Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-15 / 38. szám, csütörtök
Régióink-fotó verse NY ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 15. FOTÓVERSENY „Emlékül a világháborúból” - áll a felvétel hátlapján, mely 1916-ban készült. A katona, aki középen ül, cipész volt, éppen valamelyik bajtársa lábbelijét javította. (Beküldő: Csókás Gellért, Bartról) A felvétel 1910 táján készült. Petrovics István néveri (később százdi) uradalmi intézőt ábrázolja feleségével, Bacsa Juliannával, akinek édesapja a nyitrai püspök után az első adófizető volt a városban. Fiuk, Károly elsőáldozó. Az első autó Kamocsán, 1932-ben Tárnok Jánosé volt. Akik csodálják a szenzációt: Szabó Zsigmond, Lukács Lajos, Lukács László és gyermekeik. (Beküldő: Őszi Irma, Kamocsa) A hófehér madarak a szeplőtelen tisztaság jelképei a világ minden táján Hattyú helyzet Negyven éve a haty- tyú szenzációnak számított, manapság más a helyzet. A madarak szépsége miatt divatba jött a hattyúk tartása is. Nemcsak állatkertekbe, hanem városok kisebb tóval rendelkező parkjaiba is betelepítették. Ezek a betelepített párok idővel félvadakká lettek, keveredtek, más állományokkal, így mifelénk félvad hattyúk nagymértékiá terjeszkedéséről, elszaporodásáról beszélünk. A hattyú körüli vitát főként a faj agresszivitása váltotta ki, hiszen a bütykös hattyú hatalmas testével, tíz-tizenkét kilós súlyával és kétméteres szárnyfesztávjával a madárvilágban tekintélyt parancsol, ez a legnagyobb euró-1 pai madarunk sok-sok különösen védett lúd- és réce-' fajt zargat honos fészkelőhelyén ' Magányosan telelő hattyú Ámde van itt valami, ami miatt a hattyút mégsem tekinthetjük teljesen betolakodónak. Ugyanis a Kárpát-medencében az egykoron nagy kiterjedésű tavakon fészkelt a hattyú, csak 1875 után a tavak felszámolásával tűntek el a haty- tyúk tájainkról. Itt-ott felbukant azután is egy-egy hattyú, azok eltévedt, eseményszámba menő, a természetbarátoknak örömet szerző, kóbor madarak voltak. Csak száz év múltán beszélhetünk tájainkon letelepedett, itt költő, félvad hattyúkról, amelyek új századunk elején már otthonosan érzik magukat. A régi mocsárvilág és terjedelmes nádasok madarai újra megjelentek, mint a sekély vizeink, halastavaink és egyéb vizek fészkelői. A hazánkban fészkelő bütyköshattyút törvény védi, elejtése tilos és pénzben is bírságolható. Mindannak ellenére, hogy szakmai berkekben és a vadászok körében sem örvend közszeretetnek, azért vannak előnyei is. Több vizsgálódást folytattak a hattyúk életével kapcsolatban, amelyek szerint jelentős növényfogyasztó lévén fontos szerepet tölt be a vizek ökoszisztémájában. A hattyúk mozgását, vonulását gyűrűzés útján figyelik. Az ornitológusok szerint a közép-európai állomány télen az Adrián húzódik meg, de vannak madarak, amelyek a keményebb telet is vizeinken húzzák ki. Magyarországon befogadott madarak között akadtak horvát, cseh, lengyel és osztrák madarak, mármint a fenti országokban gyűrűzöttek. A gyűrűzéssel kapcsolatban még nyakgyűrű jól látható távolabbról is (Archív felvétel) Az ember a civilizáció fejlődése során rengeteg vizes élőhelyet pusztított el. Végezetül talán még annyit, hogy az egészséges viták és véleménycserék a hattyúk életével kapcsolatban helyénvalóak és elfogadhatóak. Ám határozott véleményt mondani, döntést hozni, vagy netán ítéletet hozni, pálcát törni a hattyúk felett még nagyon korai lenne. Számos vizsgálatra, megfigyelésre és véleménycserére van még szükségünk, hogy ezt akár a jövőben megtehessük. (A szerző felvétele) annyit, hogy a hattyúk gyűrűzésénél alkalmazzák a nyakgyűrűt is, ami nem veszélyezteti és akadályozza a madár táplákozását, mivel növényevő, nem nyel nagyobb falatokat, ellenben a nyakgyűrű jól látható, megfigyelhető távolról is. Tehát így aztán nem kell befogni a madarat ellenőrzéskor, ami esetleg a hattyú sérülésével járhatna. MOTESIKY ÁRPÁD lő hattyút életemben először.az ötvenes években, iskolai kirándulás alkalmával a bajmóci állatkertben láttam. Akkortájt állatkerti látványosságok voltak ezek a hófehér madarak, a szeplőtelen tisztaság jelképei. Aztán eltelt néhány esztendő, már tanító voltam, és egy egyhe téli délutánon tanítványaim riasztottak, hogy Berkes Lajos bácsi a Cétény- ke folyó (Nagycétényben) vizén hattyút fogott. Természetesen nyomban meglátogattam a különleges vadászzsákmánynak örvendő ismerősömet, aki a nagy madarat portáján, a baromfitanyán a szárnyasoknak szánt elkerített részben helyezte el. Jócskán szórt kukoricát is elé, hogy a hattyú ne éhezzen. Azt már nem tudom, hogy a gyűrűzött madár evett-e a sárga kukoricából, de a lényeg az, hogy gyűrűje alapján értesítettem a gyűrűállomást, akik aztán kiértesítették a hattyú gazdáit, majd visszaszállították madarunkat a bajmóci állatkertbe. A „hattyús” történetet megírtam az akkori ifjúsági lapba a Pionírok Lapjába, ami 1961. február 11-én meg is jelent, és örömömre nem maradt visszhang nélkül. Ugyanis írásomra reagált Moro- vics Béla tanító Balony községből és újabb hattyús történetről számolt be. Negyven esztendő távlatából arra következtethetünk, hogy a hattyú akkortájt szenzáció számba ment, az újságok, mint ritkasággal, egzotikummal szívesen foglalkoztak. Manapság a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. A bütykös haty- tyú (Cygnus olar) terjeszkedéee az egyik legtöbbet vitatott jelenség, és nemcsak Szlovákiában, hanem Európa más országaiban is. Lévén, hogy ez a madárfaj kiszorítja élőhelyükről a korábban ott élő kisebb testalkatú vízivadat. A hattyú különös történetéhez tartozik az is, hogy az „ember” a civilizáció fejlődése során rengeteg vizes élőhelyet pusztított el tevékenységével, tavak, ártéri területek tűntek el, amit a vízimadarak közül ez a faj sínylett meg legkevésbé. RllCVJŐlHK U1UPOMWI *n m A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva és Malik Éva Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
