Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-12 / 35. szám, hétfő
Hétfő, 2001. február 12. 9. oldal Mire emlékeznek legszívesebben vissza a magyar labdarúgás nagyjai és mit várnak a következő 100 évtől? Női EHF Kupa: Cornexi-Alcoa-Duslo 27:27 (12:13) Legyen egy hasonló Aranycsapat Vágsellyei bravúr Székesfehérvárott A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 100. év- fodulóját a Magyar Labdarúgó Szövetség MLSZ). Ebből az alkalomból a Sport plusz népszerű budapesti hetilap megkérdezett egykori ismert futballistákat és edzőket. ÖSSZEÁLÍTÁS BARÓTI LAJOS (volt szövetségi kapitány): - Egy olyan idős embernek, mint amilyen én vagyok, már minden szépnek tűnik. Szép volt a kezdet, amikor elkezdtem futballozni Szegeden, szép volt az első edzői szárnypróbálgatásom, és szépek voltak a válogatott élén eltöltött évek is. Egyéni sikereim a labdarúgásban: a főiskolás vb-n 2:l-re legyőztük az angolokat itthon, Budapesten. A gólokat a legendás Zsengellér rúgta, aki azóta sajnos, már az égi labdarúgó-pályákon keseríti a kapusok dolgát.- Sikerekben gazdag edzői múltat is magam mögött tudhatok, és amire a legszívesebben emlékszem, az a Vasas bajnoksága volt, mert ez volt a klub történetében az első bajnoki aranyérem 1957- ben. Ekkor a Vasassal megnyertük még a kupát is és megnyertük az azóta már feledésbe merült Közép-Európa Kupát is. A válogatott az irányításom alatt jutott ki a 62-es, a 66-os és a 78-as világ- bajnokságra, ja és persze 58-at se felejtem ki a sorból, igaz, akkor hárman is kapitányok voltunk. A legsikeresebb időszakom a válogatottal a 60-as években volt, 64- ben harmadikok lettünk a Nemzetek Tornáján, az Eb elődöntőjében. Ugyanígy felejthetetlen az angliai vb-n játszott brazilok elleni mérkőzés is. Szép emlékek maradtak meg bennem a Benficánál töltött időkből és a perui válogatott élén is szép éveket töltöttem el a dél-amerikai országban.- Azt szeretném, ha a fiatalokat újra visszacsábítaná a labdarúgás. Ehhez megfelelő körülményeket kell teremteni, amit már a múlt században is szajkóztunk, kellenének az utánpótlásbázisok, amit szintén az unalomig ismételtünk, de úgy látszik, semmi sem történt ez ügyben. Bízom benne, hogy a mostani vezetés változtatni fog ezen, és végre megteremti a feltételeket ahhoz, hogy 100 év múlva is lehessen magyar labdarúgásról beszélni. BICSKEI BERTALAN (a válogatott szövetségi kapitánya): Mint talán oly sok mindenkit, engem is már gyerek- koromban megfertőzött a labdarúgás szeretete. Vagyis inkább először azt ta- pasztaltam, hogy a környezetemben mindenki valami fociról beszél, és hangosan kiabálnak olyanokat, hogy gól, gól, gól. A Fradi serdülőkhöz kerültem, a Honvéddal értem el sikereket, ha a sok 2. helyezést annak lehet nevezni. A legszívesebben egy Aberdeen elleni mérkőzésre emlékszem, amelyiken 11-esek- kel jutottunk tovább, és a döntő gólt, vagyis a döntő büntetőt én lőttem. A válogatottsággal nem volt sok szerencsém, mindössze kétszer húzhattam magamra a címeres mezt.- Azt várom, hogy az elkövetkező évtizedekben fokozatosan megközelítjük a világ élvonalát és ott is maradunk. Ehhez elég két-há- rom évtized is. A többi hetven évben meg majd meglátjuk, mi lesz. DALNOKI JENŐ (az FTC volt válogatott labdarúgója): - Dolgoztam az MLSZ-ben és szép korszaka volt az életemnek, hiszen az ifi válogatottat irányíthattam. Ez az az ifi válogatott volt, amelyiket Kiprich és Dé- tári neve fémjelzett. Ők akkor kezdték a szárnyaikat bontogatni, és büszke vagyok rá, hogy sikeres labdarúgó-pályafutásukhoz egy kis részben én is hozzájárultam. Na