Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
Politika 2000. november 8. 3 Ján Langos, a Demokrata Párt (DS) elnöke: „Az együttműködésre való törekvés olyan érték, amely a pillanatnyi viszály fölött áll” Dzurinda nem játszik tisztességesen Malinak István __________ El nök úr, elég nehéz Önt utolérni, a parlamenti képviselők közül talán csak Önnek nincs mobiltelefonja. Nekem is volt, de úgy éreztem, túl nagy beavatkozást jelent az életembe. Szóval: nagyon zavart, ugyanis már kezdetben elkövettem azt a hibát, hogy nyilvánosságra hoztam a számomat. Elismerem, lehet a mobil hasznos is, ha csak akkor használjuk, amikor tényleg elkerülhetetlen. Az elektronika nem helyettesítheti a közvetlen, meghitt beszélgetést. Egyszer egy angol úr azt mondta, az nevezhető politikusnak, aki egészséges, rengeteget bír dolgozni és szereti az embereket. Szerintem ez utóbbi abban is megnyilvánul, hogy az emberek szívesen találkozzanak. Pártjának júniusi eperjesi kongresszusán Ön azt mondta, hogy az elkövetkező időszakban a kereszténydemokratákkal (KDH) és az MKP-val kell koalíciós tárgyalásokat folytatniuk. Az MKP viszonylatában ez még mindig időszerű? Természetesen, ez nem csak pillanatnyi érdek. A DS politikájának gyökereit november 17- hez, a szlovákiai demokrácia újjáépítésének első éveihez köti. Természetes szövetségeseink közé tartozott akkoriban a Független Magyar Kezdeményezés, amelynek tagjai a VPN listáján is szerepeltek. Ez a fordulat utáni első szövetség bevált, hasznosnak bizonyult, és ezt folytatjuk, annak ellenére, hogy a magyar pártok egyesültek. E jó tapasztalatok, az államalkotó politikában szerzett jó tapasztalatok folytatódnak. Sajnálom, hogy a magyar pártok és a mai MKP egy része is a magyar nemzeti kisebbség képviseletében is politizál, de elmondhatom, hogy az MKP egésze államalkotó politikát folytat. Nizríansky úr, aki az Ön pártjának tagja, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a tizenharmadik megye ügye megronthatja a DS és az MKP kapcsolatait. Én ezt nem hiszem. A kormánybiztos úr egyértelműen kijelentette, hogy a Demokrata Párt ellenzi Komárom megyét. Örülök annak, hogy a DS fővárosi politikusai előálltak a nagy pozsonyi megye ötletével, ahová a jelenlegi Dunaszerdahelyi járás is tartozna. Keressük a 13. megye miatt keletkezett feszültség csökkentésének módját, az ellenjavaslatnak ez a célja. Úgy gondolom, hogy figyelembe kell venni, milyenek vagyunk, milyen korban élünk. A Demokrata Párt az értékek pártja, számunkra az együttműködésre és megértésre való törekvés olyan érték, amely a pillanatnyi viszály fölött áll. A 13. megyére vonatkozó követelés azután született, hogy sorozatban elmaradt a kormány- program azon pontjainak teljesítése, amelyek az MKP javaslatára kerültek bele. Az MKP politikusai két éven keresztül a kormánykoalíció támaszának, ösz- szetartó erejének számítottak. E bonyolult koalíció két évét végigkísérő vitákban Bugár Béla kiállt Dzurinda mellett. Ennek ellenére, ha az MKP most, a választási időszak közepén mérleget készít, az nem lesz kedvező, akár a nyelvi chartát, akár a nevesítetlen földeket nézzük. Én ebből a szempontból megértem a magyar politikusokat is. Tényleg sértené a polgári elvet, ha az egyik megyében a magyar nemzetiségű polgárok lennének többségben? Tíz évvel a kommunizmus bukása után sem merném azt mondani, hogy itt mindenki érti, mi a polgári elv. Amit én az MKP szemére vetek: a kormány, amelynek ő is tagja, jóváhagyta a közigazgatási reform stratégiáját, beleértve az önkormányzati egységek számát is. A kormány az SDE berzenkedése ellenére 12 megyét hagyott jóvá, s ezután álltak elő a magyar politikusok a 13 megyével. Tehát mintha vissza akarták volna vonni korábbi beleegyezésüket. De a lényeg a 13. megye jellege, amely egyértelműen etnikai alapra épül. A hónapokon keresztül folytatott tárgyalások, viták után ezt nem tartom szerencsésnek, nincsenek sem racionális, sem politikai indokai, ez truccpolitika. Jó pár éve történt, hogy a parlamentben a szlovák politikusok közül egyedül ön szavazott úgy, ahogy a magyar képviselők. Amiért bizonyos körök Önt a szlovák nemzet árulójának is nevezték. Kellett ehhez bátorság? Ilyesmire nem is gondoltam. Az az érték, amelyre egy politikai döntés épül, számomra mindig fontosabb, mint a döntés lehetséges következményei. Az MKP és a DS jó viszonya közismert, viszont Bugár Béla a Domino Fórumban bírálta Önöket. Azt mondta, mit sem ér, ha a DS szavakban támogatja az MKP-t, a kulcsfontosságú szavazások során pedig úgy voksolnak, mint a többiek. Példaként a rossz nyelvhasználati törvényt említette, amely nem ment volna keresztül az Önök szavazatai nélkül. Nem értékeltük egyformán a nyelvhasználati törvényt. A törvény nem volt olyan, amilyennek a magyar képviselők szerették volna, de nem is volt annyira rossz. A legtöbbet, amit a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos törvények terén Szlovákiában csak el lehetett érni, ‘90-ben és ‘91-ben értük el, és minden azt követő változás már csak rontott a helyzeten. Ebben Bugár Bélának igaza van. Mégsem olyan jó a törvény, ha még az esküvői szertartásokat sem lehetne magyarul tartani. Dehogynem lehet. Nem tiltja a magyar szertartásokat és nem szankcionálja. Knazko miniszter szankcionálni is szeretne... Igen, vannak szlovákok, akik szívesen büntetnének, de szankciók még sincsenek. Váltsunk témát. A júniusi kongresszus óta cikkeznek a DS-en belüli széthúzásról, a Langos-féle „öreg” idealisták meg a Ludovít Kaník és Iván Miklós nevével fémjelzett fiatal pragmatikusok szembenállásáról. Leszögezném: nem az idealizmus és pragmatizmus között folyik a küzdelem, hanem az értékeket és az érdekeket képviselő politikusok között. Az értékek politikája a kommunistaellenes forradalommal kezdődött. A régi kommunista politika az érdekek politikája volt, és az, amit ma pragmatizmusnak nevezünk, megint csak az érdekek politikája, amely hatalmi, pénzügyi vagy vagyoni célokat követ. Számunkra, forradalmárok számára az érdekek politikája a november előtti időszakba való visszatérést jelenti, a hatalomért való küzdelmet, a lélektelen hatalomgyakorlást, gyakran erkölcstelen eszközökkel. Dömötör Ede felvételei Sokan tartanak attól, hogy a Kaník-féle szárny előretörése a DS értékrendjének, elvi politizálásának a végét jelentheti. Nem, itt nincs szó közlekedő- edényről. Amíg mi a pártvezetésben vagyunk, addig az értékek politikáját követjük, és vitatkozni fogunk azokkal, akik előállnak az érdekekkel. Mindig megkérdezzük, milyen érdekekről van szó, kinek az érdekei, milyen értékekre épülnek az érdekek. Nem tekinthető mindez a pártelnöki posztért folyó harcnak is? Önt júniusban nagy arányban leszavazták abban a kérdésben, hogy kihez tartozzék a médiapolitika, amely így az új alelnökhöz, Kaníkhoz került, így is lehet tekinteni a dologra. Azoktól, akik ott az érdekek politikáját próbálták érvényre juttatni, meg kellene kérdezni, hogyan képzelik el a jövőben a DS politizálását. Hozzá kell tennem, akkor közülük senki sem szólalt fel az általam és közvetlen munkatársaim által képviselt politika ellen. Az azóta eltelt fél év azt bizonyítja, hogy ez a politika sikeres. Az akkori szavazásra sokan úgy tekintettek, mint a jövő évi kongresszus előjátékára, ahol új elnököt választanak, s az Ön legnagyobb riválisaként Iván Miklóst emlegetik. Lehetséges, ha Miklós úr beszáll a küzdelembe. A ‘98-as választások után a DS- nek járó kormányposztot Önnek kellett volna megkapnia, de Dzurinda az Ön megkerülésével Iván Miklósnak felajánlotta az egyik alelnöki tisztséget. A koalíciós tárgyalások kezdetén felajánlottam a kijelölt kormányfőnek, Dzurindának a szolgálataimat, de ő ezt visszautasította. Tehát nem lehet azt mondani, hogy megkerült engem. De Ön volt a belügyminiszteri poszt egyik legesélyesebb várományosa. Igen. Az Ön egyik szívügye pl. a piszkos pénzek mosása elleni küzdelem, s az is tudvalevő, mennyire ragaszkodik e téren elveihez, a közélet tisztaságához. A DS-nek eddig nem is voltak ilyen ügyei, most viszont a Demokrata Párton belüli klientelizmusról, korrupcióról cikkezik a sajtó. Én ezt koholmánynak tartom. Az RM-Systém magáncég, s a parlament úgy döntött, hogy egyenjogú partnerként vehet részt más szubjektumokkal együtt az értékpapírpiacon. Elutasítjuk a vádakat, hiszen épp mi szavaztunk az ellen, hogy a jövő év közepéig meghagyják az RM-Systém számára korábban odaítélt kedvezményeket a kötvénypiacon. Hogy az olvasó számára ponto- sítsunk: Jozef Kojdát, a vagyonalap (FNM) elnökét, a DS tagját azzal vádolják, hogy az RM-Systémnek juttatta a vagyon- alapi kötvények kifizetésének licencét. Az RM-Systém pedig az Astea Rt.-n keresztül szorosan kötődik Kaníkhoz, az FNM korábbi elnökéhez, a DS mostani alelnökéhez. Nem rontja ez a párt hitelét, jó hírét? Mi az előbb említett szavazásunkkal bizonyítottuk, hogy mindez csak spekuláció. Ön júniusban azt mondta, hogy az SDKÚ célja a Demokrata Párt felszámolása. Még mindig így látja? Igen. Az SDKÚ célja minden olyan párt megszüntetése, amelyek önszántukból létrehozták az SDK-t. Ezt nem tartjuk tisztességesnek, s úgy vélem, hogy a kormányfő kihasználja a szlovák politikai életben elfoglalt domináns helyzetét. Vagyis: a politikai versenyben megsérti az egyenlő feltételek elvét. A politikus sosem mondja, hogy soha. Elképzelhető a jövőbeni együttműködés vagy koalíció az SDKÚ-val? Ebben a választási időszakban olyan kapcsolatokat akarunk velük fenntartani, hogy azok a jövőben ne tegyék lehetetlenné a tárgyalásokat a koalícióról, ha az mindkét pártnak megfelel. Egy időben szó volt a DS és a kereszténydemokraták fúziójáról is. A pártfúzió akkor időszerű, ha azonosak a programok, és az érintett pártok azonos politikai területet foglalnak el, vagyis ha egybeesésről van szó és nem arról, hogy kiegészítik egymást. A DS és a KDH a szimpatizánsokat, a programokat tekintve kiegészítik egymást. Szerintem a fúzió feltételei nem adottak, általa nem erősítenénk egymást. A KDH legutóbbi kongresszusán a két párt együttműködését stratégiai-szövetségnek neveztem, amely koalíciós formát is ölthet. Ami a népszerűséget, a preferenciákat illeti, a KDH-nak is, a DS-nek is gondjai vannak. Önöket előszeretettel nevezik liftpártnak, mondván: az egész tagság egyszerre befér a liftbe. A választási időszak közepén elég félrevezetőek az ilyen felmérések. A pártok jelentősége a választások közeledtével növekszik, és a választási kampányban tetőzik. De közben, félidőben az a politika a fontos, amelyet a párt különböző tisztségekbe került tagjai megvalósítanak. Sokaknak fáj, hogy a DS túl kicsi párt túl nagy gazdasági hatalommal: FNM-elnök, gazdasági miniszterelnök-helyettes stb. Csak három párt: a DS, a KDH és az MKP politizál aZ értékek mentén, csak ez a három vallja azt, hogy a hatalomnak nem a politikai elit érdekeit kell szolgálnia. Természetes, hogy ezért támadnak is bennünket. E három párt másképp politizál, mint a volt kommunisták és StB-sek, akik befolyást szereztek más pártokban. Egyébként a DS-nek nincs semmilyen gazdasági hatalma. A miniszterelnök-helyettesnek nincs reszortja, csak az eszméket, gondolatokat felügyeli, a törvény szerint csak koordinálja az ágazati minisztereket, akik pénz és vagyon fölött rendelkeznek. Az FNM-nek sincsenek eszközei, csak átmenetileg kezeli a nemzeti vagyont, a privatizálásról a kormány dönt. A hatalom a tulajdonos kezében van, ez pedig a kormány. Tehát ezeket a meséket, amelyeket a kommu- y nisták terjesztenek, a gyakorlattal kell szembesíteni. Kinek van gazdasági hatalma? Háromnegyed részben a már magánkézben levő kereskedelmi és vállakozói szubjektumoknak. Az állami vagyon fennmaradó részével az ágazati miniszterek rendelkeznek: az agrárminiszter, a gazdasági, a közlekedési és távközlési, a szociális és munkaügyi miniszter. És mindennek a margójára még megjegyezném: ma ezek a pragmatikus politikusok épp olyanok, mint a többi árucikk. Meg lehet őket venni. Csak az a kérdés, hogy mennyiért. Az érdekek politikája a november előtti időszakba való visszatérést jelenti. A pragmatikus politikusok épp olyanok, mint a többi árucikk. Meg lehet őket venni.
