Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-20 / 16. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 20. Tudomány és technika - hirdetés Az új felfedezések szerint a ma élő emberiség bölcsője talán mégsem Afrikában ringott, ahogy azt eddig gondoltuk Végre elkészült az első teljes növényi géntérkép Emberré válásunk hosszú útja A Neander-völgyi ősember a mi tájainkon is élt. A Neander-völgyiek a más ágon fejlődő és később érkező homo sapiensszel akár keveredhettek is. (Zdenék Burian festménye) Virtuális csodagyom ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Gyengülni látszik az az eddig - a csontleletek alapján kikövetkeztetett - leginkább valószínűnek látszó elmélet, amely szerint a ma élő emberiség bölcsője Afrikában ringott, s az ember onnan indult valamikor 100 ezer évvel ezelőtt világhódító útjára. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ausztrál antropológusok az év elején bejelentették: az általuk kontinensükön lelt, mintegy 60 ezer éves leleteken végzett DNS-vizsgálatok túlságosan távoli rokonságot mutatnak a ma élő afrikaiak genetikai állományával ahhoz, hogy azt feltételezhessék, a vizsgálatba vont csontok néhai tulajdonosai leszármazási viszonyban állhatták az afroelődökkel. A „Ki Afrikából” elmélet nem tartható tovább - summázta véleményét Alan Thorne, az Ausztrál Nemzeti Egyetem antropológiaprofesszora. Mindezt annak kapcsán, hogy január első hetében ausztrál genetikusok nyilvánosságra hozták a kontinensen előkerült A Mungo Man talán Neander-völgyi rokonokkal is büszkélkedhetett. legrégibb, mintegy 60 ezer éves ősembercsontokon végzett DNS- vizsgálatok eredményeit. Thorne ennek megfelelően nem kevesebbet állít, mint hogy kétségessé válhat az a teória, miszerint a másfél millió évvel ezelőtt megjelent homo erectusokból 200 ezer évvel ezelőtt csak és kizárólag Afrikában alakult volna ki a modern ember, a homo sapiens. Mint ahogy az is, hogy 100 ezer évvel ezelőtt csakis onnan indulhatott előbb Ázsiát, majd Európát, aztán 60 ezer évvel ezelőtt Ausztráliát meghódító útjára. Ma már „sokkal inkább tarthatónak látszik az a Milford Wolpoff amerikai paleontológus által 1980-ban nyilvánosságra hozott, multiregionálisHosszú évek kutatómunkájával, kínai régészeknek sikerült bebizonyítaniuk, hogy a kelet-kínai Lungsanban talált 4800 éves kerámiákon lévő minták a legősibb kínai írásjelek. A Dawenkou (Ta- wenk’ou) Kerámia Feliratoknak nevezett piktogramok megelőzik a késői Sang dinasztia idejéből származó (Kr. e. 1600 és Kr. e. 1100 között), csontokra és teknőshéjra vésett írásjeleket. Ez nak is mondott teória, amely a mai embertípusok közötti feltűnő eltéréseket nem csupán egyetlen prototípushoz köti, illetve a különböző éghajlati viszonyokhoz való szinte tökéletes alkalmazkodással magyarázza.” Ehelyett azt állítja, hogy a ma ismert ázsiai, óceániai, európai vagy épp ausztrál emberek ősei nem feltétlenül közvetlenül Afrikából származtak, hanem „a kevéssé fejlett emberelődök jóval korábban szétszéledve telepedtek le, és a maguk különféle módján alakultak a ma ismert típusokká” - véli Thorne. Az amerikai lan Tattersal könyvében azt feszegeti, hogy a különböző embertípusok a kihalt előember, a homo erectus - durván egymillió évvel ezelőtt Afrikán és Európán túl Indonéziát és Ázsiát is meghódító - egyedeiből, lényegében egymástól függetlenül alakultak ki. Az ausztrál genetikus, Gregory James Adcock vezette kutatócsoport most új adalékokkal szolgált e vitához, ráadásul olyanokkal, amelyek a sok- gyökerűség, a multiregionalizmus híveit erősíthetik. Adcock és kollégái tíz, több ezer évvel ezelőtt élt, aboriginalnek is nevezett ausztrál bennszülött - köztük a Thorne professzor által még 1974-ben az új- dél-walesi Mungo-tó partján „kiámintegy kétezer évvel vezet visz- sza a kínai írás történetében. Az 1960-as években egy paraszt- ember Lungsanban, az ősi Ju kultúra központjában egy borosedényt talált, amelyen különös minták voltak. Tang Lan paleog- ráfus úgy vélte, a rajzok piktogramok, de a kutató a véleményét akkoriban nem tartották tudományosan eléggé megalapozottnak. Az 1980-as években aztán a lelőhely közelében több mint harminc sírt találtak, amelyek a sott”, Mungo Mannek elnevezett „ősabo” - csontjaiból nyert örökítőanyag „részleteit” hasonlították össze mai ausztrál, illetve afrikai DNS-mintákkal. A kutatók abból a genetikusok körében ma már evidenciának számító tényből indultak ki, hogy az öröklési, örök- lődési információkat hordozó a- nyag, vagyis a DNS nem kizárólag a sejtmagokon belül található, hanem a sejtlégzésben és az energia- termelésben kulcsszerepet betöltő sejtszervecskében, a mitokondri- umban is. S mivel ezek a szervezeten belül mindenütt, így az idővel leginkább dacoló csontokban is megtalálhatóak, ezek is megfelelnek az eredetvizsgálatokhoz. Az ausztrál genetikuscsoport a vizsgálatok alapján arra a meglepő eredményre jutott, hogy a 60 ezer éves, modem Mungo Man és az afrikaiak között nincs genetikai rokonság, míg viszont a jelenleg élő ausztrál bennszülöttek - a vizsgálati eredmények szerint - „egyenes ági leszármazottai” az egykorvolt ősausztrálnak. „Ausztrál kollégáim bejelentése nyomán még az is lehet, felül kell vizsgálnunk egy-két dolgot a mai ember afrikai kialakulásával kapcsolatban” - fogalmazott John Relethkésői neolitikus Dawenkou kultúrához (Kr. e. 4500 és Kr. e. 2500 között) tartoztak. A lelőhelyről előkerült mintegy húsz edényen és más tárgyakon a. lungsanihoz hasonló jeleket találtak. Paleog- ráfusok az elmúlt években a húszból tizennégy „rajzát” pik- togramként azonosították és hét karaktert ismertek fel. Többek között a fant (jelentése: szokásos), a nant (jelentése: dél), a xi- angt (jelentése: élvezet). Az írásjeleket a Taihao népesség ford, amerikai populációgenetikus. Már csak azért is, mert az ausztrálok a fentieken kívül azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a Mungo Man talán Neander-völgyi rokonokkal is büszkélkedhetett. A fenti sejtés külön bombának számíthat az ügyben. Az antropológusok ugyanis eddig úgy vélték, hogy noha a Neander-völgyi ő- sember és a mai, modern, „értelmes” változat közös őstől, a legkorábban hozzávetőlegesen másfél millió évvel ezelőtt Kelet-Afriká- ban megjelent, már említett homo erectustól származik, ám fejlődésük az idők során kettévált, és a Neander-völgyi „változat” később „utód nélkül” kihalt. Az elmúlt években azonban egyre több o- lyan jelentés látott napvilágot, miszerint a feltehetően 350 ezer éve Európában kialakult Neander-völgyi ember nemcsak „bevárta” a más ágon fejlődő és később érkező homo sapienst, hanem talán még ismerte, sőt esetleg keveredhetett is vele. Ha az ausztrálok első eredményei e téren további megerősítést nyernek, úgy akár a Neandervölgyi ember szomorú végűnek tartott története is közelebb kerül a happy endhez. A rudabányai ásatásai alapján nemzetközileg is elismert Kordos László paleontológusprofesszor számára a január eleji bejelentés érdemi része az, hogy az ember afrikai származása helyett újra felmelegíthető az ázsiai vonal. Jelenleg azonban még mindig nem tudjuk, mennyi idő, hány generáció kellett ahhoz, hogy az afrikai és a kora ausztráliai ember DNS-e teljesen elkülönüljön. így azután kétséges, hogy ez az új felfedezés egyértelműen cáfolná az eddigi „Ki Afrikából” elméletet - állítja a professzor. Kordos szerint ugyanakkor az is tény, hogy Ázsia és Áusztrália az emberré válás szempontjából mind ez idáig sokkal kevésbé kutatott és feltárt, mint Afrika, tehát a jövőben előkerülhetnek még olyan leletek, amelyek akár mégis megváltoztathatják az eddig uralkodó teóriákat. (Á HVG nyomán) készítette, amely a bor istenének hódolt. Wang Shuming kutató szerint vallási rítusokat örökítettek meg az edényeken. Például a nan jel olyan, mint egy fiatal fa imádá- sára szolgáló oltár, s azt a rítust idézi fel, amellyel az istenhez könyörögtek jó termésért. Hasonló jelekkel ellátott edényeket az 1990-es években másutt is találtak Kelet-Kínában. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy e korai kínai írás használata elterjedt volt a Ju kultúra egész területén. (É. T.) Sokan csak „csodálatos gyom”-nak hívják azt a szántóföldek és utak mentén mindenhol megtalálható, nem feltűnő növénykét, amely hetek óta a tudományos érdeklődés középpontjában áll. A keresztes vi- rágúak családjába tartozó lúdfű, tudományos nevén Arabidopsis thali- ana az a növényfaj, amelynek elsőként készítették el a teljes géntérképét. A genetika történetében mérföldkőnek számító eredményt hosszú évtizedek munkája előzte meg, hiszen az Arabidopsissal 1943 óta végeznek kísérleteket. Kis méretének, rendkívül rövid életciklusának és nagyszámú, gyorsan csírázó magjának köszönhetően könnyen vizsgálható a laboratóriumokban. Amikor 1984-ben sikerült a növény genomjának, azaz a géneket is magában foglaló teljes genetikai anyagának méretét meghatározni, az is kiderült, hogy a lúdfű rendelkezik a virágos növények között a legkisebb méretű ismert genommal. Amíg a sejtmagjában található DNS-láncot 120 millió alapegység, úgynevezett nukleotid bázispár építi fel, addig a rizs például sejtenként háromszor, a kukorica hússzor, a búza pedig százhússzor hosszabb DNS-t tartalmaz. 2000 decemberében a világ különböző laboratóriumaiban dolgozó európai, amerikai és japán tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport bejelentette: elkészült az első teljes növényi genom szekvencia. Ezzel az Arabidopsis mind az öt kromoA Föld pólusai periodikusan ingadoznak, egy átlagos hely körül vándorolnak. A forgástengely imbolygását a legújabb számítások szerint elsősorban a tengerfenékre ható nyomás változása idézi elő. S. C. Chandler amerikai csillagász a földrajzi szélesség hosszabb időn át megfigyelt kis változásaiból 1884-1885-ben kétféle ismétlődő pólusingadozást ismert fel. Az egyik változás periódusideje körülbelül 14 hónap (433 nap), a másiké nagyjából 12 hónap. Ä kétféle változás együttesen 6,5 éves ciklust alakít ki, vagyis 6,5 évenként kerül vissza a forgástengely (a sarokpont) átlagos, középponti helyzetébe. A középpont körüli vándorlás oda-vissza spirális pályán zajlik. A változás mértéke a Föld méreteihez képest elhanyagolhatónak tűnik, átlagosan mindössze 6 méter! Az elmúlt évtizedekben a legnagyobb kitérést 1952-ben figyelték meg, ekkor a pólus 12 méterrel tért el átlagos helyzetétől. A 14 hónapos periodi- citású változás a felfedező nevét viseli, ez a Chandler-ingadozás. szómáját felépítő valamennyi nukleotid sorrendjét, illetve a növény összes génjének a DNS-láncban elfoglalt pontos helyét sikerült megállapítani. A lúdfű fehérjéit a mito- kondriumokban 60, a színtestekben 80, míg a sejtmagokban 26 000 gén kódolja sejtenként, amelyek közül több ezer génnek már a sejtben betöltött feladatát is felderítették. Ismertté váltak például olyan gének, amelyek felhasználásával befolyásolható a csírázás, a virágzás és a gyümölcsök érése. A gazdasági növények néhány felfedezett gén segítségével ellenállóbbá tehetők a hideg és a fertőző betegségek ellen. Nagy meglepetést okozott, hogy az Arabidopsis bizonyos génjei sokkal nagyobb hasonlóságot mutatnak e- gyes emberi génekhez, mint a muslicáké vagy a fonálférgeké. Ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a növényeknek és az embernek lehetnek olyan ősi, közös molekuláris mechanizmusai, amelyek, úgy tűnik, a gerinctelen állatok evoíúciója során módosultak. Az eddigi eredményekkel azonban a tudósok nem érik be, a munka gőzerővel folytatódik. Útjára indult egy „2010 Project” elnevezésű kutatás, amely azt célozza, hogy 500 millió dollár felhasználásával tíz év alatt az Arabidopsis valamennyi génjének működését felderítsék. A tervek szerint egy évtizeden belül elkészülhet az Arabidopsis virtuális változata, amelynek bármely pontjára rákattintva megtudható, hogy a milliónyi sejt bármelyikében melyik génnek mi a feladata. (N-g) Ha valamilyen okból ma kioltódna az imbolygást előidéző erőhatás, akkor ez a fajta kitérés 68 év alatt teljesen megszűnne. Ennek semmi jele, a tapasztalat szerint az imbolygás állandó, tehát valamilyen mechanizmus folyamatosan imbolygásra készteti a Föld forgás- tengelyét. A jelenség magyarázatát régóta keresik, többféle okot véltek felfedezni: légköri változások, a szárazföldeken tárolt víz mennyiségének változásai, a földkéreg lassan mozgó lemezeinek hatása. R. S. Gross, a NASA kutatója új magyarázattal állt elő. Miután elemezte az 1985-1995 közötti években műholdak által gyűjtött hatalmas adatmennyiséget, az imbolygás döntő okát az óceán fenekén végbemenő nyomásváltozásokban találta meg. A mélyben változik a hőmérséklet és a víz sótartalma, sőt változnak maguk az óceáni áramlások is. Ezek együttes hatására változik meg a nyomás. Gross számításai szerint a Chandler-ingadozás csak kétharmad részben írható a tengerfenéki nyomásváltozások számlájára, a fennmaradó rész a légköri nyomásváltozásoknak tulajdonítható. (N-g) A fokozatosan megfejtett piktogramokat a Taihao népesség készítette, amely a bor istenének hódolt Közel 5000 évesek a legősibb kínai írásjelek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Valami folyamatosan imbolygásra készteti a Földet Keresik a magyarázatot ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ ERICSSON A2628S TRI UM MARS SIEMENS C35Í ERICSSON T20s NOKIA 3310 NOKIA 6210 Az előnyős aktiválás és az egyhavi ingyenes átalánydíj érvényes bármelyik felhasználói program aktiválásánál. www.globtel.sk , infovonal: 0905/600 600 Igen! Ha kihasználja a Globtel rendkívüli újévi kínálatát, egyhavi ingyenes átalánydíjat nyer és előnyös aktiválást, csak 99 koronáért. A Globtel GSM
