Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-18 / 14. szám, csütörtök
ÚJ-SZÓ 2001. JANUÁR 18. Régióink Ötven éve indult ismét útjára a magyar nyelvű oktatás Rimaszombatban - a közös ünneplés kiállításmegnyitóval kezdődött, majd a városi kultúrotthonban folytatódott Az anyanyelv meghatározó erejéért DÓSA JÁNOS ó lenne, ha nem lenne éhínség a Földön, és nem kellene emiatt gyötrődni. Jó lenne változtatni a közlekedésben is. Tisztító berendezéseket kellene bevezetni. Ezzel nagyon sokat javítanának a levegő tisztaságán. Jó lenne változtatni az emberek viselkedésén. Fontos az, hogy ne csak a rosszat lássuk egymásban, de a jót is. Szörnyű az emberek haragtartása és gyűlölete. Ha nemcsak a hatalommal és a pénzzel törődnénk, ezzel is jobbá tennénk a világot. Remélem, hogy az idő múlásával mndenen sikerül változtatni, az emberek felébrednek, és rájönnek arra, hogy ez így nem mehet tovább. Én bízok az emberekben, és bizakodva nézek a jövő elé.” - idézet Danyi Mária 8. B osztályos diáklány fogalmazásából, amit a Tanakodó Nebuló című diáklap első száma közöl. A lapot a rima- szombati Novomesky Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjai adták ki abból az alkalomból, hogy ötvenéves Rimaszombatban a magyar nyelvű oktatás újraindítása, amire nagyszabású műsorral emlékeztek meg zsúfolt nézőtér előtt a rimaszombati iskola oktatói és diákjai. Persze a magyar nyelvű oktatás nem ötven éve kezdődött Rimaszombatban, mint arról a műsorban a két magyar alapiskola igazgatónője, Bavroczky Irén és Sebők Valéria részletesen beszámoltak. 1890-ben polgári leányiskola alakult, s 1907-ben Tóth Béla építész tervei alapján megépült a magyar iskola a Srobár utcában, amely 1920-tól együttműködött a szlovák népfőiskolával. Az 1945-48- as gyászos évek után 1950. június 28-30-án megtartották a Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskolában való beíratást, amelynek alapján 1950. augusztus 22-én Rimaszombatban magyar tannyelvű iskolát létesítettek. A legnagyobb nehézséget az új tanév kezdetén a tankönyvek és a tantervek hiánya jelentette. Az 1953-as iskolatörvény értelmében Rimaszombat két iskolája, a Magyar Nemzeti Iskola és a Magyar Középiskola egyesült, és egy nyolcosztályos középiskola jött létre. Az 1964/ 65-ös tanévben külön osztályokat nyitottak a harmadik, a negyedik és ötödik évfolyamban a nehezen nevelhető tanulók számára. Ezekben az osztályokban túlnyomó többségben roma származású tanulók járnak. A hatvanas évek végén az iskola épülete javításra szorult, a tanítás csak az iskolaépület egyik felében folyt, így az egyes évfolyamok a Zváz- armban, a Diákotthonban, a Zeneiskola és az Általános Művészeti Iskola épületében nyertek elhelyezést. A nyolcvanas években igyekeztek a felső tagozat Többször ajándékoztak könyveket az alapiskoláknak Millenniumi zászló Igriciből FARKAS OTTÓ Bordás Kálmán, Igrici község polgármestere november közepén emlékzászlót adományozott Rimaszombat városának illetve a Millenniumi zászló kicsinyített mását átadta a Csemadok Rima- szombati Területi Választmányának. A rimaszombati Csemadok régóta ápol kulturális kapcsolatokat olyan magyarországi településekkel, ahol élt és alkotott Tompa Mihály. Tompa Rimaszombatban született, de később Igricibe került nevelőszülőkhöz. Az igriciek a kilencvenes évek közepén döntöttek úgy, hogy szobrot állítanak a költőnek, amit a hanvai Igo Aladár el is készített. „Az igriciek utánfutón szállították volna haza a költő szobrát, a határról azonban kénytelenek voltak visszafordulni, mert törvényeink szerint egyén nem ajándékozhat külföldre műalkotást.” - emlékszik a történtekre Polgári László, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke. - „Itt kapcsolódtunk aztán mi a történésekbe: természetesen szívesen átvállaltuk az ajándékozó szerepét és így, bár harmadik nekifutásra, de végül a szobor átjutott a határon. A kapcsolat ezután még szorosabbá vált közöttük, lényegében azóta minden Tompa rendezvényünkön részt vett az igriciek köldöttsége. Talán két évvel ezelőtt fordultak ismét segítégért hozzánk, amikor a Tompa Mihályról elnevezett általános iskolájuk szlovákiai magyar baráti iskolát keresett. Mi javasultunk, ők választottak, értesüléseim szerint azóta kapcsolatot tartanak fenn a Gesztetei Alapiskolával.” Polgári László elmondta, hogy az igriciek azóta több esetben ajándékoztak értékes könyvcsomagot a Rimaszombati járás magyar iskoláinak. A tavalyi Tompa Mihály Napokon pedig Igrici polgármestere a református templomban emlékzászlót adott át Rimaszombat magyarságának. A magyar címerrel ellátott zászló kicsinyített mását pedig a Csemadok TV kapta. osztályait szakosítani. Minden évfolyamban létrehoztak egy természettudományi és egy matematika tagozatos osztályt. A diákok megnövekedett létszáma miatt a Srobár utcai épület szűknek bizonyult, így az 1992/93-as tanévben a Katonai Parancsnokság ideiglenesen az iskola rendelkezésére bocsátotta a kaszárnya egyik épületét. A két épület egy igazgatóság alá tartozott, de az 1993/94- es tanévtől kezdve a Dobsinsky Utcai Magyar Tannyelvű alapiskola önálló, teljes szervezettségű iskolaként működik. Az 1997/98-as tanévben az iskola új iskolaépületet kapott a Nyugatlakótelep Novomesky utcájában. Az iskola kezdetben bizonyos hiányosságokkal küszködött, csak az idei tanévben sikerül berendezni az éttermet, és nincs tornaterme. Az iskola szerette volna felvenni Ferenczy István szobrászművész nevét, de ez egyelőre nem sikerült. Ugyanakkor a Srobár utcai Alapiskola az 1998/99-es tanévtől kezdve viseli Tompa Mihály nevét. A közös ünneplés kiállításmegnyitóval kezdődött a Tompa Mihály Alapiskolában, majd a városi kultúrotthonban folytatódott, ahol az egybegyűlteket Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Szigeti László oktatásügyi államtitkár, A. Nagy László parlamenti képviselő, Boros Zoltán, a járási hivatal elnöke és Ádám Zita, az SZMPSZ elnöke üdvözölte. Csáky Pál beszédében külön kitért a nyelv megtartó erejére, és hangsúlyozta, hogy az évezredeket az élte túl, aki önmaga belső értékeit meg tudta őrizni. Ádám Zita főleg a pedagógusok már Gárdonyi által is hangsúlyozta fáklya szerepéről szólt, aki úgy égett, hogy másokat nem perzselt meg, aki hagyta kibontakoztatni diákjai tehetségét és személyiségét. A két iskolának van mivel büszkélkednie. Rengeteg tehetséges diák került ki a falai közül, s az iskola ma is aktívan részt vesz a város kulturális életében, évek óta társ- szervezői az Országos Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenynek, legutóbb szervezői voltak a Katedra Napoknak. Az ünnepi beszédek után megemlékeztek a már elhunyt tanárokra, majd oklevelet vehettek át mindazok, akik valaha is tanítottak a két iskolában. (Sokan voltak, s jó volna, ha a város magyar kulturális rendezvényein is találkozhatnánk néhá- nyukkal.) Az oklevelek átadása után az iskola volt, majd a jelenlegi diákjai adtak színvonalas kultúrműsort. A rendezvény végén a jelenlevők már ünnepi hangulatban, a karácsonyt idézték dalokkal és táncokkal. Az ünnep után ismét következnek a hétköznapok, a mindennapi küzdelmek, s csak remélhetjük, hogy az a bizonyos fáklya továbbra sem alszik ki, és lesz elegedő magyar diák az elkövetkező évtizedekben is. A diákok tánca mindenki tetszését elnyerte Az oklevelek átvétele (Kamarás Imre felvételei) A. Nagy László, Boros Zoltán, Szigeti László valamint a két igazgatónő: Bavróczky Imréné és Sebők Valéria Részlet az ünnepi műsorból
