Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-15 / 46. szám
Politika 2000. november 15. 3 Berényi József, a kormányhivatal régiófejlesztési osztályának igazgatója szerint nem lenne előnyös a kis megyék létrehozása Prioritásaikat a régiók határozzák meg Gaál László Nemrég készült el az a tanulmány, amely többféle szempontból elemzi a dél-szlovákiai járások helyzetét. A déli régiók a gyengébbek közé tartoznak, ezt tanúsítják a gazdasági mutatók és a munkanélküliség aránya is. Berényi Józseffel, a kormányhivatal régiófejlesztési osztályának igazgatójával arról beszélgettünk, hogy kínálnak-e valamilyen megoldást a régiófejlesztési tervezetek. Mi a helyzet Nyugat-Szlovákiával? Nagy gondot okoz az, hogy a nyugat-szlovákiai kerületek magyarlakta járásai hiába állnak ugyanolyan rosszul, mint Közép- vagy Kelet-Szlovákia déli járásai. A területfejlesztési támogatást ugyanis mindig kerületi szintű gazdasági eredmények alapján ítélik oda, ezekben pedig a déli járások specifikus helyzete rejtve marad. Például a Nagyszombati kerület eredményei messze jobbak, mint az Eperjesi kerületéi. A kerületen belül mutatkozó ellentétek rávilágítanak arra, hogy a déli járások itt is sokkal rosszabbul állnak, de mivel a kerületi eredmények megnövelik ennek a régiónak az adottságait és lehetőségeit, ezért a kerület déli régiói is elesnek az állami támogatástól, holott igenis megérdemelnék azt. Ennek tudható be, hogy a területfejlesztés szempontjából a támogatás körülbelül Nagykürtösnél leáll, és nem terjed tovább a Nyitrai vagy a Nagyszombati kerületre. Tehát a belső különbségek miatt leszakadó régiók eshetnek el a támogatástól. Ezért fontos az, hogy a területrendezéssel olyan egységek alakuljanak ki, amelyek homogénebbek, és megmutatják a régió tényleges erejét. Ez a közigazgatási reform előkészítői számára is fontos érvként szolgálhatna. Ismertették a tanulmányt a reformért felelős kormánybiztossal, hogy esetleg a területrendezésnél, a közigazgatási területi beosztásnál ezt figyelembe vegyék? Igen, a kormánybiztosnak elküldtük a tanulmányt. A keleti régióknak szánt, „Nagykürtösnél leálló” támogatásokon csak az állami támogatások értendők, vagy a külföldi támogatások esetében is érvényesül ez a szempont? A területfejlesztést érintő európai uniós támogatásokra is vonatkozik. A valós területfejlesztési uniós támogatás, amely a Phare- progamon belül valósul meg, szintén a keleti régióra összpontosul. A Sapard (vidékfejlesztési) program már jobban teríti a támogatását, bár még nem nyitott a pályázók számára. Az Ispa szintén egész Szlovákiára érvényes. Ilyen támogatásokhoz pályázat útján lehet jutni, ám köztudott, hogy a pályázati tervek megírása ma már szinte külön tudománynak számít. A kormányhivatal területfejlesztési osztálya tud-e ebben segíteni az önkormányzatoknak vagy akár a polgári szervezeteknek? Ebben is tudunk segíteni, de nem ez az ideális megoldás, hiszen nem ez az elsődleges feladatunk, és túl kevesen is vagyunk hozzá. Csak átmeneti megoldás lehet, ha mi segítünk egy pályázati projektumot megszövegezni, és valószínűleg ugyanez a helyzet a területfejlesztési minisztériumban is. A pályázatokat professzionalizált intézményeknek kellene elkészíteniük üzleti alapon, ami teljesen legális, az Európai Unió országain belül is így működik a dolog. Nálunk egyelőre néhány magánintézmény kezd erre szakosodni, ők foglalkoznak projektumok készítésével, vagyis a piac máris reagál az igényre. A kormány is elébe ment a probléma megodásának azzal, hogy 17 régiófejlesztési ügynökséget hoz létre, illetve továbbra is finanszírozza a már létezőket. Ezeknek az ügynökségeknek elsősorban a helyi önkormányzatokhoz, a vállalkozói kamarához és a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) egységéihez kellene kötődniük. Az ő feladatuk lenne, hogy kommerciális alapon megíiják a tervezeteket az önkormányzatok számára. Tehát úgy működne a dolog, hogy egy önkormányzat (vagy több ön- kormányzat közösen) kérvényt nyújtana be az ügynökséghez, melyben elmondaná: ezt szeretném építeni, ennyi pénzre lenne szükségem, tessék hozzá olyan pályázati tervet írni, amit az EU illetékesei el tudnak fogadni? Pontosan, az igénylő megfogalmazza az ödetet, és annak papíron való kivitelezését megrendeli az ügynökségtől. Végül is az ügynökségnek ebből kellene élnie. Mennyire érvényesül ez ma Szlovákiában? Vannak régiók, ahol már működik a dolog, de ennek nálunk igazi kultúrája nem volt. Szerintem az uniós tagság közeledésével egyre inkább felerősödik majd ez a fájta aktivitás. Az efféle támogatásokhoz mennyire szükséges a regionális önkományzatok, azaz a megyék létrehozása? Ugyanis sokszor elhangzott, hogy az EU-nak nálunk igazából nincs olyan partnere, amellyel az efféle támogatásokról tárgyalna, hiszen állami intézményeknek nem nyújthat támogatást. Nagyon fontos kérdés ez, szerintem is sokkal egyszerűbb lesz a regionális tervek kidolgozása, ha lesznek másodfokú önkormányzatok. Jó példa erre, hogy az uniós projektumok általában nagy költségvetésűek, legalább kétmillió eurós beruházásokról van szó. Jelen pillanatban nagyon komoly kooperációs készség kell ahhoz, hogy önkormányzatok társulása egy kétmilliós projektumot ténylegesen kidolgozzon, finanszírozzon és végre is hajtson úgy, hogy közben a társulás is működőképes marad. Ha pedig létezik majd egy másodfokú önkormányzat, amely nagyobb szervezeti egységben jogi alapon működik, akkor nem lenne szabad, hogy problémát okozzon a kétmilliós projektumok előkészítése és megvalósítása. Jelenleg állandóan arra kell ösztönöznünk az önkormányzatokat, hogy társuljanak, jegyeztessék be a társulásukat, és bizony sokszor nagyon bonyolult dolog ezeknek működése. Somogyi Tibor felvételei A majdani megyei önkormányzatok szintén üzleti alapon működnek majd együtt az említett régiófejlesztési ügynökségekkel, vagyis pénzért fogják megrendelni a tervezetek kidolgozását? Természetesen, bár nekik lenne lehetőségük arra, hogy maguk tartsanak fenn ilyen intézményeket, viszont ha már úgyis működnek majd az ügynökségek, egyszerűbb lesz, ha hozzájuk fordulnak. Ugyanakkor azt is el kellene mondani, hogy az Európai Unión belül sem kizárólag decentralizált országok léteznek, és ezek szintén tudnak meríteni az uniós forrásokból. Annak szintén megvan az intézményi háttere, hogy egy centralizált ország hogyan fordulhat a strukturális alapokhoz. Mivel egyelőre számunkra is fiktív dolog a decentralizálás, még nem tudhatjuk, mi lesz ennek az eredménye. A területfejlesztés is kényszerpályán mozog Szlovákiában, és csak úgy működhet, hogy a minisztérium a kormányhivatallal egyetértésben építi ki az intézményrendszereit. Foglaikoznak-e a régiófejlesztés konkrét irányaival? A szakvélemények szerint például az elektronikai ipart kellene fejleszteni, amely nem nyersanyagigényes, ugyanakkor a munkaerő rendelkezésre áll. A déli régiókban pedig különösen időszerű lenne a mezőgazdasági vagy terményfeldolgozó ipar fejlesztése. Ennek az a logikája, hogy minden csatlakozó országnak el kell készítenie területfejlesztési tervét. E terjedelmes dokumentum tartalmazza az országon belüli úgynevezett szektorális és regionális prioritásokat. A szektorális prioritásokat az egyes tárcáknak kell megszabniuk, a regionális prioritásokat pedig az egyes régiók maguk határozzák meg. Az egésznek a fő koordinátora a területfejlesztési minisztérium, a tárca teijeszti a dokumentumot a kormány elé, amely Brüsz- szelbe továbbítja azt. Tehát az anyag tartalmazza, mely ágazatokra kellene az országnak összpontosítania (elektronikai ipar, könnyűipar stb.), hogy munkát tudjunk adni az embereknek, illetve azt, hogy régiónként mire akarunk összpontosítani. Nálunk most zajlik ez a folyamat, a dokumentumnak az év végéig kellene elkészülnie, s szerintem a nyilvánosságra hozatala után még egy sor vitát fog kiváltani. Írország például a software-ipar révén könyvelhetett el óriási gazdasági fellendülést. Említette, hogy a regionális prioritásokat maguk a régiók döntik el. Milyen régiók? A kerületek vagy a járások értendők itt régió alatt, esetleg más módon határozzák meg ezeket? A kormány úgy döntött, hogy egy- egy régiót a kerületek csoportosításával határoz meg, az alulról jövő igények, vagyis a régiókkal való konzultáció alapján. Ugyanis ezeknek a régióknak a mi kerületeinknél nagyobb egységeknek kellene lenniük, s az államigazgatási szervek a ZMOS és a Harmadik Szektor Grémiumának képviselőivel folytatott megbeszélések alapján határozták meg őket. A keleti régiót a Besztercebányai, az Eperjesi és Kassai kerület, a másikat a Trencséni és a Zsolnai, a következőt a Nyitrai és a Nagyszombati kerület alkotja. Pozsonynak külön státusa van. A területfejlesztési minisztérium javaslatára a kormánytanács jóváhagyta a régiókon belül működő regionális igazgatási és monitorozási bizottságok létrehozását. Ezek kb. harmincöt fős bizottságok, amelyekben hozzávetőleg azonos arányban vannak jelen az államigazgatási szervek, az ön- kormányzatok, valamint a harmadik szektor, a vállalkozói szféra képviselői. E bizottságok hivatottak az egyes régiók területfejlesztési tervénekjóváhagyására, a tervben az adott régió gazdasági prioritásait is meghatározzák. Ha majd létrejönnek a megyei ön- kormányzatok, nekik is az előbb felsorolt régiókba kell tömörülniük? Ez attól függ, hogy mekkorák lesznek a megyék. Ha olyan nagyok lennének, hogy megfelelnének az európai uniós követelményeknek - azaz nyolcszázezer és egymillió kétszázezer között lenne a lakosság száma -, akkor ezek a megyék vennék át a tervezési folyamatot a regionális prioritások terén. Ha viszont a kormány mostani tervezete, vagyis a tizenkét megyéről szóló javaslat valósul meg, akkor hasonló helyzet állna elő, mint Magyarországon, ahol szintén kis megyék vannak, és ezeknek a megyéknek társulniuk kell, mint ahogyan nálunk most a kerületek társulnak. E területrendezési tervnek a kritikusai - jómagam is közéjük tartozom - úgy vélik: az Uyen kis megyék eleve azzal a problémával szembesülnének, hogy az európai uniós elvárásoknak megfelelően társulniuk kellene majd. Ilyen esetben megint csak el kellene dönteni, hogy hol legyen a székhely, a titkárság, és még sok hasonló problémát kellene megoldani. A magyar lakosság aránya az alábbi járásokban haladja meg a 10 százalékot Járás A lakosság száma A magyar nemzetiségűek száma A magyarok aránya %-ban Dunaszerdahely 109 345 95 310 87,2 Komárom 109 279 78 859 74,2 Érsekújvár 153 466 63 747 41,5 Galánta 92 645 38 615 41,7 Léva 120 703 38 169 31,6 Rimaszombat 82 112 36 404 44,3 Tőketerebes 100 520 33 191 33.0 Losonc 72 946 22 513 30,9 Vágsellye 54 159 21 754 40,2 Rozsnyó 59 059 21 434 36,3 Kassa-vidék 99 292 16 240 16,4 Nagykürtös 46 813 14 384 30,7 Nagymihály 104 003 13 758 13,2 Szene 49 868 11 893 23,8 Nagyrőce 41 765 10 256 24,6 A táblázat az 1991-es népszámlálás adatainak felhasználásával készült. A legnagyobb munkanélküliséget kimutató tíz járás közül hat dél-szlovákiai. Miben látja ennek okait? Az agrárágazat alul- fejlettsége, szerkezeti hiányosságai mindenképpen hozzájárultak a mai helyzet kialakulásához. Ebből következnek az élelmiszer- ipar szerkezeti problémái, s éppen ez az ágazat jellemző a déli régiókra. Hozzátartozik még az is, hogy a: előző kormányzatok igenis differenciált támogatási rendszert alkalmaztak, vagyis mind az ipari beruházások, mind a mezőgazdasági támogatások terén mostohán bántak a déli járásokkal. A területfejlesztés egyik alaptétele a belső egyensúlyok helyreállítása azoknak a régióknak a támogatásával, amelyek jelenleg a legrosszabb helyzetben vannak. Ilyen tekintetben a kormány már 1999-ben úgy döntött, hogy elsősorban a kelet-szlovákiai régiót fogja támogatni. Ebbe beletatozik az egész Besztercebányai kerület, különös tekintettel a déli járásokra, valamint az Eperjesi és a Kassai kerület. A területfejlesztés szempontjából a támogatás körülbelül Nagykürtösnél leáll.
