Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-03 / 2. szám, szerda

Szerda, 2001. január 3. 5. évfolyam, 1. szám Soha senki nem azért fogja megvásárolni, mert áruszállításra is alkalmas kombi. Főleg ha nő az illető. Sokkal inkább azért mert nemcsak vezetni - viselni is akarja Alfa Sportwagon 2.4 JTD: ékszer helyett BELTÉR, KOMFORT, SZERELTSÉG Aki ült már Alfában, okvetlenül kellett, hogy érezze: ennek a már­kának semmihez nem hasonlítha­tó, egyéni atmoszférája, mond­hatni varázsa van. Tucatnyi finom részletből áll össze, amelyeket bárhol másutt hiába keresnénk, csak itt találhatók meg: a mélyre süllyesztett, fehér számlapú kör­műszerek, a klímaberendezés há­rom egyforma körkapcsolója, az ajtókhoz folyamatos ívben kap­csolódó műszerfal, a mértéktartó krómdíszítés, a kiváló oldaltartá- sú, jellegzetes bársonnyal bevont ülések és még sorolhatnánk. A ke­zelőszervek a megszokott helyü­kön vannak, két kivétellel: a köd­lámpák kapcsolóira és a külső visszapillantó tükrök elektromos állítógombjaira a középkonzolon, a kézifék karja mellett bukkan­tunk rá. A vezetőülés magassága állítható, a voláné szintén, a négy ablak elektromosan nyílik/csukó- dik. Légzsákból négy van, közü­lük a jobb elülső kikapcsolható, hogy gyermekülést lehessen sze­relni az ülésre. Az elektronikus fékerő-elosztóval (EBD) kombi­nált ABS blokkolásgátló szintén szériatartozék, a biztonságos ve­zetéshez a hatékony fényszóró­mosók is hozzájárulnak. Az ap­róbb komfortkellékek közül meg­említhetjük még elöl a széles kö­zépső könyöktámaszt, hátul az utasok külön lámpáit, de egy ilyen autónál akár a távirányítású központi zárat is ebbe a kategóri­ába sorolhatjuk. A praktikusabb tartozékok némelyike: gyári ri­asztóberendezés, síalagút a hátsó középső könyöktámasz mögött, pohártartók a hátul ülők számára is, csukható bokszok, háló és rögzítőfülek a csomagtartóban. Belső rakodótérben nem dúská­lunk, de a két ajtórekeszre, ugyanennyi térképzsebre, plusz a könyöktámaszokban és a közép­konzolon található néhány teknő- re némi jóindulattal ráfoghatjuk, hogy elég. Itt ugyanúgy nem sza­bad megfeledkeznünk az autó ka­rakteréről, mint például a cso­magtér méretének megítélésekor sem. Kocsinkban ezen kívül első­rangú autórádió muzsikált, ame­lyet 18 600 koronáért lehet meg­rendelni. A végén néhány szó egy apró, de hatásos trükkről: a se­bességmérő skáláját úgy képezték ki, hogy ahol más kocsiban a mu­tató még csak hatvan körül jár, ott az Alfáé már jócskán túllépte a százat... Az összetéveszthetetlen és utánozhatatlan Alfa-műszerfal Dízelmotor - sportos paraméterekkel 156, amelyet közfelkiáltással meg is választottak az 1998-as év autójává. Bő két évvel később, a 2000-es genfi autószalonon de­bütált a kocsi Sportwagon nevű kombiváltozata, amelyet a közel­múltban az erősebbik - 2,4 literes - JTD turbódízel motorral felsze­relve kaptunk meg tesztelésre a márka importőrétől. kombifal: a szép vonalvezetésű szél­védőt felülről elegáns légterelő ke­retezi, közepén a fénydiódákból álló keskeny féklámpával. Lejjebb a jól ismert, pengevékony lámpatestek alkotnak egy-egy vízszintes felkiál­tójelet, amelyek közös pontja a zá­rat fedő, elfordítható márkaemblé­ma. Egy szó, mint száz: csupa har­mónia és dinamika... VAS GYULA Alfa Rómeónál nagyjából a ki­lencvenes évek derekán jöttek ___________ rá, hogy né­hány egzotikus sportkocsin (Spider, GTVj kívül a civil szférában is illene már újra valami maradandót alkotni. Olyasmit, ami méltó a gyár dicső hírnevéhez. Az eredmény nem is váratott sokáig magára: megje­lent a tüneményesen szép Alfa ALAKTAN A Sportwagont nagy hiba, és főleg igazságtalan dolog lenne kapásból lekombizni. Míg ugyanis a legtöbb ilyen karosszériatípus egyszerűen a limuzin szimpla megnyújtása, a Sportwagon külön autóépítési filo­zófiát testesít