Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
2000. november 8. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Jegyzet Politikai prostitúció Molnár Iván _______ Va llási szekták. Képviselőik ott állnak az utcán. Felkeresnek otthonodban, munkahelyeden. Nem bújhatsz el, megtalálnak. Ellátnak hittel, világnézettel, üvözítő eszmével, szórólapokkal. Kihasználva az emberek tudatlanságát, elkeseredettségét, kilátástalansá- gát, a lelkiismeretükre próbálnak hatni. Most jött el az alkalom, hogy gyökeresen megváltoztasd életed. Hallgass ránk, fogadd el istenünket, mert csak így vár rád örök élet, mennyország és angyalok. Ha elutasítasz bennünket, sötétség, hideg, pokol vár rád. Az emberek többsége elutasítja a szektákat, a vallási fanatizmust, az egyetlen üdvözítő isten kizárólagosságát. Az utcán szemlesütve mennek el a szektatagok mellett. Otthon jól bezárkóznak, és nem nyitnak ajtót a kezükben fekete könyvvel csöngetőknek. Az agresszívab- bakat hangos káromkodással utasítják vissza, aztán elégedetten dőlnek hátra a karosszékben, arra gondolva, hogy őket nem fogták meg. Aztán bekapcsolják a televíziót, és szentírásként isszák a politikusok minden szavát. Azokét, akik mindenütt ott vannak. Képviselőiket ugyan nem láthatod az utcán, igazi istenekként egy hegyen barikádozták el magukat. Ott vannak azonban a televízióban, a rádióban, az újságokban, a tudatodban, az álmaidban. A lelkiismeretedre hivatkoznak. Ha demokrata vagy, ránk szavazol. Csak mi vagyunk képesek demokráciát, békét, jólétet teremteni, senki más. Ha szlovák vagy, ránk szavazol. Csak mi védjük meg nyelvedet, kultúrádat a cseh, magyar és a fennmaradó több száz nép fenyegetésétől. Ha magyar vagy, ránk szavazol. Csak mi védjük meg nyelvedet, kultúrádat, teremtünk egyetemet és autonómiát. A szekták tegnap, ma és holnap ugyanazzal érvelnek, ugyanazt az istent éltetik, és ugyanolyan hévvel próbálnak mindenkit megszerezni hitüknek. A politikusok többsége négyévente jó szektataggá vedlik át, és minél több hívet próbál szerezni, hogy feljuthasson a szent hegy kiválasztottjai közé és megfeledkezhessen híveiről. A szektatagoktól eltérően a társadalom nagy része négyévente rendszeresen bedől a mennyországot ígérő politikusoknak, akik elfelejtik hozzátenni, hogy a mennyországba csak nekik van belépőjük. Jegyzet Kompromisszum Szűcs Béla A kompromisszumkészséget a megegyezés alapvető követelményének tartják. Ennek elérése azonban bonyolult dolog. Többnyire azért sántít, mert mindenki a másik féltől várja az engedményt. Hogy az ellenzék és a kormánykoalíció közötti ellentéteket nehéz okos szóval kiküszöbölni, természetes, hiszen a hatalom a tét. De hogy a kormányzásra szövetkezett pártok képtelenek kialakítani nézetegységet, amely biztosítja az együttműködést, már a politikai primitivizmussal határos. Az utóbbi hónapokban egyre szembetűnőbbek Szlovákiában az ellentétek, melyek a kormány széthullásának veszélyét jelzik. A helyzet odáig fajult, hogy az MKP kénytelen volt megpendíteni kiválásának lehetőségét, ha a koalíciós társak nem teljesítik ígéreteiket. Erre a szlovák média és politikusok magyar- ellenes propaganda-hadjáratot indítottak, és azt szajkózzák, a magyarok képtelenek a kompromisszumra, meg akarják buktatni a kormányt. Kiagyalták a speciális szlovák kompromisszumot, amelyben csak a magyaroknak kellene engedniük. Közben etnikai elvekről, elma- gyarosításról, határrevíziós tervekről papolnak. Sajnos, a demokratikus elveket valló magyar pártnak és a választóknak ilyen zavaros körülmények között kell védelmezniük az igazságos kompromisszumok elvét. Már az európai struktúrákban is világosan látják, milyen „kompromisszumba” próbálják belehajszolni őket. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály - tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, RO.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisteijesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Papa, az én tárcámba mennyi zsebpénz jut majd a privatizációs bevételekből? Rajz: MS-Rencín Felülnézet Szlovákiai bumeráng Polák László A szakállas vicc szerint a bennszülött abba őrült bele, hogy vett egy új bumerángot, és el akarta dobni a régit. Van egy bumerángunk, amelyet nagyon szeretnénk mi, szlovákiai bennszülöttek eldobni. Talán nem fogunk beleőrülni, de ez nem olyan biztos. Azt hiszem, kicsit már unalmas mindaz, ami szlovák politika gyanánt Szlovákiában zajlik. Arról szól ugyanis majd egy évtizede nálunk a parlamentáris demokrácia, hogy visszajön-e, vagy nem jön vissza. Igaz, a kormánypalota lakói mindig úgy tesznek, mintha azért más volna a mi politikánk tárgya, azért - legyen kormányon bármilyen demokrata, liberális vagy baloldali - tessék-lássék vigyáznak a látszatra, azért produkálnak olykor-olykor közvéleményborzoló botrányokat, megrecsegtetik a koalíciót, ijesztgetve a jónépet, hogy szakad, szétesik, vannak, akik időnként ki akarnak lépni, s akadnak olyanok is, akik a miniszterelnököt akarják meneszteni. Ezek olyan események, melyeken aztán a sajtó elcsámcsog egy kicsit, aztán minden rendeződik, s minden kezdődik elölről, s a koalíció hajója békésen szeli a habokat tovább. Álviharok ezek, ártani igazán nem tudnak. Művi- harocskák egy pohár vízben. Mint a kisgyerek, amikor a félelmét leplezi, amikor este nem mer bemenni a sötét szobába, mert ott a farkas. Persze a jó pedagógiai érzékkel megáldott szülő ilyenkor nem néz be az ágy alá, a szekrény mögé, bizonyítandó, hogy nincs is ott ordas. A gyerekünk ettől majd még jobban fog félni, mert ugye ha az okos felnőtt a szobában farkast keres, akkor ott egyszer volt, vagy egyszer lesz. A mi koalíciónk, a mostani és az egykoriak is így vannak a félelemmel. Attól tartanak, hogy visszajön. Igaz, ennek a félelemnek volt azért némi alapja. Mert sötét szobában farkast ugyan csak a legritkább esetekben talál a legokosabb szülő is, ez a kormánypalotai félelem azonban megalapozott volt, mert ez a farkas már vagy háromszor visszajött. Igaz, aztán mindig sikerült egy kis időre száműzni erdei magányába, de csak egy kis időre. Gondolom, annak ellenére, hogy még egyetlenegyszer sem írtam le majd egy évtizedes félelmeink alanyát, annak a nevét, akiről az újkori szlovák politika szól, tájainkon mindenki tudja, kiről is van szó, ki az, akinek a visszajöttétől vagy vissza nem jöttétől függ a szlovák politikai élet. Aki immár kezd mítosz lenni, s akiről izmust is elneveztek már, persze attól mentsen meg bennünket az isten. Kicsoda ez, és honnan a fenéből jött? - kérdezi napjaink embere. Tudjuk persze, honnan jött, hisz mi magunk találtuk, illetve hát az évtized elején a mi akkori frissen termett politikusaink jöttek egyszer azzal, hogy belügyminiszternek pedig egy üveggyári üzemijogász lesz a legjobb. S lön. Az üzemjogász elkápráztatta az országot meg a világot a dumájával, nagyhangú, minden helyzetben beszélni tudó, minden helyzetről beszélni képes figura lett a bel- ügyek minisztere, s a honpolgár azokban a zűrös, demokráciateremtő időkben azt gondolhatta, biztonsága, élete a legjobb kezekben van, mert ez olyan, hogy megvédi egymaga mindenki ellen Szlovákia minden polgárát. Aztán egyszer, szinte észre sem vettük, a nagyhangú üzemjogász lett a miniszterelnök. Persze, most mintha kezdené a kétéves ellenzékiség kikezdeni az oroszlán erejét, mintha kézdené felőrölni energiáit. Hát igen, az ellenzékiség tud fárasztó is lenni, igaz, hogy ő azzal a szilárd elhatározással folytat ellenzéki politikát, hogy egyszer mindenért megfizet. Mert hívei már nem viselik ilyen hősiesen az ellenzékiséget, van közöttük, akit jelenleg üldöz öt földrész rendőrsége, s olyan is, aki kést emel kilencéves gyermekére. Szóval legyen elég annyi, hogy a még ma is harminc százalékot magáénak tudó mozgalom idegeit kezdi kikezdeni az ellenzékiség - úgy látszik - keserű kenyere. Tudták ők ezt a legutóbbi választások előtt, sejtették, ha nem nyernek, akkor szinte biztos, hogy végük. Ezek a mi reményeink, mert a harminc százalék az továbbra is nyomasztó harminc százalék. A bumerángot sikerül olykorolykor eldobnunk, ám ha visz- szacsapódik, dupla erővel vág bennünket kupán. Ez tehát a szlovák politika fő témája, az eldobott bumeráng elől próbálunk elhajolgatni, ám nem biztos, hogy ez mindig sikerül. Lehet, hogy most. Lehet, hogy most? Bízunk benne, mert tikár a kisgyerek a sötét szobában, félünk a farkastól. S még az a jó, hogy félelmünkkel nem vagyunk egyedül, velünk fél egy kicsit Európa is. Egyedül félni mindig nyomasztóbb, mint társaságban. Igaz, ha visszarepül a bumeráng, az bennünket fog eltalálni. Olvasói levél Mikor jön el az igazság pillanata? Nemrégiben egy ismert magyar újságírótól hallottam a következő érdekes kijelentést: „Ne gondoljuk, hogy itt van már az igazság pillanata, amikor a gazemberek hosszú, tömött sorokban kivonulnak a közéletből.” Hogy megállapítása mennyire igaz, azt látjuk a mindennapi politikai és gazdasági életben. Sajnos, ennek megtapasztalásáért nem kell a szomszédba mennünk. Gondoljunk csak a rövidesen megvalósuló referendumra, amely kimondottan a hatalom visszaszerzésére irányul. Célja, hogy hosszú, tömött sorokban vonuljanak be a közéletbe azok, akik miatt Európa megvetett, tékozló fiai lettünk. Természetesen, akiben csöppnyi éleslátás és felelősségérzet van, nem vesz részt rajta. De nemcsak az ellenzékben, a kormánypártokban is megtalálhatók, akiknek abban a bizonyos pillanatban tömegesen kellene kivonulniuk. Saját környezetünkben is van rá példa elég. Nemrégiben olvastam az Új Szóban a pozsonyeperjesi szövetkezetről, amelyet az állítólagos több milliós veszteség miatt fel kell számolni. A cikk szerint a dolgozók hiszik is, meg nem is. Itt s az ehhez hasonló több száz esetben vajon eljön-e az igazság pillanata, és mikor? Egyszer bizonyosan eljön, csak az a fontos, hogy legyen, aki emlékezetében tartja, s a nyilvánvaló gazemberségek ne évülhessenek el. Az elmúlt rendszer szánalmasan kopár lelkiségű, jelentéktelen figurái nem hogy kivonulnának a közéletből, hanem foggal-körömmel kapaszkodnak (természetesen, ha vannak ostobák, akik hagyják őket) mind feljebb és'feljebb a társadalmi szamárlétrán. Magától értetődően megtagadták bolsevik múltjukat, s ma már legkevesebb a negyedik politikai párt aktivistái a rendszer- váltás óta. Jelen vannak az ön- kormányzatokban is, aminek következményeként a harmadik évezred küszöbén, az adófizetők pénzéből élő alkalmazott cinikus vigyorgással meg meri mondani az őt bíráló képviselőknek, hogy kár a gőzért, úgyis az lesz, amit én akarok. Összegezve a dolgot, tényleg nem jött még el az igazság pillanata. De látnunk kell, hogy legnagyobb részben rajtunk múlik, akarjuk-e igazán. Mert már régen megszabadulhattunk volna e kellemetlen jelenségtől, ha nem lenne mindig egy kis csoport, mely vagy félrevezethető, vagy egy tál lencséért megvásárolható. Bizakodunk, hogy ezek a csoportok rövidesen eltűnnek a könyörtelen történelmi süllyesztőben, s ebben a kis országban sem egyedül a Magyar Koalíció Pártja fog küzdeni a demokratikus társadalmi rend kialakításáért, hanem melléjük áll egyszer az összes, európai távlatokban gondolkodó politikai erő is. Reméljük, hamarosan hosszan kígyózó, tömött sorokat is láthatunk majd... Sárközi János, Szentpéter
