Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-27 / 22. szám, szombat

Szombat, 2001. január 27. 5. évfolyam, 4. szám Amint bebizonyosodott, hogy az állam nem gazdálkodott jól a közvagyonnal. A lakók érdeke azt kívánta, hogy az egészségügyi központ a község vegye át. Szebb környezet, jobb körülmények PÉTERFI SZONYA emesócsán a hetve­nes évek második fe­lében adták át a Z- akcióban épült egészégügyi közpon­tot. A nem egészen háromezer lelket számláló község­ben szinte mindenki túlméretezett­nek ítélte az épületet, ám senki sem gondolta, hogy eljöhet az az idő, amikor nem lesz pénz az üzemelte­tésére. A rendszerváltást követően világossá vált az egészségügyi ága­zat pénzhiánya, de az is, ha egy épületet nem tartanak karban, le­hetetlenné válik rendeltetésszerű használata. A komáromi egészség- ügyi intézet szárnyai alá tartozó központ - a többihez hasonlóan - mostohagyereknek bizonyult, nem volt pénz üzemeltetésére. A falakat hamarosan nedves foltok „díszítet­ték”, a tető négy sarkán keresztül a rendelőkbe is jutott az égi áldásból. A nemesócsai orvosok, a község tisztségviselői hiába jelezték a hely­zetet az illetékes komáromiaknak, a kórház pénztelenségre hivatkozott. Amikor viszont felmerült a lehető­sége annak, hogy a község átvehet­né a központot, a kórházigazgató nem egyezett bele. - Azért akartuk magunkénak tudni az épületet - magyarázta Szkukálek László pol­gármester -, mert egyre nehezebb körülmények között dolgoztak az orvosok, várakoztak sorukra a be­tegek. Nem csupán a beázott falak jelentettek veszélyt, hanem telente a hideg is. Ugyanis egyre gyakrab­ban fordult elő, hogy a kórház nem küldött tüzelőt. Az orvosok, a falu­ban élők pedig nekünk panaszkod­tak. Nem hagyhattuk sorsukra őket, többször tűzifát, szenet vitettünk a rendelőintézetbe. Amikor néhány éve a községben lefektettük a gáz­vezetéket, jeleztük a kórháznak, kis ráfordítással a központba is beve­zethető a gázfűtés. Pénz híján nem volt rá igény, holott közérdek lett volna. Csoda, hogy minden erőnk­kel azon voltunk, hogy átvehessük a rendelőintézetet? Tavaly nyáron erőfeszítésüket siker koronázta, a központ a községé lett, sőt, visszakapták a már 1904-ben egészségügyi központként épített, majd körzeti rendelőként, később lakásként működő épületet is. Meg­született a testületi döntés: a tönk­rement épületet azonnal fel kell újí­tani. - A tetőjavítással kezdtük, majd a közhasznú munkások bevo­násával meszelés, festés követke­zett. És mert meg akartuk előzni a fagyoskodást, megoldottuk a fű­tést, az épületbe bevezettettük a gázt. A felújításra eddig 600 ezer koronát fordítottunk, s még nincs vége. Viszont nagyon jó érzés, hogy az emeleti rendelőkben és váróter­mekben a múlthoz képest „meny- nyei állapotok” uralkodnak. A ren­dezett környezet hatott az orvosok­ra is, szebbé tették rendelőiket ők is - jellemezte a helyzetet a polgár- mester szemle közben. A túlmére­tezett épület a letűnt rendszer me- galomániáját tükrözi, a földszinti kihasználatlan helyiségek - „még a söprűnek is külön termet tervez­tek” jegyezte meg kísérőnk, - fenn­tartása, fűtése jelentős költségnö­vekedést jelent. De ha majd rövid időn belül befejeződik a lenti rész festése, talán fellélegezhetnek a község tisztségviselői. Bár nem akartuk zavarni az orvo­sok munkáját, - két körzeti, gyer­mek- és nőgyógyász, illetve fogor­vos látja el a betegeket, - kíváncsiak voltunk arra, mennyire és miben érzik a változást. Azt, hogy a község ArabuíaKia ptakfrVS* intára (tv ÁxpeKvfc MUDr. MKCZKEIÖ& Mim teáit«*» Cto »-*1”11 -J1 KORZETORVOS^, MAGÁNRENDELŐ Somogyi Tibor felvételei vette át a központot. Sajnos, az egyik orvosnak nem tehettük fel a férdést sem, mert mihelyt a kollé­gámmal bemutatkoztunk, nyom­ban elutasított és orrunk előtt be­csapta a rendelő ajtaját. Csak ezt követően vettük észre, hogy a ma­gyar lakosú községben (a szlovák nemzetiségűek aránya 6 százalék) Mária Princkelová magánorvos rendelőjének felirata egynyelvű - szlovák. A fogorvosnál viszont ba­rátságosan fogadtak. Pelikán Anikó szakorvos rendelője korszerű és ba­rátságos. Talán azért is, hogy a ke­zeléstől félők a szép környezet lát­tán megnyugodjanak - közölte a fi­atal orvosnő. Munkakörülményei­vel elégedett, arról, hogy a múltban milyen viszonyok között dolgoztak az orvosok és várakoztak a betegek, csák hallomásból értesült. - Sokat jelent, hogy már nem félünk a be­ázástól és a hidegtől - nyugtázta elégedetten Nagy Ivett ápolónő. Amint bebizonyosodott, az állam nem igazán jól gazdálkodik a közva­gyonnal. A lakók érdeke azt kívánta, hogy az egészségügyi központ meg­szerzése a község szívügyévé váljon. A polgármester szerint azért is, mert ha már a közigazgatás sincs közel a faluban élőkhöz, ugyanis hi­vatalos ügyeiket Gútán kell intéz- nük, azt akartuk, hogy legalább a betegellátás körülményei legyenek megfelelőek. Nem volt könnyű, de tervüket megvalósították. Vala­mennyien elégedettek lehetnek. Adódhatnak elfogadható magyarázatok is, ki miért nem tette a kötelességét... Légy erős! KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Este már alig állsz a lábadon, de mo­solyogva tálalod fel a vacsorát. A meleg étel este kötelező: ilyenkor van együtt a család. Féljed szódanul kanalazza a levest, meg nem dicsé­ri, de (szép tőle), nem is fitymálja. A lányod nem turkál az ételben, félre­tolja a tányért, vacsorára elég neki egy alma vagy egy joghurt. Fiad jó­ízűen eszik. Fal. Aztán sietve feláll­nak az asztaltól (szó nélkül), férjed nem akaija lekésni a híradót, fiad is­mét belebújik a számítógépébe, lá­nyod a szappanoperák hőseit lesi. Te ottmaradsz egyedül - a halom piszkos edénnyel. Összeszeded a tá­nyérokat, ki) rázod a térítőd, felsep- red a földről a morzsákat, elmoso­gatsz, súrolod a fazekat (megint odaégetted!), felmosod a konyhát és megterítesz a reggelihez. Évről évre, napról napra mindig ugyanaz a program. Csak az étel változik. Nem tűröd tovább. Másnap családi kerekasztal-megbeszélésre invitá­lod szeretteidet a konyhába. Beve­zető előadásodban összefoglalod az elmúlt évek tevékenységét (amelyet egyes-egyedül végeztél), felsorolod, napi hány órát fordítottál a háztartásra hány órát tesz ki ez he­tente, havonta, évente... Az eredmé­nyek értékelését a többiekre bízod. Ne engedj! Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamiért cserébe át­vállalod a munkájukat Javaslatot terjesztesz elő. Összeír­tad az összes házimunkát, s a listát körbeadod, megkérve a tanácsko­zás részvevőit, jelöljék meg, mely feladatokat vállalnák önként (ha nem is dalolva), s ezt aláírásukkal is erősítsék meg. Ha nem túl nagy a tülekedés, és a listán szereplő tevé­kenység melletti rubrika (Vállalom) üresen maradt, a rábeszéléses mód­szerhez folyamodj. Ha minden munka elkelt, foglaljátok jegyző­könyvbe a megállapodást, hiszen tudod: a szó elszáll... Az írás meg­marad és jól látható helyre kifüg­geszted, de még így is számíthatsz rá, hogy bizonyos feladatok teljesí­tése késik. No most kell erősnek len­ned! Ha csak egyszer is leviszed fiad helyett a szemetet, ha csak egyszer is elrakod lányod szétdobált ruháit, úgy veszítettél. Adódhatnak elfo­gadható magyarázatok is, ki miért nem tette a kötelességét. El kell dön- tened, milyen kifogást fogadsz el...ha okos vagy, egyet sem... Ne engedj! Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamiért cserébe egyszer­egyszer átvállalod a munkájukat. Higgadtan és mosolyogva magya­rázd el szeretteidnek: ha ők nem tel­jesítik vállalásaikat, akkor neked is jogodban áll felrúgni az egyezséget, vagyis nincs meleg vacsora, nincs tiszta ruha... Meglátod, történnek még csodák. Tavaszváró Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents