Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-09 / 32. szám

16 2000. augusztus 9. Sport Vágsellyén látogattuk meg a Sydneybe készülő fővárosi szinkronúszó Allár lányokat, akiknek a szövetség gáncsai sem szegik kedvüket Másodszorra nyűt meg az olimpiai kapu J. Mészáros Károly Hangulatos vízitündér-történe- tekre, kedves csevegésre készül­tem, amikor fotós kollégámmal elindultunk a vágsellyei Duslo fedett uszodájába, hogy felkeres­sük a sydneyi olimpiára készülő pozsonyi Allár lányokat. A közel­gő játékokon a világ minden tá­járól mindössze huszonnégy szinkronúszó páros méri össze tudását. Köztük lesz Lívia és Lu­cia, a két fővárosi szlovák egye­temista ikertestvér is, akikre edző édesanyjuk társaságában találunk. Dübörög a zene az uszodában, a lányok pedig szá­momra tökéletesen kivitelezett­nek tűnő mozdulatokkal gyako­rolják az egyik figurát a másik után. Édesanyjuk a partról ka­merával rögzíti a vízben történ­teket, hogy nem sokkal később a közelében bekapcsolt tévékészü­léken visszanézhessék, milyen volt a teljesítmény, min szüksé­ges még javítani. Összehangolt munka folyik - hármasban. Talán tovább élvezném a látvá­nyos vízi táncot, ha Helena asz- szony lehangoló mondatai egy­szeriben nem terelnék másra a fi­gyelmemet. Elmeséli, mily gyak­ran vernek gáncsot a lányoknak a honi szövetség vezetői, hogyan fosztották meg őket már két Eb­szerepléstől, s mennyi pluszener­giájukba kerül, míg családi össze­fogással bizonyítani tudják: való­ban ők a legjobbak az országban. Panaszáradatát csak akkor kez­dem megérteni, mikor kiderül, hogy az Allár lányok fejlődőké­pes és javuló itthoni ellenlábas párosa ugyan még mindig nem éri el az ő tudásszintjüket, ám van egy hatalmas ütőkártyája: egyikük édesapja éppen a szövet­ség első embere. Mindössze eny- nyi. Talán a szlovákiai szinkron­úszás kirakatesetéhez érkeztünk, de nem kívánok belemélyedni, mert akkor az olimpikon höl­gyekről vajmi keveset tudnánk meg. Élettörténetükbe azonban ez is beletartozik. Helena Allárová élénken emlék­szik arra az időre, amikor e fia­tal, tájainkon alig húszéves sportág szorításába kerültek. „Mindennek az akkor tizenkét esztendős lányaim voltak az el­indítói. Vízi mozgásra volt szük­ségük. Megmondták az orvosok, ne versenyszerű úszásra adjuk őket. Minden lehetőséget felku­tatva jutottom el a szinkron- úszáshoz. Találtam egy edzőt, aki hajlandó volt megtanítani úszni a lányaimat, s azt hittem, elsajátíttatta velük a sportág leg­alapvetőbb tudnivalóit is. Mikor elküldte őket az első versenyre, rádöbbentünk, hogy jóformán semmit sem tudnak. Nagyon fel­háborított az eset. Megmondtam neki a véleményemet, s erre azt a választ kaptam, hogy ha annyira okos vagyok, elkezdhetem őket akár edzeni is. Megragadtam az alkalmat. Elvégeztem a szüksé­ges tanfolyamokat, s önművelés által együtt fejlődtem a lányok­kal. Évek során jutottunk el a mai valóságig, az olimpiai sze­replés küszöbéig.” Idővel más tanítványok is hozzá­juk szegődtek, s mikor szükségét érezték, megalapították saját klubjukat, SK Synchro Bratislava néven. „Azóta annyit edzhetünk, amennyi pénzt felhajtunk rá, amennyit képesek vagyunk kifi­zetni. Őt év alatt toboroztunk fi­atalokat, már az utánpótlásunk is nagyon erős” - újságolja el a lányai boldogulása végett a kényszerpályát is vállaló edző­nő. Tizennégy éve járják ezt az utat. Nálunk pusztán női sport­ág a szinkronúszás. Külföldön már akad egy-két férfi hódolója is, ám a világversenyeken csu­pán a gyengébb nem képviselői indulhatnak. Szlovákiában há­rom egyesület létezik, mind a fő­városban. Közel száz aktív ver­senyző van, és ugyanannyian csak kedvtelésből űzik. „Hogy mégis Vágsellyén találtak ránk, annak mindössze az a magyará­zata, hogy itt fantasztikus felté­telek között edzhetünk. Év köz­ben bármikor. A fővárosban je­lenleg zárva van mindegyik fe­dett uszoda, így