Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-19 / 29. szám
Politika 2000. július 19. 3 Tisztelt Ház Nem elég a személycsere Ferkó Barnabás ____________ Mi ndenki tudja, hogy bajok vannak az egészségüggyel. Gondoljunk csak a gyógyszerellátás körüli problémákra, a gyógyszerhiányra, a készpénzzel való fizetés körüli huzavonára. És említhetnénk azt a levelet is, amelyet az orvosok szakszervezete intézett Romano Prodi úrhoz, az Európai Bizottság elnökéhez. Bár én ezzel nem értek egyet, mert látni kellene, hogy belső gondjainkat kívülről soha senki nem oldhatja meg. Ebben az esetben is érvényes a mondás, hogy itthon kell mosni a szennyest, és itthon is kell teregetni. Ahhoz, hogy megújuljon az egészségügyi rendszer, mindannyiunknak hozzá kell tennünk a magunk kis részét - állami vezetőknek, egészség- ügyi dolgozóknak és a betegeknek is. Nem ad hoc megoldásokra, hanem ésszerűen rendszerezett lépésekre van szükség, mivel be kell ismernünk, hogy eléggé lassan halad az egészségügy reformja. Több határozottság és rugalmasság kellene. Persze sok minden a gazdaság fellendülésének függvénye - az újabb pénzforrások felkutatása a biztosítási rendszer átalakítása. Az egészségügy megreformálása nehéz feladat, nagyon fontos állampolitikai döntésekről van szó, s ezek általában óriási regionális és politikai viharokat is előidéznek. Egészségügyünk elemzésekor nem kerülhetem meg a köztársasági elnök úr kezelése körüli bonyodalmakat, az irgalmatlan médiaháborút, a szenzációhajhászást, az egészségügyi dolgozók alaptalan kritikáját, az ország lejáratását. Orvosként nem szívesen mennék bele egy átfogó diagnosztikai, ill. terapeutikus elemzésbe, a körülmények beható ismerete nélkül ez nem lenne sem etikus, sem szakszerű. Úgy gondolom, kevésbé volt szerencsés a médiumok hozzáállása, egy-egy, a stressz hatása alatt kimondott szakorvosi információ félremagyarázása. Meggyőződésem, hogy minden szakmabeli, aki részt vett az elnök úr kezelésében, tudása legjavát nyújtotta, még ha úgy tűnt is, hogy a kezelés nem volt optimális. Csak sajnálni lehet, hogy a betegség által kialakult heveny szövődmények dramatikus posztoperációs lefolyást okoztak! Ám ez a betegség, lappangását és lefolyását illetően, a legalattomosabbak közé tartozik. Még ma is nagyon magas az elhalálozási indexe. Hála istennek, hogy az államfő állapota rohamosan javul. Milyen része volt a dolgok alakulásában a lemondott egészségügyi miniszternek, Tibor Sa- gátnak? Távozása - a helyzet ismeretében - hivatástudatának és felelősség- érzetének gesztusértékű megnyilvánulása volt. Szeretném remélni, hogy az új miniszter új elemeket vezet majd be munkájába. A puszta személycsere ugyanis nem elég, most már tetteibe van szükség, csakis elméleti síkon nem reformálható meg az egészségügy. Mint ahogy alkalmi pénzinjekciókkal sem. Konkrét lépések kellenek az egészségügyi hálózat kiépítése, kórházi rendszerünk átszervezése, az optimális kór- háziágy-rendszer, a gyorsmentőhálózat kialakítása, az új biztosítási rendszer, a gyógyszerpolitika stb. terén. Ha a betegellátást főleg a házi gondozásba akarjuk terelni és összpontosítani, akkor a kis kórházak és rendelőintézet-rendszerünk erősítésére kellene helyezni a hangsúlyt. Tudom, nem könnyű lépések ezek, és a mindenkori tárcavezetőnek általában a nagyvárosi egészségügyi intézetek jelentik a salto mortalét. Pozsony, Besztercebánya, Kassa. A szocialista megalománia fellegváraival még most is nagy bátorság ujjat húzni. Ugyanis ezekben a nagyvárosokban van a legnagyobb túltelítettség mind a személyzetet, mind az ágyak számát illetően. És mindig éppen ezekből a városokból indulnak ki a legnagyobb ellentámadások, politikai riogatások, amelyek általában visszavonulásra kényszerítették a minisztereket. Ha az új miniszter számára is tabu marad a túlméretezett és -telített intézményrendszer, akkor az egészségügy transz- formációját illetően nem vagyok optimista. Remélem, hogy kellemesen csalódom. Az MKP parlamenti frakciója minden ésszerű lépést támogatni fog. A szerző a parlament egészség- ügyi bizottságának tagja. Itthon kell mosni a szennyest, és itthon is kell teregetni. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) múlt heti loméi csúcstalálkozóján részt vevő állam- és kormányfők elfogadták az Afrikai Unió létrehozásáról szóló dokumentumot. Az okmány lényegesen alulmúlja Moamer Kadhafi elképzelését. Az Afrikai Unió megteremtését elsőként indítványozó líbiai vezető - az EU mintájára - ugyanis azt szerette volna elérni, hogy kiterjesztett jogkörökkel felruházott politikai entitást hozzanak létre, amely fölötte áll a nemzeti szuverenitásnak. TA SR/AP Bárdos Gyula: sokkal többet adtunk ennek a kormánykoalíciónak, mint amennyit az MKP választói kaptak Rossz a parlamenti munka szervezése Dömötör Ede felvétele Malinak István ____________ A nyári szabadságok előtti utolsó parlamenti tanácskozás július 3-án ért véget, s legközelebb szeptember 12-én ülnek ismét össze a honatyák. Erről kérdeztük Bárdos Gyulát, a Magyar Koalíció Pártjának frakcióvezetőjét. Annyira bonyolult a belpolitikai helyzet, a törvényalkotásban akkora a lemaradás, hogy a két hónapos és kilenc napos szünet irreálisan hosszúnak, túl nagy fényűzésnek tűnik. Valóban hosszú a szünet, de így döntött a parlament elnöke. Megvan erről a véleményem, nem tartom jónak a parlamenti munka szervezését, gyakran történnek a dolgok ad hoc módszerrel, pl. frakcióelnökként sem kapom meg a kellő információkat, másik tisztségemben, a házbizottság tagjaként is sokszor csak utólag értesülök bizonyos dolgokról. Szeretnénk, ha ősztől változás állna be a parlamenti munka szervezésében, a parlament irányításában a professzionalizmusnak kellene tükröződnie, mert most ez nincs így. Az MKP Országos Tanácsa június 24-én lényegében három hónapnyi időt adott a pártvezetésnek a koalíciós partnerekkel való megegyezésre az alkotmánymódosítással összefüggő, az MKP számára prioritást jelentő kérdésekben. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy majd szeptemberben széttárjuk a karunkat: sajnos, mindenki szabadságon volt, nem volt kivel tárgyalni? Nem tudom, közülünk ki ér majd rá arra, hogy lubickolással töltse az időt, tényleg nagyon kemény tárgyalásaink vannak és lesznek, és ha valaki el is megy szabadságra, csak a minimális időre teheti. Persze azt sem gondolom, hogy a nyári szünet alatt a többiek is állandóan tárgyaláskész állapotban lesznek, mint mi. Ha az említett prioritásokat nézzük: a nevesítetlen földek, a köz- igazgatási reform, az önálló kar kérdését, a kisebbségi vagy regionális nyelvek chartájának többször megígért ratifikálását illetően nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk. Tehát most jön a neheze. Véleményem szerint az MKP sokkal többet adott ennek a kormány- koalíciónak és ennek az országnak, mint amennyit az MKP választói kaptak. Mi tényleg azon vagyunk, hogy ez a koalíció stabil legyen, kibírja négy évig, de nem úgy, hogy e folyamatok során mindenütt alulmaradjunk, ne tudjuk érvényesíteni céljainkat. Azáltal, hogy az MKP több elképzelése a kormányprogram részévé vált, nekünk e program tejesítését kell felgyorsítanunk. Már tárgyaltunk az SDK-val, az SOP-vel, s kíváncsian várjuk, hogyan alakulnak a dolgok a baloldali kongresszus után. Természetesen az SDL régi-új vezetőségével is tárgyalóasztalhoz ülünk. Mindhárom koalíciós partnerünk pontosan tudja, hogy milyen elképzeléseink vannak. Az MKP június elsején tárgyalt az SDK-val, s Dzurinda akkor állítólag megígérte, hogy a kormány június 23-áig ratifikálja a nyelvi chartát. Ez pozitív jelzés lehetett volna a másnap összeülő Országos Tanácsnak. De Dzurinda ismét megszegte szavát. Dzurinda erre már a parlamentben is tett nyilvános ígéretet, akkor június végéről beszélt. Az akták egyik minisztertől a másikhoz vándorolnak, legutóbbi információim szerint Kukán külügyminiszternél van az ügy. Mi a kormányfő és a koalíciós partnerek tudomására hoztuk, hogy keményen számon fogjuk kérni a kormány- programban foglaltak és a nekünk tett ígéretek teljesítését. Dzurinda június elsején tudomásom szerint az önálló magyar karral kapcsolatban is tett ígéretet, szó volt arról, hogy a kormány belátható időn belül határozatot hoz az ügyben, és bizonyos pénzt is elkülönít e célra. Azóta másfél hónap eltelt, de a kormányban semmi sem történt. Tehát Dzurinda megint csak nem mondott igazat. A magyar kart illetően a kormányfő nem mondott olyan konkrét dátumot, mint a nyelvi charta esetében, de tény, hogy e téren is óriási késésben vagyunk, nem tudtuk elérni azt, amit szeretnénk. Az MKP elvárja, hogy a kormány teljesítse ígéretét, s az SDK meg az SOP is megígérte, hogy hozzájárul a megoldáshoz. Egyelőre várunk, de a mi türelmünk is véges, hiszen a kormányzati ciklus feléhez közeledünk. Ha most, ebben az évben nem sikerül lerakni az alapokat ahhoz, hogy a következő tanévtől történjen valami, a kormányzati ciklus zárószakaszában már biztos nem lesz meg hozzá a politikai akarat. Tehát egyrészt az idő szorításában vagyunk, másrészt látjuk a szlovák belpolitikai történésekben rejlő veszélyeket is. Partnereinket figyelmeztettük: nemcsak a mi türelmünk véges, hanem a választóinké is, az ő számukra kell eredményekkel bizonyítanunk, hogy érdemes volt a kormánykoalícióba belépni, érdemes a koalícióban maradni. Az előbb utalt arra, hogy minden türelem véges. Hol a vége? Nehéz tárgyalások előtt vagyunk, bonyolult a belpolitikai helyzet is, s mint ilyenkor általában lenni szokott, ismét felmerült a sajtóban az MKP kormányzati szerepének kérdése. Az sem jó, ha túlértékelik ezt a szerepet, de azokkal sem értek egyet, akik szerint minden rossz. Nem igaz, hogy minden téren rosszabb a szlovákiai magyarság helyzete, mint volt. És kijelenthetem: az MKP eddig egyetlen kérdésben sem hu- nyászkodott meg, nem árulta el a szlovákiai magyarság érdekeit. Ezt bizonyítani is tudjuk minden olyan esetben, amikor kenyértörésre került sor. Az tény, hogy nem sikerült áttörést elérni. De azt is szeretném elmondani, mert sokan elfeledkeznek róla: ha nem vagyunk a kormánykoalícióban, akkor nincs Mária Valéria híd, akkor a komáromi hajógyár ügye sem ott tartana, ahol tart, hiszen már teljesen reménytelen volt a helyzet. Sok mást is említhetnék, a kétnyelvű bizonyítványoktól az iskolatanácsokig; ezek ma már egészen természetesek, de nemrégiben még nem voltak azok. Mikor kaptak kulturális rendezvényeink annyi anyagi támogatást, mint az idén? Igen, a fő dolog még itt is hiányzik, el kell érni, hogy törvény rendelkezzen a kisebbségi kultúrák anyagi támogatásáról, hogy ha mi nem leszünk kormányon, a dolgok akkor is a rendes kerékvágásban menjenek. Semmiképpen sem tudjuk elfogadni az ideiglenes megoldásokat, az MKP célja, hogy a szlovákiai magyarok jogállását törvények garantálják az elkövetkező időszakokra is. Státustörvény Kárpátalja sokat remél November 30-áig az Országgyűlés elé kívánja terjeszteni a magyar kormány a határon túli magyarok jogállását szabályozni hivatott státustörvényt. Előkészítéséről és a kárpátaljai magyarságra gyakorolt hatásáról tartottak a múlt héten vitanapot a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen, a Fidesz és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében. Németh Zsolt államtitkár kiemelte: a törvény nem csak a határon túli magyaroknak jelent majd előnyöket, hanem Magyarország számára is, hiszen abból a felismerésből indul ki, hogy a határon túli magyarság léte komoly tőkét jelent az anyaországnak. A magyar politikus úgy vélte: Ukrajna nem tekinti diszkriminációnak azt, hogy Magyar- ország törvényben biztosít kedvezményeket a határain kívül élő magyaroknak, mivel Kijev is készül a külföldi ukránokról szóló hasonló jogszabály elfogadására. Kovács Miklós KMKSZ- elnök, az ukrán parlament képviselője, hangsúlyozta: a kárpátaljai magyarság nagyon várja a státustörvény elfogadását, és sokat is remél tőle, de - realista lévén - egyáltalán nem támaszt irreális elvárásokat. A honatya rámutatott: sajnálatos lenne, ha e törvény pártpolitikai csatározások célpontjává válna, mert ennek áldozatául eshet a kárpátaljai magyarság. A KMKSZ a státustörvény kapcsán úgy véli, nem azt kell eldönteni, hogy ki a magyar, hanem hogy kire terjedjen ki a hatálya. Olyan rendszert kell kitalálni - mondta -, amely automatikusan érvényesül az esetek több mint 90 százalékában, hogy csak igen kis részben kelljen elbírálni, ki essen a hatálya alá. Vitás esetek mindenképp lesznek, s ezek elbírálására olyan testületet kell létrehozni, amelyben a legitim kárpátaljai szervezetek és az egyházak képviselői vesznek részt.
