Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-15 / 38. szám, csütörtök

Csütörtök, 2001. február 15. 4. évfolyam, 7. szám Halász Ágota, a Gyermekkuckó Polgári Társulás elnöke: „Nem csak gyerekmegőrzőt szeretnénk működtetni, de nyári és téli táborokat is szervezünk majd" Személyiségközpontú óvodát indítanak KIS PÉTER anapság egyre ne­hezebb a 2-5 éves gyerekek óvodai elhelyezését meg­oldani. A nagyobb városokban pénz­hiányra hivatkozva sorra építik le az óvodákat, többéves gyakorlat­tal rendelkező óvópedagógusok kerülnek egyik napról a másikra az utcára, az állami óvodákban pedig nem ritkák a 30-35 fős cso­portok. Ilyen helyzetben csak álomnak tűnik az olyan ovi, ahol 8-10 fős személyiségközpontú csoportokban, rugalmas nyitva tartás mellett - tehát akár az is­kolai szünetek alatt is - személy­re szabott bánásmódot ígérnek, ahol nem okoz gondot, ha valaki vegetáriánus étkezési lehetőséget kér gyermeke számára, vagy azt szeretné, ha kirándulások, úszás, síelés, turisztika, szauna vagy ép­pen jóga is lenne a foglalkozások között. Ennek az álomnak a meg­valósítását ígéri beszélgetőpart­nerem, az érsekújvári Halász Ágota, a Gyermekkuckó Polgári Társulás elnöke, aki tavasztól gyermekmegőrzőt kíván nyitni az igényes és körültekintő szülők gyermekeinek. Az apukák és anyukák a legféltettebb kincsü­ket, a gyereküket bízzák ránk. Tizenhét éves óvónői gyakorlat után váltam munkanélkülivé. Ez alatt az idő alatt teljesen belesze­rettem a munkámba, de megta­pasztaltam az állami óvodák hát­rányait is. Kolléganőimmel egy olyan gyerekmegőrzőt szeret­nénk indítani, amelyben mindig a szülők igényeit tartjuk szem előtt, hiszen az apukák és anyu­kák a legféltettebb kincsüket, a gyereküket bízzák ránk. Mi nem nézzük, hogy a szülőnek van-e munkahelye, vagy nincs, és az sem lesz gond például, ha csak később tud eljönni a gyerekért. A foglalkozások napi programja is rugalmas lesz, nyitottak szeret­nénk lenni minden egyéni kíván­ság felé. Mikorra tervezik a gyerekmeg­őrző beindítását, és hol tartanak az előkészületekkel? Le szeretném szögezni, hogy mi nem egy iskolai intézmény le­szünk, nem tartozunk majd az ok­tatásügyhöz. Létrehoztunk egy polgári társulást, amely célul tűzte ki, hogy olyan szülők gyerekeinek a nevelésével, megőrzésével fog­lalkozik majd, akik vagy elégedet­lenek az állami óvodák által nyúj­tott lehetőségek­kel, vagy egysze­rűen csak nyitot­tak az új gondola­tokra, és szeret­nének egy másfaj­ta óvodát kipró­bálni. Jelenleg a toborzásnál tar­tunk. Bériünk egy háromszobás la­kást, van egy ud­varral, gyepsző- nyeges kerttel, kis úszómedencével, játszótérrel körül­vett házikónk, ahol a gyermek- megőrzőt, vagy mondjuk ki nyu­godtan, gyermek­óvót üzemeltetni tudjuk. Próbálta-e az oktatási minisz­tóriumon keresztül engedé­lyeztetni a magánóvoda meg­nyitását? Igen, öt évvel ezelőtt belekezd­tem az ügyintézésbe, de a hatal­mas mennyiségű kérvény megírá­sa, egyéb papírmunka elvégzése és a sok utánajárás ellenére ered­ménytelen maradt a próbálkozá­som, nem kaptunk engedélyt ma­gánóvoda indítására. Ezután döntöttünk úgy, hogy más formá­ját választjuk az ügyintézésnek. Tehát nem számíthatnak az ál­lami hozzájárulásra. Miből fog­ják működtetni az intézményt? Elsősorban alapítványok és szpon­zorok támogatására számítunk, valamint a gyermekek szüleinek a hozzájárulására. Szeretném még elmondani, hogy nem csak gyerek- megőrzőt szeretnénk működtetni, de nyári és téli táborokat is szerevezünk majd, és hétvégi ját­szóházak indítását is tervezzük. A kis székeket hamarosan apró emberkék foglalhatják el A Játékkuckó lakóira vár (A szerző felvételei) Az ügyeletes nővér a hozzátartozók füle hallatára hívta fel az ügyeletes orvost és bejelentette neki a beteg elhahlálozását Manapság a temetkezési vállalkozó