Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-02 / 31. szám
2000. augusztus 2. Karlovy Vary, a nemzetközi hírű fürdőváros harmincötödször rendezett filmfesztivált az idén Sztárparádé békaeső Szabó G. László______________ Békaeső pedig igenis létezik! Mint ahogy péniszisten is. Ráadásul mindkettő ugyanabban a filmben. Paul Thomas Anderson Arany Medve díjas Magnóliájában. A címről majd a végén. Előbb az esőről. Karlovy Vary gyönyörű város. Idei fesztiválján, a harmincötödiken, Makk Károlytól Car- los Sauráig, Julián Sandstől Ed- ward Nortonig mindenkit elkápráztatott. Még az elkényeztetett hollywoodi epepe királylányt, Alicia Silverstone-t is. Pedig dőlt az eső gazdagon az ő nyakába is. Karlovy Vary „vizes” város. Ha egy felhő kidurran, napokig áznak a mesébe illő házsorok. Békaeső azonban még nem hullott a kolonnád kockaköveire. Anderson filmje láttán azonban megijedtek egy kicsit a helybeliek. Elképzelhető, hogy egyszer majd itt is varangyok potyognak az égből, mint odaát, a világ túlsó oldalán? Néhányan talán még a Bibliát is fellapozták félelmükben. Mi is áll Mózes második könyvének nyolcadik részében? „És mondá az Úr Mózesnek: Menj be a Fáraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg. (...) És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.” Andersen filmjében csoda is, csapás is a békaeső, de utalás egy amerikai tudós feljegyzéseire is, aki részletesen megírta, mire képes egy pokolbéli vihar. Belenyúl a tóba, felkapja a békákat, viszi, sodorja, röpteti erejét fitogtatva, aztán zutty, ahol neki tetszik, a földre szólja valamennyit. Van egy másik felejthetetlen képsora is a Magnóliának. Erdőtűz pusztít valahol Amerikában. Tűzoltórepülők ereszkednek le a tengerre, hogy irdadan erővel vizet szívjanak magukba. Megtörtént eset ez is. Egy ilyen erdei tűzoltás után halott búvárt találtak egy fa koronáján. Mint később kiderült: a búvárt a repülőgép szippantotta ki a tengerből, és tűzoltás közben egy fára fröccsentette. Ami pedig a péniszistent illeti: ő a média szüleménye. Tóm Cruise formálja meg igazán briliánsán. Frank, a Magnólia kilenc hőse közül az egyik, kitagadott fiú. Anyja halála után úgy érzi, hogy cserbenhagyták, apja és a nők iránti szeretete egyszer csak gyűlöletté válik. Sztár- ságát, televíziós karrierjét is erre építi. Arra tanítja népes férfiközönségét, hogyan kell megszerezni, kielégíteni és leigázni a nőt. Az egész .játékod’, a nagy csatát ugyanis meg kell koreografálni. Vagy rendezni, ha úgy tetszik. A legnagyobb rendező persze akkor is az élet. Karlovy Vary fesztiválján minden évben produkál valami rendkívülit. Az idén, talán a ruhátlan lányokat felvonultató fesztiválklip hatása alatt, mezítelenül lubickoló nőt halásztak ki a rendőrök a Thermal Szálló közelében futó „vizesárokból”. Amúgy is valahogy bekeményítettek a helybéli rendfenntartók. A fesztiválpalota melletti festői parkban minden éjjel felrázták a cipzáros apartmanban nyugvó huszonéves mozimániásokat. Hálózsákjukból rángatták ki őket könyörtelenül, hogy költözzenek máshova. Tavaly, tavalyelőtt és még azelőtt - becsületükre legyen mondva - nem voltak ilyen kőszívű- ek. Hiába, változnak az idők. Olykor sajnos, rossz irányba. Rossz irányt vett az esti vetítés után az ifjú cseh szobrász, bizonyos Dávid Cemy is, aki beleesett a fesztiválpalota mellett kanyargó szelíd kis patakba. Senki sem tudta megállapítani, minek (vagy kinek?) a hatása alatt borult át a korláton, de hogy jól esett, ahhoz kétség nem férhet. A „nagy csobbanást” ugyanis egyetlen karcolás, egyetlen kék folt nélkül úszta meg. Makk Károlyra másfajta meglepetés várt. A magyar film élő klasszikusát 75. születésnapja alkalmából életműdíjjal jutalmazták. Véra Chytilová és Carlos Saura díjazását előre bejelentették a fesztivál szervezői, Makk Károly előtt azonban ügyesen eltitkolták nemes szándékukat. A retrospektív vetítéssorozat közben aztán a város főpolgármestere is meghajolt a Tanár úr művészete előtt. „Nagyon sok barátom élt Csehországban. Jirí Weiss, Bohumil Hra- bal, Jan Kadar, Elmar Klos, Milos Formán, Iván Passer, és sorolhatnám a többieket is. Nem egy közülük már vagy máshol él, vagy örökre elment. Nekik köszönhetően mégis azt mondhatom, otthon érzem magam Karlovy Varyban - nyilatkozta a Mester. - Amikor életem első dolgozatát, a Liliomfit kezdtem el forgatni, még nem gondoltam, hogy a filmjeimből egyszer retrospektív sorozatot rendeznek. A pályán töltött első tíz évem után azt írták rólam a kritikusok, hogy minden filmemben van valami, ami egyedül csak rám jellemző. Először megijedtem, aztán elgondolkodtam. Elkezdődött tudniillik az a folyamat, hogy nekem Makk-filmeket kell forgatnom. Az ember persze minden alkotásával átad valamit a személyiségéből. Olvasok egy könyvet, és azt érzem: ezt én is megírhattam volna, ha tehetséges író volnék. Csakhogy én rendező vagyok, aki szereti az intim emberi történeteket, és mindenféle nagy technikai cécó nélkül filmre viszi őket. S mivel nem szeretem az igazságtalanságot, igyekszem olyan hősökről szólni, akikkel igazságtalanul bánnak - hogy melléjük állhassak. Filmes eszközökkel ugyan nem tudok segíteni rajtuk, nem tudom elintézni, hogy jóra forduljon a sorsuk, de ha olyan a történet, hogy jó lehet a vége, akkor nagyon örülök. Vannak persze drámák, amelyek nem végződhetnek csak úgy, ahogy. Ilyenkor én magam is szomorú vagyok.” Závada Pál és Deák Krisztina Jadvi- gájának, Tóth Ildikónak másfajta Kristálygömb es kristálytest. Ez volt az idei fesztivál jelképe. nélkül meglepetésben volt része. Nem sokkal azután, hogy kedvesével, Domokos Lászlóval, a marosvásárhelyi színház jeles tagjával megérkezett a városba, sétára indult a Grand Hotel Puppból. Félúton a fesztiválpalota felé egyszer csak önmagával kellett szembenéznie, ahogy az Irmust alakító Ónodi Eszterrel fürdőzik egy óriásplakáton. Maradandó pillanatokat rendezett az élet Alicia Silverstone-nak, az Aerosmith-klipek flúgos szőkéjének, Kenneth Brannagh legújabb Shakespeare-adaptációja, a Lóvá tett lovagok francia királylányának is. Nem sokkal a „földre szállása” után, amint foga fehérjét kimutatva a pokolba kívánta a rá várakozó fényképészek és riporterek népes csapatát, olyan hideg zuhanyt kapott a fesztivál veteránjának számító Zuzana Minácovától, a jeles fotóművésztől, amelyet egy életre megjegyezhetett. „Ha nem engeded fotózni magad, és az újságírókkal szemben is ilyen undok vagy, minek jöttél el Karlovy Varyba? Maradtál volna otthon...” Ilyen megjegyzéssel aligha számolt a szurka- piszka Alicia. Meg is gondolta magát ott helyben. Három percre, még ha kényszeredetten is, de mosolyt erőltetett az arcára. Aztán dü- hödten sarkon fordult, és két napig a kutya sem látta. Állítólag úttalan utakon bolyongott a városra néző dombokon. Otthon persze aligha gondolta, hogy szégyenében el kell majd bujdosnia. Ami pedig Paul Thomas Anderson fentebb említett filmjét illeti: tegnapig én sem tudtam, mit takar a Magnólia cím. A romlás, a hazugság buja virágát vagy a keménység és a hatalom szimbólumát? Netán valami egészen mást? Még mielőtt nyomozásba kezdtem volna, valaki megsúgta: Los Angelesben van egy ilyen nevű utca. S állítólag Ander- sop is azon a környéken lakik. A fene tudja - gondoltam. Tegnap aztán közelebb kerültem az igazsághoz. Levelet hozott a postás. Hollywoodi barátném írta. „Elköltöztünk. Új lakást bériünk. Szebbet, hangulatosabbat...” Nézem a címet a borítékon. Magnólia Bld, Apt 110. Már csak Andersont kellene megkérdezni, bár ha jól emlékszem, a Berlinálén is arra kérte az újságírókat, egyetlen interjúban se kérdezzék a film címéről. Ő tudja, miért. Karlovy Vary mindenesetre elhallgatta a választ. A titok titok maradt. Edward Norton nem hozta magával „legbelsőbb félelmeit”. Egy éjszakai fogadáson felszabadultan csevegett Deák Krisztinával. Vajon miről beszélgethettek? Anna Geislerová, a cseh filmgyártás eg Marék Eben, az esti vetítések „háziura” Julián Sands társaságában
