Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

Sport 2000. november 2. Titoktartás közepette szétválás küszöbén a híres szombathelyi dobócsoport Portré Egymás ellen szurkoltak Szombathelyen robbant a bom­ba: a Dobó SE vezetői bejelentet­ték, nem gördítenek akadályt az elé, hogy négy versenyzőjük, a vi­lágbajnoki negyedik helyezett ka­lapácsvető Divós Katalin, az Eb­negyedik diszkoszvető Fazekas Róbert, az Eb-nyolcadik kala­pácsvető Annus Adrián és a húsz méter fölötti súlylökő Kiss Szi­lárd távozzék az egyesületből. Az, hogy a Németh-csoportban változás lesz, várható volt, hiszen az olimpiai kudarcot Németh Pál azzal magyarázta, hogy a ver­senyzők viszonya elmérgesedett, s önmagát vádolta azért, mert „nem tett rendet korábban”. A Dobó SE elnöksége először az edzővel tárgyalt, majd a Sydneyi megjárt versenyzőkkel vitatta meg a kialakult hely­zetet. Abban egyeztek meg, hogy az atléták november végéig vá­laszt adnak arra, hogy maradnak vagy más egyesület után néz­nek. Éppen ezért érte meglepetésként a ver­senyzőket a bejelen­tés, amely szerint na­pokon belül dönteni­ük kell. Arról, hogy mi okozta a csoporton belüli feszültséget, senki sem óhajt nyilatkozni, úgy vélik, az nem tartozik a nyilvá­nosságra. „Csak annyit érzek, hogy változ­tatnom kell - nyilatkozta Divós Katalin. - Hosszú ideje érlelődött bennem az elhatározás, és még most sem vagyok teljesen biztos abban, hogy helyesen cselekszem. Szerencsére van még időm, műtik a lábam, bőven lesz lehetőségem a gondolkodásra. Nagyon megvisel­nek a történtek. Végül is Pali bácsi­nak köszönhetem tizennégy év si­kereit, apámként tiszteltem, mégis úgy vélem, hogy lépnem kell. Ide­gileg teljesen kikészültem. Ez nem mehet így tovább.” Az eltanácsolt férfiak közül elő­ször Annus Adrián beszélt arról, miért döntött úgy, hogy távozik a csapatból. „Egyértelműen a cso­portban kialakult légkör az oka. Nagy eredményt így nem lehet el­érni, ez bebizonyosodott az olim­pián is. Konkrét indokot mégsem mondok, mert senki sem teregeti ki szívesen a családi szennyest. Azért nehéz döntenünk, mert Pali bácsi volt az, aki először kalapá­csot adott a kezünkbe, és tíz évig valóban úgy éltünk együtt, mint egy nagy család. Ezek után nem búcsúzha­tok sárdobálással. Az idő majd eldönti, hogy jól határoztunk-e, én azt hiszem, nincs más választásunk. Éppen Pali bácsi mondta egy­szer, hogy hiába edzünk keményen, ha az energiánk kilenc­ven százalékát fel­emésztik a feszültségek. Ha ketté­szakad a csoport, az mindenkinek jó lesz, annak is, aki megy és an­nak is, aki marad. Még semmi sem tiszta, de nyilván hamarosan az lesz, hiszen rövid időn belül el kell kezdeni az alapozást. Én tar­tom magam az egyezséghez, a hó végéig mindent alaposan át aka­rok gondolni, az okokról pedig, nem kívánok nyilatkozni.” Németh Pál edző roppant elkese­redetten nyilatkozott, de nem lá­Annus már látja a jövőt? tott más lehetőséget a feszültség kezelésére. „Sajnos, az olimpia előtt nem voltam elég erélyes. Pe­dig már akkor cselekednem kel­lett volna, hiszen a nyúl vitte a puskát. És összevissza lövöldö­zött vele. Mindenki lőtt minden­kire. A Dobó SE-ben korábban becsületes, tisztességes embere­ket neveltünk, s akinek ez nem tetszik, az elmehet. Nem azt mondom, hogy a távozni készü­lők becstelenek, de történtek fur­csa dolgok. Volt, amit csak egye­sek csináltak, volt, amit mind­annyian együtt. A legborzasz­tóbb az, hogy az olimpián egy­más ellen szurkoltak, sőt fogadá­sokat kötöttek egymás szereplé­sére. A részletek ránk tartoznak. Legyen elég annyi, hogy az ellen­tétek üzleti ügyekkel, tartozások­kal kapcsolatosak. Megrendült az egymásba vetett bizalom, kiala­kultak a szekértábórok. Ennek véget kell verni. Az máskor is elő­fordult, hogy valaki rövid időre megbolondult, de hamarosan rendbe is jött. Március óta azon­ban mindenki mindenkivel rossz­ban volt. Előbb tavaly nyáron kez­dődtek a feszültségek. Augusz­tusban, de azt a problémát az idő megoldotta. Idén viszont egy el­nökségi tagban is partnerre talál­tak, s kialakult a négyek bandája. Úgy vélem, jó, hogy gyorsan vá­lasztaniuk kell, hiszen azért ne maradjon itt valaki, mert másho­va nem tud menni, mert ha ló nincs, jó a szamár is. Annus Adriánnak az a meggyőződése, hogy tavaly a világbajnokság előtt én már márciusban meg­egyeztem arról, hogy nem ő, ha­nem a fiam, Zsolt indul Sevillá­ban. Ez egyáltalán nem igaz, s a mai rossz hangulatunk nincs is összefüggésben ezzel.” Az atlétikai szövetségnél sem re­pestek az örömtől, amikor érte­sültek az utóbbi napok szombat- helyi eseményeiről. „Letaglózott a hír, hiszen a magyar atlétika egyik bázisáról van szó - reagált Oros Ferenc, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) szakmai igaz­gatója. - Ha valóban olyan nagy az ellenségeskedés a csoportban, mint ahogyan látszik, már előbb lépni kellett volna. Csak erre a fe­szültségre azonban nem lehet rá­fogni az olimpiai kudarcot. Sajná­lom a történteket, de bízom ab­ban, hogy az alapozást a csoport már együtt kezdi el úgy, hogy egynél többen nem hiányoznak.” Nemzeti Sport „Nem búcsúzhatok sárdobálással.” Somogyi Tibor felvételei „Sajnos, az olimpia előtt nem voltam elég erélyes.” Vastaps a másodiknak Bárdosi Sándor hiába volt junior-világbajnok, hiába tartották a sportág legígé­retesebb tehetségének, az ország alighanem ezekben a sydneyi napokban ismer­te meg a nevét. Ráadásul a huncut tekintetű, vagány, jókat mondó fiú kis híján a legtöbbet érte el, amit spor­toló elérhet: majdnem olimpiai bajnok lett. Majdnem már sokan nyer­tek olimpiát, ennyire közel azonban kevesen voltak az áhított címhez. Bárdosi a török világklasszis Hamza Yerlikaya ellen alig több mint két perccel az első hat perc letelte előtt még 3:0- ra vezetett, ha a török nem egyenlít, nincs hosszabbí­tás, az ő nyakába akasztot­ták volna az aranyérmet. Nem így történt, de nézzük, miként alakult Bárdosi útja az ezüstig. A csoportban a svéd világbajnok Martin Lidberg ellen kezdett, pon­tot sem veszített, úgy lépett át rajta. Jött a közönségkedvenc ausztrál Olczak, no meg a technikai tus. A venezuelai Bartolozzi ellen meg sem izzadt, keddre bent volt a legjobb négyben. A szerdát hasonló lendülettel kezdte. Igaz, kis késéssel, mert előbb a ma­gyarok sérelmezték, hogy a norvég Fritz Aanes elleni elődöntőre valamelyik na­gyon okos illetékes finn bí­rót jelölt, majd a norvégok estek hanyatt, mivel a finn után egy románt akartak odaállítani. Vé­gül egy amerikai­ra esett a válasz­tás, de ennek nemcsak Aanes, hanem a magyar tábor is örült, a románról ugyan­is több rémtörté­net is keringett, minden, csak nem a barátunk. No, végül nagy nehezen nekive­selkedett a két 85 kilós, a szigo­rú norvég vagy tizenöt centimé­terrel magasabb volt a már ráné­zésre is rendkí­vül elszánt Bárdosinál, aki bravúros teljesít­ménnyel jutott a fináléba. Ott pe­dig Atlanta baj­noka, Hamza Yerlikaya várt rá. A török zseniről azt kell tudni, hogy már 17 éveden felnőtt Európa- és világbaj­nok volt, egyebek mellett Farkas Péter életét is meg­keserítette, igaz, Kismóni Jánostól kikapott a két év­vel ezelőtti, gávlei vb-n. Bárdosi most nem volt olyan mosolygós, mint délelőtt, pedig igazán rápi­henhetett az aranycsatára. „Gondoltam, a komolyabb ünnepléssel inkább megvá­rom a finálé végét” - je­gyezte meg az elődöntő után. Mivel döntetlenre állt a fi­nálé, hat perc után követke­zett a hosszabbítás, s itt sem született döntés. Mivel őt háromszor, míg a törököt csak egyszer figyel­meztették, a bírói döntés nem lehetett kétséges: Hamza Yerlikaya lett a kö­töttfogású 85 kg olimpiai bajnoka. Bárdosi a szőnyegre ro­gyott, majd összekapta ma­gát, kezet rázott Yerlikayával, megköszönte előbb a magyar, majd a tö­rök tábor buzdítását, végül ezüstös bánatában az öltö­ző felé vette az irányt. Magyar sportembertől ilyen szimpatikus, ennyire egyér­telműen rokonszenves vi­selkedést régen láttunk. Az Exhibition Centre össze­nyitott 1-es és 2-es csarno­kának hétezer nézője vas­tapssal búcsúzott tőle. Feldolgozás Futballkaleidoszkóp A Bayer nem engedi Rudi Völlert A Bayer Leverkusen vezetősé­ge nem engedélyezi, hogy az ideiglenes szövetségi kapi­tányként dolgozó Rudi Völler 2001. május 31. után is a Né­met Labdarúgó Szövetség (DFB) alkalmazottja marad­jon. Az eredetileg kijelölt vég­leges szakvezető, Christoph Daum pozitív drogtesztet kö­vető viharos távozása miatt a DFB azt szerette volna, ha a játékosként világbajnoki cí­mig jutó Völler marad a kis- padon. A klub viszont vezető­edzőként számít a szakember­re, így nem járul hozzá a szö­vetségi munka folytatásához. „Rudi Völlert 2003-ig köti szerződés a Bayer Leverkusenhez, így 2001. má­jus 31-én befejezi tevékenysé­gét a DFB-nél - jelentette ki Reiner Calmund klubmene­dzser. - Az Európa-bajnokság után segítséget nyújtottunk a szövetségnek, de ezt most senki sem várhatja el tőlünk. A DFB-nek elegendő ideje van, hogy új edzőt keressen. Paul Breitner „takarítást” sürget A Daum-ügy nyomán le kell vonni a szükséges következte­téseket, s ezek közé tartozik a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) felelős személyeinek távozása - hangoztatta Paul Breitner. A 49 éves egykori válogatott hátvéd szerint a német labdarúgás vezérkará­ban olyan emberekre van szükség, akik együtt élnek a korral, nem pedig egyik nap­ról a másikra „lötyögnek, és közben csak ostobaságokat csinálnak”. Breitner a DFB döntéshozói­nak szemére vetette, hogy jú­lius 2-án a válogatott jövendő szövetségi kapitányává jelöl­ték Christoph Daumot, holott már akkor komoly kételyek merültek fel a Bayer Leverkusen edzőjének életvi­telével kapcsolatban. Breitner szerint szakmai berkekben „tudtak róla, hogy Daumról kábítószeres híresztelések ke­ringenek”. Éppen ezért most mindazoknak venniük kell a kalapjukat, akik ennek isme­retében döntöttek a nyáron Daum jelöléséről. Név szerint is támadta Breitner a DFB ügyvezető elnökét (egyben az elnöki poszt várományosát), Gerhard Mayer-Vorfeldert. Megbékélés Katar és Marokkó között Marokkó és Katar békés meg­egyezéssel lezárta a két or­szág között több mint egy éve tartó futballviszályt, és ismét Dohába, illetve Rabatba küld­te hazarendelt nagykövetét. Az ellenségeskedés tavaly jú­niusban kezdődött, amikor a 2006-os labdarúgó-világbaj­nokság helyszínének megsza­vazása során Katar küldöttje Marokkó helyett a későbbi nyertes pályázóra, Németor­szágra voksolt. A rabati veze­tés ezt az arab összetartás el­leni lépésnek tekintette, és visszarendelte dohai nagykö­vetét, amire Katar a rabati nagykövet visszahívásával vá­laszolt. Az elmérgesedő viszály leg­utóbbi fejezeteként október elején Katar kiutasította az országból a marokkói televí­zió egyik munkatársát. Futballbotrány Nápolyban A Bologna elleni 5:1-es hazai vereség miatt feldühödött ná­polyi szurkolók egy kisebb csoportja összetűzésbe került a helyi rohamrendőrséggel. A nagyobb botrányt csak könny­gázhasználattal tudták meg­akadályozni, de tíz rendőr így is megsérült. Húsz huligánt letartóztattak. A Napoli ko­rábban az argentin világsztár, Diego Maradona vezérletével kétszer bajnok (1986-87, 1989-90) volt, míg egyszer az UEFA Kupát (1988-89) is megnyerte. Az utóbbi évek­ben az anyagi források apadá­sa az eredményekben is meg­mutatkozott, a csapat a leg­utóbbi két évet a Serie B-ben töltötte. A feljutás óta azonban eddig nem remekelt a dél-olaszor- szági együttes, sorrendben a Juventus, az Internazionale, majd most a Bologna győzte le.

Next

/
Thumbnails
Contents