Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-15 / 46. szám

15 Sport 2000. november 15. Csaknem összeverekedtek, ki rúgja a 11-est; Romario gyorsabb volt Edmundónál Labdarúgás Az ezerarcú futball országa Tomi Vince Kávéország labdarúgása az euró­pai szurkoló számára még mindig mágikusan vonzó világ. Hiszen csodálatos dolog lehet, ha min­den csapatnak megvan a maga Rivaldója, Ronaldója vagy De- nilsonja, ha mindenütt varázslók bűvölik a labdát, és ha a lelátó­kon lengén öltözött szépségek szambáznak. A képzelődés és a valóság között azonban ég és föld a különbség. A hatalmas ország különböző szintű bajnokságai kö­zépszerűvé devalválják a meccsek színvonalát, a megzabolázhatat- lan sztárok gyakran sztrájkolnak, a durvaságokba átcsapó kemény­ség sokszor száműzi a pályákról a technikát, a szurkolók kíméletíen háborúskodást folytatnak egy­más ellen, s a csatatéren sérültek és halottak is maradnak. Brazília egyik legnépszerűbb klubja, a Vasco da Gama nagy gondba keverte magát, amikor tavaly decemberben Edmundo mellé leigazolta Romariót. Mind­ketten fantasztikus focisták, ezt nagyszerűen bizonyították a klub­csapatok januári világbajnoksá­gán. Ám csakhamar megmutat­kozott, ha két üyen egoista jellem találkozik egy csapatban, kicsi számukra a pálya. „Nem azért jöttem a klubhoz, hogy kitúrjak valakit, és már egy­általán nem Edmundót” - han­goztatta Romario a bemutatkozó sajtótájékoztatóján. Mindez azu­tán történt, hogy kirúgták a Flamengóból, mert a klubelnök­nek elfogyott a türelme, nem tole­rálhatta tovább Romario rendsze­res éjjeli kiruccanásait a riói kar­Romario, a fenegyerek áttáncolt éjszaka után gólokat szokott rúg­ni Archív A sok negatívum mellett akadnak látványos meccsek is a brazil bajnokságokban nevál királynőjének társaságá­ban. Igen ám, csakhogy a két du­dás szócsatái nyilt konfliktusba torkollottak. Antonio Lopes edző hol az egyik, hol a másik oldalra hányattatott, pingponglabdaként röpködött, aztán a bajnokság nyi­tómeccse előtt öt perccel minden­nemű lényeges előzmény nélkül elvette Edmundótól a csapatkapi­tányi karszalagot, és Romariónak adta. Ezt a szégyent nem tudta el­viselni a vad természete miatt Ál­latnak becézett Edmundo, és megtagadta a játékot. Büntetést kapott, két hónapig huzakodott a klubbal, azt akarta, hogy kapjon prémiumot a kihagyott meccse­kért. Elvesztette á csatát, kényte­len volt bocsánatot kérni. A Vasco hívei előre örültek, hogy a Palmeiras elleni döntőn gálaelő­adást láthatnak, hiszen Romario csúcsformában volt, hét meccsen tizenkét gólt lőtt, s Edmundo még növeli a csapat ütőképességét. A finálé azonban fiaskóval végző­dött. Nemcsak hogy nem passzol­ták egymáshoz a labdát, még a te­kintetük sem találkozott. A Vasco 4:0-ra kikapott, Romario pedig megsérült. Sokáig volt maródi, s ez alatt az idő alatt Edmundo szórta a gólo­kat. Hosszabb idő után ismét ta­lálkoztak, s csaknem összevere­kedtek, hogy ki rúgja a 11-est. Romario gyorsabb volt, és - ki­hagyta. Riválisa aztán nem kis gúnnyal ecsetelte a tévékamerák előtt, hogy ő volt kijelölve, egész héten gyakorolta a 11-es lövése­ket, de a „kis hercegünk azt csinál, amit akar.” Több sem kellett Romariónak, összeszorította fo­gait, és egy héten belül két talál­kozón hét gólt rúgott. Aztán hogy ne maradjon adósa riválisának, a bárjában, ahol a brazil futball hí­rességeinek karikatúrái díszítik a vécét, kifüggesztett egy Edmun- dóról készült festményt is, amint az ott ül az elillanó labdán, fölötte áll szigorú tekintetű exfelesége, az egykori modell, aki válás után szinte a bőrt is lehúzta az Állatról. Edmundo hiába követelte, távolít­sák el karikatúráját, nem járt sikerrel. Akárcsak korábban Zagallo. Romario bosszút állt korábbi klubjának el­nökén is. Fejébe vette, hogy a megalázó de­cemberi kirúgását nem hagyja annyiban, s az egykori csapata elleni meccsen fény­korához hasonlóan futballozott, a Vasco a mindent el­döntő utolsó összecsapáson Síi­re verte a Flamengót, Romario há­romszor talált a hálóba. És elkezd­ték támadni a Flamengo elnökét, az összecsapás után ezer és ezer szurkoló követelte a fejét. Azt még megbocsátották volna neki, hogy elküldte a fékezhetetlen labda­rúgót, de hogy a legnagyobb el- lenfélnek-ellenségnek adta el, az már szemükben halálos bűnnek számított. De nemcsak Rióban vannak elké­pesztő történetek, hasonló a hely­zet például Sao Paulóban is. A Palmeiras a dél-amerikai bajnok­ság alapcsoportjában a bolíviai Strongest fogadta, és 4:0-ra lesö­pörte a pályáról. De nem csak ez. Nevetségessé tette ellenfelét. Pél­dául a kapus Marcos a meccs alatt a fotósoktól kapott kávét iszogat­ta, jelezvén, hogy unatkozik. A visszavágón azonban már megfa­gyott a mosolya; a 3000 méter tengerszint feletti magasságban elfogyott a Palmeiras játékosainak szuflája, Marcos kapus négyszer szedte ki a hálóból a labdát. A hár­mas sípszó után a bolí­viaiak leültek a kezdő­körben, és mindenki szortyolgatta a kávé­ját. Hát üyen is a brazü futball. És olyan, hogy ha a Palmeiras-Co- rinthians derbin tekin­tetükkel ölni tudná­nak a játékosok, halot­takkal lenni tele a pá­lya. így csak a lelátón akadnak tragédiák. Előbb szam­báznak, aztán jön a „kemény rock”. Sokszor a játékosok pro­vokálják ki a szurkolókat. A Corinthians leghírhedtebb lab­darúgója Marcelinho. Egész hé­ten a felebaráti szeretetet hirdeti az újságokban, aztán a vasárnapi meccsen verekedést provokál, nem egyszer emiatt kellett félbe­szakítani a mérkőzést. A brazil drukkerok az ország legutálato­sabb futballistájának választották. Már többször. Hiába no, Futballországban ezer­arcú a labdarúgás. Marcos ka­pus a meccs alatt a fotó­soktól kapott kávét kor­tyolgatta. Bicskei csatárgondjai? Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott szövetsé­gi kapitánya már az Európa- bajnoki selejtezők során több­ször is elmondta: a csapat ge­rince megvan, a védelem adott, a középpályán csupán egy-két ember cseréje várható, ám a támadókkal kapcsolat­ban igen nagy gondjai vannak. Tavaly nem kevesebb, mint tíz játékost próbált ki elöl (emlé­kezetes, hogy például Horváth Ferenc még az Azerbajdzsán elleni, idegenbeli mérkőzésen szenvedett súlyos lábtörést), de igazából senki sem jelentett holtbiztos megoldást. Á fordu­lópontot az északírek elleni barátságos mérkőzés hozta, ahol a már felépült Horváth Ferenc góljával győztek 1:0 arányban a magyarok. Ezután következett a szaúdiak elleni összecsapás (itt is az egykori ferencvárosi csatár rúgta a magyar válogatott gól­jait), majd az osztrákok elleni - úgyszintén - barátságos ta­lálkozó, amelyiken Illés Béla volt eredményes. Ekkor már Bicskei Bertalan is úgy fogalmazott: Horváth Fe­renc már „megvan”, csupán mellé kellene találni egy ép­kézláb támadót, aki hozzá ha­sonlóan gólveszélyes. (Csak hogy érzékeltessük: 2000-ben a szövetségi kapitány a követ­kező játékosokat próbálta ki a litvánok elleni meccsig: Zavadszky, Nagy Tamás, Dom­bi, Klausz, Herczeg, Preisinger, Tököli). Mindeközben - szinte a kertek alatt - bizonyos Fehér Miklós a messzi Portugáliában, az FC Portótól az újonc Bragához szerződött, s megtörtént a cso­da: a magyar csatár a luzitán góllövőlista vezetője lett. Ez a tény természetesen Bicskei Bertalant sem hagyta hidegen - hogyan is hagyhatta volna s Kaunasban, mint a legjobb bűvész, elővarázsolta cilinde­réből a 21 éves futballistát. A játékos bizonyított, három gólt rúgott Padimanskasnak - így tehát, ha semmi nem jön közbe, minden bizonnyal a Fe­hér, Horváth Ferenc „álomcsa­társor” rohamozza majd az el­lenfelek kapuját. De azért a magyar NB I-ben játszókról sem szabad elfeledkeznünk, elég, ha csak a sokadvirág- zását élő, immár 12 gólnál tar­tó Vincze Istvánt említjük meg (a 33 éves támadó a dolgok je­lenlegi állása szerint tagja is lesz a Macedónia elleni barát­ságos mérkőzésre készülő ke­retnek), vagy éppen arról a Kabát Péterről szólunk, aki legutóbbi, látványos mester- hármasával egyedül „mattol­ta” a korábban remeklő Deb­recen védelmét. Rajtuk kívül mindenképpen említést érde­mel még az MTK-s Ferenczi, valamint az éppen a Hungá­ria kőrútról eltanácsolt Kenesei Krisztián, aki manap­ság a Győri ETO csapatában rugdossa a gólokat. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kez­deti nehézségek után megoldód (hat)nak Bicskei Bertalan szövetségi kapitány csatárgondjai, s a végén még a bőség zavarával küszködik. De ez már valóban kellemes probléma... Sport Plusz Bicskei Bertalan Archív felvétel Futballkaleidoszkop Marad a románok büntetése Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elutasította a Ceahlaul Piatra Neamt fellebbezését. A ro­mán együttest prostituáltak fel­ajánlása miatt egyéves nemzet­közi eltiltással büntették, amely a következő öt évben - az indu­lási jog következő kiharcolása esetén lép életbe. A klub vezetői a júliusi, Austria Wien (2:2) elle­ni UEFA-Intertotó Kupa mérkő­zés előtt kínáltak hölgyeket a francia játékvezetőnek és segítői­nek. Emiatt az európai szövetség a csapat meüett Florin Chivuletét, a prostituáltak fel­ajánlásában segédkező román bírót is egyéves eltiltással bün­tette. A román csapat Uletékesei, valamint Chivulete is azt állítot­ta, hogy a négy hölgy egy folklóregyüttes tagjaként volt az étteremben, s a francia játékve­zetők tévedésből hitték azt, hogy prostituáltak. Kártyázás kontra csapategység „Sven-Göran Eriksson, a júliustól munkába álló angol szövetségi kapitány első feladata a csapa­ton belüli széthúzás megszünte­tése lesz” - mondta Adam Crozier, az Angol Labdarúgó Szövetség (F.A.) igazgatója. A futbaüvezető szerint az október 7-én lemondott Kevin Keegan irányítása alatt a játékosok egy­mással rivalizáló csoportokba tö­mörültek, ami nemcsak erkölcsi­leg züllesztette szét az együttest, hanem a siralmas eredmények­ben is megmutatkozott. A Sun című bulvárlap arról írt: a válo­gatott morális helyzetét jelzi, hogy a futballisták gyakran kár­tyázással múlatták az időt az öl­tözőben, s a partik során egyesek akár 10 ezer fontot is vesztettek. Völler, a jelenlegi bálvány Rudi Völler, a válogatott szövet­ségi kapitánya és a Bayer Lever- kusen edzője napjaink legnép­szerűbb német fritballszeméíyi- sége. A Sport und Markt kölni piackutató intézet felmérése alapján az 1020 megkérdezett 57 százaléka őt tartja a német futball legideálisabb egyéniségé­nek. A sportolók és edzők siker­listája nagyon hosszú: az összesí­tésben, amelyben Völler a 4. he­lyezett, a háromszoros világbaj­nok Forma-l-es püóta, Michael Schumacher (73 százalék) vezet, őt öccse, Ralf (62) követi. A kép­zeletbeli dobogó harmadik foká­ra az olimpiai bajnok kerékpá­ros, Jan Ullrich (58) állhatna. Az első tíz között, de Völler mögött, más sztárok is találhatók a lab­darúgás vüágából: a 7. a Bayern München brazü támadója, Gio- vane Elber (42), a 8. Olivér Bier- hoff (41), az AC Milánban játszó válogatott csatár lett. Klubmentő szurkolók A skót másodosztályban szerep­lő, 122 éves Airdrie labdarúgó­klub hűséges és adakozó hívei­nek köszönheti fennmaradását. A végrehajtó 115 ezer fontot kö­vetelt a Premier League-ből hat éve kiesett csapattól, s a pénzt a szurkolók gyűjtötték össze. Figo Angliába vágyik „Ha elég erős motivációt érzek majd magamban, akkor még va­lamikor Angliában is játszani fo­gok. Korán kezdtem pályafutáso­mat, s a sportág jelenlegi helyze­tét látva nem biztos, hogy még néhány év múlva is futbaüozni akarok” - állítja Luis Figo, a Reál Madrid portugál labdarúgója. A világklasszis játékos a nyáron re­kordösszegért, 56,1 millió dollá­rért hagyta el az FC Barcelonát, s rövid ideig annak a lehetősége is fennáüt, hogy a spanyol főváros helyett a Manchester Unitedhez szerződik. „A kiváló atmoszféra, az emberek futballszeretete mi­att szeretnék Angliába igazolni. Azt viszont kétlem, hogy har­minckét évesen megtenném ezt a lépést. Huszonnyolc éves va­gyok, így rövidesen mindent el­dönt az idő. Múlnak az évek, már nem járok pályafutásom elején. Ha szezononként csak húsz vagy harminc mérkőzésen lépnék pályára, úgy még har­minchat évesen is futballoznék. Néha már a befejezésen gondol­kodom, mert annyira fáraszt a sok meccs. Ez a kérdés kislá­nyom születése óta még sűrűb­ben foglalkoztat. Nem szeretem, ha napokra el kell őt hagynom. A hosszú utazások alatt nagyon hiányzik a családom, a felesé­gem és a gyermekem.” /

Next

/
Thumbnails
Contents