Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-20 / 51-52. szám
Politika 2000. december 20. 3 Frantisek Tondra: „Úgy kellene feltenni a kérdést, hogy működőképes lenne-e egyetlen magyar püspökség vagy püspök” Békességet kíván a Soóky László ________________ Mi kulás Dzurinda és Angelo Sodano bíboros, államtitkár november 24-én a Vatikánban aláírta a Szlovákia és a Szentszék közötti alapszerződést. Ezt követően a szlovák kormányfőt fogadta II. János Pál pápa is. Idehaza több jogász élesen bírálta a szerződés tervezetét, ennek ellenére a pozsonyi parlament november 30-án - igaz, némi vita után - nagy többséggel ratifikálta az alapszerződést. Frantisek Tondra püspököt ez év augusztusának utolsó napján választották az elkövetkező hároméves időszakra a Szlovák Püspöki Kar elnökévé, ebben a tisztségben Rudolf Báláz besztercebányai püspököt váltotta fel. Mons. Frantisek Tondra professzorra már másodszor esett a választás, 1994-ben súlyos betegségen esett át, s akkor kénytelen volt lemondani a Szlovák Püspöki Kar irányításáról. Püspök úr, mi a püspöki kar és az ön személyes véleménye a tervezet szövegéről? Az alapszerződés elfogadott szövegét nem kívánom minősíteni, elsősorban azért nem, mert az előkészítő munkálatokban nem vettem részt. A szerződéstervezet megszövegezésére egy bizottságot állítottak fel, amelyben mind a Szentszék, mind a kormány részéről avatott szakemberek voltak. A szlovák katolikus egyházat a püspöki kar akkori elnöke, Báláz püspök úr képviselte a vatikáni küldöttségben. Mi, püspökök ezt a szöveget (az interjú közvetlenül a vatikáni aláírás előtt készült-a szerk.) szintén csak a sajtóból ismerjük, hiszen hivatalosan nem kaptuk meg. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a Vatikán részéről a szöveg értelmezését illetően nincs ellenvetés, magára az alapszerződésre viszont égető szükség van. A dokumentum 19. fejezete foglalkozik az egyházi vagyon kérdéskörével, s akár úgy is értelmezhető, mintha a katolikus egyháznak Szlovákiában eddig nem lehetett volna vagyona. Az egyház vagyonjogi helyzetét egy korábbi törvény már rendezte, a szerződés csupán megerősíti a korábban törvénybe foglaltakat, vagyis azt, hogy a többi jogi személyhez hasonlóan a katolikus egyház is tulajdonos lehet. Meg kell jegyeznem: az egyháznak a kommunizmus idején is volt vagyona, hiszen a templomokat vagy a plébániákhoz tartozó kerteket nem államosították. Más kérdés az, hogy a jelenleg hatályos törvényt milyen módon lehet érvényesíteni, mert az állam túl sok kiskaput hagyott nyitva maga felé. Ilyen például a természeti kincsek vagy az erdei védett övezetek kérdése. Ezeket a területeket az egyház nem kapta vissza, ugyanakkor az állam sem tartotta meg őket, hanem valószínűleg jogellenesen privatizálta. Rózsahegyen megalakult a katolikus egyetem. Szlovákiában - ön ezt nyilván jobban tudja nálam - több mint 200 ezer magyar katolikus él, akiknek szükségük volna magyar katolikus papokra. A katolikus püspöki karnak szándékában áll-e ezen az egyetemen megindítani a magyar nyelvű lelkészképzést? Rózsahegy, ahol az említett egyetem működik, tiszta szlovák régió. Maga az egyetem kicsinek mondható, hiszen csupán két karon oktatnak, s jelenleg mintegy hétszáz hallgatója van. Mostanáig nem merült fel a magyar nyelven való oktatás lehetősége, ami nem jelenti azt, hogy magyar anyanyelvű érdeklődők nem jelentkezhetnek erre az egyetemre. A rózsahegyi egyetem nyitott, itthonról és külföldről egyaránt vár minden érdeklődőt. Módosítsuk egy kicsit ezt a kérdést, mégpedig abban az értelemben, hogy akár a magyar katolikusok, akár a politikusok felől érkezett-e a püspöki karhoz olyan igény vagy jelzés a magyar nyelven történő lelkészképzést illetően, amelyet a püspöki kar vagy az egyetem rektorátusa megvizsgálhatott volna ? A mai napig senki sem szólította meg ebben a kérdésben a püspöki kart, engem sem keresett meg senki, s tudnék arról is, ha az egyetem kapott volna ilyen jelzést. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes november elején látogatást tett a Szentszéknél, s magánál a Szentatyánál is. Sajtóértesülések szerint felhívta II. János Pál figyelmét arra, hogy Szlovákiában szükség volna egy magyar püspökségre és magyar püspökre is. Hogyan látja ezt a problémakört a Szlovák Püspöki Kar és annak elnöke? Ez szintén nagyon összetett kérdés, ugyanis előnyösebb, ha az egyházi dolgokat maga az egyház rendezi, nem pedig a politikusok, mert különböző nem kívánt félreértések keletkezhetnek. Ezt a kérdést azokon a püspökökön keresztül kellene érdemben rendezni, akik káptalanjában magyar anyanyelvű katolikusok élnek. A kérdést abban az értelemben kell megvizsgálni, hogy mennyire szükséges a különálló magyar püspökség létrehozása, hogy ez előnyös-e a magyar katolikus hívők számára, vagy nem. Azt biztosan tudom, hogy azokban a káptalanokban, ahol magyar kisebbség él, mindenütt szolgál magyarul beszélő püspök is. Például a nagyszombati egyházmegyében Filo és Tóth püspökök, Rozsnyón Koj- nok püspök úr, Kassán pedig Tkác érsek úr beszél és misézik is magyarul. Nyitrán a kardinális úr püspöki vikáriust nevezett ki Anton Martinik személyében, aki a magyar szolgálatot végzi. Ha visszatérünk az eredeti gondolathoz, akkor valószínűleg úgy kellene feltennünk a kérdést, hogy működőképes lenne-e egyetlen magyar püspökség vagy püspök az összes olyan egyházmegyét figyelembe véve, ahol magyarok élnek. A reformátusoknál ez bevált és működik. Ebben nincs jogom kételkedni, s nem az én tisztem az, hogy megítéljem. Elképzelhetőnek tartom, hogy segédpüspökök beiktatásával valamilyen módon megoldást találhatnánk, ugyanakkor nem biztos, hogy jobb szolgálatot tennének, mint a jelenlegi felállásban. Legalábbis a hívők részéről nem kaptunk olyan visszajelzéseket, amelyek arra utalnának, hogy a magyar katolikusok más elbírálásban részesülnének, mint a szlovákok. Ilyen jelzéseket elsősorban inkább a politika oldaláról kapunk, de engedel- mükkel: ez tisztán egyházi kérdés. A megoldás lehetősége nem a püspöki karnak és nem is a püspöki kar elnökének kezében van, hanem a hívőkében, akik a püspökökön keresztül egyenesen a Szentszékhez fordulhatnak ilyen igényükkel. Hangsúlyoznám, hogy jobb, ha az egyházon keresztül intéződnek az/ egyházi dolgok, mert ha politikai színezetet kapnak, az a legtöbb esetben feszültségekhez vezet. Ugyanakkor a politikusok részéről a mai napig sem történt hivatalos megkeresés a magyar püspökség ügyében. Most egy érdekes, nemzetközi vitákat is kiváltó témáról: sokan nem értettek egyet a Szentatyával, amikor a boszniai vagy a koszovói háború idején elítélte az abortuszt. A szerbek sok muzulmán nőt megerőszakoltak, az így teherbe esetteket saját családjuk, falujuk is kiközösítette, de a Szentatya még az ilyen nem kívánt terhesség megszakítását püspöki kar Somogyi Tibor felvételei is ellenezte. Mi erről a véleménye? Az abortusz alapjaiban rossz dolog, még abban az esetben is, ha a magzat erőszakos nemi közösülésből fogant. A gyermek, akinek meg kellene születnie, védtelen, semmiről sem tehet. Ő egy élő lény, akinek lelke van, s akit nincs jogunk megfosztani az élettől. Az ide vonatkozó katolikus értékrend - hitem szerint - egyetemes emberi értéknek tekinthető, nélküle talán már élet sem volna a földön. Ennek alapján azok, akik bírálták a Szent- atyát'a kijelentései miatt, valójában megdicsérték őt. Mert ha igaz az, hogy az erőszakot mindannyian elítéljük, akkor az erőszakos halált is el kell ítélnünk. Közeleg a karácsony. Mit jelent ez az ünnep a püspök, és mit Frantisek Tondra magánember számára? Azt is mondhatnám, hogy sokkal több munkát. Ugyanakkor ezt a csodálatos ünnepet ugyanúgy várom, mint a többi ember. Ilyenkor mindig visszaemlékezem a családban eltöltött ünnepekre, szüléimre, testvéreimre, s azokra a helyekre, ahol szolgáltam. Gyönyörű, meghitt karácsonyokat töltöttem például Árvában. Ma is magam előtt látom azokat a híveket, akik sokszor órákat törtettek a hóban, lámpással a kezükben, hogy részt vehessenek az éjféli misén. Mint a szentjánosbogarak, ereszkedtek alá a domboldalon, míg a havas csendben zengett a harangszó. Mi jut eszébe a gyermekkorról, a családról? Nagy családból szármázom, tizenegyen születtünk, tízen éltük meg a felnőttkort, most kilencen élünk, a többség felsőfokú végzettségű. Édesapám ács volt, édesanyám pedig a gyerekeket nevelte, és a háztartást látta el. Ha most összejön a család, közel százan vagyunk. Később, a pozsonyi teológia elvégzése után több helyen szolgáltam, a leghosszabb ideig a zázrivái plébánián, de mindig szeretettel gondoltam haza, akkor is, amikor a szüleim már elmentek. Hogyan élte meg azt az időt, amikor az egyházat üldözték? A sztálini időszakban még nem voltam lelkész, hiszen 1962-ben szenteltek pappá, így csak a lelki elnyomást éltem meg. Ezt igyekszem elfelejteni, mert megbocsátottam mindenkinek, akik tudatlanságból vagy akár akarattal is bántottak. Kellett az az időszak is, hogy megerősödjünk a hitünkben. Ma már persze hihetetlennek tűnik, hogy abban az időben ha a szomszéd plébánián kellett helyettesítenem vagy kisegítenem, azt a járási egyházügyi titkárnak jóvá kellett hagynia. Érdekes időszak volt, de hála az Úrnak, már a múlté. Hogyan él ma egy katolikus püspök Szlovákiában? Nagyon sok a dolga. Érdekes módon éppen a szabadság az okozója annak, hogy megszaporodott a munka, hiszen sokkal több az apostoli szolgálat, mint azelőtt volt. A napi munka mellett még erkölcstant oktatok itt, a teológián. Most, hogy a püspöki kar elnöke lettem, az előbb említett szolgálat mellett hetente utazom Pozsonyba, hogy ezt a munkakört is tisztességgel elláthassam. A napi szolgálat közben viszont a káptalanomban rengeteg hívőt ismerhettem meg, és ez erőt ad megbízatásom teljesítéséhez. Mit üzen a katolikus püspöki kar elnöke a magyar híveknek ilyenkor, karácsony közeledtével? Amikor megszólítom az embereket itt, Szlovákiában, akkor minden jó szándékú emberhez szólok, így természetesen a magyarokhoz is. Azt kívánom, hogy legalább a karácsonyt szeretet- ben és megértésben töltsük el. Mondom ezt azért, mert korábban, a kommunizmus idején nem kerültek a felszínre ilyen torzsalkodások, amilyenekről különösen a közelmúltban hallani lehetett. Tudjuk mindannyian, hogy ezeket az antagonisztikus ellentéteket inkább a politikusok, mint a közemberek szítják, ezért most, a harmadik évezred küszöbén inkább hozzájuk szólok, hogy nemesebb lélekkel, szeretettel megtelő szívvel nézzünk szembe ezzel az új kihívással. Nemzetiségtől függetlenül éljünk úgy, mint egy nagy család, hogy ne kényszerek hatására, hanem szívünkből fakadóan segítsük egymást. Karácsony és újév kapcsán pedig köszöntőm a Szlovákiában élő magyarokat, és Isten áldását kérem rájuk. Megjegyzés: a püspök úr nyilván nem rendelkezik pontos információkkal, hiszen dokumentumok vannak arról, hogy a rendszerváltás óta a szlovákiai magyar katolikus hívek több esetben is kérték a magyar püspökség felállítását. Harmincezer aláírással ellátott kérvényt nyújtottak be Sokol érsek úrhoz, és 50 ezer aláírással ellátott kérvényt juttattak el egyenesen a Vatikánba.
