Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-01 / 26. szám, csütörtök
Régióink-fotó verseny ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 1 A lévai Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskola nem csak épületeket, neveket is gyakran váltott - január húszadikától talán végleges nevet választottak KISS BEÁTA zekben a hónapokban Szlovákia-szerte emlékeznek meg a magyarlakta településeken a magyar iskolák újraindításának 50. évfordulójáról. 1950-ben eufórikusán, lelkesedve, hihetetlen elkötelezettséggel vállalták a munkát a fiatal tanárok, akik sokunk számáram’ig is példa. Miért? A válasz egyszerű. Adott volt egy nem éppen könnyű politikai korszak. Rengeteg, eddig szlovák iskolákba kényszerített gyermek. Lehetőség az anyanyelvű okatásra. Ugyanakkor nem megfelelő épületek, melyek nem hogy a korszerű oktatás, de még az alapvető higiéniai követelményeknek sem feleltek meg. Tanszerek, segédeszközök, teljes hiánya. Rengeteg olyan tanuló, aki magyar iskola híján eddig nem járt iskolába. Nehéz volt az oktatás anyagát, mennyiségét a különböző felkészültségű diákokhoz igazítani. Ott voltak a tanárok, akik ketten-hárman tanították az összes tantárgyat. A hittanról való „leszoktatás”, a lelkes kultúrmun- ka, az induló pionírmozgalom, versmondó versenyek - csupán néhány fogalom eme ellentmondásos korszabói. Tiszetelt, becsület a korabeli pedagógusoknak, akik sokan munka mellett végezték az egyetemet, vagy éppen ebédet hordtak, szenet lapátoltak s egyéb, a tanításról távol álló tevékenységet végeztek - az iskoláért, a gyerekekért. Emlékszem, mi lévai kisdiákok nem értettük, miért kell nekünk délelőtt járni napközibe, s délután iskolába, mikor más iskolákban ez fordítva van. Később pedig azt nem értettük, hogy más gyerekek szép, tágas épületben tanulnak, miközben minket a zárdából egy fabarakkba költöztettek, s ott sem fértünk el, egy-egy osztály az auHűek maradnak a hagyományokhoz kalmából rendezett jubileumi ünnepségen ezt az okiratot át is adta Szigeti László, az oktatási minisztérium államtitkára. A születésnapi rendezvény kiállítással kezdődött, melyen az ötven év fényképanyagát, emlékkönyveit, különböző használati tárgyakat, jelmezeket, színpadi díszleteket, a gyermekek képzőművészeti alkotásait tekintették meg az érdeklődők. A kultúrház zsúfolásig megtelt. A műsort a kis elsősök kezdték, akik az anyanyelvről szóló összeállításban szívet-lel- ket melengető gondolatokat mondtak el. Ezt követték az ünnepi beszédek. Az iskola igazgatója, Szalai Pál, Szigeti László államtitkár és Csáky Pál miniszetelnök-helyettes szóltak a közönséghez. A baráti pilismarón Bozóky Mihály Alapiskola igazgatója kedves szavai, köszöntője után ajándékot is adott. Az ünnepi műsorban ezek után helyet kapott a zene, a tánc. Felléptek az iskola valamikori és jelenlegi diákjai egyaránt. A jó hangulatú ünnepséget jelenlétével megtisztelte Ladis- lav Kisely, a város polgármestere is. Nem könnyű az ötvenéves jubileumon a jelenlegi pedagógusok dolga. Mert többszörös feladatot kell teljesíteniük. Egyrészt fel kell vállalni az elődök örökségét, másrészt a megváltozott viszonyok, körülmények között kell biztosítani ugyanazt az elkötelezettséget az anyanyelvi kultúra iránt, amely azelőtt természetes igény volt. S ahogy az iskola igazgatója, Szalai Pál az emlék- könyben úja: „Ez az iskola gyermekeinknek nemcsak a tanulás lehetőségét adja, heanem hitet és emberiességet, és ezek együtt jelentik a tudás hatalmát.” Az immár Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskola szeretettel váija a jövendőbeli kis elsősöket. Hiszem, a következő ötvenedik évfordulón is lesz gyermek, aki elmondja: „Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott!” tóiskolában, nyugdíjasotthonban s egyéb intézményekben kapott helyet. Aztán megint költöztünk. Alapiskolai tanulmányaim nyolc éve során öt épületben tanultam. Ma már értem, hogy miért. A Lévai Magyar Tannyelvű Alapiskola nemcsak épületeket, neveket is gyakran váltott. 1950 szeptember elsején nyitotta meg kapuit a Nemzeti Iskola és az akkori Középiskola. A két intézmény 1953-ban Nyolcéves Középiskola néven egyesült. 26-28 körül mozgott. Az intézménynek volt tornaterme, szertárai, műhelye, iskolakertje, a segédeszközökkel való ellátottsága pedig a kor követelményeihez képest megfelelő. Ez az időszak talán a legfényesebb korszaka az alma maternek. A diákok sorra nyerték a sportvetélkedőket, tantárgyi versenyeket. 