Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-16 / 12. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 16. Politika 5 Huncík Péter: nagyon nehéz helyzetben van nemcsak a Márai Sándor Alapítvány, hanem más szervezetek is Szívesen átadná a stafétabotot A Márai Sándor Alapítvány Szlovákia legrégebben műkö­dő alapítványa, decemberben ünnepelte fennállásának tize­dik évfordulóját. Az utóbbi időben keveset hallani a szer­vezetről, mely a fővárosból mostanra Dunaszerdahelyre helyezte át székhelyét. A köl­tözés okairól és az alapítvány körüli nagy csendről dr. Hun­cík Péter igazgatóval beszél­gettünk. SZENTGÁLI ANIKÓ Rossz nyelvek szerint az alapít­vány fölött megszólaltak a vész­harangok, ezért költöztek Po­zsonyból Dunaszerdahelyre. Ez így van? Nem, nincs így. Egyszerű oka van a költözésnek: Dunaszerdahelyen ke­vesebb bérleti díjat fizetünk. Az igaz, hogy jelen pillanatban nagyon ne­héz helyzetben van nemcsak a Márai Sándor Alapítvány, hanem más szer­vezetek is. Nehéz pénzhez jutni. Elapadtak a külföldi források? Nem, csak radikálisan csökkentek. Mindenhol nagyon meggondolják, hogy mire és hova adjanak támoga­tást. Manapság már konkrét prog­ramokra osztanak pénzt, tehát új, érdekes projektumokat kell kidol­gozni. Ezért addig nem is óhajtok felvenni alkalmazottakat, amíg nem tudjuk pontosan, hogy mit fo­gunk csinálni, és konkrét progra­mokhoz alkalmazok majd munka­társakat. Korábban ez nem így volt? Amikor kezdtünk, tíz évvel ezelőtt, nagyon jó helyzetben voltunk, és a Nyitott Társadalom Alapítvány tá­mogatásával tudtunk nyitni egy iro­dát. Volt olyan időszak, hogy né­gyen dolgoztunk, és mind a né­gyünk bére, társadalombiztosítása és az irodaköltség is a Soros Alapít­vány támogatásával fedezhető volt. Ez ma már nincs. Ma már nem lé­teznek egész életre szóló alkalma­zások. Kidolgozunk egy programot, ahhoz meghatározott időre alkal­\\ Ma már nem r léteznek egész életre szóló alkal- . . mazások. mázunk valakit, aztán vége. Ha na­gyon jó és ügyes valaki, és hajói ér­zi magát nálunk, akkor megpróbál megmaradni. És amíg a programon dolgozik, a szabad idejében ő is el­kezd írni különböző projektumo­kat, megpályáz valamit már az ala­pítvány nevében. Talán sikerrel jár, és akkor nem átmeneti munkahely­ről van szó. Huncík Péter: Ma már jobban érdekel a konfliktusmegelőzés, inkább ez­zel szeretnék foglalkozni. (Somogyi Tibor felvétele) Rengeteg a „ha“, a feltételes mód. A realitásból kiindulva, mi­lyen kilátásai vannak az alapít­ványnak? Van esélye a túlélésre? Egyelőre vagyunk, februárban új konfliktusmegelőző tréningsoro­zat kezdődik. Ugyanakkor el kell döntenünk, és ez a kuratóriumban egy alapos elemzést kíván, hogy melyek a legfontosabb elvárások, mi az, amivel feltétlenül foglalkoz­ni akarunk. Márai Sándor hagyaté­kát is gondozni kell, szellemiségét népszerűsíteni, magának az alapít­ványnak pedig tükröznie kellene az író egész világszemléletét, gon­dolkodását. Ez nehéz feladat. Volt egy koncert, egy kis konferencia, egy-két versmondás, de ezt már mind partnerekkel szerveztük, mert egyszerűbb, hatékonyabb, jobb. És természetesen nem min­denkinek tetszik, hogy nem azt csi­náljuk, ami az alapítvány eredeti célkitűzése volt. Közben szakosod­tunk a konfliktusmegoldó, illetve - megelőző tréningekre, és viszony­lag nagy hírnévre tettünk szert ve­le. Más alapítványokkal a roma­probléma megoldását célzó hosszú távú programon dolgozunk. Elis­merem, kicsit a háttérbe szorult Márai Sándor szellemisége, és ha a kérdést ebből a szempontból kell megválaszolnom, akkor nem tu­dok mit mondani. Karácsony előtt tartottunk egy megbeszélést a ku­ratórium néhány tagjával, meg­egyeztünk, hogy január végén, feb­ruár elején összeülünk. Ott majd eldől, hogyan tovább. Személy szerint hogyan látja a jövőt? Elmúlt már az a világ, mely 5 évvel ezelőtt még megvolt, amikor egy hétvégén leültem, megírtam 3-4 tervezetet, egy kolléganőm elővette a címlistáját, kiválasztott húsz cí­met, és elküldte mindegyikre. Olya­nok voltunk, mint a halász, aki be­dobja a horgot, és vár a fogásra. Mi is vártunk, és valami mindig bejött. Idén ötvenéves leszek, és az igazat megvallva, kicsit belefáradtam. So­kan bírálnak is. Azt mondják, túl jó a helyzetem, azért nem vagyok már motiválva. Ez nem igaz. Belefárad­tam, és már nem örülök, nem izgu­lok, amikor azt mondják: menj Amerikába, és szerezz pénzt! Négy évvel ezelőtt ez még izgalmas kihí­vás volt a számomra, ha elmentem Cleveland vagy Washington kör­nyékére, emberekkel tárgyaltam. Ma már nem érzem jól magam, ha huszonötször el kell ismételnem, hogy ki vagyok, mit akarok, hogy az alapítványt ekkor alapították, ezt meg azt csináljuk, és győzköd­jem az embereket, hogy adjanak pénzt. Ma már jobban érdekel a konfliktusmegelőzés, inkább ezzel szeretnék foglalkozni. Nagyon jól jönne egy fiatal, aki a többit helyet­tem csinálná. Hol a probléma? Miért nem adja át a helyét az alapítványnál? Szívesen átadom a stafétabotot, és szívesen vállalnék valamilyen szimbolikus funkciót, a nevemet is adom hozzá, de ha azt mondják, hogy váljak meg a szervezettől, én azt is túlélem. Még egyszer: hol a probléma? Mi akadályozza meg ebben? Kell találni egy ambiciózus, nagyon tisztességes fiatalt, aki vállalja a ha­gyományt is. Ez nem olyan egysze­rű, hiszen nem egy attraktív állás­ról van szó. Egy-egy konferencia, kisebbségi jogok, könyvkiadás, egy- egy program, és kész. A nagy alapít­ványok emberei utaznak keresztül- kasul szerte a világban, választási megfigyelőknek hívják őket, szak­értőknek Amerikába. Én nem tu­dom megígérni senkinek, hogyha kap egy ajánlatot, ha szakértőnek hívják, akkor biztosítjuk a 250 dol­láros napi díjat, vagy megfizetjük tíznapos tanulmányútját. Nagy fi­zetést sem tudok ígérni. Ezzel szemben ott fog ülni egy irodában, projektumokat fog gépelni, néha el­megy tárgyalni néhány fontos em­berrel. Bizony, ez nem valami von­zó ajánlat, s mindemellett még ol­vassa el és tanulja meg Márai összes művét, mert ha elmegy egy rendez­vényre, mindig akad olyan, aki el­kezdi „vizsgáztatni” Márai művei­ből, életéből, ami velem is többször megesett. Nehéz olyat találni, aki mindezt szíwel-lélekkel csinálná. És ha pályázatot írnának ki? Nem akarok a kuratóriumi ülés elé­be vágni, és erről nem is akarok egyedül dönteni. Szeretném tudni, a kuratórium részéről milyen támo­gatásra számíthatok. Ha úgy dön­tünk, hogy pályázatot írunk ki, ak­kor a kuratórium is részt vesz az utódom kiválasztásában. Örömmel átadom a helyemet egy olyan fiatal­nak, akiről meg vagyok győződve, hogy megmenti az alapítványt, és továbbviszi, sőt felújítja Márai szel­lemiségét. Kicsit a háttér- * be szorult Má­rai Sándor szelle­misege. « Ezek szerint mégiscsak haldok­lik, és meg kell menteni az alapít­ványt? Ahhoz képest, amit eleinte csinál­tunk, Valóban eltűnt az alapítvány. Elismerem, ez az én hibám is, ezért vállalom a felelősséget. Néha én is úgy gondolom, talán túl sok min­denbe kaptam bele. Emellett elme­gyógyász is vagyok, a mai napig dolgozom. Aztán jött a Duna Tele­vízió, az új igazgató tanácsadója va­gyok, gyakran járok Pestre, az ala­pítvány marad hétfőre és péntekre. Talán nem folytattam jó káderpoli­tikát, jobban kellett volna figyel­nem az ügyes munkatársakra, meg kellett volna próbálnom ott tartani őket az alapítványnál. Beismerem, talán követtem el hibákat, és mint említettem, belefáradtam az egész­be. Ezért kellene az új ember, aki - ha úgy tetszik - megmentené az alapítványt. RÖVIDEN Vizsgálják a Koszovóban szolgált katonákat Rózsahegy. A Balkán-szindróma kapcsán tegnap megkezdték az ENSZ-békemissziókban szolgált szlovák katonák vizsgálatát. A vizs­gálatoknak mind a 127 Koszovóban szolgált katonát alávetik, egy vizsgálat 10 ezer koronába kerül. Oto Osina, a rózsahegyi katona­kórház főorvosának tájékoztatása szerint az eredményeket összeve­tik a kiutazás előtt végzett vizsgálati eredményekkel. Eddig egy ka­tona sem észlelt a Balkán-szindrómára utaló tüneteket. (TA SR) Ivan Lexa nincs Moszkvában Pozsony. Rudolf Schuster tegnap fogadta Ladislav Pittner belügymi­nisztert, aki tájékoztatta az államfőt Ivan Lexa volt titkosszolgálati főnök ügyének fejleményeiről. Pittner elmondta a SIS-től kapott, Lexa esetleges tartózkodási helyére vonatkozó információkat, vi­szont az Interpol hivatalos információi nem állnak rendelkezésére. A belügyminiszter kizárta, hogy a vádlott Moszkvában bujkál. (TA SR) Tuchyiía egyelőre marad Pozsony. JozefTúchyna további tevékenysége az SDL frakciójában nem szerepel a klub mai ülésének hivatalos programjában. Túchyna felvetette, hogy átértékeli a koalícióhoz való kapcsolatát, miután a kormányfő nem fogadta el jelölését a védelmi miniszteri posztra. Jozef Migas pártelnök kijelentette, az alkotmánymódosításnál 22 bal­oldali képviselő szavaz a javaslat mellett, Túchyna is köztük van. (t) Zsarolják a hazatérő romákat Pozsony. Ladislav Pittner belügyminiszter belga kollégájával, An­toine Duquesne-vel folytatott megbeszélése során elismerte, hogy a szlovák rendőrség névtelen bejelentések alapján tud a Belgiumból ki­utasított romák zsarolásáról. Rámutatott, a hatósággal szembeni bi- zalmadanságot tanúsító romák nem tesznek bejelentést az üyen ügyekről, így konkrét személy ellen még nem indult eljárás. Rámuta­tott, a belga kormány januárban foganatosított intézkedései a mene­kültpolitikát illetően meghozták a várt hatást, ezért kívánatos lenne a Pozsonnyal szembeni vízumkényszer eltörlése, (sárp) Hétezer aláírás Érsekújvár megyéért Pozsony. Érsekújvári székhelyű megyét szeretnének létrehozni a délnyugat-szlovákiai régió lakói. A néhány héttel ezelőtt indított aláírásgyűjtési akció eredményét, a 7000 aláírást tartalmazó íveket tegnap a kormányhivatalnak és a parlamentnek adta át a petíciós « bizottság. A kezdeményezők szerint az új megye nemzetiségileg ki­egyensúlyozott lenne. (TA SR) A Slovnaft emeli a benzin árát Pozsony. A Slovnaft mától hoszú idő után ismét emeli árait. A ben­zin 80 fillérrel lesz drágább, ellenben a gázolaj ára 20 fillérrel csökken, tájékoztatott Eubomír Zitnan, a vállalat szóvivője. Az ok a kőolaj világpiaci árának emelkedése, habár a korona dollárhoz vi­szonyított árfolyama erősödött. A Slovnaft új áljegyzéke szerint te­hát a benzin literenkénti ára fajtától függően 30,70 és 32 korona 90 fillér között mozog, a gázolajért 29,90-et fizetünk. (TA SR) Carnogursky Martinka és Bil'ak amnesztiakérelméről Elutasított kegyelem ÚJ SZÓ-JELENTÉS Pozsony. Ján Carnogursky igazság­ügyi miniszter elutasította Karol Martinka és Vasil Bil’ak kegyelmi kérvényét, melyet Rudolf Schuster államfő véleményezésre adott át a tárcavezetőnek. Mivel eddig egyik esetben sem mondták ki a vádlott bűnösségét, és nem hirdettek ítéle­tet, nem volna helyes, ha a köztár­sasági elnök döntene az eljárás leál­lításáról, magyarázta Dániel Lipsic, a minisztérium hivatalvezetője. Szerinte jogállamban független bí­róságnak kell döntenie. Vasil Bil’ak már jelezte, nem fordul egyéni kér­vénnyel az államfőhöz. Martinka esetében a minisztérium éppen az egyéni kérvényt marasztalta el. Ha Martinka visszajönne Szlovákiába, nagy a valószínűsége, hogy a bün­tetőeljárás idején szabadlábon ma­radhatna, mint bűntársai, véli Lipsic, aki szerint így az az érv sem állja meg a helyét, hogy Martinka fél hazajönni. A tény, hogy külföld­ön bujkál, okot ad a fogságba vétel­re. Viszont, ha önként hazatér, a helyzet megváltozik, (ú) A holttestüket találták meg Belga módszerek Ernst Bodner szerint óriási lehetőségek rejlenek a génmanipulációban, a szövettenyészetben és a klónozásban Megfagytak a gyerekek Pozsony/Igló. Egész éjszakás ke­resés után tegnap reggel megtalál­ta a rendőrség annak a két gyer­meknek a holttestét, akik eltűnését vasárnap 18 órakor jelentette be az egyik áldozat édesanyja Ká- posztafalváról. A szakértők véleménye szerint a gyerekek valószínűleg megfagytak az éjszaka, a halál pontos okát még vizsgálják. A rendőrség meg­állapította, hogy a hároméves Ró­bert K. és a négyéves Patrik Z. 15 és 16 óra között a Védfalu (Poprádi járás) felé vezető úttól harminc méternyire játszott a szántófölde­ken. A két gyermeket ekkor látták utoljára. Az áldozatok keresésében részt vett 22 rendőr és négy kutyás rendőr, 25 iglói katona, tizenöt ön­kéntes, a káposztafalvi roma telep, valamint a belügyminisztérium helikoptere - jelentette be Jaroslav Sahul rendőrségi szóvivő, (les) Szokványos megbélyegzés Pozsony. Fasiszta módszerekre emlékeztet az az eljárás, hogy a Belgiumból kitoloncolt romák ke­zét a menekültügyi hivatalok munkatársai tollal jelölik meg, véli a Szlovákiai Roma Kezdeménye­zés elnöke. Alexander Patkoló a Belga Király­ságot eddig demokratikus állam­ként kezelte, ám szerinte az emlí­tett eljárás a nácizmussal határos. A jelenleg Pozsonyban tartózkodó belga belügyminiszter határozot­tan cáfolta azokat az értesülése­ket, melyek szerint országának il­letékes hivatalai tetoválták volna a kitoloncolásra váró szlovákiai ro­mákat. Antoine Duquesne tegnapi pozso­nyi sajtótájékoztatóján hozzátette, „ez szokványos módszer annak je­lölésére, hogy a kitoloncolt sze­mély hol foglaljon helyet a rendel­kezésre álló közlekedési eszkö­zön”. (sárp, SITA) Orvostudomány - határok nélkül PÉTERFI SZONYA Pozsony. Bár az innsbrucki sebé­szeti klinika nem azzal vált híressé, hogy sikeresen műtötték meg a cseh és a szlovák köztársasági elnököt, hanem azáltal, hogy az ott dolgozó orvosok bonyolult szervátültetése­ket végeztek (pl. egy balesetet szen­vedő rendőr kezét, ületve leszakadt ujjait varrták vissza úgy, hogy ismét használni tudja), Václav Havel és Rudolf Schuster többször hangsú­lyozták, mindketten Innsbruckban születtek újjá. És hogy Ernst Bodner professzornak, a klinika sebészeti osztálya főorvosának köszönhetik életüket. A tegnap Pozsonyban elő­adást tartott Ernst Bodner profesz- szor sem a szlovákiai elnök vastag­bélbetegségének gyógyításáról, ha­nem az orvostudomány óriási lehe­tőségeiről, fejlődéséről, a gyógyítás globalizációjáról beszélt. Rudolf Schuster és felesége, az oszt­rák nagykövet asszony, Roman Ko­váé egészségügyi miniszter, az orvo­si egyetem vezetői, Ferdinand De- vinsky rektor, Pavel Traubner és Ko­vács László professzor kíséretében lépett a zsúfolásig megtelt előadóte­rembe Emst Bodner sebészprofesz- szor. A padokban nem orvostanhall­gatók, hanem a hazai gyógyítás „krémje”, neves orvosok foglaltak helyet. Bodner professzor előadásá­ban az egyes sebésziskolákról be­szélt, s úgy, mint valaha, ma is ta­nulnak egymástól az orvosok, a vi­lág neves klinikáin szereznek ta­pasztalatot. Nem tagadta, óriási le­hetőségek rejlenek a génmanipulá­cióban, a szövettenyészetben, és ahol a törvények engedik, a kló­nozásban is. A transzplantációkhoz szükséges szervek megszerzése a klónozás óriási sikere lesz, hangsú­lyozta. Szerinte az orvostudomány határok nélküliségét egyre inkább a telehidak jelentik, ugyanis a kivizs­gálástól a műtétig közvetíteni lehet az orvosi beavatkozásokat. Ernst Bodner professzor Rudolf Schuster társaságában (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents