Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-15 / 38. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 15. Régióink LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok - társadalmi és közgazdászati heti közlöny - 1882. február 18. számából Dalestély Ha a mai nehéz időben a gondok önsúlyától kissé megszabadul­ni akarván, a vigalmak tűzhelyénél keresünk megkönnyebbü­lést, igen vonzólag oda sietünk, hova az édes családi és hű baráti szeretet gyűjtött maga köré oly társaságot, melynek mindegyike a másikért melegen érez. Egy ilyen vigadó társaságot hozott ösz- sze folyó hó 14-én Schnell úr vigadójába az egyház énekkara „dalestély” jelleggel. Ki ezen egyházi énekkarnak egyházias szép összhangzatú énekeit már hallotta, az meggyőződést szerezhe­tett magának arról, hogy ezen énekkar 12 évi fenállása óta nem­csak az egyház igényeinek felel meg, hanem városunk közönsé­gének is elismerő figyelmét többször magára vonta, ugyanezért nem is csodálkozhatik azon sem, hogy az egyszerű, de ízletes közvacsorát hat, kiválogatott szép darab víg dalával még ízlete­sebbé varázsolta. „De a mi a kedvet adjam a bor a .” Itt is hát régi jó szokás szerint a poharak koczintatása is megkezdetett: N. K. poharat emelt Nagyvasváry Sándor szeretve tisztelt elnökükre, mint a kinek betegség miatt elmaradása nagyban gyengíti a kar örömét. F. Sulajcsik Lajos karvezérre és az énekkar tagjaira, a kar pártoló tagjaira. A családias színezetű közvacsora után víg tánczra kelt a rózsás kedvű fiatalság, kiknek neve később az idő­sebbeket is körükbe csalogatván, folyt a mulatság reggeli 5 órá­ig, fesztelenül, (s) Rendőrségi hírek - Útonállás Ácson Laposa József ottani lakost, hazamenés közben ismeretlen tettesek megtámadták, és pénzt követeltek tőle, mit nem adhat­ván, rajta több késszúrást ejtettek és csak közelgő léptek zajára futamodtak meg a gazemberek. Ugyancsak Ácson Nyéki Péternek házában, midőn épen családjá­val lakodalomban volt, betörtek és nagymennyiségű élelmiszert eltolvajoltak. Hasonlóan cselekedtek ismeretlen gazfraterek Pindorfer József helybeli lakosnál, kinek házába a Csapó-utcza felől a kerítés szétbontásával behatoltak és úgy e házból, mint a szomszédból sok baromfit emeltek el. Egy kis leányka került a legközelebbi hetivásáron a Rozália-té- ren sebesen vágtató lovak lábai alá, a jelenetet látók borzalmát csakhamar öröm váltotta fel, mert a lánykának csodás módon mi baja sem történt. Válogatta: Kamoncza Márta Regionális lapot indítanának, hogy az alapszervezetekben folyó tevékenységről a nyilvánosság is értesüljön Foghíjas részvétel a közösségi fórumon JUHÁSZ KATALIN A Csemadok Kassa-kör- nyéki területi választ­mánya és az MKP járá­_______ si elnöksége január 27­** ***** én Szlovákiai Magyar Közösségi Fórum cím­mel szervezett találkozót a szepsi művelődési házban. A cím remekül hangzik, ám a belpolitikai helyzet kiszámíthatatlansága miatt a ren­dezvény nem sikeredett országos je­lentőségűre. Ugyanabban az idő­pontban zajlott ugyanis a Magyar Koalíció Pánja országos tanácsának rendkívüli ülése, ezért igazoltan hiányoztak a meghívott országos Csemadok-vezetők, parlamenti kép­viselők és kormánytagok, a sajtó is Galántára vetette vigyázó szemeit, a Szepsiben kritikai éhei útjukra bocsájtott, gyakran nagyon is meg­alapozott megjegyzések nem értek el a címzettekhez, párbeszéd, illetve vita helyett tetszetős szólamok, vészjósló, vagy éppen patetikusra hangolt monológok születtek. Per­sze így is megérte, nem veszett kár­ba a szombat délelőtt, megtudtuk például, hogy a térségben összesen hatvan elsőst íratnak magyar tan­nyelvű iskolába, hogy ez a legtöbb helyen a magyar óvodák szisztema­tikus likvidálásának eredménye, hogy ugyanilyen pusztító aknamun­ka folyik egyházi vonalon is, a szlo­vák egyházmegyékben, továbbá, hogy a magyar pedagógusok zöme nem jár templomba. A fórum elérte célját, helyzetképet, értékelést és cselekvési programot adott az elkö­vetkező időszak feladatainak meg­oldásához, a közművelődés, anya­nyelvi oktatás, gazdasági és politi­kai élet, önkormányzati tevékeny­ség, valamint az egyházak működé­se terén a Kassa-kömyéki járásban. Huszonkét község képviseltette ma­gát a rendezvényen, melyet Gál Sándor író, a Csemadok TV elnöke nyitott meg, majd a szervezet el­múlt évi és idei tevékenységéről szá­molt be Boda Ferenc járási titkár. A térség 3618 taggal rendelkező 34 alapszervezetéből 28 működik is, ami jó eredménynek számít, él és vi­rul a legrégebbi járási rendezvény, a Nagyidai Járási Csemadok Nap, idén 50 éves a helyi Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, akik ez al­kalomból július végén csapnak ha­talmas dáridót. A járásban 2001- ben 13 jelentősebb kulturális ren­dezvény zajlik majd, külön említést érdemel a kerületi szavalóverseny, a IV. Jászói Nyári Egyetem, valamint a Falusi színjátszó- és esztrádcso- portok III. Országos fesztiválja, amely tavaly jelesre vizsgázott Szepsiben, főleg ami a gördülékeny és emberbarát szervezést illeti. Bo­da Ferenc előadásában kiemelte: a járás alapszervezetei mára saját ar­culatot alakítottak ki, tevékenysé­gükkel pozitív hatást gyakorolnak a helyi közösségre, hiszen ahol nincs magyar iskola, ott a Csemadok je­lenti az anyanyelvi kultúrával való egyetlen kapcsolatot. Az iskolai cso­portokkal együtt harminc öntevé­keny kultúrcsoport működik a járás­ban, közel 700 taggal. Épp ezért a közeljövőben elemezni kell a kistér­ségek közösségeinek kulturális és társadalmi igényeit, és olyan prog­ramot kell kialakítani, amely össz­hangban van az önkormányzatok törekvéseivel is. Ez annál is inkább járható útnak tűnik, mivel a szerve­zet 1996 óta nem kap állami támo­gatást, hazai és anyaországi alapít­ványi pályázatok útján, önkormány­zatok segítségével, illetve vállalko­zói adományokból él. Boda Ferenc szerint fontos, hogy az alapszerve­zetekben folyó tevékenységről a nyilvánosság is értesüljön, e célt szolgálná egy országos, illetve egy regionális folyóirat. A járásban 16,6 százalék a magyar anyanyelvűek aránya, a számarány növekszik, ám a magyar tannyelvű iskolásba íratott gyerekek száma en­nek ellenére csökkenőben van. E ve­szélyes folyamatot megállítandó ma már kevés a tüneti kezelés, nem elég mikulás-csomagokkal befolyásolni a szülőket, behatóbban kell foglal­kozni a kérdéssel. Ezt már M. Mol­nár László, a Csemadok TV alelnöke mondotta, aki előadásában a meg­hirdetettekkel ellentétben nemcsak az anyanyelvi oktatás szerepéről be­szélt, hanem a közelgő népszámlá­lásról is, amikor fontos lesz a felvilá­gosító tevékenység, mivel a magyar anyanyelvű lakosság egy része a múlt tapasztalatai alapján még min­dig fél vállalni nemzetiségét, meg­torlástól tartva. A közösségi fórum programjában szerepelt az úgyne­vezett státustörvény is, amelyről idáig senki, még Varga György, a vendégként jelen lévő kassai ma­gyar fókonzul sem tud sokat, több dolog vár pontosításra, a magyaror­szági honatyák sem támogatják egy emberként. A továbbiakban a szer­vezők lehetőséget adtak a szlovákiai magyar közösségek életében szere­pet vállaló intézmények és szerve­zetek képviselőinek arra, hogy kor- referátumokban elemezzék a jelen­legi helyzetet, az együttműködés le­hetőségeit a kitűzött feladatok telje­sítése érdekében. A fórum résztvevői zárónyüatkozat- ban foglalták össze a Kassa-vidéki régióban élő magyar nemzeti közös­ség céljait. Első helyen szerepel az anyanyelvű óvodai és iskolai beha­tás érdekében folyó felvilágosító te­vékenység, az ehhez elengedhetet­lenül szükséges magyar pedagógus- képzés méltányos rangjának vissza­állítása, valamint az önkormányzat­ok, szülők és szervezetek segítsége. Fontos a helyi szintű kisközösségek számára elérhető fórumok megte­remtése, ez elősegítené a fiatal nemzedék elvándorlásának megál­lítását is. A közösségi fórum támo­gatja a Szepsi központú járás kiala­kítását, amely régóta vita tárgya, a státusztörvényt, valamint az MKP egyházi bizottságának beadványát a Szentszék felé, melynek célja a szlovákiai magyar katolikus hitélet megerősítése. Csak azt a jogos elvet tartják továbbá helyesnek, hogy a települések területén lévő gazdát­lan és nevesíteden földekről azok rendelkezzenek, akiknek elődei bir­tokolták és művelték azokat, vagyis a település lakói és az általuk vá­lasztott önkormányzat. Politikai képviseletünknek követel­ményként fogalmazták meg, hogy a hazai magyarság létszámbeli jelen­létének arányában kapjon támoga­tást az állami költségvetésből. A szepsi magyar közösségi fórumot a résztvevők igényeit figyelembe vé­ve ezentúl valószínűleg évente két­szer rendezik meg. Beszélgetés Szvorák Zsuzsával, a Csemadok füleki helyi szervezetének elnökével az ottani „Magyar Házról", vagyis - ahogy ő mondja - a készülő előadásról Várlak a „vár-lak"-ba (A szerző felvételei) A színházlátogató számára az előadás szüneteiben ott a büfé. Mit kínál a Magyar Ház a fülekieknek két rendezvény kö­zött? Már megvan az elképzelés, s ta­vasszal elkezdünk dolgozni azon, hogy a ház udvarán játszótér le­gyen a gyerekeknek, ahová példá­ul az óvodások akár naponta eljö­hetnek, de egy-egy rendezvény al­kalmával is segítség lehet a szü­lőknek, hogy amíg ők bent elő­adást hallgatnak, csemetéik a kör­nyezetbarát játszótéren, a fából készült hintákon szórakoznak. Végezetül áruljuk el, mi lesz az „előadás” címe - hogy fogják ne­vezni a Magyar Házat? Mivel ez a kis épület a vár aljá­ban, a várudvar közveüen szom­szédságában helyezkedik el (egész pontosan a Vár alatti utca 28. szám alatt), felmerült a Vár­lak név is. Ebben a szójátékban minden benne van. Egyrészt a vár közelsége, s a hozzá tartozó régmúlt felelevenítésének a lehe­tősége (mondák a várról, íjászat stb.), amelyhez ötletek lennének, csak az anyagiakat kell még elő­teremteni. Másrészt azt is jelenti ez a név, hogy ez az otthon min­denkit szeretettel vár. Hogy meg­teljen élettel. Mindenre odafigyelnek az átépítők A „rendező” ama­tőr „színészekkel” dolgozik, vagy iga­zi művészeket is bevon a munkába? A „társulat” tagjai többségében lelkes amatőrök: a Cse­madok vezetőségé­nek tagjai, kollé­gák, családtagok, ismerősök. Ugyan­akkor a Füleken élő művészeket is bevontuk a „darab­ba”: ők egy millen­niumi emléktábla készítésén dolgoz­nak, amely a ház falán helyezik el. Ilyen volt a ház Aki eddig meg­nézte a házat, elcsodálkozott, hogy milyen kicsi, hisz az or­szágban másutt is megnyitott Magyar Házak ennél jóval im- pozánsabbak. Nekünk ez nagy szó Füleken, hogy lesz egy ház. Valóban kicsi, mindössze százhúsz négyzetmé­ter a területe. Ez a „társulat” is nagyobb „színházat” érdemelne, az itt működő csoportok nemcsak rendszeresen, folyamatosan dol­goznak, hanem jelentős sikerek­Ez a „társulat" is nagyobb „színházat" érdemelne. működést akarunk fenntartani, nem akarjuk onnan elszippantani a csoportokat, a kettő csak jól ki­egészíti egymást. Ott zajlanak majd a próbák és a színpadi elő­adások, mi a kamarajellegű mű­soroknak akarunk otthont adni. Mi lennénk a „stúdió” a „színház” mellett. Nálunk lennének az iro­dalmi kávéházak, a különböző kamaraelőadások, ez lenne a nagy beszélgetések színhelye, a csoportok találkozóhelye - azt szeretnénk, ha úgy működne, mint egy valódi otthon. Terve­zünk még filmklubot, előadáso­kat, nosztalgiaesteket, lehetőség lesz internet-használatra, s a kö­zépiskolások saját ifjúsági klubot működtethetnek. kel is dicsekedhetnek, ahogy ez a Csemadok évzáró közgyűlésén is elhangzott. Egy ilyen kisvároshoz képest, mint Fülek, nagyon is gazdag a kulturális élet. Ugyan­akkor reálisan gondolkodunk, ezekben az ínséges időkben csak erre van lehetőség, hogy ezt a há­zat fenntartsuk és működtessük. Örülünk, hogy legalább ez van. A helyi csoportok eddig a Városi Művelődési Központban próbál­tak. Ezután? A VMK-val továbbra is jó együtt­A márciusi ünnepélyes átadás után milyen rendezvényeket ter­veztek még? Augusztusban a Palóc Napok kísé­rőprogramjaként Borfesztivált sze­retnénk rendezni. Ezeken a napo­kon majd minden a bor körül forog: lesznek szakmai beszélgetések, fó­rumok, borkóstoló, kiállítás a borá­szattal kapcsolatos tárgyakból, kul­túrműsor borral kapcsolatos versek­ből és dalokból (ilyenek már most is szerepelnek a férfi énekkar és Tóbisz Titusz előadóművész, egyko­ri füleki gimnazista repertoárján). szült a „próbákra”. Minden szerep­lőnek megvolt a feladata. Az egyik legfontosabb „szereplőnk”, Agócs József, Fülek város alpolgármeste­re, aki kihasználta azt a kedvező le­hetőséget is, hogy a március 15-ei ünnepségen megjelent vendége­inknek ecsetelte és indokolta a ház megvételének fontosságát. A „tár­sulat” többi tagja hitt benne. Ne­kem nagyon jó érzés volt, hogy amellett, hogy végezték a munká­jukat a Csemadokban az éves terv szerint, hogy megvalósították az előadásokat, még ebben a dolog­ban is segítettek. Mindenki hozzá­tett és hozzátesz valamit, lehetősé­géhez mérten. Ebben a „darabban” mindenkinek szerepe van. Az átépítés folyamatos Végül is megkezdődhet­tek a „próbák”. Igen. A pályázatot megnyer­tük, az épület megvásárlá­sára szánt összeget 2000 augusztusában kaptuk meg. A „darabválasztás” megtör­tént, így az „előadás” az Ily- lyés Közalapítvány fő támo­gatásával megvalósulhat, de még további támogatók­ra is szükség van. Most ott tartunk, hogy túl vagyunk az adásvételi szerződések aláírásán, amit szintén Agócs József koordinált. Rendelkezünk egy épület­tel, amelynek tulajdonosa a Református Egyházközség, min­denkori használói pedig mi va­gyunk, a Csemadok. A füleki vár tö­vében lévő kis ház azonban felújí­tásra szorul s ennek költségeit saját erőnkből kell fedezni. Szerencsére rengeteg segítséget kapunk: van, aki autót intéz, van, aki falat bont, van, aki téglát tisztít, van, aki ingyen fuvaroz, aki tervez, van, aki a megnyitón töri a fejét, van, aki a tevékenységhez tesz hozzá ötlete­ket, van, aki a függöny színén gon­dolkodik, van, aki a párnákat varr- ja a gyerekkuckóba, van, aki a hírét viszi el a „darabnak”. Az a legszebb az egészben, hogy a „díszlet-, kosz­tüm-, jelmeztervező”, a „világosí­tó” vagy a „kellékes” ugyanolyan fontos, valamennyien a „rendezőt” segítik. Nekem például az is sokat jelentett, hogy amikor a Közterület­fenntartó Vállalat segítség­ként munkásokat küldött, hogy rendbetegyék a ház udvarát, azok az asszonyok nemcsak arra gondoltak, hogy a gyomot kitépjék, ha­nem arra is, hogy virágot ültessenek. Gondoltak a jö­vőre. Ők is ugyanolyan fon­tosak voltak, mint bárki a „társulatból”. Ez nem egy­személyes „darab”. A „pró­bák”, az önkéntes munkák jó hangulatban zajlanak. Februártól beindult a mun­ka, most vakolják belülről az épületet, még hátravan a festés és a berendezés. Mikor lesz a „premier” - mikor lesz a „Magyar Ház” ünnepélyes átadása? Március 15-ére tervezzük, addigra mindennel el kell készülnünk. Honnan szerzitek a pénzt az „elő­adásra”, hisz a sok segítő kéz mel­lett is szükség van az anyagiakra? Elsősorban a Csemadok kasszájá­ból, de az tudvalevőleg nagyon kevés. Gyűjtést is szerveztünk, de egyelőre - úgy is mondhatnám - kevés ,jegy” kelt el. A fülekieket ismerve ez a szám közvetlenül az „előadás” előtt még növekedik. KÓSIK ANDREA gyre többen beszélnek Füleken egy házról. I Magyar házként emle­getik, de igazából még nincs eldöntve, mi is lesz a neve. Az viszont már megvan, mi lesz benne. Erről kérdeztünk a Csemadok füleki he­lyi szervezetének elnökét, Szvo­rák Zsuzsát. A te neved sokaknak ismerősen cseng, és a színházzal párosul, hisz a füleki gimnazisták Apropó Diákszínpadának - mely szép si­kereket tudhat maga mögött - te vagy a vezetője. Ezúttal nem a rendezőt tisztelhetjük benned. Dehogynem, csak most igazán nagy fába vágtam a fejszémet. Óri­ási „színdarabba” kezdtünk, egy nagy .játékot” indítottunk útnak, színházi kifejezésekkel élve így is jellemezhetném azt a munkát, amelyet a Csemadokban jelenleg végzünk. A helyi szervezet háza tá­ján egy jó kis csapat alakult ki egy igazi közösség. Ez a „társulat” meg­érett arra, hogy saját otthona le­gyen. Lehetőségünk volt az Illyés Közalapítvány Magyar Ház Prog­ramjában megpályázni egy épület megvételét. A „darabválasztást” mindenki támogatta, mindenki ké­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents