Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-09 / 6. szám, kedd

14 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 9. Gróf Klebeisberg Kuno Emlékplakett Pokorni Zoltán, a Magyar Köztársaság oktatási minisztere az évvé­gén Gróf Klebelsberg Kuno Emlékplakettet adományozott nyolc szlovákiai pedagógusnak, munkájukért, a szülőföldjükön folyó anyanyelvű nevelés-oktatás megóvásáért és fejlesztéséért. A kitün­tetettek a következők: Csuka Mária (nyug. pedagógus, Magyarbél), Csík Zoltán (igazgató, madari alapiskola), Liszka Éva (pedagógus, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár), Pék László (igazgató, Ko­dály Zoltán Gimnázium, Galánta), Svecné Vörös Ilona (nyug. óvo­dapedagógus, Hetény), Gilányi István (igazgató, Királyhelmeci Vá­rosi Akadémia), Ádám Zita (az SZMPSZ elnöke), Fodor Attila (az SZMPSZ alelnöke). (ú) Előkészületben a Beliana 2. kötete Pozsony. Az elkövetkező hónapokban a könyvesboltok pultjaira kerül a Beliana, azaz a Szlovák Tudományos Akadémia Enciklopé­diái Intézetének munkatársai által összeállított szlovák enciklo­pédia második kötete. A Belianát, amelynek első kötete - körülbe­lül 150 ezer címszóval - 1999 nyarán jelent meg, 12 kötetesre ter­vezik. Az eredeti elképzelések szerint évente két kötet látott volna napvilágot, ám a jelenlegi körülmények között a szerkesztők annak is örülni fognak, ha a szlovák enciklopédiának évente egy újabb kö­tete jelenik meg. (SITA) A Monarchia a török hódoltság alatt Becs. A Habsburg-monarchia török hódoltság alatti három évszá­zadát mutatja be a Bécsi Történelmi Múzeum új, állandó kiállítása, amelyen egyebek között az osztrák főváros hajdani látképeit te­kinthetik meg a látogatók. Természetesen nem hiányoznak a kora­beli fegyverek és páncélöltözetek sem. (SITA) Könnyűzenei újdonságok Pozsony. Tíz szlovák könnyűzenei albumot jelentet meg ebben az évben az Universal Music Kiadó. Új koronggal jelentkezik tavasszal Miroslav Zbirka, áprilisban Jana Kirschner, majd Richard Müller és a No Name együttes is. Az Universal Music első idei kiadványa a szlovák elektronikus tánczenét feltérképezni hivatott album, amely Groove control vol. 1 címmel jelent meg. (SITA) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 9,12.30 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az utálatos após (amerikai) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Árnyék nélkül (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLÁDOST: A kupa (bhutáni-ausztrál) 15.30, 17.30 Három szín: kék (lengyel-francia) 20 CHARLIE CENTRUM: A Grincs (amerikai) 17 Ádvin Straight tör­ténete (amerikai) 18.30, 20.30 Temetetlen múlt (amerikai) 17.15 Megszállottság (francia) 21 Űrcowboyok (amerikai) 19 Tájkép (szlovák) 18 A nagy zabálás (francia) 20 KASSA CAPITOL: Acid House (amerikai) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Az utála­tos após (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Múmia (amerikai) 16.15, 19.15 DRUZBA: Charlie angyalai (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Frekvencia (amerikai) 15.30,20 Hana és fivérei (szlovák) 18 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Cella (amerikai) 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: Cool túra (amerikai) 16.30,19 GALÁNTA-VMK: Delicatessen (francia) 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Blöff (amerikai) 18 Szabó Ildikó legújabb filmjét, a Chacho Romot (Egy igaz cigány) az idei bu­dapesti filmszemlén (február 2. és 6. között) láthatják először a nézők. Ké­pünkön a rendező a film forgatásának szünetében. (Dömötör Ede felvétele) Vörösmarty Csongor és Tündéje a komáromi Jókai Színház előadásában Tóth Miklós m. v. rendezésében A szó elszáll, a látvány marad Tünde (Gubik Ági m. v.) és az Éj (Horváth Sándor) (Dömötör Ede felvétele) Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének komáromi elő­adásában egészen újszerű színházi minőségekkel és for­mákkal találkozhattunk, leg­alábbis ami a Jókai Színház eddigi gyakorlatát illeti. Tóth Miklós m. v. már tavalyi ko­máromi rendezésével, a Jó estét nyár, jó estét szerelem­mel is „színházibb” színházat csinált, mint amit megszok­tunk; mostani munkájával - annak messze nem hibátlan volta ellenére - megtette a második lépést. LAKATOS KRISZTINA Van a díszlet. Bátonyi György m. v. terve, akinek az elmúlt évadban, szintén Komáromban a Barta- színmű, a Beke Sándor rendezte Szerelem díszlete volt a vizsga­munkája. Huszonvalahány éves, és úgy tűnik, alakulóban van a kézje­gye. Poétikus, esztétizáló. A Cson­gor és Tünde díszlete nem sok, a színpadkép a két felvonásban gya­korlatilag változatlan: ajtókeretek, tükör, klasszicizáló oszlopok, al­mafa, fűvel benőtt tér. Szimboli­kus is, használható is, amúgy pe­dig éppen a határon áll: még nem válik önnön monumentumává, de azért erősen ott bizserget az agy­alapunkban egy érzést - mintha ezen a helyen már nagyobb tervek, vágyak is az enyészetéi lettek vol­na, mint Csongor úrfi boldogság- kergetése, Tünde áldozatvállalása, hogy az evilágibb hívságokról ne is beszéljünk. Aztán itt vannak a jelmezek. Jutott már eszükbe, milyen alkotó ener­gia és fantázia szükséges ahhoz, hogy egy kosztüm, azontúl, hogy szép, hogy kifejező, játékosságot és valamiféle finom humort is köz­vetítsen? Dobis Mártának jól áll ez az ég és föld között lebegő, mese­szerű világ. Az előadás „komponáltságát” be­tetőzi Fosztó András m. v. koreog­ráfiája, pontosabban az általa kita­lált mozgássorok, amelyeknek ér­tékét legkézenfekvőbben a nem­tők (Bánczi Rita, Balaskó Edit, Cséplő Eszter, Rab Henrietta, Oszlik Péter, Szalay Zoltán) eseté­ben mérhettük fel: ezeknek a né­ma szereplőknek minden felvilla­nása Csongor és Tünde közelében jelentést hozdoz, szervesen, aktí­van illeszkedik a történésbe. Vala­mint ne feledkezzünk el Dévényi Ádámról sem, aki szintén vendég­ként az előadás zenéjét jegyzi. Pontosabban a különleges hangef­fektusokat, amelyek zenévé állnak össze, s amelyhez - visszafogottsá­ga ellenére - hasonló invenciózus munkával tájainkon nemigen ta­lálkoztunk eddig. A rendező, Tóth Miklós Góczán Ju­dit m. v. dramaturg segítségével a Vörösmarty-mű pontos idő- és tér­beli keretein belül maradt. Cson­gor úrfi (Benkő Géza), aki vándor­úba során nem jutott közelebb az égi széphez, amit kergetett, saját kertjében leli meg az aranyalma- fát, amelyet az égi Tünde (Gubik Ági m. v.) ültetett, hogy szerelmük beteljesedhessen. A Mirigy ár­mánykodásai miatt saját honába megtérő Tündét Csongor, mint a keresett égi szép megtestesülését követi a Hajnal, a Dél és az Éj biro­dalmán át, hogy reménytelenül, a célt el nem érve saját kertjébe tér­jen vissza. Ott már az Éjtől a bol­dogság röpke, múlandó ígéretét, a földi létet megszerző Tünde várja- aki ezáltal már nem az a tüne­mény, akit Csongor földön-égen hajszolt, s akihez Csongort érte­lemszerűen már nem a csongori lét értelme, az eszmények keresése köti. (Bizony-bizony, nőként, nő­társaságban mi is gyakran jutunk hasonló megállapításra: a férfiak nem tudják, mit is akarnak...) A színészválasztás sok esetben izgalmasnak bizonyult... Tóth Miklósnak a komáromi szín­padra álmodott Csongor és Tündé­je az elemzési lehetőségek széles skálája előtt nem zárja be a kaput egyetlen értelmezés kedvéért. A Vörösmarty kettős jubileuma előtt is tisztelgő bemutatón nem csor­bul a darab egésze, nyitottsága, noha a létfilozófiai megközelíté­sek érezhetően a háttérbe szorul­nak. Méltánylandó mértéktartás­sal a színjáték meghatározást vá­lasztották az alkotók, ami az össz­hatás szempontjából igaznak is bi­zonyul, bár a produkció helyen­ként - ritkán - drámaibb irányba mozdul, helyenként pedig - gyak­rabban - a tündérmese felé veszi az irányt. Ez a tény néhány szerep kibontására is rányomja a bélye­gét, leginkább a Kalmár (Mokány Csaba), a Fejedelem (Bernáth Ta­más) és a Tudós (Kukola József) alakja válik mesésen elrajzolttá. Az erősödő mesei jellegnek kö­szönhetően háttérbe szorul Cson­gor boldogságkeresésének térbeli megoldása is. Az előadás legna­gyobb hiányossága, hogy elszáll a Vörösmarty-szöveg. No nem pan- tomimot látunk, a szereplők be­szélnek, sőt, a magyar költői nyelv legszebb diadalának tartott mon­datokat mondják, csak éppen nem hallani, s ha hallani, néhány kivé­teltől eltekintve alig érteni. Ezt pe­dig aligha lehet a komáromi szín­házterem nem éppen legjobb akusztikájának a számlájára írni. A Csongor és Tünde szövegének szentelt nagyobb figyelem (azon az elemi elváráson túl, hogy sze­retnénk felfogni) kifizetődött vol­na abban az értelemben is, hogy a szereplőket esetleg nem ragadta volna magával a textus önnön szépsége a deklamálás felé. A másik oldalon meg kell jegyez­nünk azt is, hogy a színészválasz­tás sok esetben izgalmasnak bizo­nyult Tóth Miklós részéről. Érde­kes figyelni, hogy teljesen eltérő korú - s ami ezzel együtt jár: mar­kánsan különböző iskolát képvise­lő, különböző tapasztaltságú, gya­korlatú - színészek egyaránt meg­találták a helyüket az előadásban: a társulat régi, meghatározó tagjai közül az ördögfiókákként a fe­szültséget remekül oldó, a produk­ció lassúbb, elégikusabb részeit lendületesen felpörgető Dráfi Má­tyás, Ropog József és Németh Ist­ván, vagy a zsémbes-intrikus Miri­gyet alakító Németh Ica csakúgy, mint Benes Nagy Anna Ledérként, vagy a színház egyik legfrissebb szerzeménye, Horváth Sándor a transzvesztita Éj szerepében. Min­denképpen üdítő volt Tóth Attilát végre nem temetkezési vállalkozó­ként, rendőrként egy-egy komikus felvillanás erejéig látni a színpa­don. Balgaként bizonyította, hogy a visszatérő Holocsy Krisztinával, azaz a tenyeres-talpas Ilmával együtt méltó párja és ellenpárja a légies Tündét játszó Gubik Áginak, valamint a Csongort alakító Benkő Gézának. Nyilvános vita tárgyát képezik majd a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének feladatai és prioritásai Tíz év tapasztalatai és új kihívások ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Az elmúlt hét végén kétnapos „évnyitó” ülést tartott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmá­nyának Elnöksége. Az elnökség ülése csupán két, de igen terjedelmes napirendi pontból állt: 1. Az SZMPSZ OV 2000. évi okta­táspolitikai, szakmai és szervezeti tevékenységének értékelése; 2. A 2001. évi munkaterv előkészí­tése az OV februári ülésére. A tavalyi évet értékelve az elnökség megállapította, hogy a Szövetség immár hagyományos rendezvényei — Czabán Napok, SZMPSZ Nyári Egyeteme - jó színvonalon, nagy érdeklődés mellett valósultak meg. A hagyományteremtés szándéká­val, első alkalommal Deákin meg­szervezett országos tanévnyitó tel­jesítette mindkét küldetését: 1. fel­hívni a figyelmet az iskola, az okta­tás, és ezen belül az anyanyelvű ok­tatás fontosságára; 2. feltérképezni a magyar iskolák pályakezdő peda­gógusait, és kapcsolatba lépni ve­lük. A tehetséggondozás szándéká­val szerveződött 13 tantárgy- és műveltségi versenybe több mint hatezer tanuló kapcsolódott be. Az ősz folyamán több régióban (Kas­sa, Rimaszombat, Galánta, Duna- szerdahely, Léva) folytak az ún. szakemberképzési programok a következő témakörökben: peda­gógiai program a gyakorlatban, minőségfejlesztés az oktatásban, pedagógiai mérés - értékelés. Az oktatáspolitikai terén jelentős munkát végzett a szövetség az is­kolatanácsokat érintő jogszabály­ok széles körű terjesztésében, ér­telmezésében (az e témában szer­vezett 15 fórumon 900 érdeklődő vett részt), illetve az iskolataná­csok működésének beindításában. Ugyancsak fontos oktatáspolitikai eseménye volt az elmúlt évnek az az MKP-vel közösen megszerve­zett párkányi konferencia, ame­lyen a résztvevők a Millennium­tervezetet vitatták meg és fogal­mazták meg módosító javaslatai­kat. Több területi választmány folytatta a már hagyományossá váló pedagógiai napokat, illetve hetet. A Szövetség életében (is) újszerű kezdeményezés az a szak­mai fejlesztés, amely a „Differen­ciálás az alapozó szakaszban” program (CED, holland-magyar és immár szlovákiai magyar is) ál­tal történik 6 referenciaiskola 13 osztályában. A szervezet irányítá­sa, a szervezeten belüli kommuni­káció szempontjából nagyon fon­tos, hogy nagy anyagi beruházás­sal sikerült megvalósítani azt a projektet, amely lehetővé tette a területi választmányok elnökeinek számítógépes-internetes munkaál­lomással való ellátását. Az év vége jelentős megállója volt az SZMPSZ 10. születésnapja, amely lehetősé­get nyújtott az eltelt tíz év értéke­lésére, a legkiválóbb feladatválla­lók megjutalmazására és egy kiad­vány megjelentetésére is. Az el­nökség azokat a területeket is át­tekintette, ahol nem sikerült meg­valósítania az elképzeléseit. Ide sorolta egyebek mellett a Híreink című havi kiadvány megszűnését, külső munkatársak - tantárgyi szakértők - nagyobb számú fog­lalkoztatásának hiányát, az SZMPSZ Pedagógiai Intézete lét­rehozásának elhúzódását és egy szakmai folyóirat beindulásának elmaradását. A 2001. évi munkaterv alapját mindazok a rendezvények, progra­mok képezik, amelyeket a szövet­ség az előző évben is sikerrel meg­valósított (Czabán Napok - márci­us 30-31., nyári egyetem - 2 vagy 3 helyszínen, országos tanévnyitó, szakemberképzés, CED-program továbbvitele). Emellett kiemelt cél a Magyar Pedagógusok Háza ki­építésének a megkezdése - ehhez a szövetség immár az MK oktatási ál­lamtitkárának támogatását is bírja. Ennek első lépése az SZMPSZ Pe­dagógiai Intézetének létrehozása, amely az elképzelések szerint egy komáromi székhelyű országos köz­pontból és 3-4 regionális pedagógi­ai intézetből állna. Fontos oktatás- politikai célként fogalmazódott meg, hogy a Magyar Pedagógusok Háza „fedele” alá, Komáromba ke­rüljön az Állami Pedagógiai Intézet nemzetiségi részlege, valamint azok a további háttérintézmények (pedagógiai-pszichológiai tanács­adó, tanfelügyelet stb.),-amelyek a magyar iskolákat, a magyar peda­gógusokat szolgálják. Hangsúlyo­san szerepel a tervek között az SZMPSZ lapjának beindítása is. Az elnökség javasolja az országos vá­lasztmánynak, hogy kezdeményez­zen a tagság körében országos vitát a szövetség jövőjét, feladatait ille­tően. A10 év tapasztalatait és az új század kihívásait figyelembe véve kell kialakítani a szövetség új struktúráját, alapszabályát és programját, amelyeket a 2002 ta­vaszán esedékes VI. országos köz­gyűlés hivatott elfogadni.

Next

/
Thumbnails
Contents