Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-19 / 29. szám

2000. július 19. 5 Riport - Hirdetés Néhány helyen változatlanul megmaradt a vudu mágia. Részletek Carol Beckwith és Angéla Fischer nagy vihart kavart könyvéből Hol rontotta el a civilizáció embere ? A férfi mellkasának súlyos zúzódásokat kellett volna szenvednie ek­kora csapásoktól. A togói evek úgy hiszik, hogy iste­ni irányítás alatt egy vudu szel­lem szállja meg őket. A nyugat-af­rikai Rabszolga-partról származó vallás új erőre kapott szerte az Újvilágban, főleg Haitin. A ha­gyományőrző evék közt javarészt változatlanul meg­maradtak a szoká­sok - izgalmas szer­tartásokkal idézik meg isteneiket, hogy köszönetét mondjanak nekik. Tatavi Heduvou papnövendék te­hénfarok legyezőjét rázva megkezdi mindennapi ritu­áléját a Togo fővárosától, Lömétől nem messze fekvő sékói vudu kórházban. Goudjo Hedu­vou, a kórház Gabara szentélyé­nek őre megragadja Tatavi kezét, és tartja, amíg a papnövendék transzba esik. Aztán együtt neki­látnak Gabara - gint ivó, parfüm- szagú istennőjének - megidézé- séhez, hogy egy megtört szívű nőt meggyógyíthassanak. Carol Beckwith és Angéla Fischer ott jár közöttük, könyvet írt az életükről, és részletesen mutatják be a vudut az African Ceremonies and Rituals c. könyvükben: „Egy barátunk vezetett el minket ebbe a kórházba, amely a hagyo­mányőrző evék közt Togo déli és Ghána délkeleti részén komoly hírnévnek örvend, ugyanis a kór­házbeliek a leprától kezdve a pa- ralízisig mindent meg tudnak gyógyítani. Meglehetősen sok bo­rókapálinkát kellett feláldozni, hogy bejuthassunk ebbe a miszti­kus világba - a vudu istenségek­nek ez a kedvenc italuk. De a fő­pap által az istenek végül pártfo­gásukba vettek bennünket. Meg­kezdődött beavatásunk a vudu tradíciók rejtelmeibe. Mielőtt idejöttünk volna, sok más emberhez hasonlóan mi is azt hit­tük, hogy a vudu haiti találmány. Valójában ez a vallás Ny ugat-Afri­kában alakult ki, itt ne­vezték vudunak. A ha­gyomány Amerikában számos más néven ma­radt fenn: Haitin vodou, Brazíliában candomblé, Jamai­cában pedig obeah. A „vudu” szó a ionoknak, az evék rokonainak nyelvén szellemet jelent. A hívők szerint az életünket és az egész vi­lágot láthatatlan erők irányítják. Nyugat-Afrika 2,5 milliós évé la­kosságának legtöbbje ájtatos hí­vő. Tanúi lehettünk, ahogy Tatavi pszichés receptet kapott Gaba- rától a szerelmi bánatban szenve­dő nő számára, aki időközben kint várt nyugtalanul. Ezek után szerettünk volna még többet megtudni erről a gyakran félreértett vallásról. John Agbeve évé barátunk a következőt java­solta: „Ha meg akatjátok tapasz­talni, milyen is a vudu, menjetek el a Kokuzanra!” A cukrozott homokkal borított kokuzani táncos Flimani Koku is­ten tiszteletére transzba mélyed a Ghána partvidékén fekvő Aflao közelében. Lüktető dobok köszöntöttek min­ket, ahogy legyalogoltunk a hosz- szú homokos úton, amely arra a part menti tisztásra vitt minket, ahonnan a Kokuzan hangjai jöt­tek. A környékbeli falvakból több száz hívő hagyta el szalmakuny­hóját, hogy megjelenjen a min­den harmadik év májusában megrendezendő hétnapos ünne­pélyen. Ilyenkor hullámzó tánc­cal, lelkes énekléssel, állatvérál- dozással hódolnak Flimani Kokunak, a gyógyítás istenének. Flimani Koku imádata mintegy száz éve kezdődött itt, amikor az évé ősök Beninből Aflaóba hoz­ták az isten fétisét - egy nagy lo­pótököt, melyben tizennégy szent kés található. Most egy pap őrize­tében végighordozták az egész arénán az ereklyét. De a mi figyelmünket egy meg­szállottság szélén lévő férfi kötöt­te le. Famozsárt ragadva a földre vetette magát, és a tálat a mellére szorította. Hirtelen négy ember belecsapott egy mozsártörővei a mozsárba (baka)- Azon tűnőd­tünk, hogy a férfi mellkasának sú­lyos zúzódásokat kellett elszen­vednie ekkora csapásoktól. Még­is, arrébb téve a mozsárt hirtelen felpattant, és sértetlenül folytatta táncát. Ennél is meglepőbb volt, amikor négy ember késeket húzott ki a lopótök fétisből, aztán az egyik fiú fején tartott csirkére szegezték őket. A csirke másodperceken be­lül lehanyatlott, és rövid rángató­zás után kilehelte a lelkét. Ezután a lopótökben megsütötték. A gyú­lékony lopótök egyáltalán nem kapott lángra. Hogy tudnánk megmagyarázni azt, aminek tanúi lehettünk? Se­hogy. A vudu hívőknek pedig nincs szükségük semmiféle ma­gyarázatra. A hit épp elegendő. Körülöttünk az összes, ünneplés­re összegyűlt hívő elképesztően fájdalmasnak tűnő dolgokat haj­tott végre: az egyik nő homokot szórt nyitott szemébe, egy férfi üvegszilánkokkal vag­dosta fel a hasát, még­sem vérzett, egy másik pedig tüzet nyelt. A közelünkben egy hí­vő - talán egy jam- gyökértermesztő vagy egy halászember - pattogó tűz fölött kézi munkával készített tő­röket forrósított. Az­tán egy másik ember az egyik kést a nyelvéhez érintette. Összerez­zentünk a döbbenetes látvány ha­tására. De ezután voltunk csak igazán meglepve, amikor a műve­let többszöri megismétlése után az illető nyelve még csak meg sem vörösödéit! „Az istenek óvnak minket” - ma­gyarázta Doavu Hayibor Atsivi, a Kokuzant vezető főpap. „Ők irá­nyítják cselekedeteinket, ők mondják meg nekünk, milyen gyógymódot alkalmazzunk, hogy ne érjen minket sérülés.” Még fiatal korában minden hívő egy vízből, gyökerekből és földi- mogyoróból álló keveréket fo­gyaszt, ami hitük szerint öreg ko­rukra védelmet nyújt a gonosz szellemektől. Doavu azt is el­mondta, hogy a főzet hatásának erősítésére a Kokuzanon részt vevők megtartják az isteni pa­rancsolatokat: az ünnepély előtt két hétig nem élnek szexuális élete, és nem esznek kecskehúst, továbbá mind tiszta szívvel érJ keznek. Egyre többet mozgolódtunk, ahogy a lüktető dobzene kezdett az éjszakába nyúlni. Szó sem volt itt semmiféle zombikról, tele­tűzdelt bábukról. Nem láttunk semmiféle rosszindulatú isten­ségnek bemutatott gonosz rituá­lét - habár tájékoz­tattak minket arról, hogy az istenek ké­pesek komoly bán- talmakat is okozni. Valójában olyan em­berekre leltünk, akik továbbra is kö­tődnek a földhöz, akik képesek ilyen odaadóan hinni, tel­jesen nyitottá téve magukat a megszállottság iránt, amely a hí­vők számára a legmagasabb tu­datállapot. Kívülállóként azon tűnődtünk: vajon mi hol rontottuk el?” Szó sem volt zombikról, teletűzdelt bábukról. A vallás új erőre kapott az Új- világban. Megrendelőink figyelmébe! Talán húsz zöldvonal is kevés volna ahhoz, hogy olvasóink zavartalanul hívhassák kiadónk terjesztési osztályát. Sok-sok olvasónk panaszkodik, hiába tárcsázza akár az ingyenes (0800-103-103), akár a „rendes” (582-38-307) számot. Általában az a telefonálók panasza, hogy szeretnék előfizetni az Új Szót és a Vasárnapot, de eddig nem kaptak csekket. Kérjük megrendelőinket, töltsék ki az Új Szóra, illetve a Vasárnapra vonatkozó - lapunkban többször megjelenő - megrendelőlapot, és küldjék be kiadónk lapterjesztési osztályára. Reményeink szerint már csak augusztusban kell külön befizetni az Új Szó előfizetési díját, szeptembertől az összeg a SIPO-számlán szerepel. A bonyodalmakért elnézésüket kérjük, megértésüket köszönjük. Gazdára talált a két Matiz és az Opel Corsa - előfizetői versenyünk fődíiai Előfizettek, autót nyertek Megrendelőlap Arra kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy akik eddig még nem kapták meg az Új Szó és a Vasárnap júliusi előfizetésére szolgáló pénzesutalványt, töltsék ki az alábbi megrendelőlapokat, és küldjék el a címünkre. Kiadónk címe: Grand Press a.s., Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 824 88 Bratislava 26. További információkkal kapcsolatban hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103103. Szükség esetén hívható még: telefon/fax: 07 58238326, telefon: 07 58238307. _ ......................................................................................................................7*4 Magánszemélyek részére: Vezetéknév, keresztnév .............................................................................................................................. Ut canév, házszám ......................................................................................,............................................... Ir ányítószám (PSC): ....................Község/város: ................................................................................... Te lefon: ................./......................................Inkasszó- (SIP0-) szám: ................................................ Me grendelem az ÚJ SZÓ című napilapot. □* *a kívánt lapot kérjük megjelölni Megrendelem a Vasárnap című hetilapot. I É* Gazdára találtak nyári olvasói-előfizetői versenyünk fődíjai. A Dunaszerdahelyi Daewoo-szalonban Slezákné Kovács Edit lapigazgató Écsi Zoltán, a Daewoo üzletvezetője és dr. Szabó Ottó közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyerteseket. A tűzpiros Matizt Orosz András vámosbalogi, a metálbarnát pedig Mitro György nagyidai előfizetőnk nyerte. A harmadik autót a dunaszerdahelyi Autó Pela Opel márkaboltban sorsolták ki Tóth József, az Autó Pela ügyvezető igazgatója közreműködésével. A párizsikék Opel Corsa tulajdonosa Adamcok Erzsébet oroszkai előfizetőnk. Aláírás: ........................... _« ?rr...................................................................................... Vállalatok, intézmények részére: Teljes név ................................................................................................................. Utcanév, házszám ................................................................................................ Ir ányítószám (PSC): ....................Község/város:............................................... Te lefon: .................../ ....................................Cégjegyzékszám (ICO):............. Ad ónyilvántartási szám (DRC): ...........................Bankszámlaszám: ........... Me grendelek......db ÚJ SZÓ című napilapot a 2000. év végéig (fél évre). Me grendelek......db Vasárnap című hetilapot a 2000. év végéig (fél évre).-* 4 Dátum, aláírás (pecsét):

Next

/
Thumbnails
Contents