1970-től visszaállt a nyolcéves oktatási forma, s az új név - Magyar Tannyelvű Alapiskola. Az 1977/78-as tanévet a diákok és taA kilencedikesek társastánca Később, 1957-ben a helyi szlovák nyelvű Tizenegyéves Iskola mellett megnyílt egy magyar osztály, így lehetőség nyűt érettségit tenni helyben. 1961 januáijában az új iskolatörvény értelmében létrejött az Alapfokú Kilencéves Iskola. A következő tanévben az eddigi legmegfelelőbb épületbe, a zárdába költözött az iskola, ahol 19 tanteremből 16 állt rendelkezésre. Az osztályok száma 16-17 volt, a tanulók létszáma pedig meghaladta az ötszázat. A pedagógusok száma nárok a már az említett fabarakkban kezdték, ahol szűk folyosó, pici udvar, kevés terem állt rendelkezésre. Majd 1982 őszén költözött ismét az iskola, jelenlegi épületébe, akkor még csak az égjük szárnyba. Évekig tantestületi szoba nélkül dolgoztak a tanítók, a segédeszközöket az osztályok végében, szekrényekkel elrekesztett zugokban tárolták, a tornaterembe egy kilométert kellett (kell) gyalogolni. A körülmények elkeserítőek, a hatalom merev, elutasító volt. A helyiség-gondok némüeg enyhültek, amikor az 1989-es változások után a szomszédos szlovák iskola átadta egyik épületszámyát. Azóta van tantestület, egy labor és van zenei szaktanterem. Persze, az azóta felépült iskolák mindegyike sokkal jobban megfelelne, de... A mindenkori körülmények ellenére az iskola talpon maradt. Sőt. Nemcsak talpon maradt, hanem teljesített, s nem is akárhogyan. A kezdetektől részt vettek diákjaink színjátszó-csoport, a Csengő Énekszó fesztiválon pedig ezüstsávos az énekkar. A szlovák nyelvi vetélkedőn szépen szerepelnek a gyerekek, hisz a város kulturális közege erre szinte predesztinálja őket. Léva a nyelvhatáron van. A iskola eddigi sorsa kisebbségi létünk pontos tükre. Volt benne szomorúság, elkeseredettség, kitartás, fellángolás, lelkesedés. És persze a magyarság önfeladása is, mint ahogy ez tájainkon egyre inkább terjed. HovaSzigeti László oktatási államtitkár átadja az új név engedélyezéséről szóló okiratot Szalai Pálnak, az iskola igazgatójának (Mészáros Lajos felvételei) a vers- és prózamondók versenyein, kerületi és országos szinten egyaránt. Nem egy országos győztes került ki a padsorokból (Szalai Attila,’ Nyúl Péter, Patakfalvi Krisztina, Andruska Csaba, Varga Lívia és mások) A matematika és fizika olimpiászok rendszeres, eredményes résztvevői nebulóink. Grendel Lajos író, Sümegh László képzőművész, Búra Attila énekes is lévai diákok voltak. Több alkalommal lett a Duna Menti Tavasz fesztiválon nagydíjas a Dömdödöm tovább egyre kevesebb magyar gyermek jár magyar iskolába, lassan oda jutunk, hogy holmi értelmiségi elkötelezettséggé válik gyermekeink anyanyelvi oktatása. Talán lassítja, ha megállítani nem is tudja ezt a folyamatot, hogy iskolánk, hangsúlyozva az anyanyelv iránti elhivatottságát, kérvényezte az oktatásügyi minisztériumtól a Juhász Gyula nevének felvételét. A kérvényre meg is kaptuk az engedélyt. így január 20-án az iskola újraindításának 50. évforudlója alFOTÓVERSENY „Lévai Margit 1934-es lakodalmán készült a felvétel, amelyen jól látható az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás hatfalu egyikéből, Bariról származó régi népviselet. A felvétel azért maradt fenn családunk örökségeként, mert a nagyapám volt a násznagy" - írta a kép hátoldalán a beküldő, Csókás Gellért, Bartról. A felvételen, amelyet Sloboda Mária, rétéi olvasónk küldött be, a helyi nyugdíjasklub tagjai láthatók a farsangi összejövetelen A szerkesztőségünk tagjaiból álló bizottság - múlt heti ígéretünkhöz híven - kiértékelte az idősek fotóversenyében eddig megjelent felvételeket. Nagyon sok gyönyörű, szinte pótolhatatlan értékű, családi ereklyeként őrzött felvételt kaptunk, s ugyancsak sok érdekes, jó fotósmegérzéssel lencsvégre kapott mai témájú fényképet is. Mind közül a legnagyobb tetszést az alábbi három felvétel nyerte el: Takács Mihály (Komárom): olvasó nénike, Szanyi Margit (Kassa): dédnagymama a dédunokával és Gujber Lászlóné (Hegy- súr): nagypapa az unokákkal. A nyerteseknek gratulálunk, a Kodak cég díjait postán küldjük el. A verseny azonban folytatódik tovább, várjuk felvételeiket! „Drága jó nagyapánk, Marcell Imre és unokái" - irta a felvételre a beküldő: Széllé Klaudia, Dióspatonyból Boldog mamák a virágözönben: Széllé Júlia és Mátis Mária, Hódosból I} l V ; I (') I k i k A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva és Malik Éva J \ I A i J v J J IN J\ A7 ni immunt! nr Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