és persze a Fradi! Hogyan is beszélhetne az ember elfogulatlanság nélkül arról, ami az életének a legnagyobb részét tette ki? Az én fradista korszakom diadalmenet volt. Játékosként és edzőként is örökké hálás vagyok, hogy ennek a nagy családnak a tagja lehettem. Edzőként legszívesebben a 75-ös esztendőre emlékszem, hiszen akkor veretlenül jutottunk a KEK-dön- tőbe és sikerült kilenc sajátnevelésű labdarúgót beépíteni a csapatba. Akkor indult el Rab Tibi, a kis Taki és nem utolsó sorban Nyilasi pályafutása, és abban az esztendőben szinte mindent megnyertünk, amit magyar klubcsapat megnyerhetett!-A jövőt illetően nagyon félek. Félek attól, hogy a labdarúgás egyre inkább üzletté válik és megszűnnek a nevelő egyesületek. GÖRÖCS JÁNOS (az Újpest volt válogatott labdarúgója): - Talán mondanom sem kell, hogy az egyik legnagyobb élményem 59- ben történt, amikor először lehettem válogatott a svédek ellen. Igaz, kikaptunk 3:2 a- rányban, de sikerült egy gólpasszt adnom, és ez örök emlék marad számomra, mint az is, amikor 57-ben bemutatkoztam az Újpest első csapatában a Salgótarján ellen. Emlékezetes még az NDK elleni l:0-ás győzelmünk, amelyiken sikerült egy gólt lőnöm. Örök emlék marad a chilei világbajnokság, és a 60-as római olimpia is. A pályafutásommal elégedett vagyok, habár az az Újpest a hatvanas-hetvenes évek elején egy kis szerencsével akár BEK-et is nyerhetett volna, de így sem vagyok elégedetlen, hiszen ha a mai focit nézem, nem biztos, hogy egyhamar hasonló sikerekben lehet részünk.- Talán mintha bimbózna valami, de még nem nyílt ki a virág. Azt hiszem, hogy a következő száz évben egyre jobban a küzdelem dominál majd és a pénznek még nagyobb szerepe és hatalma lesz. Nem vagyok optimista a jövőt illetően, mert úgy látom, hogy nálunk sincsenek már olyan tehetségek, mint annak idején. Vagyis lehet, hogy vannak, de nem kerülnek felszínre, mert elszipkáz- za őket a számítógép, a diszkó, meg a sok játékgép. GROSICS GYULA (az Aranycsapat kapusa): - Mi más is lehetne számomra a legnagyobb élmény, mint az 53-as angolok elleni 6:3- as diadal. Azt hiszem, ez olyan tett volt, amit még 100 év múlva is emlegetni fognak. Fantasztikus volt Helsinkiben olimpiát nyerni, és volt még egy meccs, amire nagyon élénken emlékszem. 1956 szeptemberében Moszkvában játszottunk a szovjetek ellen, és l:0-ra nyertünk, de ott nem is az eredmény maradt meg az emberek fejében, hanem a stílus, ahogyan a szovjetek fociztak. Ütöttek-vágtak minket, lehetett érezni, hogy provokálni akarnak, amibe persze mi nem mentünk bele. Na, annak a meccsnek a hangulata már előre vetítette az októberi eseményeket. Az az „ütközet” tiszta politika volt már.- Kívánom, hogy a következő 100 esztendőben legyen egy hasonló nagy Aranycsapata a magyar labdarúgásnak és múljanak felül bennünket. ILLOVSZKY RUDOLF (a válogatott volt szövetségi kapitánya és a Vasas egykori edzője): Mint szövetségi kapitány a legnagyobb sikerem a 72- es Eb-re való kijutást tartom. Az a sorozat pedig nem úgy indult, hogy ott leszünk a négy között, mert már az első selejtező mérkőzésen kikaptunk a bolgároktól. Később azért beindult a gépezet, és a végén a románok elleni harmadik mérkőzésen Szőke találata az Eb-részvételt jelentette. Belgiumban aztán egy 11-essel kaptunk ki a szovjetektől, bár nekünk is volt egyenlítési lehetőségünk, de mi kihagytuk a büntetőt. A belgáktól 2:l-re kaptunk ki, de nem szégyenkeztünk, hiszen akkor negyedikek lettünk és azóta sem értünk el hasonló sikereket. A Vasasban a legemlékezetesebb évem a 95-ös volt, amikor a kieső helyről sikerült a csapatot felhoznom.- Én már annak is örülnék, ha a következő 100 év hasonló lenne, mint az elmúlt 100 év. MEZEY GYÖRGY (volt szövetségi kapitány): - Játékosként csodálatos edzők keze alatt tanulhattam a foci tudományát. Olyan trénereim voltak, mint Hidegkúti Nándor, Bukovi Marci bácsi, vagy a legendás Lázár Gyula, a „Tanár úr”. Az edzőskö- dést a BVSC-ben kezdtem, ott bajnokok lettünk a másodosztályban, az MTK-val bronzérmet szereztünk, a Honvédnél bajnokság, bronzérem, majd szintén jött a BVSC, amelyikkel kupát nyertünk, a bajnokságban pedig ezüstérmesek lettünk. Amikor a Honvéddal a BEK-ben szerepeltünk, nem sok hiányzott, hogy a későbbi döntős Sampdoriát kiverjük. A válogatott edzőjeként örök élmény a 82-es vb, 85-ben az európai ranglistán az elsők voltunk, és a következő évben ismét kijutottunk a vb-re.- A következő 100 évtől azt várom, hogy hasonlóan sikeres lesz, mint az elmúlt évszázad magyar labdarúgása. NOVÁK DEZSŐ (a Ferencváros volt válogatott hátvédje): Azok közé tartoztam, akik a labdarúgás napos oldalán állhatták. Voltak persze nehéz időszakok, de összességében elmondhatom, hogy elégedett vagyok a játékos pályafutásommal és az edzői munkámmal is. Játékosként kétszer lehettem olimpiai bajnok, 64-ben a Nemzetek Kupájában harmadikok lettünk, utána következett a WK megnyerése és felejthetetlen emlék, hogy mehgívtak a Világválogatottba is. Edzőként kupát, kupákat nyertünk a Fradival és sikerült a BL- ben szerepelni a csapattal.- Azt hiszem, hogy jobb kell, hogy legyen. SZUSZA FERENC (az Újpest volt válogatott labdarúgója): - Bárhogyan is próbálnék, eg- szerűen nem tudok különbséget tenni, mi volt a legemlékezetesebb élmény. Nekem valamennyi összecsapás, amelyiken pályára léptem, örök emlék marad. Őrök emlék, hogy az Újpestben focizhattam, s hogy a válogatottban 24-szer szerepeltem. Igaz, én sokkal többet tartok számon, hiszen akkoriban voltak Budapest-Bécs, Budapest-Bukarest, Budapest- Párizs találkozók, amelyikre végeredményben a legjobbak kaptak meghívást, de ezeket a mérkőzéseket valahogy nem regisztrálták válogatott szintű találkozóknak. De persze nem panaszodhatom, hiszen a labdarúgás jóvoltából nagyon sok helyre eljutottam, és edzőként csodálatos éveket tölthettem Spanyolországban is.- Én csak azt kívánhatom a következő 100 év labdarúgóinak, minél többször jussanak ki a vb-re és ha lehet, minél jobb eredményeket érjenek el. Legalább olyan fociélményeket kívánok a szurkolóknak is, mint azoknak a drukkereknek, akiknek megadatott, hogy láthassák az 50-es évek válogatottját és csapatait. MÁTRAI SÁNDOR (az FTC volt válogatott labdarúgója): - Nagyon nagy élmény számomra, hogy annak idején még együtt játszhattam, ha nem is sokat, a legendás 50-es évek játékosaival, sőt, az első válogatott mérkőzésemen a legendás Sebes Guszti bácsi ült a kispadon. Nagyon sok szép élmény fűz a Fradihoz, főleg emlékezetes marad számomra a Juventus elleni WK-döntő megnyerése. MTI-JELENTÉS Székesfehérvár. Döntetlent játszott a székesfehérvári Cornexi- Alcoa női kézilabdacsapata a vendég vágsellyei Duslóval az EHF Kupa nyolcaddöntőjének első mérkőzésén. CORNEXI-ALCOA-DUSLO SALA 27:27 (12:13). Játékvezetők: Jura- tovec, Puntaric (szlovének), 500 néző. Góldobók:^ Csenki 6, Németh 5, Nikolics 5/4, Őri 5/4, Virincsik 3, Nagy 3, illetve Bankóvá 7, Caltíková 7, Dubajová 5/2, Fecová 3, Vlcková 3/1, Hlicková 1, Ladicsová 1. Hétméteresek: 11/8, illetve 4/3. Kiállítások: 10, illetve 16 perc. Piros lap: Nagy (53.), illetve Vlcková (47.) Kimaradt helyzetekkel kezdődött a vasárnap délelőtti mérkőzés. A félidő derekáig felváltva estek a gólok, ekkor azonban Németh vezérletével 6:3-ra elhúzott a házigazda. Négyperces emberelőnye soSt. Anton. Az osztrák Mario Matt nyerte St. Antonban az alpesisí-vi- lágbajnokság zárószámát, a férfi műlesiklást. A második helyen az első futam után vezető Benjamin Raich végzett, a bronzérmet a szlovén Mitja Kunc szerezte meg. Színvonalas versenyt látott az 50 ezer szurkoló, Matt az első kör után négy századdal maradt el honfitársától, Raichtól, azonban a második futamban igazolta klasz- szisát és megérdemelten győzött. Mattnak ez volt a második érme a világbajnokságon, mert a kombinációban ezüstérmet szerzett. „Úgy érzem, mintha álmodnék. Az igazat megvallva, nem számoltam azzal, hogy felállhatok a dobogó legfelső fokára. Azt tudtam, hogy kockáztatnom kell, ha sikeres akarok lenni. Rendkívül nehéz volt a pálya, főleg a középső szakaszon akadtak problémáim. Több hibát is vétettem, ám ennek elleniére sikerült nyernem” - nyilatkozta boldogan a verseny után Mario Matt. A szám esélyese egyértelműen a hazai Benjamin Raich volt, aki a világbajnokság előtti utolsó három műlesikló viadalt biztosan nyerte. St. Antonban viszont meg kellett elégednie az ezüstéremmel. Három szlovák sportoló is indult, Michal Rajcan a 33., Maros Chudík a 36., Ivan Heimschild 39.-ként ért rán a szlovák bajnok megszakítás nélkül ötször volt eredményes, és fordított. Köstner Vilmos vezetőedző időt kért. Annak ellenére maradt a különbség, hogy a székesfehérváriak kettős létszámfölénybe kerültek. A második játékrészt remekül kezdte a Comexi, és emberelőnyben visszevette a vezetést. Kurucz kapus több ziccert fogott, s így a rivális nem tudott fölzárkózni. A vezetés nem nyugtatta meg a magyar együttest, és a vágsellyei csapat hátrányból egyenlített (19:19). Újra kapkodó lett a játék, s egészen a lefújásig fej fej mellett haladt a két gárda. Sőt, előfordult, hogy a szlovákok rövid ideig még előnyhöz is jutottak. A hullámzó teljesítményt nyújtó Cornexi-Alcoa saját maga számára tette nagyon nehézzé a szombaton 18 órakor kezdődő vágsellyei visz- szavágót. célba. Mindhárman teljesítették a jövő évi olimpiai szintet. Férfi műlesiklás: 1. Mario Matt (Ausztria) 1:39,66, 2. Benjamin Raich (Ausztria) 1:39,81, 3. Mitja Kuncz (Szlovénia) 1:40,36,... 33. Michal Rajcan 1:50,72,... 36. Maros Chudík 1:55,41,... 39. Ivan Heimschild 1:58,10. Alaposan elmaradt a várakozástól a házigazdák elsőszámú üdvöskéje, Hermann Maier. A viadal előtt a legtöbben azt találgatták, hogy a népszerű Herminátor egy, kettő vagy három aranyérmet nyer. Végül elsőség nélkül fejezte be a viadalt, meg kellett elégednie egy második (lesiklás), egy harmadik (szuper óriás-műlesiklás) és egy negyedik helyezéssel (óriás-műlesiklás). „Ez nem az én világbajnokságom volt. Annak ellenére, hogy nem sikerült nyernem, továbbra is én vagyok a legjobb osztrák alpesi síelő. Teljesítményemre kedvezőtlenül hatott, hogy az időjárás miatt kedvenc számaimat több ízben is más időpontra tették át a szervezők. Normális körülmények között három számban is diadalmaskodtam volna” - jelentette ki a 28 esztendős Maier. A világbajnokság éremtáblázata: Ausztria 3-6-2, Svájc 2-0-1, Franciaország 1-1-1, Norvégia 1-1-1, Németország 1-0-2, Svédország 1-0-1, Egyesült Államok 1-0-0, Olaszország 0-2-1, Szlovénia 0-0-1. (sr) Alberto Tómba (balra) is megtekintette a szombaton véget ért St. Anton- i alpesisí-világbajnokság küzdelmeit (TA SR/EPA felvétel) Ausztriában befejeződött az alpesisí-világbajnokság Mario Matt elsősége ÖSSZEÁLLÍTÁS
