Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-23 / 45. szám, péntek
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 23. Chopin-levelek a születésnapra Varsó. Fryderyk Chopin négy levelével gazdagodott a varsói Chopin Múzeum tegnap, a világhírű lengyel zeneszerző születésének 191. évfordulóján. A leveleket a Párizsban élő, lengyel származású Marek Keller ajándékozta a múzeumnak, aki az elmúlt két évben már hat másik Chopin-levelet adott át a Fryderyk Chopin Társaság által fenntartott gyűjteménynek. Az újabb négy levél 1838-1849 között keletkezett, címzettje Wojciech Grzymala, Chopin közeli barátja volt. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Alku 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 A.HA SZÍNHÁZ: A szerelemről 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Mandarinszoba (a pozsonyi West Színház vendégjátéka) 17,20 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Esküvő 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: 102 kiskutya (amerikai) 16, 18 Magányosok (cseh) 20.30 OBZOR: Jég és föld között (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: Febiofest - Happy end (svéd) 16 Szerelem a szerelem? (svéd) 18 Próféták... (cseh) 20 Janek, Janecek, Vávra bemutatja... (cseh) 22 CHARLIE CENTRUM: A sebezhetetlen (amerikai) 20.30 Human Traffic (angol) 21 A harc mestere (amerikai) 17.15 Jég és föld között (amerikai) 18.15 Segíts, majd segítek (cseh) 17.30 Tájkép (szlovák-cseh) 18 Hana és fivérei (szlovák) 19 KASSA DRUZBA: Szökésben a vőlegény (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Cool túra (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: 102 kiskutya (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Briliáns csapda (amerikai) 17.15, 19.15 CAPITOL: Sikoly 3 (amerikai) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY- LUX: Hó hull a cédrusra (cseh) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A harc mestere (amerikai) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Acid House (angol) 16.30, 19 GALÁNTÁ - VMK: The Flintstones 2 - Viva Rock Vegas (amerikai) 17.30, 20 KIRÁLY- HELMEC - PRIVÁT: Amerikai psycho (amerikai) 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: X-Men - A kívülállók (amerikai) 18 Február 28-áig lehet pályázni az Illyés Közalapítványnál Változott a webcím ÚJ SZÓ-HÍR A sajtóban megjelenttől eltérően alakult az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Alkuratóriumának web- címe. A változásért az alkurató- rium titkársága elnézést kér. A működő webcím a következő: web.stonline.sk/ika.szalkurat. Az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Alkuratóriuma egyúttal értesíti az érdeklődőket, hogy a pályázatokat február 28-ig lehet postára adni. A Szlovákiai Alkuratórium az elmúlt évihez képest ez évben egy kissé megemelt támogatási kerettel rendelkezik. A pályázatok elbírálása az alkuratóriumi rendszerben előreláthatólag április közepére fejeződik be. Ezután a budapesti kuratórium elé kerülnek a pályázatok, ahol májusra várható az elbírálás, (ú) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MÜSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 8 órakor a Hétről hétre című publicisztikai magazinnal indul a magyar adás műsora, amelyben ezúttal is a hét legfontosabb politikai eseményeivel foglalkozunk. Beszámoló hangzik el a parlament e heti munkájáról. Beszélgetés hallható a Stockholmban megtartott Fiatalok és az alkoholizmus nemzetközi konferenciáról, ahol az egyik előadó Csáky Pál volt. Szó lesz a komáromi hajógyár gondjairól, valamint a pathi fürdő fejlesztését akadályozó tényezőkről. A déli hírek előtt Hazai tükör, amelyben ezúttal Palást községbe látogatunk el. Majd Nótacsokor. 13 órakor kezdődik az Irodalmi mozaik. A 14 órai Hírek után Slágerhullám, majd Kaland az élet - megismételjük a Mila Haugová költővel, műfordítóval készült beszélgetést. A Köszöntő után Napzárta. Vasárnap 8 órától Hírek, Sport, A héten történt. 9.30-kor gyermekeknek hangzik el irodalmi összeállításunk. A Világosság című egyházi műsor katolikus félrórájában Bar- csek Sándor somotjai esperes-plébános elmélkedését hallhatják. Ezt követi a Századok zenéje, amelyben Gounod, Puccini, Grieg és Auric művei csnedülnek fel. A 10 órai Hírek után Randevú. Az első részben befejeződik Pinokkió története, a legkisebbek elmondják, hogyan érzik magukat az oviban. A második rész sztárvendége Török Ádám. A szerkesztő Csenger Ferenc. 14.05-kor anyanyelvi műsorunkban Jakab István írása hangzik el. 15 órától A kultúra világa jelentkezik. A témák: szentendrei képzőművészek a Magyar Kulturális Intézetben; Bácskái Béla képei a Kortárs Magyar Galériában; dalairól mesél Kátai Zoltán énekmondó. A Hazai tájakon című néprajzi műsorban farsangi szokásokat mutatunk be a koloni Sütő Annával. (SzZ) A közszolgálati televíziók gondjainak hátterében a pénz áll. De vajon meddig lehet élni az archívumokból? Küldetés, ígéretek - és a valóság A cseh film és televízió együttműködésének egyik friss példája Drahomíra Vihanová Jelentés egy vándorútról című alkotása. Képünkön a film egyik jelenete. (Vlastimil Malaska felvétele) Pár évvel ezelőtt a kereskedelmi televíziók „agresszív rohama” felkészületlenül érte térségünkben (azaz Kö- zép-Európában) a közszolgálati médiát. MISLAY EDIT Ez utóbbinak szembe kellett néznie azzal, hogy a nézőnek immár választási lehetősége van, és többnyire (már csak az újdonság ereje miatt is) a kereskedelmi adókat részesíti előnyben, amelyek a siker érdekében „nagy gőzzel indultak”, a legjobb, a legizgalmasabb, a legszóra- koztatóbb műsorokat ígérve. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a köz- szolgálati csatornák nem tudnak versenyre kelni a kommersz adók - igaz, idővel egyre inkább megkérdőjelezhető színvonalú - kínálatával, és nem késlekedtek prezentálni, hogy a közszolgálati televíziónak egészen más a küldetése. Olyan értékeket hivatott közvetítem, amelyekre a kereskedelmi csatornák nem vállalkoznak. A közszolgálati televíziók küldetésével tehát már jó ideje tisztában vagyunk, a gond csupán az, hogy a műsorkínálat nem egészen tükrözi vissza a célkitűzéseket és ígéreteket. A gondok hátterében természetesen a pénz áll - közismertek a magyar és a szlovák köz- szolgálati televízió anyagi problémái. így aztán a különböző szolgáltató műsorokon, az alacsony költségvetésű „beszélgetős” műsorokon, a nem túl nagy számú doku- mentumfümeken kívül nem sok, saját műhelyben készült, eredeti produkciót kínálhatnak. A hazai színészek számára sem terem sok babér: a színházi szereplés lehetőségén kívül legfeljebb a magazinok és a már említett talk show-k műsorvezetőiként, valamint a szinkronban érvényesülhetnek. Hol vannak már azok az idők, amikor hetente újabbnál újabb tévéfilmekben tűnhettek fel a képernyőn? Az idősebb színészgeneráció máig e „régi dicsőségnek” köszönhetően őrzi népszerűségét, ám kétséges, hogy a fiatalabb színésznemzedék tagjai népszerűség tekintetében rövid időn belül behozhatják idősebb kollégáikat. A közelmúltban egy elemzés rámutatott arra, hogy napjaink fiatal szlovák művészei arctalanok, csupán hangjuk van, amelyet a számtalan szinkronizált külföldi szappanoperának köszönhetően jól ismer a néző. Igaz, hogy Szlovákiában manapság már díjazzák a legjobban szinkronizált produkciót és a legjobb szinkronszínészeket, de ez korántsem pótolja azt a népszerűséget (és szakmai-művészi lehetőséget), amelyet egy tévéfilm vagy tévéjáték biztosíthat, amelyben nem csupán a hangját, hanem „egész valóját”, teljes színészi eszköztárát megmutathatja a művész. Néhány hónapja ugyan a Szlovák Televízió munkatársai részéről olyan (talán túlontúl) optimista nyilatkozatok hangzottak el, hogy ismét elindítják a hajdan sikeres hétfői tévéjátékok sorozatát, amelyben annak idején számos, klasszikus és kortárs szlovák, illetve világirodalmi mű alapján készült, színvonalas produkció született, kiváló színészi alakításokkal. Ha az emlékezetem nem csal, mutatóba készült is egy vagy két tévéjáték, aztán, amint az a Szlovák Televízió körül gyűrűző gondok miatt várható volt, megszakadt a folyamat. Az évtizedek alatt hatalmasra duzzadt archívum természetesen mindig kéznél van, így újdonságok híján legalább ebből lehet válogatni. A szlovák és a magyar közszolgálati televízió - különböző formában - merít is belőle bőven. Szép dolog persze a régi sikerek felelevenítése, de csak ebből nem lehet megélni. A nézőnek sincs kedve állandóan az agyonismételgetett képsorokat újranézni, és a színészek sincsenek elragadtatva az effajta takarékosságtól. Az is biztos, hiszen az utóbbi évek színészinterjúinak egyik állandó témája, hogy szűkösek a szakmai lehetőségek, az idősebbek kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy nem irigylésreméltó pályakezdő kollégáik helyzete. Az országos népszerűség szinte egyetlen járható útjának (persze, a műsorvezetésen kívül) a hazai szappanoperákban való szereplés tűnik. De hát ezekben sem kaphat feladatot mindenki. A helyzet vüágos: arra a műfajra, amelyben a közszolgálati televíziók .lekörözhetnék” a kommersz csatornákat, vagyis eredeti tévéfilmekre, tévéjátékokra - nincs pénz. A nézettségük tehát csökken, vagy pedig tartósan alacsony szinten van. Keresik a kiutat, mert másképp kevés az esély a túlélésre. Kiút pedig biztosan létezik, és vannak, akik már - úgy tűnik - meg is találták. Nem kell messzire mennünk a példáért, elég a határon túlra tekintenünk. A cseh közszolgálati televízió is ugyanolyan körülmények közé került 1989 után, mint a magyar vagy a szlovák. Azt, hogy a gondoknak sincs híján, az alig egy hónapja lezajlott, világraszóló botrány is bizonyítja. Az indulatok azonban mára elsimultak, és a cseh televízió most ismét ott folytatja, ahol a változások okozta kisebbfajta sokk után magára találva elkezdte. Azok, akik a sok esetben számos előnyt kínáló magyar-szlovák-cseh hármas határ térségében élnek, és a közszolgálati televíziók színvonalát illetően van összehasonlítási lehetőségük, egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a csehek kínálják a legnézhetőbb közszolgálati televíziót. Szlovákiával összehasonlítva a színvonalat érvelhetnénk azzal, hogy Csehországnak kétszer annyi a lakossága, vagyis mégiscsak több pénz jut a televízióba. Magyarországgal kapcsolatban ezzel sem érvelhetünk. Az újonnan készült tévéjátékok számában számottevő a különbség, és azt sem állíthatjuk, hogy a mennyiség a minőség rovására menne. Ráadásul a cseh közszolgálati televízió nem csak „saját használatra” dolgozik, hanem számos mozifilm társproducereként is, és e filmeket később műsorukra is tűzik. A pénzhiány természetesen hatalmas gát. De egy lényeges szempontról nem lenne szabad megfeledkezni: ha egy közszolgálati televízió él azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel legalább néhány területen előnyre tehet szert a kommersz adókkal szemben, nem igazán számíthat a nézőkre. Nézők nélkül pedig mihez kezdhet egy televízió? Előd Ágnes és Németh Hajnal Hasta la vista, Baby! című kiállításával nyitotta meg kapuit az Open Gallery Humorba ágyazott generációs grimasz LAKATOS KRISZTINA Pozsony. Open Gallery néven önálló kiállítótermet nyitott a pozsonyi Soros Kortárs Művészeti Központ székháza helyiségeiben (Bástya utca 5.). A galéria a központ eddigi törekvéseinek a folytatásaként elsősorban a szlovák, valamint a környező országok kortárs képzőművészeti irányzatainak a találkozását, konfrontációját kívánja elősegíteni. A kép annyiban változik, hogy míg a központ az elmúlt években különböző befogadó galériákban nagyobb, reprezentatívabb bemutatókat szervezett, nemzetközi projekteket valósított meg (mint például az 1998-as Un- projected című kiállítás, amelyen négy ország egy-egy fiatal képzőművészének a munkái jelentek meg, vagy az 1999-es Projected: Poland), a továbbiakban - külföldi kurátorok közreműködésével - kisebb, kamarajellegű kiállításokon egy-egy szűkebben vett irányzatot, illetve alkotói szemléletmódot tervez bemutatni. A Hasta la vista, Baby!, amely április hatodikéig tekinthető meg, az Open Gallery első kiállítása. Petrányi Zsolt kurátorként két fiatal magyar képzőművész, Előd Ágnes és Németh Hajnal munkáit hozta el Pozsonyba. Noha mindkét képzőművész különböző technikákat alkalmaz munkáiban, közös bennük az új médiák iránti érdeklődés, a kommersz lenyomata, s valamiféle - humorba és játékosságba ágyazott - generációs grimasz. Előd Ágnes a szobor klasszikus definíciójából indul ki, ugyanakkor ob- jektjeiből száműzi a „nemes” anyagokat, gumival, textillel, habbal kísérletezik. Témáiban visszaköszönnek a gyermekkori fantázia, a televízió, a mozi képei (UFO, Űrállomás, Alien porno, Revütáncosnő...). Objektjeiben központi szerepet kap a humor: Philippinél találkozunk című munkáját zöld lankákon „legelésző” apró kaucsukál- latkákból alkotta meg. Németh Hajnal videoinstallációkban, fotókban utazik - munkáiban számítógépes manipuláció által a hétköznapi banalitásokból kiindulva a virtuális valósággal kísérletezik. Idén a továbbiakban észt, macedón és horvát képzőművészek mutatkoznak be az Open Galleryben. A kiállítások megnyitását minden alkalommal az adott ország képző- művészetének legfrissebb törekvéseit átfogóan ismertető előadás, videobemutató kíséri. Emellett megnyílik a Soros Kortárs Művészeti Központ könyvtára is, ahol fellelhető lesz az intézet tevékenységének a dokumentációja, valamint a kortárs művészettel foglalkozó kiadványok gazdag gyűjteménye is. Előd Ágnes Philippinél találkozunk című munkája az Open Galleryben (Somogyi Tibor felvétele)
