnyös szerződést, de nem engedték ki a zenekart Magyarországról. A vég másik oka volt, hogy beleszeretettem a Kontroll Csoport nevű zenekar énekesnőjébe, Bárdos Ágiba addig sündörögtem körülötte amíg bekerültem az együttesbe. Az én adottságaimmal nem volt könnyű, de bevettek. A Kontrollal énekelem 1983-ig. Ágival megszületett közös gyerekünk és ez felrobbantotta a zenekart. Ezután alakítottuk meg a Sziámi-Sziámit. Különválásunkat a zenekar se bírta ki és így lett a Sziámi zenekar Gesler Jánossal. Majd elköltöztem Amszetrdamba egy faluba; 3-4 éve költöztem vissza. Tavaly újra összehoztuk a Jánossal a zenekart. Ismeretes, hogy főszervezője vagy a Diákszigetnek, hogy kezdődött az egész ? A Sziámi zenekarral 92-93-ban nagyon sokat turnéztunk, minden városban volt néhány ember, aki erősen kötődött a zenekarhoz. Elég nehéz volt a személyes kapcsolatot tartam velük, abból állt az egész életem, hogy a leveleikre válaszolgat- tam. Úgy döntöttünk, csinálunk egy nyaralást ahol a zenekar együtt nyárid az ismerősökkel, úgy terveztük nem lesz nagy, maximum nyolcvan ember. Zalaegerszeg mellett szerveztük meg az első sziámi tábort. A másik éven nyolcvan helyett már nyolcezer jelentkező volt. Elmentem a fővárosi önkormányzathoz, hogy szeretnénk elkérni a Margitszigetet egy hétre. Helyette az Óbudai szigetet kaptuk meg. Eredetileg mi is ezt szerettük volna, a Margitszigetet csak taktikai húzásnak szántuk. Megcsináltuk az első Diákszigetet, néhány magyar zenekarral. Ehhez képest már az elsőn 40 ezer ember vett részt. Anyagüag nagyon eladósodtunk. Épp a következő évben volt a Woodstock fesztivál 25. évfordulója, ennek emlékére rendeztük meg az Eurowoodstockot. Azóta Európa legnagyobb ifjúsági fesztiválja a miénk. 1996-tól Pepsiszigetnek nevezik. Kinek az ötlete volt eladni a fesztivál nevét? Ez is az én művem, már az első évtől kerestünk szponzort, mivel a jegyárakból nem lehet úgy megélni, hogy valódi nagy sztárok lépjenek fel a rendezvényen. Tehát keresnünk kellett egy szponzort, aki megtámogatja ezt a dolgot. A szakmám szerint filmrendező vagyok, Hollandiában reklámfilmeket csináltam, többek között a Pepsinek is. Ott járt a Pepsi amerikai vezetősége, megnézték a reklámfilmemet, nagyon tetszett nekik. Ott ültek a Pepsi magyar vezetői is és mondtam, hogy miért nincsenek jobban benne a sziget fesztiválban, irultak-pirultak az amerikai főnökség előtt. Hároméves szerződést kötöttek velünk. Milyen irányba szeretnéd terelni a sziget fejlődését? Mostanáig látványos mennyiségi növekedés volt, egészen a tavalyi évig. Annyira bejött a dolog, hogy megfordult az egész, idáig nekünk kellett támogatókat keresnünk, most pedig már ők keresnek meg bennünket. Összeállt egy szakértőkből álló stáb. Egyre jobban jobban figyelünk a dolog láeatív részére (színházi rész, szigethíradó, a film- fesztivál, civü szervezetek jelenléte a szigeten), most ebbe az irányba haladunk. Mennyiségben még egy kicsit növekedhet a fesztivál, de már tavaly is volt olyan nap, hogy jelképesen kikerült a „Megtelt” tábla. A bejáratnál több mint 320 ezer látogató volt. Melyik művedre vagy a legbüszkébb, miben látod az élet értelmét? Nincsen semmiféle mű! Ez egy nagyon jó iskola, házi feladatokat írok és van egy csomó, amiről azt gondolom hogy szépen megírtam és ez jó érzés. Legjobban a költészet nyelvén' tudok beszélni mert ez a saját nyelvem. Megtanultam filmet csinálni, lényegében költő vagyok, de azt gondolom, hogy a művészetek valahol találkoznak. Az élet értelmére az emberek nehezen találnak rá, pedig nem bonyolult. Ismerd meg önmagad - ez az élet értelme. Meg azért van egykét segédtörvény is, amit minden kultúrában elmondtak, hogy a mámor az nagyon fontos dolog, ugyanolyan fontos, mint levegőt venni, mámor nélkül nem lehet élni, minden másodpercet mámorossá kell tenni. Ez nem azt jelenti, hogy be kell rúgni, azt jelenti, hogy mámorossá kell tenni a következő lépésedet, hogy annak értelme legyen. Az út az önismeret útja. Nem tudományos módon van értelme, hanem azért, hogy örömed legyen benne. Hogy hogyan ismered meg önmagad. Az emberek, nagyon arhbiciózisak, földhözragadtak, azzal töltik az életüket, hogy megfeledkeznek arról, hogy halandók, pedig ez a legfontosabb tudás. A szerző felvételein Müller Péter ROSKÓ PÉTER alán érdekelné az olvasókat, hogy milyen volt a gyermekkorod? Hosszú! Már csak azért is, mert még mindig tart. Olyan dologra kérdeztél rá, amire nem lehet másként felelni. Nálam minden dolog lényege az, hogy megőrizzem a gyermekkoromat! A boldogságról pedig azt gondolom amit le is írtam egy dalban: boldognak lenni nem valódi érzés. A boldogtalanság az még csak-csak valódi, néha én is érzem, de a boldogságot nem tudom érezni. Ez lenne a boldogság? Úgy tudom, az első találkozásod a zenével nem nevezhető ideálisnak? Igen! Kirúgtak az énekkarból az általános iskolában, mert annyira botfülű voltam! Anyukám balett-táncosnő volt az Operaházban. Én lényegében az Operaházban és az Erkel Színházban nőttem fel, már 2-3 éves koromban végigültem a Bohém élet próbáit, sót azt mesélte az anyukám, hogy amikor a Moulin Rougéban, a Nagymező utcában tartották a Mikulás-ünnepséget, felhábororodva modtam, hogy „Figyelj mama ez nem az Operaház? Altkor menjünk haza!”. Az énekkarból kirúgtak, karénekes nem lehettem, hát csináltunk egy kamarakórust a gimnáziumban, ami miatt meg majdnem kirúgtak az iskolából. Éppen kitört a hatnapos háború Izrael és Egyiptom között. Mi az ünnepségen elénekeltünk egy olyan spirituálét, aminek véledenül különösjelentősége lett emiatt a konfliktus miatt (Mózes buzdító beszéde népéhez, amikor az izraeliek Egyiptom földjét elhagyták). Amikor az amerikai négerek a dal szövegét írták, természetesen nem gondoltak arra, hogy egyszer lesz egy hatnapos háború. A karmestert kirúgták az iskolából, bennünket pedig igazgatói rovóban részesítettek. Hogy váltottál át a rockzenére? Úgy döntöttem, hogy nekem semmi A serdülők szülei (főleg az anyák) gyakrabban panaszkodnak, mint a kisebb gyermekek szülei. Elégedetlenek az élettel, a családi boldogsággal és általában kimerültebbek Ha a fiatalok nem veszekednének, sosem hagynák el a szülői házat ÖSSZEÁLLÍTÁS bbe az örökös civako- dásba már halálosan belefáradtam! - így jellemezte az anya tartós nézeteltéréseit tizenéves lányával. Ez az eset nem egyedülálló. Az okok többnyire jelentéktelen apróságok: ld kell vinni a szemetet, idejében kell hazajárni, ki kell takarítani a szobát. Banalitásuk ellenére ezek a konfliktusok mégis megviselik a felnőtteket. Felmérések bizonyítják, hogy a serdülők szülei (főleg az anyák) gyakrabban panaszkodnak, mint a kisebb gyermekeké. Elégedetlenek az élettel, a családi boldogsággal és általában kimerültebbek. Elkerülhetetlenek-e ezek az állandó viták? Az utóbbi években sokszor tanulmányozták a szülők és a gyermekek mindennapos kapcsolatait, hogy megállapítsák: miért változnak meg annyira a családi viszonyok a felnőtté válás korában. Megdöbbentő a tény: a jelentős érzelmi vonzódás ellenére a serdülők és a szülők nem tudják megállni, hogy ne hadakozzanak egymással. A legjobb családi kapcsolatokat ápoló szülők és gyermekek is meglepően sokszor veszekednek. A szülő-gyermek konfliktus a kutató és a Idinikai orvosok között is jelentős nézeteltéréseket okoz. Harminc éve még a pszichoana- litikusok véleményét fogadták el, akik azt állították, hogy a csökönyösség, a bosszú, a passzív agresszivitás és a szülői akarat elleni lázongás a serdülés normális és egészséges vonásai. A hetvenes években végzett tanulmányok megváltoztatták azt az álláspontot, amely szerint a családi viharok és stresszek elkerülhetetlenek. A felmérések azt tanúsították, hogy a serdülők háromnegyede jól kijön a szüleivel - és viszont. A családi viharok elkerülhetetlenek. A serdülők háromnegyede jól kijön a szüleivel. A klinikai orvosok a gyakori viták és stresszek miatt eltúlozták a jelenséget? Vagy egyszerűen csak melléfogtak? A válasz, amelyet most kezdenek megfogalmazni, valahol a két szélsőség között van. A szülők számára rossz hír, hogy a vitatkozás és szurkálódás formájában jelentkező konfliktus a serdülőkorban sokkal gyakoribb, mint a gyermek fejlődésének bármely más szakaszában. Jó hír viszont, hogy ezek az ellentétek a szülők és a gyermekek között csak ritkán borítják fel a szoros érzelmi kapcsolatot és vezetnek kölcsönös elidegenedéshez. És ha a legtöb családban a serdülés idején fokozódik is a feszültség, ez csak átmeneti jelenség. Tizennégy-tizenhat éves korban megszűnnek a problémák. A pubertás napjainkban korán, már tíz-tizenhárom éves korban jelentkezik. Jellemző: ahogyan az ifjúság testileg fejlődik, úgy szaporodnak szüleivel konfiktusai. Ha a pubertás idejében jelentkezik, akkor korán kirobbannak az ellentétek, ha viszont megkésik, akkor a feszült viszonyok is később alakulnak ki. Noha számos más tényező is befolyásolja a serdülő magatartását, az közvetlen kapcsolatban van a folyamat biológiai lényegével: a felnőtté érésben valami ösztönzi a szülő-serdülő ellentéteket. Nem meglepő, hogy a teli szemétkosáron, a szétszórt szennyesen, a fehérneműn és az ordító magnón vitatkoznak. De miért kell, a seredülőkorba korábban eljutóknak gyakrabban veszekedniük a szüleikkel, mint azoknak, akiknél a testi fejlődés lassúbb? Ha zavarban vagyunk az emberi viselkedés egyes kérdéseit illetően, akkor hasznos közelebbről megvizsgálnunk evolúciós rokonainkat. Csak mostanában kezdjük megérteni, milyen a családi kapcsolat a majmok között a pubertás korában. Egy biztos: serdülőkorban a majmok elhagyják a „szülői kört”, amelyben vüágra jöttek. Legközelebbi biológiai rokonainknál a nőstények a pubertás korában új falkát keresnek, és ott párzanak. A fogságban élő csimpánzok megfigyeléséből tudjuk, mi történik akkor, ha a serdülők maradnak a szülőkkel. Egyes fajtáknál késlekedik a pubertáskori fejlődés. Ha a kutatások eredményeit ösz- szegezzük, akkor azt látjuk, hogy fejlődési szempontból a legtöbb utód számára előnyös, ha serdülőkorban elhagyja a szülői házat. Raymond Montemayor amerikai pszichológus szerint, aki a szülőgyermek kapcsolatot tanulmányozza, ezek a konfliktusok ősi eredetűek. Elődeinknek azonban a mai szülőkkel szemben volt egy nagy előnyük: a serdülőkor után kevés gyermek maradt velük. Az iparosodás előtt a középiskolás ifjúság gyakran félautonóm módon élt, vagyis dolgozott és keresett is, mégpedig nem a szülők, hanem más felnőtt felügyeletével. Számos fejlődő országban a serdülőket elküldik a szülői házból. A pubertás problémái valamennyi iparilag fejlett társadalomban nagyjából azonos mértékben megtalálhatók. A modern társadalomban a generációk közötti feszültségeket a szociológia magyarázata az lehet, hogy a gyors szociális változások ldengesztelhe- tetlen ellentéteket és szakadást okoztak a gyermekek és a szülők értékítéletében, nézeteiben. A jobb egészségügyi ellátás következtében az iparosítás meggyorsította a serdülést, ám meghosszabbodott a tanulóidő, ami magával hozta a gyerekek anyagi függőségének kitolódását. így a fiziküag érett gyerekek kénytelenek sokáig szoros kapcsolatban élni szüleikkel. Száz évvel ezelőtt a serdülő fiatalok elhagyták a szülői házat. Ma az érett ifjúság hét-nyolc évet még együtt él a szüleivel. Más szavakkal: az iparosítás megakadályozta a gyerekek különválását a szülőktől, ami a serdülő-szülő konfliktus tartósításával egyenlő. Természetesen a pubértás csupán az egyik tényező a sok közül, amely növeli a családban a feszültséget. A szülői következetlenség, a kapcsolatok akadályozása, a túlzott szigor vagy szabadosság csak ronthatja a helyzetet. Ha a családi perpatvarok túllépik a tűrhetőség határát, akadályozzák a család működését, akkor szakemberhez kell fordulni tanácsért. A szülőknek azonban tudniuk kell, hogy ha a fiatalok nem veszekednének velük, akkor lehetséges, hogy sohasem hagynák el a szülői házat. (A Psychology Today nyomán)
