Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-12-20 / 51-52. szám

2

2000. december 20.

Vélemény

Szlovákiai magyar családi magazin

Vasárnap

Jegyzet

Elveszett életek fosztogatói

Molnár Iván

_____________

Az egészségügy számára pénztárcánkból egyre többet vesz ki a kormány, ennek ellenére szinte semmire sincs pénz. Azok a szülők, akik egész életükben becsületesen fizették az egészségbiztosítást, keserűen veszik tudomásul, hogy életveszélyes balesetet szenvedett gyermeküket az orvosok képtelenek megmenteni, mert a kórháznak nincs megfelelő berendezése. A gyermekhalál és a gyerekek kiszolgáltatottsága a legkeményebb embereket is megrázza. Bárki nyújt is segítő kezet ilyenkor, és bármilyen formában teszi is, biztos lehet benne, hogy a hála és a feltétlen elismerés nem marad el. Tudják ezt a reklámszakemberek is, akik az emberi el- esettségre építve is képesek hatalmas bevételekkel kecsegtető reklámakciókat szervezni. A Procter&Gamble, a Danone és a Pepsi-Cola még tavaly elhatározták, hogy az életveszélyben levő gyerekek számára 5,1 millió koronát ajándékoznak a kórházak intenzív osztályának felszerelésére. Szép és dicséretes elhatározás, még akkor is, ha az említett

összeget bármelyik cég önmaga is „zsebből” képes volna kifizetni. A reklámszakemberek azonban nem hagyták ennyiben, és „Élet szigetei” néven reklámkampányt indítottak. Lényege, hogy az említett ösz- szeget nem közvetlenül, hanem olyan formában juttatják el a rászorultaknak, hogy a Procter&Gamble minden „akciós” jellel megjelölt termékéből származó bevételből 50 fillért, a Pepsi-Cola 45 fillért, a Danone pedig 1-20 fillért utal át az Élet szigetei számlájára. Ezzel lényegében mindhárom cég az adományozó szerepében tetszeleghet, végeredményben azonban velünk fizettetik meg ezt is. Mit tehetünk? Egyszerűen annyit, hogy bebizonyítjuk, nincs szükségünk a könyöradományaikra, és az Élet szigetei számlájára közvetlenül fizetjük be az összeget. Az 5,1 millió koronát akkor is sikerülne összeadni, ha az országban dolgozó több mint kétmülió ember csak 2 korona 50 fillérrel járulna hozzá az életveszélybe került gyerekek megsegítéséhez. Kérdés azonban, hogy a társadalom nagy része hajlandó-e segíteni a gyerekeken.

Jegyzet

A bizalomról

Szűcs Béla

_______________

Az egyik legbonyolultabb emberi érzés a bizalom. Ezernyi tényező hat rá: erősíti, vagy pillanatokon belül tönkreteszi. Bizalomra mindenütt szükség van: a családban, a barátságban, a közéletben. Még a politikában is. A közvélemény-kutatók szinte hetente közölnek adatokat arról, hogy a lakosság nem bízik a pártokban, intézményekben, politikusokban, vagy egyes intézkedések, változtatások sikerében. Akadnak ezek közt elgondolkoztató adatok is. Gondoljunk például arra, hogyan csökken a választók bizalma az ország stabilitását, felemelkedését kitűző kormány iránt. A bizalomvesztés nem hetek alatt következett be, hanem a kétéves ténykedés következménye. A hírközlő szervek naponta ontják a

híreket a politikai csetepatékról, miközben a gazdasági helyzet javítására, az elszegényedett rétegek támogatására születő ötletek vége mindig ugyanaz: nincs rá pénz. De egyre ingatagabb a bizalom az igazságszolgáltatás, a rendőrség iránt is. A milliós csalások gyanúsítottjai élik világukat, ügyes ügyvédek, bírák, ügyészek kínálják számukra az egérutat. Virágzik a korrupció. Nem csoda, hogy a polgárnak elpárolgott a bizalma. Lassan már mindenben és mindenkiben kételkedünk, ez a szép emberi érzés már a családi, baráti kapcsolatok körére szűkült. Nem lesz köny- nyű újraéleszteni a közéletben. Igaz, ennek egyelőre jele sincs. Itt-ott elhangzik egy- egy vérszegény ígéret, ám nagy kérdés, hogy a kormány iránt még pislákoló szikrányi bizalom képes lesz-e életben tartani a koalíciót. Vagy bízzunk legalább a csodákban?

Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (592 33 401) fax: (592 33 338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője:

Klein Melinda (582-38-316, 582 38 317)

Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315)

Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309)

Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311),

Kultúra: Szabó G. László (582-38-315)

Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-315)

Sport: Tomi Vince (582-38-340)

Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.:592 33 401, fax: 592 33 338, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 592 33 403, tel./fax: 592 33 339 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-maü: reklama@ujszo.com

; inzercia@vyvsme.sk

;

Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, KoSická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

A Mikulást nem sikerült leváltanod, de a Télapó helyével megpróbálkozhatnál, Vladimír. TA SR-felvétel

Felülnézet

A falat kenyér mellé

Dusza István

________________

Vé

gtelen gyermekséget táplál a mese. Emberek, kik felnőttként is tudnak és szeretnek mesét olvasni, a szeretet és az igazság beteljesületlen földi világából kilépve, képzeletükön szárnyalva bármikor visszarepülhetnek a lelki időben. Oda, ahol a gonosz sárkányokat legyőző legkisebbik fiúké a királykisasszony keze. Ahol a leányok szorgalma és okossága királyi friggyel jutal- maztatik meg. Vannak mesék, melyekben az állattörténetből az erkölcs örök értékeit tanulhatja meg gyermek és felnőtt. Komoly játék ez, melyen keresztül a már-már gyermekségét felejtő - de gyermekkel megáldott szülőt, később nagyszülőt - felnőttet a mesélés semmivel sem pótolható áldásos szeretetével jutalmazza meg a Teremtő. Gyermek és szülő között az ajándékozás elüzletiesedett tébolyában is a legtermészetesebb és leginkább átélhető lelki ajándék lehetőségét jelenti. Bizonyossággal megélhető közös, családi élményt kínál.

Aligha véletlenül jutott eszembe a gondolat, amelyet a földkerekségen az idén is beteljesületlenül maradó óhaj sugallt: a gyermekeknek adott minden karácsonyi falat kenyér mellé egy-egy mesét is mondjon el az a felnőtt, aki megeteti őket. A test táplálékával a lélek táplálékát is ajándékozza. Kenyér ilyenkor a legnagyobb ínségben szenvedőknek is jut, de jut-e jó szó, szeretet, lelki táplálék? Gondoljuk csak el, milyen tolongás, lárma és harc csendesedne el, ha a legendák Miklós püspöke, a mesék rénszarvasos Télapója vagy Isten angyala, a kisded Jézus vagy a Három Királyok nevében ajándékozó felnőttek már az ajándékvásárlás' idején helyet keresnének lelkűkben a mesének. Először is kevesebb lenne az ajándékozókban a hiányérzet, a pusztán azért ébredt önvád, mert kevesebbet tudnak ajándékozni, mint amennyit szeretnének. Sajnos, ezt az érzetet növeli a mostani időben a reklámok kakofóniája is. A fogyasztásra elérhetetlen árakon kínált áruknak a látványa többeket keserít el, mint amennyiek esetében egy egészséges lelkületű társadalomban erre ok keletkezhetne. Csak hát nem vagyunk egészséges lelkü- letűek, s egyáltalán nem azért, mert sokan a szegénység mindennapos gondjaival élünk együtt. Ráadásul mesterségesen erősíthetik fel bennünk a törekvést a lehető legtöbb áru megvásárlására és valamilyen módon való megszerzésére. Akár annak az árán is, hogy egész évre el- adósodunk. Aligha tévedek, amikor azt állítom: a jövő esztendőre nemcsak az államháztartás, hanem a most zajló túlköltekezés következtében az állampolgár is eladósodik. Másodszor: többen készülnénk fel arra, hogy gyermekeinkkel, de akár szüléinkkel is együtt legyünk. Tudom, reménytelen vállalkozás és megkésett igyekezet arról írni, amit a múló esztendő mindennapjai során s a pénzhajsza közben elmulasztottunk. Még inkább az, ha a karácsony valamely ünnepén az elcsendesedő falvak, városok valamelyikében, egy jó meleg otthon szeretetteljes légkörében olvassák ezt az írást, amelyet eredetileg a gyermekeknek adott falat kenyér és az elmondott mese kapcsolatáról szerettem volna írni. Igaz, miközben a test és a lélek táplálékairól gondolkodom, nem tehetek úgy, mintha nem ugyanabban a zajos és tülekedő világban élnék, mint olvasóim. Ezért is látszik kivédhetetlennek az idén is eltökélten kivédhető- nek ítélt mindenáron megvalósítandó ajándékozás kábulata. Közeli ismerősöm is erről a leküzdhetetlen lelki késztetésről beszélt, amikor mindennapi betevőm megvásárlása során ösz- szetalálkoztunk. Pedig elmondása szerint ő „csupán” könyveket ajándékoz, esetleg komolyzenei kompaktlemezt. Gyerekei - szerinte - rég kinőttek a mesék világából, ennek ellenére karácsonykor most is mesél nekik. Nem mondta, de gondolom, mostanság már hihetetlennek tűnő igaz történeteket. A karácsonyi étkek - mert ezek a maiak már lekicsinylő szándékkal sem nevezhetők ételeknek - mellé megtöri a kenyeret, kitölti a bort a most is megszülető Kisded örömére, de a múlhatatlan jelentőségű megváltás újszövetségi jeleként is. Majd mesél nekik azokról a régi karácsonyokról, amelyeken a maguk termesztette és savanyította káposztából főtt levesbe, a maguk aszalta gomba és szilva mellé a kecsketejen hizlalt malacka kolbászából is jutott. A frissen sütött házikifliből készített mákos guba édességét fokozta az édesanyja készítette szaloncukor rumos íze. Ha nagy hideg volt, még kimentek szánkózni, vagy az őszi áradás réten maradt, befagyott vizére korcsolyázni. És akkor még együtt voltak a falu gyerekei. Mint a Kisgömböcről szóló mesében, amely édesapja szájából elhangozva századszor is ugyanazt a szegénységet emelte a csodák égi magasába. A kiskondás szalonnázó kisbicská- ja nekik még valóságos szerszám volt, és mégis kiengedte a teljes világot a felfuvalkodott, gonosz Kisgömböc hasából. Gyerekeket, szülőket, papot, kántort, tanítót, juhászt, kondást, násznépet és katonaságot. Egyáltalán: tudják még a mai gyerekek, hogy mi fán terem a kisgömböc? A falusi disznótorokon megtöltik-e még disznósajtnak a malac hólyagját?

Mint a mesében, olyan volt ez a sebtiben megejtett véletlenszerű találkozás és az elmondott történet a mindig ugyanarról szóló, de mindig más érzéseket szülő karácsonyokról. Reménykedem, hogy meséinkkel mégsem leszünk egyedül, s a kenyér és az ajándékok mellé sok gyerek és felnőtt kap majd mesét. Miután ismerősömmel kezet fogtunk, s a közelgő ünnep kapcsán elmondtuk jókívánságainkat, még néhány pillanatig néztem őt, amint elnyelte a hömpölygő tömeg. Abban a pillanatban mindketten magunkra maradtunk.

Olvasói levél

Bürokrácia a demokrácia köntösében

Eltávozik körünkből egy családtag, a maga pozitív és negatív emberi tulajdonságaival. Üres marad a helye, hiányzik, ránk borul a sötét bánat... Még fel sem eszmél az ember, jön a „sas” suhogó, mindent elsöprő szárnyaival, félelmetes karmaival, és lecsap áldozataira. Igen! Jön a közjegyző, az adóhivatal, a geodézia, a bíróság, és még ki tudja kik! Talán még azt is tudják, hogy hány pár zoknija volt

a megboldogultnak. És a törvénytisztelő állampolgár a sas karmaiban vergődik. Udvarias gesztussal, mosolyogva nyújtják át a befizetendő csekkeket, melyeket 15 napon belül kell kifizetni, különben törvénysértést követtél el. És az összeg ezáltal megsokszorozódik. Hát csak vedd elő szépen az össze- kuporgatott pénzedet, amit féltve őriztél, hogy ha netán szorult helyzetben leszel, legyen mihez nyúlni (villany, gáz, víz stb.). Igenis! Küldd el azonnal a fent említett udvarias hivataloknak, mert nekik is élni kell valamiből.

Vajon hol voltak akkor, amikor építkeztél? Letett-e valaki csak egy téglát is abba a házba? Szorgalmas, dolgozó szüleim hogy tudtak örülni annak a darabka szántóföldnek, a háziállatoknak! Aztán jött a „kolho- zosítás”, és mindent elvittek ingyen. A rendszerváltás után fűhöz-fához kellett járkálni, persze mindenhol fizetni, hogy visszaszerezze az ember azt, ami az övé. Azt sem kell hangsúlyozni, hogy aki a becsületes munkájából minimális állami kölcsönnel építkezik, mennyit kell osztania, szoroznia, menynyi álmatlan éjszakájába kerül,

hogy be tudja fejezni a házat. Aztán jönnek a „mélyen tisztelt hivatalok” és könyörtelenül követelnek.

Ha az illetőnek van egy hárommillió koronára felértékelt háza, és az építkezés befejeztével nem maradt egy halom pénze, ne próbáljon meghalni, mert jön a Sas, és lecsap a családja tagjaira, akik aztán szedT hetik a sátorfájukat, és jobb híján kimehetnek lakni a Vág- partra, avagy:

Széles országúton andalog a jobbágy,

igyekszik az Európai Unióba.

Bajtek Erzsébet, Szimő