idejöttünk. Úgy segítünk magunkon, ahogy le­het. Támogatót csak az talál, akinek van ismerőse. A legtöbb megszólított cég sok sikert kí­ván, ez minden. Legnagyobb szponzorunk a férjem. Leszok­tunk a nyaralásról, évek óta a család egész költségvetése a lá­nyokra megy” - avat be az él­sportbeli tapasztalataiba Helena Allárová, amíg lányai öltözői csinosításra vonulnak. Kilencvennyolcban a perthi vi­lágbajnokságon merült fel elő­ször az esetleges olimpiai sze­replés gondolata. A biztató hu­szonkettedik hely megszerzése után. Maguk a szakemberek hív­ták fel a figyelmüket a kínálkozó alkalomra. Attól kezdve teljes felkészülésüket Sydneynek ren­delték alá. Három hónapot töl­töttek az Egyesült Államokban a sportág fellegvárának tartott Santa Clara-i olimpiai edzőköz­pontban, s gyakoroltak, ahogy tudtak. Közben elindultak az öt­karikás selejtező ösvényein. Ta­valy szlovák bajnokok voltak, idén megnyerték a szükséges hazai válogatóversenyt, így őket illette az egyetlen olimpiai selej­tezőben való indulás joga. Bár­mennyire bizakodtak, mégis ki­szorultak a legjobb huszonnégy páros közül. Két hellyel. Ők let­tek a második számú tartalékok. „Május harmincegyedikén érke- zett<az örömhír - veszi át a szót a közben visszatért lányok közül a húsz perccel idősebb, Lívia. - Tudtunkra adta a nemzetközi szövetség, hogy indulhatunk, csak jelezzük vissza részvételi szándékunkat. Ez megtörtént.” Gyerekkoruktól együtt nőttek fel, érdeklődésük is szinte azo­nos. Egy napon születtek, ket­tesben versenyeznek, s ugyan­azt a szakot fejezik be az idén a Comenius Egyetem testnevelési karán: megromlott egészségi ál­lapotúak edzői lesznek. Lucia is megszólal: „Egy-egy új mozdu­latsort először a medencén kívül szoktunk kipróbálni, csak utána megyünk a vízbe vele. Az össz­A vízszint fölött és alatt hangot sok-sok együttes gyakor­lás nyomán étjük el. Szinte a végtelenségig ismételjük ugyan­azokat a mozgáselemeket. Már számos tekintetben szinte olvas­suk egymás gondolatait, mert a gyakorlatban olyan apróságokra is oda kell figyelnünk, mint az ujjak azonos tartása, az egyfor­ma arckifejezés, és még sorol­hatnám az összehangolás köve­telményeit. Ebben a tapasztalat rengeteget segít nekünk. Leg­gyakrabban a zenére, annak vál­tozásaira végezzük a gyakorla­tot, ez a támpontunk. Ám ha va* lamilyen oknál fogva nehezeb­ben halljuk a hangokat, mert ilyen is előfordulhat, akkor egy­más mozgását próbáljuk figyel­ni. De ez többnyire csak önma­gunk igazolására szolgál. Egy­aránt kedveljük a kötelező ele­meket és a szabadon választott gyakorlatot.” Lívia megerősíti: „Nem válogatunk. Mindegyiket szeretjük. Tudjuk, hogy az új, nehéz elemek elsajátítása csakis fejlődésünket szolgálhatja, ezért úgy is viszonyulunk hozzájuk. Egyszerűen elhitetjük magunk­kal: csak jó lehet nekünk, hogy kedvünk legyen a hosszadalmas gyakorláshoz.” Vidámak, kedvesek, értelmesek. Olimpikonok, akik tudják, hol a helyük a sportágban. Nem építe­nek légvárakat, nem vágynak öt­karikás éremre, nekik már az óriási siker, hogy útra kelhetnek Sydneybe. Lívia húga nevében is mondja: „A szinkronúszás az életünk. Mindent ennek rendel­tünk alá. Érdekel, boldoggá tesz bennünket. Kellemetlen perce­ket is átéltünk vele, de végül mindig a sport kerekedett felül, az, hogy mennyire szeretjük. Ha egyszer befejezzük az élverseny­zést - amit még nem tudunk, hogy mikor következik be -, a medencének biztosan nem for­dítunk hátat.” A sors visszaszolgáltatta nekik, amit az olimpiai selejtezőn a pontozók elvettek tőlük. A ná- luknál gyengébb képességű svéd és izraeli páros végül nem neve­zett az ötkarikás versenyre. így nyílt meg a sydneyi kapu az Allár lányok előtt. Április helyett május utolsó napján. Hárman: balról Lívia, Helena asszony és Lucia Somogyi Tibor felvételei Internetezők figyelmébe! Bajnokok, dobogósok, emlékezetes pontszerzők címmel a na­pokban jelent meg az Új Szó felújított internetes honlapján (címe: www. ujszó.com) a Szlovákiai magyar sportkrónika ’99, amely a Vasárnap januári első két számában közölt ösz- szefoglaló eredeti, teljes terjedelmű változata. Aki emlékezni akar kedvencei, ismerősei, szerettei vagy éppen önmaga ta­valyi sportsikereire, az a napi lapszemle közben immár hosz- szú tényanyagunkba is beleolvashat. Örömteli, izgalmas bön­gészést! (jmk) Focikaleidoszkóp Deschamps a Valenciáé Didier Deschamps, a világ- és Európa-bajnok francia labda­rúgó-válogatott csapatkapitá­nya az angol Chelsea-től a spanyol Valenciához szerző­dött. Az átigazolás összegét hivatalosan nem hozták nyil­vánosságra, de egyes, a spa­nyol klubhoz közel álló forrá­sok szerint a Valencia egymil- liárd pezetát fizet a középpá­lyásért. A 101-szeres váloga­tott Deschamps három idény­re kötelezte el magát. A leg­utóbb Bajnokok Ligája-dön- tős Valencia vezetői a közép­pálya megerősítésére töre­kednek, időközben ugyanis távozott a csapattól Farinos (Internazionale) és Gerard (FC Barcelona). A klub Deschampson kívül szerződ­tette a szlovén Zlatko Zahovicot és a norvég John Carew-t. Deschamps koráb­ban Bajnokok Ligáját nyert az Olympique Marseille-jel és a Juventusszal. A Valencia futballistájaként már a negyedik ország baj­nokságába „kóstol bele”. Új klubjában többek között együtt játszik majd Jocelyn Anglomával, korábbi marseille-i csapattársával. Erőszak ellen tiltakozó újságírók A jogok tiszteletben tartását és garanciákat követel a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség (IFJ) annak kapcsán, hogy holland rendőrök hat olasz tévériportert letartóz­tattak a francia-olasz labda­rúgó Európa-bajnokság dön­tője előtt. Az IFJ - közösen az Olasz Újságírók Szervezeté­vel - tiltakozik a rendfenntar­tók akciója ellen. „Az újságíróknak, különösen a leginkább közönség előtt szereplő tévériportereknek biztosítani kell a megfélemlí­tés és erőszak nélküli szabad­ságot a munkavégzésük során is” - hangsúlyozta Aidán White, az IFJ főtitkára. A július 2-i francia-olasz döntő (2:1, aranygóllal) előtt a RAI olasz televízió hat munkatársa forgatott filmet arról, hogy mozgássérült honfitársaiknak milyen ne­hézséget okoz a közlekedés a finálénak otthont adó rotter­dami stadionban és annak környékén. A helyi rendőrök azonban közbeléptek, meg­verték és letartóztatták az új­ságírókat. Bajban a barbadosiak Pénzhiány miatt a világbajno­ki selejtezőktől való visszalé­pést fontolgatja a Barbadosi Labdarúgó Szövetség. Rónáid Jones elnök közölte hogy, ha egy héten belül nem sikerül előteremteni legalább 150 ezer dollárt, akkor nem látja biztosítottnak a folytatást: „Az eddigi két találkozónk ki­merítette a forrásainkat. A soron következő két utazás­ra nincs pénzünk. A kormány segítségét kérem.” A barbadosi válogatott a CONCACAF-zóna középdön­tőjének E csoportjában az el­ső fordulóban meglepetésre 2:l-re legyőzte a vendég Cos­ta Ricát, majd idegenben 2:0- ra kikapott Guatemalában. A következő két fordulóban Barbados előbb Bostonba, az Egyesült Államok elleni mér­kőzésre (augusztus 16.), majd a Costa Rica-i San Jóséba (szeptember 3.) utaz­na. Menesztették az elnököt A Kazah Labdarúgó Szövet­ség végrehajtó bizottsága me­nesztette Kuralbek Ordabajev elnököt, és az augusztusi rendkívüli közgyűlésig Mihail Gurmant bízta meg a teendők ellátásával. A bizottság tagjai egyhangúlag döntöttek Ordabajev leváltásáról. Az elnök hibájául rótták fel a felnőtt- és utánpótlás váloga­tott gyenge szereplését, vala­mint azt, hogy nem sikerült megállítania a tehetséges já­tékosok külföldre szerződé­sét. Márciusban már történt kí­sérlet Ordabajev eltávolításá­ra, de a nemzetközi szövetség nyomására végül is a honvéd­ség csapatát, a CSZKA Almatit teljhatalmúlag vezető Pavel Novikov akkor elállt szándékától.

Next

/
Thumbnails
Contents