Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

Lb 2000. november 2. A fiatalok hajnalban kelnek, és szinte az első dolguk, hogy kitakarítsák, edzésre előkészítsék a ringet, azaz a dohjót Vége a küzdelemnek, körön kívülre repül az ellenfél CTK-felvételek hogy vigyázzon a famíliára. Más fiatalok szintén a család nyomására döntenek a szumó mellett. Őket azonban egyéb ok vezérli. Például az, ha édesapjuk vagy a nagybátyjuk kiváló rikisi volt, vagyis rajtuk múlik, lesz-e folytatása a családi tradíciónak. E di­nasztiák erőltetett kinevelése a XX. szá­zad első évtizedei­ben vált divatossá, de hozzá kell tenni, a legtöbb ilyen eset nem járt eredmény­nyel. Viszont az is igaz - és ez koránt­sem elhanyagolható szempont - , hogy a nézők körében nagy népszerűségnek ör­vendenek az édesap­juk akaratának ily módon is engedelmeskedő ver­senyzők. Ahhoz, hogy a fiatalok egyálta­lán bekerüljenek valamelyik csapatba, manapság három kri­térium teljesítése szükséges. A jelölteknek minimum 173 centi­méterre kell nőniük, legalább 75 kilót kell hogy mutasson a mér­leg nyelve, amikor ráállnák, és persze az sem árt, ha egy kis iz­mot is felszedtek már, mielőtt le­adták Volna jelentkezésüket. Nem mellékesen: a próbálkozó­knak a Japán Szumószövetség vizsgáján is túl kell jutniuk ah­hoz, hogy valamelyik istálló tag­jai legyenek. Ha az illető felvételt nyert valamelyik is­tállóba, először is egy hat hónapos „kikép­zésen” kell részt ven­nie, mely során elsa­játítja a szumó leg­alapvetőbb mozdula­tait. Az edzések ko­rán reggel kezdőd­nek, a foglalkozáso­kat pedig a héja veze­tőjén, az egykoron ki­váló rikisin, vagyis az ojakatán kívül az idő­sebb csapattársak tartják. A nap azonban nemcsak a fárasztó gyakorlásokkal telik el, az újoncoknak a tanteremben is bizonyítaniuk kell: elsősorban történelmet, irodalmat, etikettet és kalligráfiát tanulnak. A fiatalok hajnalban kelnek, és szinte az első dolguk, hogy kita­karítsák, edzésre előkészítsék a ringet, azaz a dohjót. Ha ezzel végeztek, kezdődhet a bemele­gítés, majd az edzés. Sietniük kell, tudniillik az idősebbek nyolc óra tájban már birtokukba veszik az edzőtermet. Igaz, az újoncok ott maradhatnak a ring mellett, hogy esetleg egy-egy, a későbbi karrierjük során hasz­nosítható mozdulatot ellessenek a nagy elődöktől. A takarítás mellett a bevásárlás úgyszintén a növendékek feladatai közé so­rolható. És ha már bevásároltak, akkor a főzés is rájuk hárul... Az első étkezésre a reggeli foglalko­zások után kerül sor, de a fiata­lok csak akkor ülhetnek asztal­hoz, ha az idősebbek már befe­jezték a falatozást. Vagyis igazán kemény az élet az istállón belül, leginkább a kez­dők számára. De jegyezzük meg, ők is tudják, mire vállal­koznak, amikor felvételüket ké­rik valamelyik héjába. Kemény, férfias világba csöppennek, egy olyan világba, amely magában hordozza a bukás és a csillogás lehetőségét is. Akadnak olya­nok, akik elbuknak, vannak, akik eljutnak egy bizonyos szin­tig, s vannak, akik egészen a csúcsig képesek menetelni. Feldolgozás A takarítás mellett a bevásárlás is a növendékek feladatai közé tartozik. „Dagadt, hájas ipsék viadala” - válaszolják az emberek, amikor arról kérdezik őket, szerintük mi az a szumó. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára szerint a szumó „a birkózás japán válfaja, a budó ága, amelyben a győzel­met az szerzi meg, aki az ellen­felet a szorítóból kidobta vagy kinyomta.” A legenda úgy tartja, réges-ré- gen a császári udvar visszhang­zott a nehézsúlyú legények láb- dobbantásaitól, hiszen az ural­kodó lelkes híve volt eme igen­csak férfias sportágnak. A króni­kák szerint az első hivatalos ösz- szecsapás a VIII. században uralkodó Szuidzsin császár sze­me láttára játszódott le, s hiába volt Nominoszuke magassági fö­lénye, a 216 centiméterre nőtt óriásnak végül meg kellett hajol­nia a nagyobb tudás előtt, így Taemanokehaját ünnepelhették mint a történelem első szumó- mérkőzésének győztesét. Kérdé­ses azonban, hogy mostanság az ő sikerét hirdetnék-e ki, tudniil­lik a beszámolók szerint Taema- nokehaja egy hatalmas, hátsó fertályra irányuló rúgással terí­tette le ellenfelét, s e megoldás napjainkban már a tiltott moz­dulatok között szerepel. Bár mint említettük, sokáig a császári udvar adott otthont az ütközeteknek, az első nagy tor­nát egy templom udvarán ren­dezték. Hogy mekkora sikerrel, azt jelzi: a szumósok évszázad­okon át ragaszkodtak ahhoz, hogy a császári udva­ron kívül, templomok udvarán is megmé- rettesenek. Sőt, az sem volt ritka, vala­melyik épülőfélben lévő szentély udvarán zajlott a viadal, még­pedig azért, hogy a nézők adományaik­kal segítsék a temp­lom felépülését. így a vallási és a császári környezet együttesen járult hozzá ahhoz, hogy a szumót manapság ilyen pompa és dicsfény övezi. Érdekeségnek számít: már a XVII. században bevezették a profi szumót. Mecénásokban nem volt hiány. Hogy kik voltak a szponzorok? Természetesen az akkori „felső tízezer” képviselői, a dúsgazdag földesurak, azaz a Egy hatal­mas, hátsó fertályra irányuló rú­gással terí­tette le el­lenfelét. Tavaly Dejima (jobbról) volt a király, pedig milyen alacsony daimjók. A legjobb birkózók (rikisik) a támogatottság mellett szamuráj rangot kaptak, ezáltal harcostársaikhoz hasonlóan számukra is engedélyezték, hogy két karddal az oldalukon járjanak. Hozzá kell tenni, a rikisik az esetek többségében nem anyagi támogatásban ré­szesültek, a földes­urak ajándékokkal lepték meg patro­náltjukat: a legtöb­ben egy gyönyörű, közönséges halandó számára megfizet­hetetlen köténnyel, a kesomavasival ajándékozták meg azokat, akiket ke­gyeikbe fogadtak. Hogy a szponzorá­lás lényege, vagyis a „kölcsönös segítség- nyújtás” nem maradt el, azt bi­zonyítja: a bevonulások során viselt kötényeken általában a daimjo családi címere díszel­gett. Évente ezer és ezer japán fiatal jelentkezik a szumócsapatoknál. Érdemes megvizsgálni, miért. A legegyszerűbb válasz: mert sze­retik ezt a sportot. Sokak számá­ra az is vonzó lehet, ha ugyan­azon héja, vagyis szumóistálló tagjának mondhatja magát, mint kedvence. Mások ugyanak­kor nagy kihívásnak tekintik az egészet. Tudják, igen nagy erő­próba vár rájuk, s ha nincsenek is tisztában képességeikkel, sze­retnének megmérettetni. Ha si­kerrel járnak, azt természetes­nek veszik, de ha nem, hatalmas csalódás érheti őket. Hisz kép­zeljük csak el, mit gondolhat magáról az a fiatalember, aki gyengének találtatott hazája nemzeti sportjában... Akadnak aztán olyanok, akik nem önszántukból választják ezt a pályát. Például azok, akiket édesapjuk küld el szumóiskolába. Ezek a fiatalok legtöbbször a sze­gényebb vidékekről kerülnek ki, olyan családokból, ahol a szűk környezetében munkát nem talá­ló családfő nemegyszer arra kényszerül, hogy valamelyik nagyvárosban keressen magának munkát. A családok amúgy álta­lában igen népesek, így az édes­apának meglehetősen nagy gon­dot okoz, hogy eltartsa szeretteit. Mindenki számára megfelelő megoldást jelent, ha a fiú a szumóiskola tagjává válik. Egyva­lakinek azonban nem adatik meg a lehetőség: a legidősebb legény­nek kötelező otthon maradnia, Kemény az élet a japán szumóistállókban Továbbpasszoljuk Ferrari: Jean Todt bizonytalan „Nagyon szeretem az autó­sportot, de még nem tudom, hogy mit tegyek. Az biztos, hogy nem akarok folyamato­san úgy élni, ahogy az elmúlt néhány évben” - jelentette ki Jean Todt, az idei Forma-l-es világbajnoki sorozatban min­dent megnyerő Ferrari csapat­főnöke. Az 54 éves szakember szerződése jövőre lejár az olasz istállónál, így hamarosan döntenie kell. Todt 1993-ban a Peugeot ralicsapatától igazolt a Forma-1 világába, s a több­éves kitartó munka meghozta gyümölcsét: Michael Schumacher 21 év után szer­zett ismét világbajnoki címet a pilóták között a Ferrarinak, s a csapat is megvédte tavalyi el­sőségét. „Ez a kihívás végét je­lenti, vagy legalábbis a terv végrehajtását. Életem egyik megnyugtató pillanata érke­zett el. Azért jöttem a Ferrarihoz, hogy ezt megcsi­náljam, s boldog vagyok, hogy sikerült - fogalmazott Jean Todt. - Szeretem a nagy fel­adatokat, de van más is az éle­temben, s most kell egy kis idő ahhoz, hogy mindent megfon­toljak. Körültekintő ember va­gyok, szeretem óvatosan és jól végrehajtani elképzeléseimet. Azt akarom, hogy jól kezdjük a következő szezont, s majd az­tán meglátjuk...” Lemondott a főszervező A túlzott bürokráciára hivat­kozva lemondott Mihalisz Kakojannisz, a 2004-es athéni ötkarikás játékokhoz kapcsoló­dó kulturális események szer­vezőbizottságának elnöke. A Zorba görög film rendezője­ként világhírnevet szerző cip­rusi szaktekintély úgy véli: képtelen megfelelően tovább dolgozni. „Egy-egy döntés előtt rengeteg olyan emberrel kell egyeztetnem, akiknek va­lójában fogalmuk sincs az olimpia kulturális programjá­ról. Nagyon sajnálom, hogy csak négy hónapig tudtam a szervezőbizottságban dolgoz­ni” - nyilatkozott a 78 éves Kakojannisz, miután eljuttatta lemondó levelét Theodorosz Pangalosz kulturális miniszter­nek. A kormány sajnálkozását fejezte ki a távozás miatt: „Az egyik legsikeresebb emberün­ket veszítettük el. Fájó a le­mondása” -jelentette ki Dimitrisz Reppasz szóvivő. Mi­után tavasszal napvilágot lá­tott, hogy Athéntől a rossz szervezés miatt akár el is vehe­tik a 2004-es olimpiát, több poszton is változott az előké­születekért felelős bizottság összetétele. A Ferrari ünnepélyes fogadtatása A bolognai Marconi repülőté­ren nagy tömeg várta a Forma-l-ben a konstruktőrök világbajnoki címét másodszor elnyerő Ferrari-csapatot. Az uj­jongó tömegben sokan ugyan­olyan piros parókában voltak, mint amilyenben Malajziában ünnepelték Schumacherék az idei abszolút sikert. A Maranello Ferrari Klub tagjai tortával és pezsgővel fogadták a csapatot, amelyből hiányzott a két sztár, Michael Schumacher és Rubens Barrichello, de ott voltak a mérnökök, szerelők és egyéb asszisztensek. A hét végén Maranellóban kétnapos győ­zelmi ünnepséget rendeztek. Stefano Garzelli, az idei Giro d’Italia profi kerékpáros kör­verseny győztese a Mercatone Unó csapatától a Mapei- QuickStep-hez igazolt, és így Bodrogi László klubtársa lett. Az olaszországi Coneg- lianóban rendezett gálán el­hangzott bejelentés szerint Garzelli már hetek óta tárgyalt a Mapei képviselőivel, de csak most sikerült nyélbe ütni a megállapodást. „Bár sokan azt hiszik, hogy a Pantanival való ellentétem miatt hagyom ott a Mercatone Unót, ez nem így van. Számos dolog befolyá­solta a döntésemet. Elsősor­ban az, hogy úgy érzem, a Mapeiban jobb eredményeket tudok elérni” - mondta a há­rom éve hivatásos, 27 éves kerékpáros. A doppingbot­rányba keveredett Marco Pantani és Garzelli a lapok szerint sokáig rossz viszony­ban volt, de a két versenyző az idei Giro után látványosan kibékült. A Mapei gyengült is, mivel az orosz Pavel Tonkov (a Giro 1996-os győztese) a Mercury csapatához ment. Garzelli a Mapeiban folytatja

Next

/
Thumbnails
Contents