Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-02 / 31. szám

2000. augusztus 2. Karlovy Vary, a nemzetközi hírű fürdőváros harmincötödször rendezett filmfesztivált az idén Sztárparádé békaeső Szabó G. László______________ Békaeső pedig igenis létezik! Mint ahogy péniszisten is. Ráadásul mindkettő ugyanabban a filmben. Paul Thomas Anderson Arany Med­ve díjas Magnóliájában. A címről majd a végén. Előbb az esőről. Karlovy Vary gyö­nyörű város. Idei fesztiválján, a har­mincötödiken, Makk Károlytól Car- los Sauráig, Julián Sandstől Ed- ward Nortonig mindenkit elkápráz­tatott. Még az elkényeztetett holly­woodi epepe királylányt, Alicia Silverstone-t is. Pedig dőlt az eső gazdagon az ő nyakába is. Karlovy Vary „vizes” város. Ha egy felhő ki­durran, napokig áznak a mesébe il­lő házsorok. Békaeső azonban még nem hullott a kolonnád kockakövei­re. Anderson filmje láttán azonban megijedtek egy kicsit a helybeliek. Elképzelhető, hogy egyszer majd itt is varangyok potyognak az égből, mint odaát, a világ túlsó oldalán? Néhányan talán még a Bibliát is fel­lapozták félelmükben. Mi is áll Mó­zes második könyvének nyolcadik részében? „És mondá az Úr Mózesnek: Menj be a Fáraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én né­pemet, hogy szolgáljanak nékem. Ha pedig te el nem akarod bocsáta­ni, ímé én egész határodat békákkal verem meg. (...) És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.” Andersen filmjében csoda is, csapás is a békaeső, de utalás egy amerikai tudós feljegyzéseire is, aki részlete­sen megírta, mire képes egy pokol­béli vihar. Belenyúl a tóba, felkapja a békákat, viszi, sodorja, röpteti erejét fitogtatva, aztán zutty, ahol neki tetszik, a földre szólja vala­mennyit. Van egy másik felejthetet­len képsora is a Magnóliának. Erdő­tűz pusztít valahol Amerikában. Tűzoltórepülők ereszkednek le a tengerre, hogy irdadan erővel vizet szívjanak magukba. Megtörtént eset ez is. Egy ilyen erdei tűzoltás után halott búvárt találtak egy fa koronáján. Mint később kiderült: a búvárt a repülőgép szippantotta ki a tengerből, és tűzoltás közben egy fára fröccsentette. Ami pedig a péniszistent illeti: ő a média szüleménye. Tóm Cruise for­málja meg igazán briliánsán. Frank, a Magnólia kilenc hőse közül az egyik, kitagadott fiú. Anyja halála után úgy érzi, hogy cserbenhagy­ták, apja és a nők iránti szeretete egyszer csak gyűlöletté válik. Sztár- ságát, televíziós karrierjét is erre építi. Arra tanítja népes férfiközön­ségét, hogyan kell megszerezni, ki­elégíteni és leigázni a nőt. Az egész .játékod’, a nagy csatát ugyanis meg kell koreografálni. Vagy ren­dezni, ha úgy tetszik. A legnagyobb rendező persze akkor is az élet. Karlovy Vary fesztiválján minden évben produkál valami rendkívülit. Az idén, talán a ruhát­lan lányokat felvonultató feszti­válklip hatása alatt, mezítelenül lubickoló nőt halásztak ki a rend­őrök a Thermal Szálló közelében futó „vizesárokból”. Amúgy is vala­hogy bekeményítettek a helybéli rendfenntartók. A fesztiválpalota melletti festői parkban minden éj­jel felrázták a cipzáros apartman­ban nyugvó huszonéves mozimá­niásokat. Hálózsákjukból rángatták ki őket könyörtelenül, hogy költöz­zenek máshova. Tavaly, tavalyelőtt és még azelőtt - becsületükre legyen mondva - nem voltak ilyen kőszívű- ek. Hiába, változnak az idők. Olykor sajnos, rossz irányba. Rossz irányt vett az esti vetítés után az ifjú cseh szobrász, bizonyos Dávid Cemy is, aki beleesett a fesztiválpa­lota mellett kanyargó szelíd kis pa­takba. Senki sem tudta megállapíta­ni, minek (vagy kinek?) a hatása alatt borult át a korláton, de hogy jól esett, ahhoz kétség nem férhet. A „nagy csobbanást” ugyanis egyetlen karcolás, egyetlen kék folt nélkül úszta meg. Makk Károlyra másfajta meglepetés várt. A magyar film élő klasszikusát 75. születésnapja alkalmából élet­műdíjjal jutalmazták. Véra Chytilová és Carlos Saura díjazását előre beje­lentették a fesztivál szervezői, Makk Károly előtt azonban ügyesen eltit­kolták nemes szándékukat. A retros­pektív vetítéssorozat közben aztán a város főpolgármestere is megha­jolt a Tanár úr művészete előtt. „Nagyon sok barátom élt Csehor­szágban. Jirí Weiss, Bohumil Hra- bal, Jan Kadar, Elmar Klos, Milos Formán, Iván Passer, és sorolhat­nám a többieket is. Nem egy közü­lük már vagy máshol él, vagy örök­re elment. Nekik köszönhetően mégis azt mondhatom, otthon ér­zem magam Karlovy Varyban - nyi­latkozta a Mester. - Amikor életem első dolgozatát, a Liliomfit kezdtem el forgatni, még nem gondoltam, hogy a filmjeimből egyszer retros­pektív sorozatot rendeznek. A pá­lyán töltött első tíz évem után azt ír­ták rólam a kritikusok, hogy min­den filmemben van valami, ami egyedül csak rám jellemző. Először megijedtem, aztán elgondolkod­tam. Elkezdődött tudniillik az a fo­lyamat, hogy nekem Makk-filmeket kell forgatnom. Az ember persze minden alkotásával átad valamit a személyiségéből. Olvasok egy köny­vet, és azt érzem: ezt én is megír­hattam volna, ha tehetséges író vol­nék. Csakhogy én rendező vagyok, aki szereti az intim emberi történe­teket, és mindenféle nagy technikai cécó nélkül filmre viszi őket. S mi­vel nem szeretem az igazságtalan­ságot, igyekszem olyan hősökről szólni, akikkel igazságtalanul bán­nak - hogy melléjük állhassak. Fil­mes eszközökkel ugyan nem tudok segíteni rajtuk, nem tudom elin­tézni, hogy jóra forduljon a sorsuk, de ha olyan a történet, hogy jó lehet a vége, akkor nagyon örülök. Van­nak persze drámák, amelyek nem végződhetnek csak úgy, ahogy. Ilyenkor én magam is szomorú va­gyok.” Závada Pál és Deák Krisztina Jadvi- gájának, Tóth Ildikónak másfajta Kristálygömb es kristálytest. Ez volt az idei fesztivál jelképe. nélkül meglepetésben volt része. Nem sok­kal azután, hogy kedvesével, Do­mokos Lászlóval, a marosvásárhelyi színház jeles tagjával megérkezett a városba, sétára indult a Grand Ho­tel Puppból. Félúton a fesztiválpalo­ta felé egyszer csak önmagával kel­lett szembenéznie, ahogy az Irmust alakító Ónodi Eszterrel fürdőzik egy óriásplakáton. Maradandó pillanatokat rendezett az élet Alicia Silverstone-nak, az Aerosmith-klipek flúgos szőkéjé­nek, Kenneth Brannagh legújabb Shakespeare-adaptációja, a Lóvá tett lovagok francia királylányának is. Nem sokkal a „földre szállása” után, amint foga fehérjét kimutatva a pokolba kívánta a rá várakozó fényképészek és riporterek népes csapatát, olyan hideg zuhanyt ka­pott a fesztivál veteránjának számí­tó Zuzana Minácovától, a jeles fotó­művésztől, amelyet egy életre meg­jegyezhetett. „Ha nem engeded fo­tózni magad, és az újságírókkal szemben is ilyen undok vagy, mi­nek jöttél el Karlovy Varyba? Ma­radtál volna otthon...” Ilyen meg­jegyzéssel aligha számolt a szurka- piszka Alicia. Meg is gondolta ma­gát ott helyben. Három percre, még ha kényszeredetten is, de mo­solyt erőltetett az arcára. Aztán dü- hödten sarkon fordult, és két napig a kutya sem látta. Állítólag úttalan utakon bolyongott a városra néző dombokon. Otthon persze aligha gondolta, hogy szégyenében el kell majd bujdosnia. Ami pedig Paul Thomas Anderson fentebb említett filmjét illeti: teg­napig én sem tudtam, mit takar a Magnólia cím. A romlás, a hazug­ság buja virágát vagy a keménység és a hatalom szimbólumát? Netán valami egészen mást? Még mielőtt nyomozásba kezdtem volna, valaki megsúgta: Los Angelesben van egy ilyen nevű utca. S állítólag Ander- sop is azon a környéken lakik. A fene tudja - gondoltam. Tegnap aztán közelebb kerültem az igazsághoz. Levelet hozott a postás. Hollywoodi barátném írta. „Elköl­töztünk. Új lakást bériünk. Szebbet, hangulatosabbat...” Nézem a címet a borítékon. Magnólia Bld, Apt 110. Már csak Andersont kellene meg­kérdezni, bár ha jól emlékszem, a Berlinálén is arra kérte az újságíró­kat, egyetlen interjúban se kérdez­zék a film címéről. Ő tudja, miért. Karlovy Vary mindenesetre elhall­gatta a választ. A titok titok maradt. Edward Norton nem hozta magával „legbelsőbb félelmeit”. Egy éjszakai fogadáson felszabadultan csevegett Deák Krisztinával. Vajon miről beszélgethettek? Anna Geislerová, a cseh filmgyártás eg Marék Eben, az esti vetítések „háziura” Julián Sands társaságában

Next

/
Thumbnails
Contents