hozza a halálhírt KAMONCZA MÁRTA gútai J. Géza családja szomorú események részese volt nemrég. „Édesapám halála után édesanyánk is nagyon megtört. Hiá­ba vigasztaltuk, gondoskodnunk róla, ő egyre gyakrabban a teme­tőt emlegette, készült édesapánk után. Az egyik januári szombat délelőtt rosszul lett és a körzeti orvos a komáromi kórházba utal­ta őt. Édesanyánk a geriátriai osz­tályra került. Megkapta az első in­fúziós kezelést és máris jobban érezte magát, így mi is megnyu­godtunk”, meséli J. Géza, majd így folytatja: „ Azért is lepődtünk meg, amikor néhány órával ké­sőbb, pontosan délután háromne­gyed ötkor az édesanyánk házá­ban maradt öcsémet felcsengette egy férfi, aki részvétét fejezte ki anyánk halála miatt és felajánlot­ta az egyik temetkezési vállalat szolgálatait. „A szerződés aláírá­sa után cégünk mindent elintéz”, mondta. Öcsém a meglepetéstől alig jutott szóhoz és csak annyit közölt a férfival, hogy a temetés elrendezését meg kell beszélnie a családdal. Furcsállottuk, hogy a kórházban fekvő édesanyánk ha­lálhírét elsőként nem az intéz­mény, hanem egy temetkezési vállalat - amúgy nagyon előzéke­nyén és illedelmesen viselkedő - képviselője tudatja a családdal. Felhívtuk a geriátriai osztályt és az ügyeletes nővér' 17 óra nyolc perckor arról tájékoztatott ben­nünket, hogy édesanyánk él és in­fúziót kap. Az eset kezdett felet­tébb gyanússá válni, ezért úgy döntöttünk, hogy személyesen megyünk eí a kórházba. 18 óra 7 perckor már a geriátriai osztályon voltunk, ahol a szolgálatos nővér ugyancsak azt mondta, hogy az édesanyánk él, majd bement a be­teg szobájába és megrökönyödve közölte velünk: „tényleg meg­halt”. Ezek után a fülünk hallatá­ra felhívta az ügyeletes orvost és bejelentette neki édesanyánk ha­lálhírét. Az ügyeletes orvos a ha­lotti bizonyítványra a halál idő­pontjaként 18 óra 30 percet tün­tetett fel. Másnap ismét megjelent az öcsémnél a temetkezési vállalat képviselője és elnézést kért a tör­téntekért. Holott mi nem rá va­gyunk dühösek, hanem azokra a személyekre, akik kiszolgáltatják a halottak adtait”, fejezi be a tör­ténetet J. Géza. A család termé­szetesen érdeklődött a geriátriai osztály főorvosánál arról, miként fordulhatott elő az, hogy a temet­kezési vállalat képviselője ham- rabb értesült édesanyjuk halálhí­réről, mint az ügyeletes egészség- ügyi nővér. A főorvos azt mond­ta: ezt kizártnak tartja. Mi is felhívtuk a geriátriai osztály főorvosát. Az ápolónő közölte, hogy rögtön kapcsolja a doktor urat, majd néhány perc múlva is­mét ő jelentkezett és megkérdezte milyen ügyben keresem a főorvos urat, amikor közöltem vele, hogy az Új Szótól vagyok és kérdéseket szeretnék feltenni neki, elnémult a telefon. Néhány pillanat után azt a választ kaptam, hogy a főor­vos úr értekezleten van. HELYREIGAZÍTÁS A legnépesebb község három énekkara Mellékletünk múlt heti szá­mában Tardoskeddet mutat­tuk be olvasóinknak. Sajná­latos módon azonban a cikk­ben elírások történtek ♦ Az új szemétlerakat még nem készült el, építése csak most kezdődött. ♦ Tardoskedden az iskolai énekkarokon kívül valóban három felnőtt énekkar is működik: a nyugdíjas klub énekkara, a Rozmaring vegyeskar, valamint a Cse- madok férfikórusa és női énekkara a Fehér akác. ♦ A Tardoskeddi Ifjúsági Közösség (TIK) az egyház- község támogatásával mű­ködik, a Pulzus zenekar pe­dig úgynevezett „lakodal­mas zenét“, illetve tánczenét játszik. ♦ A Csemadok mellett mű­ködik még a fiatalokból álló CsETT tánccsoport és a nép­zenét játszó citerazenekar. Olvasóink és az érintettek elnézését kérjük. (Prikler László illusztrációs felvétele) Halász Ágota: Van egy udvarral, gyepszőnyeges kert­tel, kis úszómedencével, játszótérrel körülvett házi­kónk, ahol a gyermekmegőrzőt üzemeltetni tudjuk

Next

/
Thumbnails
Contents