Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-27 / 22. szám, szombat
Szombat, 2001. január 27. 5. évfolyam, 4. szám Amint bebizonyosodott, hogy az állam nem gazdálkodott jól a közvagyonnal. A lakók érdeke azt kívánta, hogy az egészségügyi központ a község vegye át. Szebb környezet, jobb körülmények PÉTERFI SZONYA emesócsán a hetvenes évek második felében adták át a Z- akcióban épült egészégügyi központot. A nem egészen háromezer lelket számláló községben szinte mindenki túlméretezettnek ítélte az épületet, ám senki sem gondolta, hogy eljöhet az az idő, amikor nem lesz pénz az üzemeltetésére. A rendszerváltást követően világossá vált az egészségügyi ágazat pénzhiánya, de az is, ha egy épületet nem tartanak karban, lehetetlenné válik rendeltetésszerű használata. A komáromi egészség- ügyi intézet szárnyai alá tartozó központ - a többihez hasonlóan - mostohagyereknek bizonyult, nem volt pénz üzemeltetésére. A falakat hamarosan nedves foltok „díszítették”, a tető négy sarkán keresztül a rendelőkbe is jutott az égi áldásból. A nemesócsai orvosok, a község tisztségviselői hiába jelezték a helyzetet az illetékes komáromiaknak, a kórház pénztelenségre hivatkozott. Amikor viszont felmerült a lehetősége annak, hogy a község átvehetné a központot, a kórházigazgató nem egyezett bele. - Azért akartuk magunkénak tudni az épületet - magyarázta Szkukálek László polgármester -, mert egyre nehezebb körülmények között dolgoztak az orvosok, várakoztak sorukra a betegek. Nem csupán a beázott falak jelentettek veszélyt, hanem telente a hideg is. Ugyanis egyre gyakrabban fordult elő, hogy a kórház nem küldött tüzelőt. Az orvosok, a faluban élők pedig nekünk panaszkodtak. Nem hagyhattuk sorsukra őket, többször tűzifát, szenet vitettünk a rendelőintézetbe. Amikor néhány éve a községben lefektettük a gázvezetéket, jeleztük a kórháznak, kis ráfordítással a központba is bevezethető a gázfűtés. Pénz híján nem volt rá igény, holott közérdek lett volna. Csoda, hogy minden erőnkkel azon voltunk, hogy átvehessük a rendelőintézetet? Tavaly nyáron erőfeszítésüket siker koronázta, a központ a községé lett, sőt, visszakapták a már 1904-ben egészségügyi központként épített, majd körzeti rendelőként, később lakásként működő épületet is. Megszületett a testületi döntés: a tönkrement épületet azonnal fel kell újítani. - A tetőjavítással kezdtük, majd a közhasznú munkások bevonásával meszelés, festés következett. És mert meg akartuk előzni a fagyoskodást, megoldottuk a fűtést, az épületbe bevezettettük a gázt. A felújításra eddig 600 ezer koronát fordítottunk, s még nincs vége. Viszont nagyon jó érzés, hogy az emeleti rendelőkben és várótermekben a múlthoz képest „meny- nyei állapotok” uralkodnak. A rendezett környezet hatott az orvosokra is, szebbé tették rendelőiket ők is - jellemezte a helyzetet a polgár- mester szemle közben. A túlméretezett épület a letűnt rendszer me- galomániáját tükrözi, a földszinti kihasználatlan helyiségek - „még a söprűnek is külön termet terveztek” jegyezte meg kísérőnk, - fenntartása, fűtése jelentős költségnövekedést jelent. De ha majd rövid időn belül befejeződik a lenti rész festése, talán fellélegezhetnek a község tisztségviselői. Bár nem akartuk zavarni az orvosok munkáját, - két körzeti, gyermek- és nőgyógyász, illetve fogorvos látja el a betegeket, - kíváncsiak voltunk arra, mennyire és miben érzik a változást. Azt, hogy a község ArabuíaKia ptakfrVS* intára (tv ÁxpeKvfc MUDr. MKCZKEIÖ& Mim teáit«*» Cto »-*1”11 -J1 KORZETORVOS^, MAGÁNRENDELŐ Somogyi Tibor felvételei vette át a központot. Sajnos, az egyik orvosnak nem tehettük fel a férdést sem, mert mihelyt a kollégámmal bemutatkoztunk, nyomban elutasított és orrunk előtt becsapta a rendelő ajtaját. Csak ezt követően vettük észre, hogy a magyar lakosú községben (a szlovák nemzetiségűek aránya 6 százalék) Mária Princkelová magánorvos rendelőjének felirata egynyelvű - szlovák. A fogorvosnál viszont barátságosan fogadtak. Pelikán Anikó szakorvos rendelője korszerű és barátságos. Talán azért is, hogy a kezeléstől félők a szép környezet láttán megnyugodjanak - közölte a fiatal orvosnő. Munkakörülményeivel elégedett, arról, hogy a múltban milyen viszonyok között dolgoztak az orvosok és várakoztak a betegek, csák hallomásból értesült. - Sokat jelent, hogy már nem félünk a beázástól és a hidegtől - nyugtázta elégedetten Nagy Ivett ápolónő. Amint bebizonyosodott, az állam nem igazán jól gazdálkodik a közvagyonnal. A lakók érdeke azt kívánta, hogy az egészségügyi központ megszerzése a község szívügyévé váljon. A polgármester szerint azért is, mert ha már a közigazgatás sincs közel a faluban élőkhöz, ugyanis hivatalos ügyeiket Gútán kell intéz- nük, azt akartuk, hogy legalább a betegellátás körülményei legyenek megfelelőek. Nem volt könnyű, de tervüket megvalósították. Valamennyien elégedettek lehetnek. Adódhatnak elfogadható magyarázatok is, ki miért nem tette a kötelességét... Légy erős! KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Este már alig állsz a lábadon, de mosolyogva tálalod fel a vacsorát. A meleg étel este kötelező: ilyenkor van együtt a család. Féljed szódanul kanalazza a levest, meg nem dicséri, de (szép tőle), nem is fitymálja. A lányod nem turkál az ételben, félretolja a tányért, vacsorára elég neki egy alma vagy egy joghurt. Fiad jóízűen eszik. Fal. Aztán sietve felállnak az asztaltól (szó nélkül), férjed nem akaija lekésni a híradót, fiad ismét belebújik a számítógépébe, lányod a szappanoperák hőseit lesi. Te ottmaradsz egyedül - a halom piszkos edénnyel. Összeszeded a tányérokat, ki) rázod a térítőd, felsep- red a földről a morzsákat, elmosogatsz, súrolod a fazekat (megint odaégetted!), felmosod a konyhát és megterítesz a reggelihez. Évről évre, napról napra mindig ugyanaz a program. Csak az étel változik. Nem tűröd tovább. Másnap családi kerekasztal-megbeszélésre invitálod szeretteidet a konyhába. Bevezető előadásodban összefoglalod az elmúlt évek tevékenységét (amelyet egyes-egyedül végeztél), felsorolod, napi hány órát fordítottál a háztartásra hány órát tesz ki ez hetente, havonta, évente... Az eredmények értékelését a többiekre bízod. Ne engedj! Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamiért cserébe átvállalod a munkájukat Javaslatot terjesztesz elő. Összeírtad az összes házimunkát, s a listát körbeadod, megkérve a tanácskozás részvevőit, jelöljék meg, mely feladatokat vállalnák önként (ha nem is dalolva), s ezt aláírásukkal is erősítsék meg. Ha nem túl nagy a tülekedés, és a listán szereplő tevékenység melletti rubrika (Vállalom) üresen maradt, a rábeszéléses módszerhez folyamodj. Ha minden munka elkelt, foglaljátok jegyzőkönyvbe a megállapodást, hiszen tudod: a szó elszáll... Az írás megmarad és jól látható helyre kifüggeszted, de még így is számíthatsz rá, hogy bizonyos feladatok teljesítése késik. No most kell erősnek lenned! Ha csak egyszer is leviszed fiad helyett a szemetet, ha csak egyszer is elrakod lányod szétdobált ruháit, úgy veszítettél. Adódhatnak elfogadható magyarázatok is, ki miért nem tette a kötelességét. El kell dön- tened, milyen kifogást fogadsz el...ha okos vagy, egyet sem... Ne engedj! Legfeljebb arról lehet szó, hogy valamiért cserébe egyszeregyszer átvállalod a munkájukat. Higgadtan és mosolyogva magyarázd el szeretteidnek: ha ők nem teljesítik vállalásaikat, akkor neked is jogodban áll felrúgni az egyezséget, vagyis nincs meleg vacsora, nincs tiszta ruha... Meglátod, történnek még csodák. Tavaszváró Illusztrációs felvétel