Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
Lb 2000. november 2. A fiatalok hajnalban kelnek, és szinte az első dolguk, hogy kitakarítsák, edzésre előkészítsék a ringet, azaz a dohjót Vége a küzdelemnek, körön kívülre repül az ellenfél CTK-felvételek hogy vigyázzon a famíliára. Más fiatalok szintén a család nyomására döntenek a szumó mellett. Őket azonban egyéb ok vezérli. Például az, ha édesapjuk vagy a nagybátyjuk kiváló rikisi volt, vagyis rajtuk múlik, lesz-e folytatása a családi tradíciónak. E dinasztiák erőltetett kinevelése a XX. század első évtizedeiben vált divatossá, de hozzá kell tenni, a legtöbb ilyen eset nem járt eredménynyel. Viszont az is igaz - és ez korántsem elhanyagolható szempont - , hogy a nézők körében nagy népszerűségnek örvendenek az édesapjuk akaratának ily módon is engedelmeskedő versenyzők. Ahhoz, hogy a fiatalok egyáltalán bekerüljenek valamelyik csapatba, manapság három kritérium teljesítése szükséges. A jelölteknek minimum 173 centiméterre kell nőniük, legalább 75 kilót kell hogy mutasson a mérleg nyelve, amikor ráállnák, és persze az sem árt, ha egy kis izmot is felszedtek már, mielőtt leadták Volna jelentkezésüket. Nem mellékesen: a próbálkozóknak a Japán Szumószövetség vizsgáján is túl kell jutniuk ahhoz, hogy valamelyik istálló tagjai legyenek. Ha az illető felvételt nyert valamelyik istállóba, először is egy hat hónapos „kiképzésen” kell részt vennie, mely során elsajátítja a szumó legalapvetőbb mozdulatait. Az edzések korán reggel kezdődnek, a foglalkozásokat pedig a héja vezetőjén, az egykoron kiváló rikisin, vagyis az ojakatán kívül az idősebb csapattársak tartják. A nap azonban nemcsak a fárasztó gyakorlásokkal telik el, az újoncoknak a tanteremben is bizonyítaniuk kell: elsősorban történelmet, irodalmat, etikettet és kalligráfiát tanulnak. A fiatalok hajnalban kelnek, és szinte az első dolguk, hogy kitakarítsák, edzésre előkészítsék a ringet, azaz a dohjót. Ha ezzel végeztek, kezdődhet a bemelegítés, majd az edzés. Sietniük kell, tudniillik az idősebbek nyolc óra tájban már birtokukba veszik az edzőtermet. Igaz, az újoncok ott maradhatnak a ring mellett, hogy esetleg egy-egy, a későbbi karrierjük során hasznosítható mozdulatot ellessenek a nagy elődöktől. A takarítás mellett a bevásárlás úgyszintén a növendékek feladatai közé sorolható. És ha már bevásároltak, akkor a főzés is rájuk hárul... Az első étkezésre a reggeli foglalkozások után kerül sor, de a fiatalok csak akkor ülhetnek asztalhoz, ha az idősebbek már befejezték a falatozást. Vagyis igazán kemény az élet az istállón belül, leginkább a kezdők számára. De jegyezzük meg, ők is tudják, mire vállalkoznak, amikor felvételüket kérik valamelyik héjába. Kemény, férfias világba csöppennek, egy olyan világba, amely magában hordozza a bukás és a csillogás lehetőségét is. Akadnak olyanok, akik elbuknak, vannak, akik eljutnak egy bizonyos szintig, s vannak, akik egészen a csúcsig képesek menetelni. Feldolgozás A takarítás mellett a bevásárlás is a növendékek feladatai közé tartozik. „Dagadt, hájas ipsék viadala” - válaszolják az emberek, amikor arról kérdezik őket, szerintük mi az a szumó. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára szerint a szumó „a birkózás japán válfaja, a budó ága, amelyben a győzelmet az szerzi meg, aki az ellenfelet a szorítóból kidobta vagy kinyomta.” A legenda úgy tartja, réges-ré- gen a császári udvar visszhangzott a nehézsúlyú legények láb- dobbantásaitól, hiszen az uralkodó lelkes híve volt eme igencsak férfias sportágnak. A krónikák szerint az első hivatalos ösz- szecsapás a VIII. században uralkodó Szuidzsin császár szeme láttára játszódott le, s hiába volt Nominoszuke magassági fölénye, a 216 centiméterre nőtt óriásnak végül meg kellett hajolnia a nagyobb tudás előtt, így Taemanokehaját ünnepelhették mint a történelem első szumó- mérkőzésének győztesét. Kérdéses azonban, hogy mostanság az ő sikerét hirdetnék-e ki, tudniillik a beszámolók szerint Taema- nokehaja egy hatalmas, hátsó fertályra irányuló rúgással terítette le ellenfelét, s e megoldás napjainkban már a tiltott mozdulatok között szerepel. Bár mint említettük, sokáig a császári udvar adott otthont az ütközeteknek, az első nagy tornát egy templom udvarán rendezték. Hogy mekkora sikerrel, azt jelzi: a szumósok évszázadokon át ragaszkodtak ahhoz, hogy a császári udvaron kívül, templomok udvarán is megmé- rettesenek. Sőt, az sem volt ritka, valamelyik épülőfélben lévő szentély udvarán zajlott a viadal, mégpedig azért, hogy a nézők adományaikkal segítsék a templom felépülését. így a vallási és a császári környezet együttesen járult hozzá ahhoz, hogy a szumót manapság ilyen pompa és dicsfény övezi. Érdekeségnek számít: már a XVII. században bevezették a profi szumót. Mecénásokban nem volt hiány. Hogy kik voltak a szponzorok? Természetesen az akkori „felső tízezer” képviselői, a dúsgazdag földesurak, azaz a Egy hatalmas, hátsó fertályra irányuló rúgással terítette le ellenfelét. Tavaly Dejima (jobbról) volt a király, pedig milyen alacsony daimjók. A legjobb birkózók (rikisik) a támogatottság mellett szamuráj rangot kaptak, ezáltal harcostársaikhoz hasonlóan számukra is engedélyezték, hogy két karddal az oldalukon járjanak. Hozzá kell tenni, a rikisik az esetek többségében nem anyagi támogatásban részesültek, a földesurak ajándékokkal lepték meg patronáltjukat: a legtöbben egy gyönyörű, közönséges halandó számára megfizethetetlen köténnyel, a kesomavasival ajándékozták meg azokat, akiket kegyeikbe fogadtak. Hogy a szponzorálás lényege, vagyis a „kölcsönös segítség- nyújtás” nem maradt el, azt bizonyítja: a bevonulások során viselt kötényeken általában a daimjo családi címere díszelgett. Évente ezer és ezer japán fiatal jelentkezik a szumócsapatoknál. Érdemes megvizsgálni, miért. A legegyszerűbb válasz: mert szeretik ezt a sportot. Sokak számára az is vonzó lehet, ha ugyanazon héja, vagyis szumóistálló tagjának mondhatja magát, mint kedvence. Mások ugyanakkor nagy kihívásnak tekintik az egészet. Tudják, igen nagy erőpróba vár rájuk, s ha nincsenek is tisztában képességeikkel, szeretnének megmérettetni. Ha sikerrel járnak, azt természetesnek veszik, de ha nem, hatalmas csalódás érheti őket. Hisz képzeljük csak el, mit gondolhat magáról az a fiatalember, aki gyengének találtatott hazája nemzeti sportjában... Akadnak aztán olyanok, akik nem önszántukból választják ezt a pályát. Például azok, akiket édesapjuk küld el szumóiskolába. Ezek a fiatalok legtöbbször a szegényebb vidékekről kerülnek ki, olyan családokból, ahol a szűk környezetében munkát nem találó családfő nemegyszer arra kényszerül, hogy valamelyik nagyvárosban keressen magának munkát. A családok amúgy általában igen népesek, így az édesapának meglehetősen nagy gondot okoz, hogy eltartsa szeretteit. Mindenki számára megfelelő megoldást jelent, ha a fiú a szumóiskola tagjává válik. Egyvalakinek azonban nem adatik meg a lehetőség: a legidősebb legénynek kötelező otthon maradnia, Kemény az élet a japán szumóistállókban Továbbpasszoljuk Ferrari: Jean Todt bizonytalan „Nagyon szeretem az autósportot, de még nem tudom, hogy mit tegyek. Az biztos, hogy nem akarok folyamatosan úgy élni, ahogy az elmúlt néhány évben” - jelentette ki Jean Todt, az idei Forma-l-es világbajnoki sorozatban mindent megnyerő Ferrari csapatfőnöke. Az 54 éves szakember szerződése jövőre lejár az olasz istállónál, így hamarosan döntenie kell. Todt 1993-ban a Peugeot ralicsapatától igazolt a Forma-1 világába, s a többéves kitartó munka meghozta gyümölcsét: Michael Schumacher 21 év után szerzett ismét világbajnoki címet a pilóták között a Ferrarinak, s a csapat is megvédte tavalyi elsőségét. „Ez a kihívás végét jelenti, vagy legalábbis a terv végrehajtását. Életem egyik megnyugtató pillanata érkezett el. Azért jöttem a Ferrarihoz, hogy ezt megcsináljam, s boldog vagyok, hogy sikerült - fogalmazott Jean Todt. - Szeretem a nagy feladatokat, de van más is az életemben, s most kell egy kis idő ahhoz, hogy mindent megfontoljak. Körültekintő ember vagyok, szeretem óvatosan és jól végrehajtani elképzeléseimet. Azt akarom, hogy jól kezdjük a következő szezont, s majd aztán meglátjuk...” Lemondott a főszervező A túlzott bürokráciára hivatkozva lemondott Mihalisz Kakojannisz, a 2004-es athéni ötkarikás játékokhoz kapcsolódó kulturális események szervezőbizottságának elnöke. A Zorba görög film rendezőjeként világhírnevet szerző ciprusi szaktekintély úgy véli: képtelen megfelelően tovább dolgozni. „Egy-egy döntés előtt rengeteg olyan emberrel kell egyeztetnem, akiknek valójában fogalmuk sincs az olimpia kulturális programjáról. Nagyon sajnálom, hogy csak négy hónapig tudtam a szervezőbizottságban dolgozni” - nyilatkozott a 78 éves Kakojannisz, miután eljuttatta lemondó levelét Theodorosz Pangalosz kulturális miniszternek. A kormány sajnálkozását fejezte ki a távozás miatt: „Az egyik legsikeresebb emberünket veszítettük el. Fájó a lemondása” -jelentette ki Dimitrisz Reppasz szóvivő. Miután tavasszal napvilágot látott, hogy Athéntől a rossz szervezés miatt akár el is vehetik a 2004-es olimpiát, több poszton is változott az előkészületekért felelős bizottság összetétele. A Ferrari ünnepélyes fogadtatása A bolognai Marconi repülőtéren nagy tömeg várta a Forma-l-ben a konstruktőrök világbajnoki címét másodszor elnyerő Ferrari-csapatot. Az ujjongó tömegben sokan ugyanolyan piros parókában voltak, mint amilyenben Malajziában ünnepelték Schumacherék az idei abszolút sikert. A Maranello Ferrari Klub tagjai tortával és pezsgővel fogadták a csapatot, amelyből hiányzott a két sztár, Michael Schumacher és Rubens Barrichello, de ott voltak a mérnökök, szerelők és egyéb asszisztensek. A hét végén Maranellóban kétnapos győzelmi ünnepséget rendeztek. Stefano Garzelli, az idei Giro d’Italia profi kerékpáros körverseny győztese a Mercatone Unó csapatától a Mapei- QuickStep-hez igazolt, és így Bodrogi László klubtársa lett. Az olaszországi Coneg- lianóban rendezett gálán elhangzott bejelentés szerint Garzelli már hetek óta tárgyalt a Mapei képviselőivel, de csak most sikerült nyélbe ütni a megállapodást. „Bár sokan azt hiszik, hogy a Pantanival való ellentétem miatt hagyom ott a Mercatone Unót, ez nem így van. Számos dolog befolyásolta a döntésemet. Elsősorban az, hogy úgy érzem, a Mapeiban jobb eredményeket tudok elérni” - mondta a három éve hivatásos, 27 éves kerékpáros. A doppingbotrányba keveredett Marco Pantani és Garzelli a lapok szerint sokáig rossz viszonyban volt, de a két versenyző az idei Giro után látványosan kibékült. A Mapei gyengült is, mivel az orosz Pavel Tonkov (a Giro 1996-os győztese) a Mercury csapatához ment. Garzelli a Mapeiban folytatja
