Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-02 / 31. szám

Nagyvilág - Hirdetés 2000. augusztus 2. 7 Talán vallási gyülekezőhely volt, de nem a keltáktól származik. Angliában sok hasonló építmény található Az aveburyi megalit megfejteden titkai „Avebury úgy előzi meg Stone- henge-et, akár a székesegyház a közönséges templomot” - jelen­tette ki John Aubrey régiségke­reskedő, aki 1649-ben egy egy­szerű dél-angliai kisváros, Wiltshire mellett felfedezte a megalit építményt. Enyhén túl­zó kijelentését némiképp enyhíti a felfedező büszkesége. Aki azonban már látta az averburyi megalitot, mely mindössze 25 kilométernyire északra fekszik a sokkal ismertebb Stonehenge- től, kénytelen elismerni, hogy Avebury megérdemli a figyel­met. Aubrey úgy gondolta, hogy ezt a hatalmas sziklaépítményt a kel­ták emelték. A druidák templo­mai című összefoglaló írásában mindenesetre megtisztelő fi­gyelmet szentelt Avebury-nek. Szorgos munkája II. Károly fi­gyelmét is felkeltette; parancsba adta neki a kutatás folytatását, sőt egy útja során meg is látogat­ta a kutatót, és megtekintette az építményt. Később kiderült, hogy a derék régiségkereskedő tévedett, a megalitnak vajmi kevés köze van a keltákhoz, ugyanis sokkal régebbi eredetű. Ettől függetle­nül neki köszönhetjük az épít­mény 1666-os, első részletes le­írását. A bálványok egy része ak­koriban áldozatául esett az em­beri butaságnak - amely el akar­ta pusztítani a „pogány imahe­lyet” - és a gondatlanságnak. A sziklák egyes darabjait házépí­tésre használták Avebury köz­ségben. Nem minden esetben győzött azonban az emberi tu­datlanság. Ezt példázza az egyik hasonló építmény, Barber Stone horrorba illő esete, melyet a 14. században egy borbély el akart pusztítani; amikor az egyik bál­ványt megpróbálta ledönteni és szétverni, az rádőlt a szeren­csétlen emberre, és agyon­nyomta. S bár a pusztítás a 17-18. században tovább zaj­lott, további lelkes kutatók ér­keztek. Elsősorban William Stukeley, aki a 18. században el­készítette az egész építmény részletes rajzát. A későbbi kuta­tás, melyet 1934 és 1939 között Alexander Keiller vezetett, igye­kezett rendbe hozni az épít­ményt. Keiller az eltűnt és el­pusztított bálványokat betonból A derék régiségkereskedő tévedett: nem a kelták építették. kiöntette, így sikerült rekonst­ruálni az egész pogány szen­télyt. Az aveburyi kultikus építmény időszámításunk előtt 2600- 2300-ból származik, és 11 hek­táron terül el. Az egész krom- lech (angolul circle-hengesnek nevezik) egy hatalmas kört al­kotott (100 sziklájából mind­össze 27 maradt meg), és egy magas földhányás vette körül. A nagy körön belül még két kisebb kör helyezkedett el, melyeket Stukeley kutató az általa készí­tett térképen Nap- (déli) és Hold-templomnak (északi) ne­vezett el. Az északi körből csak négy szikla maradt meg, a déli­ből, ahol az elpusztult központi menhir állt, mindössze öt. A központi körbe négy bejárat ve­zetett, ezek közül a legérdeke­sebb az ún. Kennett avenue, melyet két oszlopsor vett közre. Néhány kutató úgy véli, hogy a magasabb és alacsonyabb szik­lák váltakozása a nemek külön­bözőségét jelképezték. Az aveburyi kutatások azt bizo­nyítják, hogy a szentély, akár­csak Stonehenge, két fázisban készült. Először a belső, kisebb köröket építették meg, ezt kö­vette a földgyűrű, majd a kül­ső, nagy kör megépítése. Ha az építők valóban állati csontok­ból készült szerszámokat hasz­náltak, ahogyan a kutatók állít­ják, csodálatra méltó, emberfe­letti munkát végeztek. Ennek szemléltetésére elég annyi, hogy a fennmaradt 76 bálvány (eredetileg 600 volt) általában 2-4 méter magas, és súlyuk 10- től 40 tonnáig terjed. De akad köztük 60 tonnás is! A köveket több kilométer távolságból szállították ide. S bár több el­mélet létezik, máig nem sike­rült megnyugtató választ kapni a kérdésre, mi lehetett az az életbevágóan fontos ok, ami Anglia őslakosait ekkora erőfe­szítésre késztette. Stonehenge- től eltérően a legmerészebb fantaszták sem fedeztek itt fel asztronómiai összefüggést, és más megalitokkal ellentétben semijiilyen tömegsírt nem ta­láltak itt. A legelfogadhatóbb feltételezés, hogy Avebury nagy vallási gyülekezőhely le­hetett. Ám hogy milyen,, szer­tartásokat végezhettek itt, rej­tély marad. Figyelmet érdemel a közeli Silbury Hill is, amely mindösz- sze másfél kilométernyire fek­szik Aveburytől. Ez a kör alakú sírdomb 40 méter magasságba emelkedik a Kennett folyó völ­gye fölé. A legenda szerint itt temették el Sil királyt a lovával együtt. A domb belsejében azonban semmilyen sírt nem találtak, pedig sokszor átvizs­gálták. Legutóbb 1967-68-ban. Keletkezését természetesen szintén a kelták számlájára ír­ták. 1776-ban Northumberland hercege rézsútos aknát ásatott a belsejébe, ám a „kincskeresők” semmit sem találtak. Hasonlóan járt egy bizonyos John Merewether 1849-ben. A leg­újabb kutatások eredményei szerint a dombsírt időszámítá­sunk előtt 2750-2660-ban emelték. Az építésnek három fá­zisa volt: az ókori építők először egy alapozó réteget fektettek le, és krétatömbökkel borították be. Ez tartotta a belső falakat. Utána az egészet ismét krétala­pokkal fedték, ezekre kőtörme­léket, földet, gyeptéglákat rak­tak. Néhány kutató Silbury Hill keletkezését összefüggésbe hoz­za az aveburyi megalittal - talán valamiféle kilátónak használták, vagy központi helynek, ahon­nan a szertartásokat irányítot­ták. Feldolgozás A külső kör bálványai, háttérben a földgyűrűvel. Archív felvétel Pandapornó Földünk egyik legritkább és legveszélyeztetettebb emlőse, a nagy panda (Ailuropoda melanoleuca) nagyon nehe­zen szánja rá magát a szapo­rodásra. így van ez nemcsak fogságban, hanem a szabad életben is. Jelenleg mintegy ezer darab él belőlük. Szá­muk olyan vészesen csökken, hogy a pandák megmentésére szolgáló Wo-long kutatóköz­pont kínai tudósai az állatvi­lágban meglehetősen szokat­lan módszereket próbálnak ki, hogy szerelemre késztes­sék ezeket a kedves állatokat. A szabadban élő pandák ese­tében mesterséges megtermé­kenyítést alkalmaznak, de rendszeresen megkapják a maguk viagra-adagját is. A fogságban élő állatoknak a párosodást ábrázoló filmeket vetítenek. Az eddigi eredmé­nyek nem utalnak egyértelmű sikerre. Senki sem tudja, va­jon tetszenek-e a pandáknak az erotikus filmek. Ezt megelőzően a kutatók műnőstényeket készítettek, s azokkal próbáltak lépre csalni a hímeket, azok azonban el­utasították a trükköt. A fiatal hímek, azon kívül, hogy nem voltak hajlandók egynémely embert utánozni, szét is tép­ték a műmacikat. Úgy tűnik, a viagra és a pornó jelenti az utolsó reményt a pandák sze­xuális étvágyának kiprovoká- lására. Egyelőre nem tudni, milyen eredménnyel. Mister Gay A nyár elején tar­tották Bergamó- ban a legvonzóbb olasz homoszexu­álisok versenyét. Az ötmillió lírás csekket és a győ­zelmi pálmát a ké­pen látható milá­nói fiatalember, Giovanni Tranchi vitte el. A World Gay ver­senyt eredetileg Rómában akarták megrendezni, ám a Vatikán vehe­mens tiltakozása miatt az örök vá­ros visszalépett a rendezéstől. A büszke agyar Nem tudni, felháborodást vagy mosolyt váltott-e ki a látogatókból Manfred Daix osztrák kari­katurista ké­pen látható alkotása, amely bécsi kiállításán látható. A. hírügynök­ségek azt sem közölték, mi a címe a különös agyaras kép­nek. A NYERTESEK JEGYZÉKE A Postabank Rt. ” M 0 N E Y M 0 U S E ” versenye 1. sorsolásának nyertesei. \ számla számok: 1. díj G000I9-Q00354I6)1 2. díj GG0QI9-ÖÖ123Ó2340 3. díj ÖGG0I9-GGI2297729 4. díj G0GG27-0GI2879G24 1. díj: ! ERICSSON 320-as mobiltelefon WAP-pal i 2., 3., 4. díj: POSTOVA BANKA j féléves ingyenes internetcsatlakozás az EUROWEB-en keresztül WWW«paibk.Sk V _________ J VKV-560

Next

/
Thumbnails
Contents