meg. Különösen a név első része telitalálat: az autót akár kupénak is nézhetnénk gyönyörű, nyúlánk alakja és a környezetbe be­leolvadó hátsó ajtók miatt (kilincse­iket tudniülik itt is ugyanolyan ötle­tesen eldugták, mint a limuzinnál). A hátsó rész sem az a kimondott (A szerző felvételei) Ebből a szögből akár Avantime-féle megnyújtott kupénak is nézhetnénk Ha lehet, még szebb, mint limuzintestvére, a 156-os MOTOR, ERŐÁTVITEL AZ Alfa Sportwagon hatféle mo­torral kapható; hogy a sportos imágó ne szenvedjen csorbát, egyi­kük sem gyengébb 100 lóerőnél. Az általunk tesztelt, Common Rail- rendszerű, 2,4-es turbódízel telje­sítményével a középmezőnybe so­rolható, forgatónyomatékát vi­szont meg sem közelíti egyik társa sem. Ebből már nagyjából ki lehet találni, mit tud: a gázpedál erőtel­jes lenyomásakor szinte minden sebességfokozatban olyan brutális húzóerőt produkál, amely az ülés­be nyom bennünket. Ez az erő a fordulatszám növekedésével egyenletesen oszlik meg, amiről a töltőturbina változó állásszögű la­pátjai gondoskodnak. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy mindez csak percenként kb. ezer fordulat fölött Az ülések nagyszerűen tartják a testet A tetőszpoiler nem hivalkodó, éppen csak elegáns ra, ami önkéntele­nül sportos munká­ra fogja a vezetőt - pedig „csak” a van így: ettől lejjebb a motor hirte­len erejét veszti, vagy ha innen gyorsítunk, kellemetlenül sokára pörög fel. Amit viszont már két­ezertől kezdve, a nyomatékskála csúcsán művel, arra a legtempera- mentumosabb vezetőnek sem le­het panasza. Mindenesetre sokad­szor győződhettünk meg róla, mi­re képesek a mai, korszerű dízel­motorok - s hogy el ne felejtsük, igen ésszerű fogyasztás mellett. Kitűnően választották meg a se­bességváltó fokozatait is: az első kettő gyakorlatilag azonos a benzi­nesekével, a többi három már érezhetően hosszabb, kihasználva a motor rugalmasságát. MENETTULAJDONSÁGOK Ha az Alfa belső terét egyedinek és különlegesnek minősítettük, az autó menettulajdonságairól u- gyanezt mondhatjuk el. Az új, kor­szerű személygépkocsik abszolút többsége kifogástalanul üli az utat, sok esetben a vezető hibáját is képes helyrehozni - de egy Alfa megint csak más. Ha azt mondjuk, valósággal ragad az aszfalthoz, higgyék el, nem sokat túloztunk. Amellett másként, intenzívebben reagál minden kormánymozdulat­kormánymű direktebb áttételéről van szó. Igen ám, de végy ehhez még egy 136 lóerős, 300 Nm-res nyomatékú, óránként 200 kilomé­ter feletti sebességre képes motort, amelyet egy öntapadós alvázra szereltek, és készen van az Alfa-re­cept. Itt érint meg bennünket iga­zán a dicső múlt, a közel egy év­századra visszanyúló sporttörté­nelem. Nem a kilincs, még csak nem is a múltidézőén csodaszép műszerfal láttán, hanem az autó vezetése közben. Minél gyorsab­ban tesszük, annál jobban. ZÁRSZÓ Az Alfa Sportwagont senki nem azért fogja megvásárolni, amiért egy kombit szokás. Nemcsak ná­lunk: sehol a világon. Hanem első­sorban azért, mert Alfa Romeo, másodsorban pedig azért, mert egyedi koncepciójú autó. De olyan is lesz, akinek elég annyi, hogy na­gyon szép. Ékszer, amelyet nem vi­selni, hanem vezetni kell... NÉVJEGYKÁRTYA Modell: Alfa Sportwagon 2.4 JTD Karosszéria: ötajtós kombi Motor: négyhengeres, Common Rail rendszerű turbódízel Hengerűrtartalom: 2387 cm3 Legnagyobb teljesítmény: 100 kW (136 LE)/4200 ford./perc Legnagyobb forgatónyomaték: 304 Nm/2000 ford./perc Sebességváltó: ötfokozatú kézi Legnagyobb sebesség: 203 km/óra Gyorsulás 0-100 km/óra: 9,9 s Önsúly: 1400 kg Méretek (H/Sz/M): 4430x1745x1420 mm A csomagtér űrtartalma: 360-11801 Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 9,0/5,6/6,81/100 km Az üzemanyagtartály űrtartalma: 631 Ár: 1 044 000 korona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents